Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-20 / 170. szám
Somogyi Néplap 7' MS7MR Mrftvfl im’' TT; A'fi ff/ MCr,VE‘ TANACS LAPJA Pedagógiai írók tanácskozása Balatonbogláron A Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának szervezésében hétfőn Balatonbogláron kétnapos országos konferencia kezdődött, melyen a pedagógiai írók, valamint a szaklapok kiküldött munkatársai vesznek részt A tanácskozáson megjelenteket Meleg József, a Kaposvári Tanítóképző Intézet tanára köszöntötte, majd Varga István, a Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának vezetője tartotta meg bevezető előadását —• Felszabadulásunk óta a kulturális forradalom edA világbajnokság Aratók között jártam nemrég. Nem tudnám hamarjában megmondani, hány emberrel beszéltem. De nemigen akadt köztük, aki ilyen vagy olyan formában ne hozta volna szóba a szinte mindenkit foglalkoztató labdarúgó-világbajnokságot. Fáradtság ide, hőség oda, nemcsak az utcán, a hivatalokban, otthon és házibulin, hanem a nap perzselte mezőn is téma, hogy a ködös Albionban melyik csapat hogy és mit rúgott ... Mégis nagyot néztem, amikor az egyik fainban azzal dicsekedtek: — Nálunk még a tehenek is tudják, hogy mikor van a legizgalmasabb mérkőzés... — ???? (Mert ugye, ami »ok, az sok!) Pedig a magyarázat roppant egyszerű, s ami még meglepőbb, nem volt túlzás ebben a kijelentésben. Az idősebb gondozót — aki korábban egyáltalán nem tartozott a lelkes focidrukkerek közé — elkapta a világbajnokság szele, sőt mi több, sokszoknyás élete párja is hajtogatni kezdte: »Te, apjuk, azért mégiscsak meg kéne nézni azt a meccset; mindenki mondogatja a faluban; de egyedül nem megyek oda csúfságnak, gyere velem .. Az asszony! durnzsolás vége az lett, hogy előrukkolt a kéréssel a tehenek szorgos gondozója, hogy ugyan engedné meg a vezetőség neki, hogy kivételesen egy órával korábban behajtsa a jószágokat a legelőről. Mert utána még etetni, fejni kell, és hét után kezdődik a meccs. Így történt, hogy szegény tehenek ezúttal egy órával korábban voltak kénytelenek otthagyni a jóízű legelőt. Miközben az öreg bocsánatkérően magyarázta nekik: — Viseljétek el most az egyszer! Legközelebb úgyis csak négy év múlva lesz világbajnokság ... A gondozó esküszik, hogy a tehenek megértőén hunyorítottak rá .. • Elveszett családi ház(?) A talált tárgyak osztálya tanúskodik arról, hogy szinte minden képzeletet felülmúl, mi mindent képesek elveszíteni az emberek. Felsorolásába nem is merek bocsátkozni, hiszen a cipótól a protézisig, az igazolványtól a póthajból »épített-« kontyig az ég adta világod1 minden megtalálható itt. Legutóbb csadálkozással feledkeztem rá egy kezembe került hivatalos levélre, amelynek elsó sorában többek között ez állt: »... elveszett családi ház tervrajzai.« Hogyan??? Mert hogy egy családi ház tulajdonosa vagy annak gyermeke vagy az ángya térdkalácsa elveszik — olyanról már hallottam. De hogy maga a családi ház vesszen el! Ennél már tényleg csödöt mond minden szárnyaló fanázia. Azaz .,. egyetlen eset elképzelhető. Éspedig az, hogy a tulajdonos véletlenül olyan tekintélyes mennyiségű alkoholt talált fogyasztani, hogy elhomályosuló tekintete elől elveszik családi otthona. Miután rendkívül érdeklődéssel végigbetűztem a levelet, kiderült, hogy korántsem erről van szó. A családi ház megvan, illetőleg meglesz — ha előkerülnek a tervrajzai. Mert azoknak kelt lábuk, és tűntek el valahová. Így már mindjárt más! De azért szomorú vagyok. Mert a rajzokon kívül valami azért mégiscsak elveszett. Mégpedig a fogalmazási készség. És ennek hiányában íródott a »családi ház elveszett rajzai« helyett ez a meghökkentő mondat, hogy: »Elveszett családi ház tervrajzai . .. « Vörös Márta dig soha nem tapasztalt mértékben megnövelte az iskolák, a nevelőintézmények, a pedagógusok és a tanulók számát. Szinte egész népünk tanulóvá lett. Ennek a hatalmas mozgalomnak a részeként a pedagógia tudománya és a neveléselmélet eredményeinek gyakorlati megvalósítása is sokkal nagyobb teret kapott közéletünkben, mint történelmünk során bármikor ezelőtt Azt hiszem, nein szükséges hangsúlyozni — mondotta Varga elvtárs —, hogy akár a pedagógia modern elméleti kérdéseit, akár pedig a pedagógiai gyakorlat kincseit, ötleteit, érdemes és átgondolt kísérleteit a korábbinál nagyobb mértékben lenne szükséges leírni, összegyűjteni, tudományosan megszűrni és publikálni. Varga István a továbbiakban a pedagógiai ismeretterjesztés jelenlegi helyzetéről szólt, és megállapította, hogy az iskolareform követelményeihez mérten kevés a pedagógiai riporter, tudósító, cikkíró, tanulmányszerző vagy a rendszeres kísérleteket írásos formában elemző szerző. A tanácskozás legfőbb gondolata — mondta Varga elvtárs — a pedagógiai szakírók számának gyarapítása, a már aktív szerzők segítése Az előadó több hasznos gyakorlati kérdésről is beszélt, végül a részvevők nyilvánossága elé tárta a Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának tervét, mely szerint kétévenként rendeznék meg Balatonbogláron a pedagógiai írók tanácskozását Varga István bevezető előadása után vita következett A felszólalók a magyar nevelésügy legfontosabb, legégetőbb kérdéseit vetették foL NEM KÍVÁNT ÜGYFÉL o BARACKSZÜRET Rázzák a fát, hull az édes kajszi. Mindössze négy hold barackosa van a kadarkúti szövetkezetnek, de gazdag termést ígérnek a fák. A termés a közösségé. Akinek szüksége van rá, évek óta innen szerzi be ezt a gyümölcsöt. Még néhány nap, és a falu tele lesz a lekvár- főzés jellegzetes illatával. Valaki megjegyezte tréfásan: "■Még a befőzést is egyszerre csinálják a kadarkúti asz- szonyok...« FÁKLYA KÖNYVEK A Zrínyi Katonai Kiadó megindította a Fáklya Könyvek című sorozatát A sorozat célja: a szépirodalom nemes eszközeivel, igényes módon a munkásmozgalom és szabadságharcos hagyományaink történetéből egy-egy korszak, egy-egy kiemelkedő egyéniség bemutatása. Ezek a kötetek izgalmas történetek keretében ábrázolják a kiemelkedő korszakok jeles epizódjait, és példaképül állítják a haladás és a szabadság bátor harcosait ifjúságunk elé. A sorozat első kötelében Fülöp János József Aittüa- díjas író Szikiad Sándornak állított emléket Rendületlenül című munkájában. Földes Péter izgalmas kalandregényében, a Margaréta- ügyben egy titokzatos futár útját mondja el a viharos 1918/1919-es esztendőkben. Mindkét írás betölti hivatását. Irodalmi eszközeik, eszmei tisztaságuk, olvasmányosságuk sok olvasóval kedvel- teti majd meg nemcsak ezt a két művet, hanem az egész sorozatot is. i z osztályvezető orvos megállt Nagy Péter ágya mellett, alaposan szemügyre vette, majd a professzorhoz fordult: — Ö az! A professzor szeme felcsillant. Hallott már a különös esetről. Mondta is: valóban különös eset. Volt neki már dolga Napóleonnal, Nagy Frigyessel ..., de iyen emberrel még nem. — Hogy hívják? — Nagy Péternek. — Mikor jött be? — Semmikor. Ügy hoztak. — És miért hozták? — Hát az egy kicsit bonyolult ... — Nem baj, mesélje csak eh A professzor leült Nagy Péter ágyára. Nehéz ember volt, súlya alatt kitágult a sodrony. A professzor megfogta a beteg csuklóját, az órájára pillantott minduntalan, közben hangtalanul járt a szája. — Na, mesélje már el a történetet — biztatta Nagy Pétert. Az felült ágyában, maga körül elrendezte a takarót, és mesélni kezdett. TXT agy Péter tíz évvel ezIX előtt nagyon boldog ember volt, olyan boldog, mint tegnap, amikor behozták ide az idegosztályra. Tíz év! Micsoda tíz év! Amikor meglátta Marikát, akkor hevesebben dobogott a szíve. Amikor megfogta a kezét, akkor valósággal bizsergett a teste. Amikor megcsókolta, melegség öntötte el. És amikor az anyakönyvvezető előtt álltak, az ájulás környékezte, Alig állt a lábán, alig tudta kivárni a boldogító igen után az anyakönyvvezető pecsétnek beillő szavát: -Én önöket a Magyar Népköztársaság nevében házastársakká nyilvánítom.« Rokoni, baráti csőkok. Az arca nyálas volt, a szeme könnyes. És rázendített a cigánybanda, vagy ahogyan mostanában nevezik, a népi zenekar. Kint pántlikás lovak, pántlikás kocsik várták őket, ők elléptek az ünneplők között, akik pintes üveget tartottak a fejük fölé, kurjongattak, sőt még egy kakast is magukkal hoztak, hogy nagyobb legyen a felhajtás. Ezt nyomkodták, kény- szeritették, hogy kukorékoljon, de úgy látszik, csökönyös kakast sikerült fogni, mert az istennek sem kukorékolt a szerencsétlen pára. Ünnepelt az egész falu, és ők Marikával nagyon boldogok voltak, és hogy szerencsések is legyenek, hát véletlenül a násznép összetört egy tálat is. Múltak az évek. Egyre többször veszekedtek, egyre inkább érezték: pokol az életük. Péter, ha egyedül maradt, az asztalra borult és sirt. Marika is ezt tette, ha rászakadt a magány. Kínozták, gyötörték egymást, mígnem egy napon azt javasolta Péter: — Váljunk el! — Rendben van! Miután - igy megegyeztek, beadták a válókeresetet. A békítő tárgyalás után a bíróságról hazafelé tartva, megfogták egymás kezét. — Boldog vagy? — kérdezte Péter. — Nagyon. — Én is. — Tudod, mi jutott eszembe? — Mi? — Az, hogy utoljára az esküvőmön voltam ilyen boldog. Egy hónap múlva tartották a következő tárgyalást. A rendelkezésre álló idő alatt Péter mindent elrendezett. Két embert, két barátot hívott válókomának, hat kocsit, hat pár lovat felpántli- káztatott, hogy elférjen rajtuk a sok válónép. Péter és Marika bementek a bíróságra, a válónép pedig letáborozott a bíróság épülete előtt. Ott volt a népi zenekar is, pintes üvegek jártak késről kézre, most egy olyan kakast sikerült fogni, amely kukorékolt is. Délfelé járt az idő, amikor Marika és Péter megjelentek a bírósági épület kijáratánál mögöttük a két válótanúval, aki a folyosón csatlakozott hozzájuk. Amint meglátták őket, megmozdult a tér. A népi zenekar rázendített, a válónép kurjongatott, a kakas kukorékolt, lábalták a pintes üvegeket, a válótanúk karon ragadták a válóasszonyt, és fölsegítették a pántlikás kocsi kosárülésébe. A válóvőlegény. vagyis Nagy Péter egy másik pántlikás kocsira ült, szintén a kosárülésbe. Mindkettőjük arca ragyogott a boldogságtól. A menet nagy zenebonával elindult a válóasszony szüleinek háza felé. Ott megálltak, a válóvőlegény leszállt a ko- sárülésből, odament a váló- asszonyhoz, vagyis Marikához, megfogta a kezét, és lesegítette a kosárülésből. A zenekar közben azt játszotta, hogy »Veled is megtörténhet egyszer..a válónép nagy ricsajt csapott, a válóanyós és a válóapós kijött a kamuba, és ott várta a való- vöt, akit néhány szép szó és csók kíséretében útjára bocsátottak. — Boldog vagy? — kérdezte Marika Pétert, mielőtt bement volna a kapun. — Nagyon. És te? — Én is! Isten veled! Elbúcsúztak, és a zenekar búcsúzásképpen azt játszotta: »Volt nekem egy fehér szárnyú bóbitás galambom...« J professzor elengedte Pé- tér csuklóját. — És miért került ide hozzánk? — Hát emiatt. Azt mondták: bolond vagyok, megbolondultam. Onnan, a Mariká- ék háza elől hozott ide a mentő. Még kényszerzubbonyt is adtak rám. Pedig én nem vagyok bolond. Csak boldog vagyok. A professzor ismét megfogta a csuklóját. Az osztályvezető intett a nővérnek. A nővér injekciói hozott be, és beadta Péternek. Nyugtató injekció volt A vizit befejeződött. A folyosón összenéztek az orvosok, és a professzor is csak a vállát vonogatta, ezzel is jelezve, hogy Nagy Péter egy különös, szokatlan eset. Sz. J. Sztriptíz a dicső elöidőkben Semmi sem új a nap alatt — véljük, ha a régi Pest mulatozásairól olvasgatunk. Még a mezítelenség sem. Száz évvel ezelőtt a mai Vígszínház helyén, hatalmas fatelepek közt, Pest zsebmetszőinek, tolvajainak búvóhelyén alapította meg Tüköry Uram az Oj Világ című mulatót Kocsisnak fogadta meg a környék félkézkalmárait, hogy látogatóit le ne üssék, sót megvédjék. A pesti félvilág hölgyeiből pedig a százhúsz legszebbet szerződtette napi egy forint ötven krajcárért Titokban tódult is ide az úri világ férfinépe. A hölgyek az Üj Világ színpa- dánt térdig dekoltáltan, nyakig meztelenül jelentek meg. Testüket csupán fekete álarc, fekete kesztyű és fekete cipellő fedte. így járták a kán-kánt Am az Űj Világnak ezek a zártkörű báljai — amelyeket csak 1870-ben tiltott be a rendőrség — már száz éve is nemes, helyi hagyományokra tekinthettek vissza Sőt, főnemes hagyományokra! A szavahihető Kazinczy Ferenc 1815. december 15-én írja Fekete János grófnak egy, a Hét választófejedelemhez címzett mulatóban rendezett zártkörű báljáról: »... az báhha- nálon tizenhat pár táncos, s ezek közt gróf Unwerth- né, s a férjhez már mehető lánya s gróf Fekete Ferenc, a generális fia mezítelen tácolának. Minden figefa levél nélkül-.-" Miniszoknya az angol királyi palotában A miniszoknya bevonult az angol királyi palotába is. Elsőnek azonban nem a királyi család hozzátartozói hordták — ha a királyi család férfi tagjait nem számítjuk, akik alkalomadtán rövid skót szoknyát viselnek —, hanem Jean Shrimpton, a világ legjobban megfizetett maneken, aki ilyen szoknyában mutatkozott be Erzsébet királynőnek. A jelenlevők közül valaki megjegyezte, hogy nyilván rövid életű divathóbortról van szó, erre a pisze orrú, feltűnően szép maneken ezt válaszolta? — Tíz év múlva is ilyen szoknyában fogok járni. „ Néhány nap múlva Chatleen kenti hercegnő térden felüli szoknyában jelent meg. A hercegnő elmúlt harmincéves, két gyermek anyja, mégis elég fiatalnak tartja magát ahhoz, hogy az »isko- láslány«-divatnak hódoljon. Somogyi Néplao Az MSZMP Somoev mesveí Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIBTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor n. 2. Telefon 15-19, 15-lL Kiadja a Somogy megyei Laokiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári (izemébeni Kaposvári Latinka Sándor utca & Sz. J.
