Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
Vasárnap, 1966. július 31. 5 SOMOGYI NBPtAP I V - i Szaporodnak a tömölt zsákok. A niklui asszonyok ügy emelgetik őket, mintha nem TEGYÜNK TÖBBET SOMOGYÉRT UZA E gy aratásnak ismét a vége közeledik. Kopogós, száraz búzával telnek a magtárak. Olyan az üres tarló és a frissen szántott, messze futó tábla, mintha fáradtan nyújtózna egyet a föld. A kombájnok dübörgése belevegyül a cséplőgépek zúgásába. A parasztember — Még a külseje is furcsa. Hol van ez a mi világhírű magyar búzánktól! Mennyi aggály, mennyi kétkedés kísérte a legelső esztendőt. S amikor eljött az aratás, a »furcsa formájú«, sok helyen ellenzéssel fogadott búzák jobban megnyomták a mázsát. — Milyen tapasztalatokat hoztak az évek? — Az Autonómia és a Be- zosztája vizsgázott legjobban. Tavaly még volt magyar búzánk, az idén már csak ezeket arattuk Lassan, fokozatosan, lépésről lépésre növekedett az intenzív búza termőterülete. Már nem hangzott furcsán a név, elcsöndesedett az aggá- lyoskodók hangja... S zaporodnak a tömött zsákok. A niklai asz- szonyok úgy emelgetik őket, mintha nem is volna súlyuk. — Könnyen megy a munka, ha jó a termés. — Még nem igen arattunk ilyen búzát, mint az idén. — Az biztos, hogy ennyi még nem volt! Egymás szavába vágnak, az az érzése az embernek, hogy mindannyian — Csonka Istvánná. özv. Máté Józsefné, Vitai Istvánné, Fellai Istvánná, Riszkai Petemé, Kránicz Jánosáé, Péter Antalné, Horváth Anna és Jóna József — szeretnének valami kedvezőt mondani az idei aratásról. — Igen szép, öreg szemű... — Milyen fajta? — Azt hiszem, Bezosztája. — Megnézheti a padláson. Otthon van már. Közben fürgén jár a kezük, szaporodnak a kövér hasú zsá kok .., Zizegve hull a kopogós, száraz búza. barna, kidolgozott keze belemarkol a szemtengerbe, közel emeli arcához, aztán az ellankadt ujjak közül kipereg a búza. — Súlya van..; Jó kenyér lesz belőle ... Kenyér..; Mindennap ott van az asztalodon. Szinte úgy hozzátartozik az életedhez, mint a víz és a levegő. Nem úgy fogalmazol gyakran, hogy dolgozol, hanem hogy kenyeret keresel. És ha a szőkülő kalásztengert látod vagy a halomba hulló, kicsépelt szemeket, és azt mondod: búza, a kenyér jut eszedbe. Mert a kenyér azt is jelenti nekünk, hogy: élet... A föld elvégezte dolgát. De az ember, aki munkálkodott benne, nem pihen. Mérlegel, számol, hogy milyen lesz a termés, hány ezer zsák telik meg gabonával, hány vagon gurulhat teherrel megrakottan a hófehér lisztet őrlő malmokba. S hogy mind jobb és mind több legyen a kenyér, ezért dolgozik a tudós a laboratóriumban, a kísérleti parcellán, a cél vezeti a gazdaság gon ját hordozó szakembert és föld kétkezi munkását. Volt idő amikor a föld m a szükségletet sem termel meg. Más utat-módot kell« keresni. Az útkeresés nemv< sima, nem volt buktatóment« Temérdek erőfeszítést, próbí kozást takar ez a néhál mondat: »... mezőgazdaságúi teljesítette az átszervezés id jén célul kitűzött kettős ft adatát... öt év átlagában b zatermelésünk 10,5 mázsa fc emelkedett...« A búzának nemcsak réí újkori története is van. I könyvet írnának róla, ez 1 hetne a címe: Így teremhet föld mindig többet. A szakemberek előtt ne volt ismeretlen, k váncsi érdeklődési fogadták, de a parasztemb fülének furcsán csengett szó: intenzív búza. Üj, szók3 lan nevekkel ismerkedte' San Pastore, Autonómia, B zosztája... — No, erre a búzára is kiváncsi leszek! — Jó, jó. többet ad, többet ad, de azért a magyar búza, az magyar búza! Nemcsak Tapsonyban, másutt is idegenkedtek az újtól. — Megérti az ember, kell a kenyér az országnak. De azért ha egy mód van rá, a mi osztalékunkat magyar búzából adják ki... Az idén már egyöntetű volt a kérés: — Gyönyörű ez a Bezosztája. Abból osszon előleget a vezetőség...! Az útkeresés évei... Fal- vanként, de még egy falun belül is megoszlottak a vélemények. — Az nem volt kétséges, hogy ez a járható út — emlékezik Retek József, a kapos- pulai szövetkezet elnöke. Ev a gazdaság is, mint még jó pár, a megyében úttörő volt az intenzív fajták meghonosításában. — A búza termőterülete tovább nem növelhető, a hozamnak kell emelkednie, de melyik fajtával érdemes foglalkozni? is volna súlyuk. Szabó József, Sóstói István — lucernát forgatnak. — Annyi bizonyos, hogy a mi brigádunk területén mesés volt a Bezosztája— Mikor volt az, hogy ilyen termést takarítottunk volna le?! — És ennek jó a fajsúlya is. — Kezdetben? Akkor persze tartottunk egy kicsit tőle. Mert mit termeltünk mi egyéni korban? Székácsit, Bánkútit, fehér tarbúzát. — Amíg ki nem tapasztal az ember valamit, addig jobban húz a szíve a régihez. — De most már egy csöppet sem idegeskedünk. Olyan ennek a feje, mint a buzogány. — A szalmája valamivel kevesebb. — Jut' belőle, amire kell. Meg aztán éppen elég azt is összerakni. ményeket azonban az agrotechnika helyes alkalmazásával, a vetőmagvak és fajták jó megválasztásával növelni kívánjuk.-" Melyik fajta felel meg inkább a további céloknak? Az utóbbi időben mind többen emlegetik a Bezosztáját. Persze vannak olyan gazdaságok, mint a batéi, ahol vele egyenrangúnak tartják a San Pastorét. — A helyi adottságoktól függően még megoszlanak a vélemények, de azt hiszem, a Bezosztája az, amire azt mondhatjuk, győzött. juk a takarmánytermő területet növelni, ha a búza hozama nő. A búzáról indult el a szó, s szinte észrevétlenül azt boncolgatta már a gondolat: úgy lehet több a hús, a tej, a tojás is, ha több lesz a búza... — Régen jó volt, ha a falu átlagában nyolc-kilenc mázsás termést értünk el. Most meg? Kapospulán 17 mázsa körül alakul a búzaátlag, Ba- tében, Tapsonyban 14—15 mázsára számítanak. S ki győzné sorolni a példákat? — Jó ez, na! A Beins» fáját érdemes te leményét a szakember érvei ja alá Nagy József főagron — Ha az asszonyok elégedeten beszélnek a búzáról, akkor nincs hiba. ök sütik a kényé rét, ők nyújtják a rétest.., A pusztakovácsi tsz Dimit rov- brigádjának férfi tagjai Imre József, Sutyor László. Szabó József, Lukács János, Papp István, Smidt János Nagy Lajos, Gosztolai István, búza Ilyen kell nekünk. Ami jó is meg sok is ... Az emberek megkedvelték. Az intenzív búzák kiállták a próbát... E gy aratás ismét a vége felé közeledik. Aki a földet munkálta, . ári egei, számol, s már a holnap felé fordul: hogyan adhatna még többet a föld. »A harmadik ötéves terv során a tanácsi szektorban 5000—10 000 holddal csökkenteni kívánjuk a kenyérgabona vetésterületét. A termésered'"’ni — vé- cl támasztás. Fokozatosan növekedett az intenzív búza termőterülete. Az emberek megszerették, megkedvelték; a nagy hozamú fajták kiállták a próbát. Nincs megállás. Jönnek-niennek a vontatók, szállítják a termést. Ütjára indul a búza. Még van hátra aratnivaló, de a tapsonyi vezetők már a holnapot igazgatják, tervezgetik. — A múlt évben volt itt először orosz búza. Ezzel érdemes foglalkozni — sokszor megbeszélt, megvitatott tapasztalatok azok. melyeket Nagy József főagronómus mond. — Nagyobb a termése, van elegendő mennyiségű szalmája, jól bírja a telet. — Persze nagyon lényeges — a szakember gondolataival vizsgálódik tovább —, hogy jó földbe kerüljön a mag. Nagyon ügyeltünk a megfelelő előveteményre. Megmutatom a táblatörzs- könyvet, milyen helyeken voltak ezek a búzák. Tavaly kétszázöt holdon volt Bezosztája, most 300— 320 holdon lesz. — Nálunk az állatenyésztés a főágazat. Csak úgy tud— 18—20 mázsákat mértünk a Bezosztájánál holdanként — mondja Tóth József pusztakovácsi főagronómus. — Sőt, magam sem akartam elhinni, volt egy hatholdas darab, az 182 mázsát adott. Tényleg, szinte hihetetlen... A z útkeresés nem ért véget. A feladatok, a célok ismertek. — Legyen mindig több és több kenyér... Ezért dolgozik a tudós a laboratóriumban, a kísérleti parcellán, ez a cél vezeti a gazdaság szakemberét és a föld kétkezi munkását... Mert a kenyér mindennap ott van az asztalodon, és ez a szó azt is jelenti nekünk: élet. Vörös Márta Fotó; Grábner Gyula
