Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

Somogyi Néplap MSZMP MPRVfl CI70TT rí<";'A 1 ?yÁ MEGYE! TAN ÁCS LAPJA A grúz balett követei Szegeden Hétköznap Csisztapusztán A szegetfi szabadtéri játé­kok idei produkciói közül a közönség a grúz balett augusz­tusi vendégszereplését várja talán a legnagyobb érdeklő­déssel. A program szerint a Lendn-renddel kitüntetett tbi­liszi Opera- és Balettszínház művészei augusztus 14-én és 20-án A. Macsavarianá Öté Hó, augusztus 16-án és 19-én pedig Dl Toradze Garda című ba­lettjét mutatják be a szegedi színpadom. A napokban Szegeden jártak a grúz balett első küldöttei: R. T. Vahtangov, a Grúz SZSZK művelődésügyi müHsztériurná- nak főosztályvezetője és I.A, Aszkurava, a színház fődíszle- tezője és jelmeztervezője. Két napot töltöttek a városban, de Szeged megtekintésére nem jutptt idejűk. Minden percük két lefoglalta a vendégjáték előkészítése, jóformán csak a Dóm téren és a játékok irodá­jában jártak. A két előadás magúikkal hozott díszletterveit és makettjeit mutatták be a játékok művészeti vezetőinek, a helyszínen tanulmányozták a színpadot, a különlegesen nagyméretű játéktér lehetősé­giéit. A szemlén megállapítot­ták, hogy a fiér adatainak is­meretében készült terveik jól Sikerültek, csak néhány apró részleten kell majd változtat­niuk. A két nap alatt többször ta­lálkoztunk a grúz balett veze­tőivel. Ott voltunk a téren, helyszíni szemléjükön, részt vettünk a játékok művészeti vezetőivel folytatott tanácsko­zásaikon. Ezeken a beszélgeté­seken a leggyakrabban elhang­zó szó egy név volt, a grúz balett művészeti vezetőjének, a Lenin- és Állami-díjas V. Csabukianinak a neve. Mind a két küldött elmond­ta, hogy Csabukiani nemcsak világhírű táncos, koreográfus, hanem nagyszerű pedagógus is, egy egész nemzedék nevelője. A grúz balett megteremtése az ő nevéhez fűződik. Csabukiani koreográfiájára 1936-ban mu­tatták be Tbilisziben Andrej Balancslvadze Hegyek szíve cí­mű balettjét. Ez a grúz balett születésének dátuma. Csabukiani azóta sok új ba­lett alkotásában részt vett, közreműködött több balettfilm létrehozásában, s mint táncos és vezető rendező sokáig dol­gozott Leningrádban is. Együttesének kisebb csoportjá­val vendégszerepeit már az L A. Aszkurova (jobboldalt) bemutatja az Otelló makettjét a szegedi szabadtéri játékok igazgatójának, Tart Jánosnak (középen). Baloldalt R. T. Vahtangov. USA-ban, DéhVVmerikában, Angliában és Ausztriában. Au­gusztában természetesen 6 is ott lesz majd Szegedem az Otelló címszerepét táncolja. A szegedi szereplés lesz a tbi­liszi balettszínház első olyan külföldi vendégszereplése, amelyben az egész 85 tagú együttes részt «nesz. Utána Pá­rizsba indul a balett A fran­cia fővárosban szegedi műso­rukat, az Otellót és a Goráét mutatják be. A küldöttek elmondták: A. Macsavariamá balettje Shakes­peare tragédiája nyomán ké­szült. S mint a grúz balett többi reprezentatív alkotása, ez is egyesíti magában a klasz­szákus hagyományokat, és a népi-nemzeti vonásokat Be­mutatója 1957-ben volt, azóta rendszeresen szerepel a szín­ház műsorán. A másik balett, D. Toradze Gordája hangsú­lyozottabban népi ihletésű. A sok népmeséi elemet, roman­tikus fordulatot tartalmazó cselekmény a hazaszeretet himnusza. Alkotói műfaját így határozták meg: hazafias ko­reográfiái poéma. — Együttesünk — mondták elutazásuk előtt a grúz vendé­gek — készen áll a szegedi szereplésre, örömmel és lel­kesedéssel jövünk a nagy hí­rű színpadra. S reméljük, hogy a Szegeden már szerepelt sok kiváló művészhez és együttes­hez hasonlóan a mi balettünk­nek is sikerül majd elnyernie a közönség elismerését ö. I*. Társasutazás a grúz balett előadásaira Most kaptuk a hírt, hogy a Ma­gyar-Szovjet Barati Társaság és a Hazafias Népfront külön, autóbuszokat indít Kaposvárról a híres grúz balett előadásai­ra. A tárgyalások már megkez­dődtek, sőt az első társasgép­kocsi is megtelt. A kétnapos szegedi kirándulás 329 forintba kerül, ebbe már beleszámítot­tak egy 50 forintos belépőt, két étkezést és egy éjszakai szál­lást is az utazási költségen kí­vül. Ahogy az MSZBT illetéke­sei elmondták, még július 15-ig lehet jelentkezni a grúz balett előadására a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 13-08-as és a Hazafias Népfront 11-23-as te­lefonján. Vetélkedők, filmvetítések a Kilián György Ifjúsági és Úttörőház nyári programjában A nyáron is nyitott ajtók várják az úttörőket és a KISZ- fiatalokat a kaposvári Ifjúsági Házban. Körösi János igazga­tó elmondta, hogy júniusban tovább folytak a tánccsoportok próbái. A modellezők is rend­szeresen megtartották foglal­kozásaikat, ugyanis júliusban Csillebércen versenyeznek. A nyáron a rádiós szakkör és az MHS rádiótávirász szakkör tagjai hetenként fölkereshetik a házat. Úttörőknek és kisdo­bosoknak minden csütörtökön délelőtt mesefilmeket, tudo­mányos, ismeretterjesztő és dokumentumfilmeket vetíte­nek. A napközis gyerekeket egy helyen, a Bartók Béla is­kolában helyezik el. Számuk­ra minden kedden délelőtt ve­télkedőket, sport- és ügyessé­gi versenyeket rendeznek. Tikkasztó a meleg. A csisz- tapusztai termálfürdő fiiaíal platánjainak enyhet adó hősé­ben jó étvággyal esznek az idősebb generáció képviselői, ök már módjával mártóznak a vízben: csak úgy, ahogy a test megkívánja. Hétköznap van. Idehallik, hogy Buzsáfcon delet harangoz­nak. Szó esik fürdés közben sok mindenről, politikáról, be­tegségekről. orvosokról, gyógy­szerekről. Gyorsan kötődnek az ismeretségek, a vízben min­denki beszédes. Most éppen egy kopasz kádármester viszi a szót — Én már sokfelé jártam, sok vizet kipróbáltam, de ez a legjobb. Ha itt töltök három­négy napot, szinte teljesen rendbe jövök. — Így igaz — helyeseinek a többiek. — Nagyon jó víz ez, csak nem csinálnak neki rek­lámot. Pedig lehetne ám! Jár­nak ide még Ausztriából is. Vannak olyan külföldi vendé­geink, akik évek óta minden nyáron visszatérnek, ök is azt mondják, hogy a csisztei víz­nek nincs párja. — Nincs bizony! — mond­ják egyszerre többen is. — Ez a víz olyan orvosság, hogy az már szinte hihetet­len. Él Buzsákon egy ember, akit hol kocsival, hol talicská­val hordtak ki ide. Ma, ké­rem, munkaképes, úgy rend­be jött a lába, hogy még bi­ciklizni is bír. Egy foghíjas öreg veszi át a szót: — Nékem az orvos mondta: Nézze, Imre bácsi, az lesz a legjobb, ha elmegy valahová fürdőre. MegLá/tja, többet ér az, mint tíz injekció... A medence másik végében két anyóka és három bácsika diskurál — Azt mondta a kantinos, hogy nincs bora. A fene se ér­ti ezt... — Pedig jólesne egy pohár­kával. — Jól bizony ... — A fene vinné el a maguk jó dolgát! — csattan fel az egyik anyóka. Két napja va­gyunk itt, és mást se hallunk, mint hogy így az ital, meg úgy az ital. Éppen úgy csinálnak, mint odahaza. Nem tudom, máért jönnek gyógyfürdőbe az ilyenek? Ha inni akarnak, menjenek pinceszerre. Ott ko- mázhatnak. Békülékenységre indító zsör- tölődés a válasz: — Bezzeg odahaza maga se így beszél! Csak most az ide­gen asszony emberével ilyen szigorú... — Hagyja el, szomszéd — kacsint huncutul a másik öreg. — Az ilyen fehérnépek odahaza olyanok, mint a kezes bárány. Reggelente ágyba vi­szik az uruknak a stampedli szilvóriumot. Nekem is van egy ilyen ismerősöm, szinte tönkretette már az urát, a nagy hízelkedésével teljesen elkényeztette Most aztán odáig fajult a dolog, hogy a komám hatvanéves fejjel úti­laput kötött a talpa alá. Az anyókák hallgatnak, nem akarnak újabb vitát — Van sörünk! — kiált a büfés. Az öregek úgy jönnek ki a vízből, mintha mágnes húzná őket Gavallérok, mint régen, legénykorukban: az anyókákat is megvendégelik. Azok sza­bódnak eleinte, kéretik magu­kat, de aztán elfogadják az üvegeket A szomszédos medencében bikinis széplányok unatkoz­nak. Sajnos, a legfiatalabb férfi is túl van a negyvenen... Németh Sándor A Park TC toborzót tar- tott a homokozó mel­lett. A jelentkezőknek lab­dakezelés, tizenegyesrúgás és fejelés után elméleti tudá­sukat is bizonyítaniuk kel­lett. Sikeres fölvételi vizsga esetén tagjai lehettek az északnyugati városrész klottnadrágos tizenegye el­len készülő csapatnak. A szeplős csapatkapitány rend­re elutasította a nyafka hízelgőket, a papájuk köz­benjárásával érkezőket, s az önző cselezőknek a tarta­lék szerény szerepét juttat­ta. Fél óra múlva ütőképes gárda végezte bemelegítő mozgásait. Ellenfél hiányá­ban a sétáló nyugdíjasokat »átrázva« vezették mutatós támadásaikat a hinta felé. Közben egymás népét tanul­gatták, hogy a közönség szerepét is vállalva harcol­ják ki a győzelmet. A kapi­tány — hét, tapasztalatban gazdag életév büszke tulaj­donosa — elégedetten füty- tyentett. Csak akkor kese­redett el, amikor Cint, a pöttyös labda tulajdonosa kijelentette, hogy játszani kíván az északnyugatiak el­len. Cinl hatéves, és leg­nagyobb bánatára — kis­lány. A fiúk felháborodva áll­ták körül. — Még mit nem! — kiabálták —, hogy ki­kapjunk? De Cini a végsőre is el­szánta magák Fenyegetőzött, hogy hazaviszi a labdát. Ekkor érdeklődők gyűltek köréjük. A vélemények meg­oszlottak. Egy napszemüve­ges fiatalember azt fejteget­te, hogy a korszerű futball férfit követek — Hogyisne — mondta a kancsal, kör­A PTC játékosai meg­könnyebbülten, sziú csata­kiáltással rohamozták meg passzív nyugdíjas ellenfelei­ket. — Úgysem fog sikerülni — gondolták —, Cin* csak lány. A vidám színű új ház­tömbök felöl mohikán csa­szakállas parkőr —, tridd csak haza a labdádat. — Elvégre a tied — toldotta meg egy fátyolos tekintetű öreg hölgy. A tartalékok is zú­golódtak, s a fiúk már- már belenyugodtak a vere­séget jelentő középcsatárcse- rébe, amikor a szeplős ka­pitánynak mentőötlete tá­madt. A krétára gondolt, amellyel a »-HAJRÁ, PTC!« feliratot szokta villanyfákra firkálni. Kézen fogta Cinit, s ravaszul kacsintva a rollerpálya betonjához ve­zette. A többiek pisszenés nélkül sompolyogtak utá­nuk. — Rajzolj le egy helyze­tet! — mondta a kapitány diadalmasan. — Jó, veszé­lyes helyzetet, hogy lássuk, fnti tudsse f jváról. takiáltás harsant. Nagyság szerint fölfejlődve befutot­ták a klottnadrágosok. í^ini leguggolt, és bűz- ^ gón rajzolni kezdett. Nézője is akadt, egy bőbe­szédű néni, aki idegesítette tanácsaival. A kapufa mind­untalan elgörbült, s amikor a háló harántcsíkjai ráfe­szültek, porolóra vagy no- kedliszaggatóra emlékezte­tett. Cini lehangoltan nézte, aztán reménykedve labdát kerekített alá. A kompozíció ekkor már félreérthetetle­nül nokedliszaggatót ábrázolt működés közben. A csapatok eleget tettek a formalitásoknak. Elhang­zottak az üdvözlések, térfe­let választottak, hitelesítet­ték egymás svájcisapkával jelölt kapuját. És megkez­dődött • küzdelem. A kislány görcsösen szo­rongatta a krétát, szája el­vékonyodott, kék szemébe imbolygó fények gyűltek. Legszívesebben felkapta volna a labdát, de aztán átfutott egy röpke mosoly az arcán. Újra lekuporodott a betonra. — Pont, pont, vesszőcske — mondta, és határozottá váló mozdulatai nyomán megjelent egy asszony. Mo­dern, nyújtott nyakán kicsi fej ült, amelyről artisztikus vonalak: hajszálak meredez- tek. Az asszonynak keze is volt meg babakocsija. Ci­ni alkotó fantáziával pó­lyát álmodott belé, de az oldalnézetben megfogalma­zott, zárt kocsi nem tette lehetővé a rögzítést. Kár­pótlásul egy négy és fél szirmú virágot rajzolt az asszony mellé. A tudálékos néni ekkor már nem volt jelen. A közeli virágágy fö­lött méhek zenéltek okos táncukhoz, harkály kopo­gott a fán, és szikrázva sü­tött a nap. Cini hirtelen nagyon kicsinek érezte ma gát. — Ez is egy helyzet — motyogta, és lehunyta bizonytalanul csillogó sze­mét. Pedig a győztesek sziú csatakiáltással rohan­tak hozzá, és rövid értéke■ lés után fölvették a Park TC-be — labdaszedőnek. Vallató Gábor Számtalan eset igazolja, hogy a házasság mindad­dig nem biztos, amíg a vő­legény ki nem mondja a boldogító igent. Erről meg­győződött Susan Ren aid amerikai menyasszony is, akinek szülei annyira em­lékezetessé szerették volna tenni az esküvőt, hogy kü­lönleges menedzsert is szerződtettek, aki az ünne­pélyes külsőségeket meg­szervezi. A jó fantáziájú üzletember úgy képzelte el a dolgot, hogy a fiatal pár a ház kijáratánál kékes füstfelhőből bukkan elő, akárcsak két földre szállt angyal. Kezdetben minden re­mélőül ment Még a jó mi­nőségű, egyáltalán nem köhögtető kékes színű füs­töt is könnyedén előállí­tották. Belőle, mint egy földre szállt angyal, ki is lépett a boldog menyasz- szony, aztán a lakodalmas nép várt, várakozott, hiá­ba ... A vőlegény a nagy füstben meglépett. Tanár úr a tévében (Kesztyűs Bérenc rajza) • • * Jean Cocteau, a neves francia irodalmár így ha­tározza meg az esküdtbí­róságot: »Az esküdtszék néhány emberből álló csoport, amely eldönti, hogy me­lyik fél fogadta fel a job­bik ügyvédet.« • • • Egy amerikai olajfesték­gyár ügyes reklámfogás­sal hívia fel a kezdő fes­tők figyelmét jó minőségű készítményeire: »-Ügy fog festeni, mint Tizian vagy Rembrandt, ha a íesték- kollekci ónkhoz mellékelt utasításokhoz tartja ma­gát.« Az utasítások ezt mond­ják: «■Fogja a palettát, nyom­jon rá a tubusból egy kis festéket. Az ecsetet márt­sa bele a kívánt színbe, aztán húzgálja le-föl a vásznon. Tizian és Remb­randt ugyanígy csinálta.« * * * — Miért álldogálsz az esőn, Jancsi? Teljesen át­ázol ... — Elszaladtam hazulról, mert anyukám meg alkart fürdetni. Somogyi Nétolap A2 MSZMP SomoRv trieeveí Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-19. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kanosvár, Latinka S. n. 2. Telefon. 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postiskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latin ka Sándor utca 4,

Next

/
Oldalképek
Tartalom