Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-28 / 177. szám
Csütörtök, 19«8. július 28. 7 SOMOGYI NÉPLAP TEGNAP TÖRTÉNT Billen a mérleg nyelve- T e követikezel. Zsebkendőjével még egyszer végig törölte az arcát, hogy a pénztárosnő ne lássa az izzad- ságcseppeket Tikkadt meleg volt, a kis szobában szinte állt a levevgő. Sokan voltak bent, s olajszag terjengett. — Köszönöm, Piriké. A borítékra csak futó pillantást vetett, aztán zsebre gyűrte. Körülbelül ennyire számított. Egy kis büszkeség bizsergett végig benne. A megelégedettség kellemes érzése. Valaki utánaszólt: — Megint nagy voltál, Sazi! — Igyekszik az ember — biccentett hátra a kis Bálint Pistának, és kilépett a folyósóra Ott még egyszer megnézte magát a tabló üveglapjában. Sokan tükörnek is használják ezt a tablót, ö is. És ilyenkor mindig megnézi önmagát azon a régi fényképen. »Salamon Zoltán kiváló szerelő.», Ez van aláírva. A képek fölött meg az áll, hogy -Akikre büszkék vagyunk-». Az ő képét három évvel ezelőtt tették oda. Sokan megcsodálták akkor, hiszen éppen csak leszerelt, máris a legjobb munkásak közé került. — Nem felejtetted el, Sazi? Hétre jövünk össze. Alacsony, vézna kislány nézett fői rá. A kis Juli, az egyik szerelő lánya, akinek félnapos munkát adtak, hadd keressen a nyáron. Általában gyereknek tartották, pedig már elvégezte a gimnázium harmadik osztályát — No, ugye, nem jött közbe semmi? — Semmi, kis szöszt. Ott leszek. — Akkor nekem lesz igazam, mert a többiek azt mondták, biztosan kitalálsz valamilyen kibúvót... Együtt mentek. A lány úgy tipegett mellette, minit a cinke a gólya mellett — Te... Megálltaik. A langaléta szerelő tekintete bátortalanul kószált a lány lapos mellén, míg végül megállapodott a kiváncsi szemeken. — Juli, senki se mondta le? — Senki. — Szóval senki... A válasz megnyugtatta. A mosdó előtt elköszönt a lánytól, és szinte berobbant a szekrények közé. — Az egész viii-gyázz! Most Salamon Zoltán vetkőzőszáma következik! — kiáltotta Bálint Pista. Egy pillanatra abbamaradt a szekrényajtók csattogása. Mindenki vigyázzba kapta magát, aztán elnevették magukat. Így megy ez csaknem minden nap. Most nem vágta senkihez a törülközőjét. A zuhany alatt sem rúgott bokán senkit, amikor forró víz helyett egyszerre hideg ömlött a fejére. — Pista, ha szerzek egy bukósisakot, hazaugrasz velem7 — De sürgős lett egyszerre! — hallatszott a szekrények felől. — Kérdés, hogy az a vén kecske elvisel-e a hátán egy ilyen égimeszelőt. Jólesett a haveri csipkelődés. Ez a gyerek talán nem is tudja komolyra fordítani a szót. Igaz, egyszer a brigádgyűlésen nagyon elhihetően bizonyította be érettségét. Azt mondta, hogy mindenben lehet viccelődni, csak a munkában nem. Teljesítette is a vállalását, úgyhogy némelyeknek tátva maradt a szája. Az úton és otthon is, öltözködés közben arra gondolt, hogy ez az este valami igen szépet tartogat számára. Vagy összedönt benne mindent. Három év nagy idő. És ezalatt se levelek, se semmi. Erzsi akkor tizennyolc éves volt, érettségi előtt állt. öt aíkfkor ünnepelte első kitüntetése alkalmából Júliák lakásán a brigád. Erzsi úgy került oda, hogy valamiképpen rokona is Julinak, meg aztán a szomszédban lakott. Segített a háziaknak a trak- tálásban, aztán ... Az ingek közül egy kihajtós nyakú nyárit választott. A tükörben a szokottnál egy kicsit tovább nézte magát. Aztán újra meg újra a körmeit vette szemügyre. A zsebkendők között is hosszasan válogatott. Amikor már mindennel elégedett volt, kihúzta az asztal fiókot, és egy fényképet vett elő. Neki támasztotta a virágvázának, úgy nézte. Egy héttel az első találkozás után kapta, igaz, ehhez Juli közbenjárását is igénybe vette. Ilyen még most is, mint ezen a képen? Az utcán jól kilépett, csak a gesztenyesornál lassított. A szemközti fák koronája majdnem összeért, a szomszédok ágai pedig egymásba karoltak. Megszámolta őket az elsőtől az utolsóig. Három éve együtt számolták a vén gesztenyéket ... Alig nyomta meg a csengő gombját, Juli feje jelent meg az ablakban. — Gyere csak, nyitva van. M ár rajta volt a keze a kilincsen, amikor a szomszéd ház. kapuja kinyílt. Szeretett volna odafutni, és úgy üdvözölni Erzsit, ahogy a belső parancs diktálta, mégsem mozdult. Tehetetlennek érezte magát, bénának, aki ebben a pillanatban semmire sem képes. Ünnepség Julióknál, gesztenyeszámlálás ... Mindez mintha tegnap történt volna. És ez a tegnap egyre közelebb ért, már ott volt előtte, és megszólította. Resteilte, hogy ennyire darabos, tétova. Nem találta a már korábban helyükre rakott szavakat, idegennek tetszett a hangja. A lány meg olyan volt, mint akkor. Talán még kedvesebb. Beszélgettek az udvaron, amíg ki nem szóltak értük. Senki sem csodálkozott azon, hogy együtt léptek be a szobába. A szerelő cinkosan kacsintott a lányára, az meg Erzsire. — Juli, megmondanád végre, hogy miért pislogtok olyan titokzatosan? — Sazi, majd én megmondom Juli helyett, jó? Kérdően nézett Erzsire. A lány komolyra fordította a szót. — Amikor szüleim eladták a házukat a szomszédban, és elköltöztünk innen, nagyon nehéz lett volna elbúcsúzni. Hiszen minden olyan szép és jó volt itt. Arra gondoltam, hogy levélben majd könnyebb lesz, de ahhoz sem volt erőm. Julival viszont megállapodtunk abban, hogy mindenről értesít, ami veled és körülötted történik ... így aztán mindent tudtam rólad. Akiknek annak idején eladtuk a házat, nagy.>n kedves emebrek, és meghívtak, töltsék itt néhány hetet a nyáron. Egyébként az idén mindenképpen eljöttem volna . .. Én kértem meg Julit, hogy rendezze meg ezt az összejövetelt. De, ugye, nem haragszol? Mosolygott a szerelő és a vézna kis Juli. Csak Erzsi nézett rá nagyon komolyan. Olyan furcsa volt érezni, hogy most mindenki tőle várja a választ. Mit kellene mondania? Dehogy haragszik, inkább ... De ezt így szavakba önteni, hogy épkézláb legyen, nagyon nehéz. Kezét a lány kezére tette. Ezt a megoldást találta a legegyszerűbbnek. Ehhez a megoldásihoz már három évvel előbb is folyamodott, ha keresgélnie kellett a szavakat. Igaz, az régen volt, de most úgy tetszett, mintha tegnap történt volna. — Most van a nagy szezon? — Méghozzá nem is akármilyen! És hol van még a vége! A magtár elől vontató kanyarodik el zsákok kol megra- kottan. Néhány méterre, a hatalmas ponyván búza; a felvonó egyszerre két gépre viszi a szemet. — Látja, ez nagy áldás. Alig-alig kell valamit emelni ezen a rengeteg termésen. Az emeletről kék cső nyúlik le, csupán néhány méterre leéli vinni a tisztított búzával teli zsákot, gép szállítja tovább a termést a magtárba. Zizeg a búza; egyenletesen, mint két hatalmas dongó, zúg a két gép. Vontatók jönnek- mennek; a buzsáki magtár körül szinte érzi az ember a löktető igyekezetét. A magtáros, Bogdán László nyugodt arccal intézkedik, jegyez; nem látszik rajta, hegy a rendkívül nagy felelősséggel járó munkának ő a központi alakja, irányítója. Hallottam, a vérbeli magiáros akkor elégedett, ha nyártól kezdve őszig annyi a feladata, hogy gond beosztani úgy az időt, hogy mindenre jusson belőle. Mert akkor a társak munkáját a föld gazdag terméssel hálálta ... — Talán már nehéz is lenne ilyenkor valami más, nyugalmasabb munkakörben dolgozni. — Tizenkét év irtán? Biztosan! Mert a téesz megalakulása előtt a termónyforgalminál voltam. Sőt az alakuláskor egy ideig mind a két helyen elláttam ezt a munkát. De most már csak itt... — A kapcsolatok? — Nem szakadtak, de nem Két gépre viszi a szemet a is szakadhattak meg. Nem azt mondom, ha más volna az előzmény, nem így lenne, de tény — én adom át a terményt —, hogy nézeteltérés vagy vita nemigen fordult elő. Pedig ... — Pedig voltak nehéz évek is? — Igen. Erre gondoltam. A tavalyi volt olyan nagyon -vizes«. Főleg a rozsok. És akkor nagyon tudja nyomasztani az embert a felelősség: nehi>gv kár, veszteség érjen bennünket ... De ilyen nem fordult e!ó soha. Sem a búzánál, sem a kukoricánál, sem egyéb terménynél. Több volt a munka, több a gond, de amit megtermeltek, arra úgy vigyáztak, hogy nem romlott el semmi. — Ez a gabonafelfúvó, a szállítószalagos tisztítás is azért jó, mert nemcsak az az Bogdán László magtáros. előnye van, hogy szinte feibe- csülhetetlenül könnyíti a munkát. Figyeltem, mértem a gabonát, mire végigjárja ezt az utat, addig két-három százalékkal szárazabb lesz. S ez megint csak a javunkra van. Naponta átlagosan három szállítószalag. vagon termés érkezik így be. Az asszonyok lendületesen lapátolják a szalagra a szemet. Térdig állnak a búzahalomban. És újabb meg újabb vontatók jönnek, öntik ide a termést, olyan ritmussal, ahogy ürítenek a kombájnok. — Ez jó év — olyan hangsúllyal mondja ezt Bogdán László, mint akiben már régen kialakult ez a vélemény, de csak most meri kimondani. — Általában jók a gabonák mennyiségre is minőségre is. Ami egy kicsit nedvesebb, azt a magtárpadlásos istállóban megszárítjuk. Nem sok van ilyen. — Lehet mémá! Bent a száraz, hűvös levegőjű magtárban teli zsákok várják sorsukat a mérlegen. A mérleg nyelve billen, aztán megállapodik. — Ezt már hazaviszik. Előleg... Ügyelni a beérkezett gabonára, a tisztításra, az elhelyezésre, kiadni a terményt a tagoknak, ezer a gond, temérdek a munka. így van ez a nagy szezonban. — Aztán jön a napraforgó, a kukorica, a borsó... Ajaj! Van mit csinálni bőven. Harminc-harminckét vagon búza került eddig biztonságba. Holnapra már más lesz az adat. . . A kombájnok a közelben dolgoznak. S ha sötétedéskor az ő hangjuk elcsitul is, itt a magtár körül tovább folyik a munka. Ha úgy hozza a sor, egész éjjel zúg a tisztítógép, a kék cső viszi a szemet a magtárba. Váltják egymást az emberek, ha elfáradtak. És a magtáros nyugodt arccal jön- me3y. intézkedik, nem látszik ra^ta, hogy a nagy munkának ő a központi alakja, irányítója... Vörös Márta Birkás Endre: KOPÁR ÉG Néhány átlagos színvonalú regény után érett stílusú kisregénynyel és frappáns novellákkal Jelentkezik most az író. A KOPÁR EG egy kicsit mesterségbeli műhelyintimitásokkal tarkított történet az irodalmi könyvkiadói és antikváriumi kulisszák mögül. Am nem ez adja meg értékét, hanem fanyar, ironikus és tárgyilagosságában is erősen lírai hangja, vesékig ható emberlétása és fölényes jellemábrázolása. Alakjai közeli ismerőseink. mégsem a kulcsregény érdekességhajhászá- sa. hanem szemléletének friss eredetisége nyomja rá bélyegét. A korábbi időszakban írt novellák is sejtetik az immár zenitjére érkezett alkotó képességeit. PROGRESS ZOMANCFESTEK színes bútor, ajtó, ablak, erkélyrács, játék mázolásához Kiadós, tartós, gyorsan szárad, magas fényű. (1261) WAtÁteUtOS! i Lég^e,szúnyogé es minden káfos rova/ta aCHEMOTOX aeiosolos rovarirtó Herncsz Ferenc Kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl z ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat caposvári és környéki építkezéseire; csak kő- nűveseket pedig siófoki és környéki munkahevekre vesz fel. tülönélési pótlékot fizetünk Kaposvár területén: vsaládfenn tartóknak napi 15 Ft-ot, nem család- enntartóknak napi 10 Ft-ot; vidéki munkahelye- en: családfenntartóknak napi 20 Ft-ot, nem csa- idfenntartóknak pedig napi 15 Ft-ot, ha vidéki íkásbejclentéssel rende’kéznek. Munkásszállást izemi étkezést biztosit ink. A felvételkor tanácsi gazolás szükséges. Jelentkezés: Kaposvár, 48-as i'jóság útja 5. és Siófok, Fő u. 200. (88294)
