Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-30 / 179. szám

Sasaidat, 1966. Július 36.

3

SOMOGYIKÍPLAP

Másfél millió üveg üdítő ital

Fonyódi ásványvizet

rendeltek az Atlétikai Európa-bajnokságra

Szép eredményt ért el a Somogy megyei Ásványvíz és Szikvízi pari Vállalat az első félévben. Tavaly hatvanezer forintos veszteséggel zárta az első félévet, most százhar- mincötezer forintos nyereséggel. A vállalat 128,8 százalékra teljesítette hektolitertervét

Az egyre kedveltebb fonyódi ásványvízből 437 929 üveggel adtak el. Több mint másfél millió üveg üdítő italt gyártott a három telep. Citromízűből 784 000, málnaízű- ből 688 000 üveggel értékesítettek. Sajnos, meggy- és narancsízű üdítő italból mindössze 31 000 üveget kért a kereskedelem. Ennek a két italnak még nincs megfelelő propagandája. Több mint egymillió üveg szódavizet értékesített a vállalat, 506 492 húszliteres ballont töltött meg az első félévben.

Horváth Zoltán igazgató összehasonlította a tavalyi és az idei első félév néhány adatát Tavaly 13188, az idén 15 600 hektoliter szódavizet gyártott a vállalat Az idén 3758 hektoliter üdítő ital készült a három telepen a tavalyi 2533 hektoliterrel szemben.

— Minek köszönhető az első félévben elért nyereség? — kérdeztük meg Horváth Zoltán igazgatótól.

— A kongresszusi munkaversenynek.

S már sorolja is az adatokat Ä dolgozók vállalták, hogy 198 000 forinttal javítják az eredményt; 84 000 forinttal túlszárnyalták. Hogy miiből tevődik össze ez az összeg? Nézzünk néhány vállalást Tavaly sokkal több üveg tört el a telepeken, mint ameny- nyit enged a norma. Az első félévben több mint négyezer forint értékű üveggel kevesebb tört el, mert a dolgozók sokkal gondosabban bántak a göngyöleggel. Mintegy ötvenegyezer forintot hozott a konyhára, hogy sikerült eltolni a szintetikus és a gyümölcs- alapú üdítő italok arányát az utóbbi javára. A töltőnők jó minőségű italt gyártottak, az árukísérők pedig mindenhol ajánlották a málnaitalt. Csaknem háromezer forint értékű szörpöt takarítottak meg úgy a telepeken, hogy rendesen kicsöpögtették a ballonokat és a hordókat Azelőtt előfordult, hogy volt még a hordó aljáin, úgy vitték vissza a nagykereskedelmi vállalathoz.

Vállalták a dolgozók, hogy, csökkentik az előállítás költségét Egy hektoliter citromízű üdítő ital tervezett költsége 501 forint 80 fillér. Tavaly 734 forintért állította elő a vállalat Most, a kongresz- szusi versenyben sikerült 650 forintra leszorítani a költséget. A málnaízű üdítő ital tervezett költsége hektoliterenként 790 forint Tavaly 899 forintba került az előállítása. Most, az első félévben nyolcvanhét forinttal csökkentették az előállítási költséget. A legnagyobb eredményt a szódavízgyártásnál érte el a vállalat Tavaly száznyolc forintért termeltek egy hektoliter szódavizet a tervezett ötvenhárom helyett. Az első félévben már csak hét (!) forinttal lépték túl az előírt összeget.

Hét gépkocsival szállítja a boltokba és a vendéglőkbe az üdítő italt a vállalat. A gépkocsivezetők vállalták, hogy csökkentik az állásidőt. Somogyi Sándor siófoki sofőr 18,7 Szabó József fonyódi gépkocsivezető 13,3 százalékkal csökkentette az állásidőt A termelési tanácskozáson elmondták a sofőrök, hogy sokszor fél órákat várakoztatják a gépkocsit a boltosok. Ha gyorsabban levennék az árut a kocsiról, még több órát takaríthatnának meg.

A gazdasági mechanizmus reformjának szellemében látott neki a vállalat a piackutatásnak. Eddig Nagykanizsára, Pécsre, Komlóra és Harkányba jutott el a Somogy megyei Ásványvíz és Szikvízi pari Vállalat terméke. Liehet hogy Székesfehérvárra is szállít ásványvizet hamarosan a vállalat A fővárosba is szeretne betömi az üzem. Élőnek első eredménye, hogy az Atlétikai Európa-ba j nokság

részvevői fonyódi ásványvizet isznak majd. Húszezer üveggel rendeltek a bajnokságra.

A jobb eredményt a meglevő létszámmal érték et s az egy főre eső termelési érték a tervezett 78 496 forinttal szemben 99 861 forint volt az első félévben.

Megvan az alapja, hogy eredményes évet zárjon majd december 31-én a vállalat Az egészséges elégedetlenségről tanúskodnak Horváth Zoltán igazgató szavai;

— Jobb szervezéssel és hozzáállással még többet nyújthattunk volna a népgazdaságnak*

K G.

A szebb munkahelyért

Ki ne ismerné a váltóállító központok komor tornyait. Hatalmas üvegszemükkel szigorúan őrködnek az állomások rendje fölött. A kaposvári állomás Il-es tornya azonban virágágyakkal tiszteleg az érkezőnek. A színes kövekből kirakott vasutasjelvény is szinte mosolyog. S a torony körül mindenütt példás rend, tisztaság uralkodik.

Kik azok, akik itt, a füstös fűtőház szomszédságában sem sajnálják a fáradságot, hogy szebbé, barátságosabbá tegyék munkahelyüket? Az állomás egyik szocialista brigádja, melynek Járányi Antal főintéző a vezetője, elhatározta, hogy a XX. pártkongresszus tiszteletére kicsinosítja szolgálati helyét, a tornyot és környékét.

Kálmán György vezető váltókezelő irányításával a központ kilenc dolgozója kifestette a szolgálati helyiséget. A világos, tiszta terem falaira bekeretezett okleveleket akasztottak. A munkához szükséges tájékoztató feliratok világoskék kartonra kerültek. Jólesik olvasni a szép rendben sorakozó fekete betűket. Brigádjelvényük külön polcon, virágok között kapott helyet. S az ablak előtt láncon függ az Erzsébet-híd modellje, Kálmán György keze munkája. (Hogy miért éppen az Erzsébet-híd, nem könnyű megmagyarázni, legföljebb a szeretettel, ami az építkezést az egész országban kísérte. S ez, úgy hisszük, elég is.)

Parkettjük is olyan tiszta, ami ritkaság a vasút olajos termeiben. Egy egész éjszakát áldoztak rendbe hozására. Mert a brigád tagjai e munkák nagyobb részét szabad idejükben végezték. Kálmán György és Rácz Lajos például három teljes szabadnapot áldozott rá. A szükséges összeget — 460 forintot — is ők maguk adták össze. Ebből vették a festéket, a tisztítószereket és a dekorációs anyagot. Vállalásukat már a vasutasnapra teljesítették. De nem akarnak még itt sem megállni. Amilyen szeretettel rendbe hozták, úgy akarják őrizni és tovább csinosítani munkahelyüket. Nehéz és felelősségteljes a dolguk. Barátságos környezetben a fárasztó szolgálat is sokkal kellemesebb. M. L.

A hTrnév TITKA 1

Amíg egy ktsz eljut odáig

OLYANOK EZEK AZ EMBEREK, mint a varázslók. Nemrég még ezer színben pompázó rózsatövek, kellemes hűvöst adó szőlőlugasok virítottak ezen a helyen. Most a tűző napsugár hatalmas téglahalmokat meg homokhegyeket melegít. Ezek a halmok azonban többet érnek a lugasoknál, mert a lugasok os k felüdülést jelentettek néhány embernek, a tégla- halmokból pedig száztizen- négy családnak varázsolnak igazi otthont a Kaposmérői Építőipari Ktsz kőművesei.

A KISZ-házakat sűrűn látogatják a jövendő lakók is. A kőművesek néha mérgelődnek is emiatt, meg titkon örülnek is neki, hiszen a kíváncsiság az érdeklődést tükrözi munkájuk iránt. A kíváncsiskodások mellett nem ritka a dicséretet, elismerést jelentő szó sem. Hogy miért?

(

kiszolgálják a kőműveseket, könnyen mozgathatók, éppen ezért nagyon kifizetődőek is.

A harmadik ötéves tervben tizenkétmillió forintot fordítanak az építőipari ktsz- ek gépesítésére.

— Nagy szükségünk van a gépekre — mondja Stier Tibor, a Kaposmérői Építőipari Ktsz elnöke. — Eddig bizony elég kevés beruházásunk valósult meg. Az idén mindössze nyolcvanezer forintot kaptunk, tavaly még annyit sem. Pedig a gépek mellett nagy szükségünk volna néhány szociális beruházásra is. Nincs, ahol étkezzenek az emberek, hiányzik a fürdő is. Pedig a kaposmérői telephelyen legalább harmincán dolgoznak állandóan. S a régi módszerekkel nehezen megy az építkezés.

— Milyen most az építkezések gépellátottsága?

kozva nézi azokat az óriásdarukat, amelyekkel az észak- nyugati városrészben dolgoznak. Nekünk azok nem kellenének, de kisebbekre nagy szükség volna. Mindig mondták, hogy lesz, de eddig még nem érkezett meg, pedig már a helyét is elkészítettük itt a házak között.

AZ IDŐSEBB NEMZEDÉK

ismeri a ktsz múltját is. Ott bábáskodott a születésénél. S talán észrevétlenül mentették át az 1959-et követő években megrendelőiket a ktsz-eknek. Mert az első évben például csak olyan munkákat végeztek, amelyeket még kisiparos korukban vállaltak el a kőművesek. S azt a jó munkát akarták itt is végezni, amit megszoktak tőlük. Hiszen annak idején a konkurrencia elnyomta azt a kisiparost, aki nem tudott jó minőségű munErre a következőket mondja Szikora István, a városi KISZ-bizottság titkára:

— Ezen az építkezésen minden úgy megy, mint a karikacsapás. öröm nézni, hogyan dolgoznak a kőművesek. Szerintem nagyon jól szervezték meg a munkát. Egyik épületen alapoznak, a másikon a falakat húzzák, a harmadikon pedig a tetőn dolgoznak. Sokan látták már ezt az építkezést. Volt, aki megjegyezte: eljöhetnének a nagy építőipari vállalattól is megnézni ezt a munkát. Amikor itt dolgozni kezdtek a kőművesek, annyi vólt az anyaga hogy senkinek sem kellett tartania attól, nem lesz mit csinálni.

EZ AZ ÉPÍTKEZÉS egy kicsit a ktsz-ek jövőjét is mutatja. Hiszen a családi házak helyett egyre többen választják a több emeletes társasházakat. A megye építőipari ktsz-ei ebben az évben 110 000 000 forint értékű munkáit végeznek. A harmadik ötéves terv végére ez a szám 180 000 000 forintra emelkedik. A fő feladat — tájékoztatott Laznicsek Imre, a KI- SZÖV elnöke — továbbra is a családi és társasházak építése, karbantartása és felújítása lesz. Ez adja a munkának körülbelül a felét, másik felében szövetkezeti és termelőszövetkezeti építkezések szerepelnek.

A megnövekedett feladatokat a termelékenység növelésével kell megvalósítani. Megyei szinten a harmadik ötéves terv időszaka Dán körülbelül ötszázhússzal emelkedik a létszám, ez azonban nem elég biztosíték a megsokasodott tennivalók elvégzéséhez. A termelékenység fokozásának elengedhetetlen föltételei az építőipari gépek. Több szállítószalagra, betonkeverőre van szükség. S a társasházaknál nélkülözhetetlen a kisebb méretű toronydaru is. Ezek a daruk három szinten

A választ a KTS2-társasházaknál így fogalmazza meg Kiss Ernő:

— Sokat javult.

— Ez azt jelenti, hogy jó

is?

— Azokhoz a kis családi háziakhoz, amelyeket csináltunk, jó volt a malterosláda is. De ide már daru kellene. Képzelje el, mit jelent ezekre az építkezésekre kötéllel felhúzni az anyagot. Nem bírja a segédmunkás. Nem győz

annyit hordani, amennyi a kőművesnek kell. Nem tud ellátni bennünket

— Tehát a mostani felkészültség a kislakásoknak kedvez.

— De a jövő a társasházaké.

— Csak gép kell hozzá .— mondja az elnök.

— Nézze, ezen a tetőn ezernégyszáz béléstest van — folytatja a kőműves. — Tudja, mi az: kézzel széthordani? Minden béléstest ötven kilót nyom. Ha volna egy daru, semeddig se tartana. Az ember csak vágyakét adni. 1960-ban az első I mérlegbeszámoló nem véletlenül hangsúlyozza: -A ktsz, elsőrendű feladata a lakosság építkezési igényeinek minél jobb, gyorsabb kielégítése. Feladatunk minél nagyobb, megbecsülést, elismerést kivívná a lakosság körében, hogy minél több munka elvégzésére kapjunk megbízást. A magánépíttetők bizalmát csak a kifogástalanul végzett munka vívhatja ki.«

Ez az utolsó mondat, az

ember úgy érzi, azóta is hat a ktsz-nél. Ugyanebben a mérlegbeszámolóban olvastam: »Minőségi kifogás csak néhány esetben fordult elő. Ez szakembereink jó szaktudását bizonyítja. A lakossági építkezéseknél a ránk háruló feladatoknak eleget tettünk... A 3 802 400 forint termelési értékből lakossági munkát 2 088 600 forint értékben végeztünk.«

A kezdet jó volt, s ha egy évvel később némi megtorpanás következett is, a fejlődést ezt nem tudta megakadályozni. Fejlődés? Inkább létszámnövekedés ez,

Kiss Ernő.

Marosvölgyi János.

egészen 1963-ig. Akkor kaptak ugyanis először gépet, s akkor egyesültek a Kadarkúti Építőipari Ktsz-szel. A gépesítés nem maradt hatástalan a termelékenységre sem.

1962-ben az egy főre eső termelési érték 67 400 forint volt, egy évvel később 82 300, 1964-ben 94 800, a múlt évben pedig elkerülték a százezer forintot.

A ktsz történetében kétségkívül a legnagyobb építkezést a KISZ-társasházak jelentik. De hirtelenében maga az elnök sem tudja ösz- szeszűmolni, hány munkahelyen dolgoznak az emberek. Hiszen Patosfától Nagybajomig hozzájuk tartozik az egész környék. S a Zselic- ségben rajtuk kívül alig dolgozik valaki. Kaposmérő- ben utcasorok dicsérik munkájukat.

Itt hallottam először egy anyókától a dicsérő elismerést:

— Amióta elmentek innen a kőművesek, még semmi javítanivalónk nem volt.

A mondatot néhány órával később Kaposváron, a Géza utcában egy frissen tető alá hozott, villának is beillő családi ház malterszagú szobájában így folytatta a tulajdonos:

— ÜGY DOLGOZNAK

ezek az emberek, mintha a sajátjukat csinálnák. Csak az a kár, hogy nem ők szerelik a vízvezetéket.

— Előfordult már, hogy nem volt munkájuk?

— Május elején már csak a jövő évre vállaltunk munkát — válaszolja az elnök. — Ez a munkások érdeme.

— Jobb a ktsz-nél dolgozni, mint kisiparosként?

— Nekünk már jobb — mondja Nagy József kőműves. — Ha megbántam volna, hogy ide jöttem, már rég nem lennék itt. De megvan itt is a pénz.

— Mennyi?

— Kótezer-kilencszáz—háromezer között. Ahogy a munka megy.

Az elnök veszi át a szót:

— Tizennyolcán léptek be az első évben a ktsz-be. Valamennyien itt vannak most is.

— Hogyan biztosítják az utánpótlást?

— Mi neveljük. Most is van harminc tanulónk. Ebből húsz kőműves. A többi villanyszerelő, festő, ács, lakatos meg asztalos.

— Az a baj, hogy hanyagok egy kicsit — teszi hozzá Marosvölgyi János. — Nem tanulnak úgy. ahogyan kellene.

— Pedig ennek a ktsz-nek jó hírneve van.

— Az biztos. Előfordult már, hogy tíz nap alatt felhúztunk egy falusi házat. Csak ehhez a munkához már jobb fölszerelés kellene.

Sokszor visszatért ez a téma a beszélgetéseken. Mert •-varázsolni-« is csak úgy lehet a gazos udvarokra otthonok *+ ha van mivel. Vagy talár •»m is varázslat ez a rnunk ? Ari hiszem, a szó*®” galom inkább ráillik.

Kercza Imrt