Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
se % & &-*íf (?/M6K6K^V üaA a a, a a p> r> FÉSŰS ÉVA: MOKUSMESE NYÁRI MUNKA 1 2 3 4 5 6 KK |7 ■ ■■■ • l-U 8 9 10 •Hi «■■■ 11 12 ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ 1 3 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 14 :::: ■■■■ ■■■■ 15 ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 16 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ Bai ■■■■ 17 18 19 ■ ■■■ ■■■■ imma ■■■■ 20 21 1 ■■■■ ■ ■■■ ■■■■ 2 2 23 24 :::: :::: 25 *■■■ ■ ■■■ ■■■■ ■ ■■■ 26 27 RSi :::: 28 29 30 ■ ■■■ ■■■■ ■ ■■■ 31 32 Hit Kit 33 34 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 35 36 37 :::: :::: 38 VÍZSZINTES: 1. Nyári munka. Az öreg bükkfa susogó lombja átszitálta az aranyos napfényt az ágán üldögélő mókusokra. Itt, a bükkfaágon volt az erdei mókusiskola. Bükkerdőből, tölgyerdőből, sőt még a távoli vörösfenyők ligetéből is idejártak a mókus- kák, hogy megtanulják Bozontos tanítóbácsdtól a mókustudományt Most éppen a következő hét napjait ismételgették: »Harmathozó hétfő, kökénylátó kedd, sziromnyitó szerda, bükkfarágó csütörtök, piszkegyűjtő péntek, szederszedő szombat, virágmézes vasárnap!« — Nagyon jó! — bólogatott Bozontos bácsi. — Hát azt me- lyikőtök tudná megmondani, hogy mi lesz bükkfarágó csütörtökön? •►Bizonyítványosztás!. —zúgta az egész osztály, és a nagy örömben senki sem vette észre, hogy Mókus Péter patikája hirtelen elborult »Bizonyí tványosztás!« ... ■— Éktől a szótól még a bodzalekváros tízórai is megkeseredett a szájában, és amikor a pajtásai tanítás után harcúrozni hívták, némán rázta a buksiját »Haragszol, Péter?. — kérdezték otthon testvérkéi, amint lógó orrát megpillantották. »Beteg vagy kisfiam?« — simogatta aggódva az édesanyja, és gyorsan kamillateát főzött, de Peti azt is ellökte magia elől. Semmi sem kellett! Amikor kígyóit a vacsora- CBillag, Mókus Bence bácsi is becsukta a mogyoróhámozó műhely ajtaját és mohapapu- osot húzott »Vackorba harapott ez a gyerek, vagy mi?. — vetette oda közben, és félszemmel Peti pofikáját vizsgálta. »Lehet hogy gyomorrontás — mondta Mókus néni —, vagy talán hideg gyíkot látottá No, akkor fektesd le!. — ta- nálcsolta Bence bácsi, és egy jánosbogárlámpa fényénél belemerült az esti Erdei Űjságba. Ügy látszott, hogy senki sem törődik többet Mókus Péter hallgatag, nagy bánatával. A kicsinyek aludni tértek, azután csend lett, csaik a tücskök ciripeltek, és Bence bácsi virras2- tott, elmerülten olvasgatva Uhu bácsi vezércikkét. Peti nyitott szemmel feküdt a kiságyában, és dobogó szívvel lopva figyelte apukát. Jaj, ha tudná, mi nyomja az ő szívét!... Bükkfarágó csütörtökön bizonyítványt osztanak, az ő születésnapját pedig csak két nappal később, szederszedő szombaton kellene megünnepelni. Ügy ám! Csak kellene, mert a legutolsó dolgozata a málnabokorról rosszul sikerült, és most biztosan rossz bizonyítványt kap. Akkor pedig odavan a születésnap! Se torta, se ajándék! És mindez két napon múlik... Mert ha fordítva lenne... Akkorát sóhajtott, hogy megroppant tőle az odú fala. Bence bácsi fölrezzent, letette az újságot, és aludni indult. Hanem előbb, a mindennapi szokáshoz híven odalépett a falinaptárhoz és leszakította róla az aznapot jelentő lapocskát. Mókus Petinek ebben a pillanatban óriási ötlete támadt! Majdnem hangosan felujjongott! »Tudom lár, mit kell tennem! Annyi az egész, hogy apuka után minden este én is letépek még egy naptárlapo-. így aztán itthon gyorsabban megy az idő, mint az iskolában, és hamarabb elérkezik «zederszedő szombat, mint a valóságos bükkfarágó csütörtök! Pompás!. Örömében majd lerúgta magáról a pacsirtapihés dunnáes- kát, és amint Bence bácsi első horkolása belemuzsikált az esti csendbe, lábujjhegyen a falinaptárhoz ment, és letépett róla még egy lapocskát. ... Másnap remegve figyelte anyukáók arcát. Senki sem vett észre semmit! Sőt, ainyuka elhitte, hogy kökénylátó kedd van, és megtartatta a szokásos kismosást Három éjszakán át folytatta Peti a turpisságát, és előre csettintett a nyelvével, hogy milyen jó lesz majd a születés- napi torta! — Érdekes, hogy rohan az idő mostanában — mondta anyuka, amikor a naptár szerint szederszedő szombatra virradtak. — Lám, már itt is van Peti születésnapja. No, ezt megünnepeljük! És egész nap fáratJt a kis odúkonyhában, hogy szép, kerek legyen a mogyorótorta. Mókus Peti maga is meghökkent, hogy milyen pompásan sikerült a csínyje. Minden pontosan úgy következett, aminit kiszámította. Délben az egész család körülvette, és és anyuka mosolyogva tette oda tányérjára a legvastagaob tortaszeletet: »Az én derék, Jó kis mőfcuskámnafc!« — mondta kedvesen, de ugyanebben a pillanatban Petinek egy gombóc kezdett nőni a tarkában, amit nem lehetett lenyelni. A testvérkék is odajöttek, sorban megölelték, Panni magas aed te gombát hozott, a kisöcsi meg egy üres csigahéjat. Kedves játéka volt, még a tavasszal találta, most mégis odaadta... — Mert te olyan jó testvér vagy, Péter! Ha iskolás leszek én is olyan szeretnék lenni, mint te! Ö, milyen burha dolog ez, hogy Petinek égni kezdett a füle, és torkában egyre fojto- gatóbb lett a gombóc. Győr» san enni kezdte a tortát De- hát ez borzasztó, mert anyu sót tett bele cukor helyett... Hogy lehet, hogy más nem veszi észre? Apuika magasra emelte a málnaiéval teli poharát: — Éljen az igaz szívű, becsületes kis Mókus Péter! Annak hoztam ezt az ajándékot! És letett az asztalra egy gyönyörű fenyőtobozt — No, vedd el hát, tudom, hogy ez volt a szíved vágya! De Peti a tobozt alig látta, mert addigra telefutott a szeme könnyel. Miért csúfolód- nak vele? Miért mordiák olyan furcsán, hogy jó, igazszívű és becsületes, amikor ő becsapta őket? — Kisfiam, nem ízűik a torta? — kérdezte anyuka. — Nem, mert nagyon sós! — sírta el magát Péter. — Sós? — kacagtak a testvérkék, — hiszen még sohasem sütött anyuka ilyen finomat, mint ez! — Nem ieaz! Hagyjatok! — kiáltotta Péter, és arcát döntötték a könnyek. A kisöcsi újra kuncogni kezdett, de apuka leintette: — Csend legyen, gyerekek! A torta tényleg sós... Peti könnyeitől. És nem is lesz soha édes. Mint ahogyan ennek a szép fenyőtoboznak is csak az igazszívű Mókus Péter tudott volna igazán örülni! — Miért mondja ezt apuka? — csodálkoztak a mókustestvérkék. — Mert Petinek nincs ma STiJle'té&naniP — nwuila halkan és nagyon komolyan Bence bácsi. Hirtelen csend lett. De Petinél végleg dtörött a mécses. Most érezte, hogy az a gombóc a torkában valóban könnyekkel volt tele. — Apu, hát te 'tudtad? — zokogta megszégyenültem — Persze, hogy tudtam, hiszen a műhelyemben is van egy falinaptár — felelte Bence bácsi. — Ráadásul tegnap találkoztam Bozontos tanító bácsival. Mondta, hogy bükkfarágó csütörtökön lesz a bizonyítványosztás .. : — Brühühüüü! — sírt a kis Péter. — Akkor biztosan mást is mondott! — Igen. Azt, hogy az ünnepélyen te fogod elszavalná a búcsúverset, mert a bizonyítEGY CIGARETTÁT SEM! Tessék fői megnézni a képet. Jópofa gyerekek, nem igaz?! Milyen vagány kis csibészek! Talán még barackot íj nyomunk a fejük búbjára 7 Vagy esetleg más véleményen van az igen tisztelt olvasó? Hogy nem vidám, hanem inkább igen szomorú ez a felvétel? A fotoriporter sem a »viccet« látta meg, amíg témát keresve rótta az utcákat. Nem, Megdöbbentőnek találta a cigarettázó gyerekek látványát. Tessék jól megnézni a képet. Milyen magabiztos, felnőttes mozdulattal nyúl a srác a cigarettáért. Egy pillanatra sem kelti a kocadohányos látszatát. S mi, felnőttek, hány, de hány esetben tétlenül nézzük ezt. Olykor még meg is mosolyogjuk a cigarettázó gyerekeket. Pedig a gyermek- szervezet fejlődésének vészes ellensége a nikotin. A biológiai okokon kívül moványod a legjobbak közé tartozik. Volt ugyan egy gyengécske dologozatod a málna- bokonról, de már kijavítottad.. Szemében furcsa kis fény csillant. Anyuka a köténye csücskén talált valami nagyon közeli néznivalót, mert egészen a szeméhez emelte. Mókus Péter hüppögve, pirulva dadogta: — 0, ha tudtam volna!.. -. Bocsássatok meg ... becsaptalak benneteket. Soha többé nem teszem. De most visszaadom az ajándékokat, a tortát is, mindent. Miért adtátok ide őket, hiszen tudtátok, hogy rossz vagyok! — Azért, fiacskám — mondta Benci bácsi —, mert azt akartam, hogy érezd: nincs igazi örömünk abban, amit csalással szerzünk meg magunknak. Így igiaz-e, Péter? — Így ... így! —• sóhajtott a kismókus, és félénken hozzátette: — Ügy-e, most nagyon kikapok? — Dehogy kapsz ki, hiszen már megbüntetted saját magadat — felelte apuka. Peti lehorgasztotta buksi fejecskéjét, és érezte, hogy apukának igaza van, mert ami történt, jobban fájt, mintegy mogyoróvessző suhogása. Csak akkor vigasztalódott meg, amikor bükkfarágó csütörtökön megkapta a bizonyítványát, és valóban bele volt írva, hogy: »Málnabokorismeretből Jeles...« I megengedjük, hogy tízegynéhány éves korukban »■felnőttes szokásokat« veAz emberiség történetében igen nagy jelentőségű lépés volt a vadállatok háziasítása. A befogott és gondosan nevelt háziállatokat azonban könnyen visz- szahódltja a természet, »kitör az ősi ösztön» és újra vadként élik életüket. Nem ritka ' eset ez nálunk sem, bár csupán kóborlásnak nevezzük. Pedig sok kőbőr kutya és kóbor macska valódi vadállatként tesz kárt vadban és háziállatokban egyaránt. Ennél azonban sokkal súlyosabb helyzet adódik a lakatlan, vadon térségekben. Mindenki hallott róla, hogy 7. Nem lát. 10. A gólya így beszél. 11. A ló népiesen. 12. Személyes névmás. 13. Ütőhangszer névelővel. 14. Nem ez. 16. D. L. 17. A világ nagy részét alkotja, névelővel. 18. Műveltető Igeképző. 20. Sor betűi keverve. 22. Helyhatározó rag. 23. Nem ez. 25. Izomzatából egy. 26. Gyakran látjuk ezt Július- augusztusban a mezőn. 28. Személyes névmás. 30. Egy másik műveltető Igeképző. gyenek fői, »felnőttes szenvedélyeknek« hódoljanak. (regős) elvadult házilő, északon a musztán, délen a cimarron. őseik már 3—400 éve visz- szatértek az eredeti »életformához», és valódi vádlóként viselkednek. Nem ritka az elvadulás a többi háziállatoknál sem. Hasonló a helyzet Ausztráliában. A befogott állatok jelentős része önálló életmódra tért át, és csordákba verődve éL A XIX. század elején vitték be Indonéziából a vízibivalyokat, amelyeknek elvadult példányai ma elérik a kétszázezret Fiatal példányai még befoghatok és háziasíthatók. Ezekből a vadakból évi 7000 darab bivalybőrt exportál Ausztrália. Nem kis számban találunk Báli szigetéről származó ban- teng marhákat, európai szarvasmarhákat (gyakran ze- buval keresztezve). A múlt században számos tevét vittek az ausztráliai sivatagra, azonban a »sivatag hajóját» kiszorították a gépkocsik és a repülőgépek. Elvadult csordákban élnek ma is a sivatagos területeken. Hasonlóan Timor-pónikat és szamarakat, valamint sertéseket láthatunk nagyobb csordákba verődve. Tulajdonképpen vitatott eredetű a dingó is, amely valószínűiéi, ugyancsak elvadult kutyafajta. A természet tehát visz- szafogadja elveszett fiait, ha fölöslegessé válnak az ember számára. 31. Ruhát tisztfttat. 33. Verskellékek. 35. Rugalmas anyag. 37. Szemüvegek népiesen. 38. A költészet egyik műfaja« FÜGGŐLEGES: 1. Kavics névelővel. 2. Helyhatározó rag. 3. Nemfölé, ékezethiány. 4. Csináld. 5. Gondviselő a betegségben. 6. Sérülés. 8. Odaíratja vele a nevét. 9. összegereblyézett gabonaszálak elnevezése. 14. Madarász Viktor. 15. Rádobálják a földet. 17. Gabonából rakott kazal. 18. Kaszára szerelik rá nyár! munkához. 19. Kopasz. 21. A kínaiak fő tápláléka volt. 24. Termel az üzem, az első betű hiányával. 27. Hosszú ideig. 29. Férfinév. 32. Ismer. 34. M. U. 36. Ezen a napon. ^ ^ * * * megfejtésül beküldendő: a vízszintes 1., 26. és a függőleges 9., 17., 18. Beküldési határidő 1966. július 22-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: -Gyermek keresztrejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Komp: Sétahajó, Tihany ; Fonyód; Móló. Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Varga Katalin, Gőz István, Kaposvár; Visi Ibolya, Memye; Nagy Vince, Kötcse. A könyveket postán küldjük eL , Márkus Ferenc: Elhagyott labda kesereg Ami oly kedves volt nem is olyan régen, futottál vidáman selymes füvű réten. Elértél, felkaptál el is hajítottál labdáddal gyengéden meg-meg simogattál. Most sarokban vagyok árva és szomorú, pedig a bőrhátam még mindig domború. Ugrani, pattogni volna újból kedvem hűtlen kis pajtásom, jer játszani velem. Szőke kicsi fiú, ne légy oly csapodár kapj fel, és hajíts el, szállók, mint a madár. Borsi Daraus József: Esti csendben Esti csendben ülök Muzsikál a tücsök Tündérpille táncol Szárnya holdsugárból Átsuhan a tájon A lágy ölű álom Kakukkfüvet ringat S útra kél az illat; Addig-addig szálldos Míg a tücsök álmos Hegedűje néma, Csak a lomb zúg néha .. . rálisan is súlyos nyomokat hagy a gyermekekben, ha \ Amerikában elég gyakori az Azonnali belépésre alkalmazunk kőműves, ács szakmunkásokat kubikosokat, betonozókat, férfi segédmunkásokat és brigádokat Bérezés teljesítmény szerint. Szállás, étkezés biztosítva. Jelentkezés: Dunaújváros, Május 1. u. 7. sz. alatt. ÉM. 26. sz. Építőipari Vállalat. (3962) Elvad üli háziállatok
