Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

Somogyi Néplap ÓRlfiS SOKK M5'?MP MEGYÉM BÍ'?OTTf ÁÍ-'A íS/tí MEGYEI TflNflCS LAPJA Üj könyvek a pódiumon •m Ünnepi irodalmi est a megyei könyvtárban Az ünnepi könyvhét égjük rendezvényeként tartották meg a megyei könyvtárban hétfőn este az Üj könyvek a pódiumon-sorozat befejező elő­adását. Az est színvonalában, tartalmában méltó volt az ün­nepi alkalomhoz, a népszerű és kedveit sorozat befejezésé­hez. Az est első felében Takács Ildikó, Forgács Tibor és Var­ga Tibor, a Csiky Gergely Színház művészei mutatták be az ünnepi könyvhét újdonsá­gait. Jó válogatással kereszt­metszetét acSták az új termés­nek. Csanády János, Csanádi Imre verseit, Képes Géza szel­lemes epigrammáit tolmácsol­ták, és Kassák Lajos, Szabó Pál, Tamási Áron könyveiből hallhattunk részleteket Nagy tetszést aratott Molnár Zoltán Filmfesztivál66 diákoknak Az első díjat a Tizenhét évesek című kisfilmnek ítélte a zsűri A KTR7. megyei bizottsága minden évben pályázatot hir­det irodalmi alkotásokra, helytörténeti művekre, művé­szi fotókra. Az idén kísérlet­képpen amatőr filmekkel is pályázhattak a megye fiataljai. A KISZ-bizotrtság nem kötötte M, milyen témájú, milyen hosszúságú, fekete-fehér vagy színes filmekkel pályázhatnak az amatőrök. Figyelembe véve a megye amartőrfürrwnozgal- mának helyzetét, helyes volt ez a kötetlenség. A pályázatra hot amatőr filmet küldött be a Kaposvári ül. sz. Gimnázium, a Noszio- py Gáspár Közgazdasági Tech­nikum szakköre. A kaposvári szakemberekből alakított zsűri hétfőn délután tekintette meg a pályázatra beküldött filmeket. Az eredeti kiírástól eltérve az első díjat ötszáz forintról hatszázra emelte, s Kapolka Pál diákren­dező Tizenhét évesek című al­kotását jutalmazta vele. Ez a film magasan kiemelkedett a pályázatra beküldött kisfilmek közül. Helyesen mutatja be a megyeszékhelyen élő tizenhét éves fiúk és lányok életéit Az amatőr film lehetőségeit telje­sen kiaknázza. Fényképezése, vágása elmélyült, és művészi munkáról tanúskodik. Külön­ben ez volt az egvetlen han­gosfilm a »fesztiválon^. A magnószalagra fölvett gitárze­ne, a kísérő szöveg jól ellen­pontozta a képeket, kiegészí­tette a látottakat Kapolka Pál diáikrendező és a népes alkotó gárda alkotását minden iskolá­ban be kellene mutatni a fia­taloknak. A zsűri a második dijat nem adta ki, helyette két harmadik dijat ítélt oda: a Pofon és a Bepillantás a II. sz. bölcsőde életébe című amatőr filmek­nek. A Noszlopy Gáspár Közgaz­dasági Technikum szakköré­nek Pofon, a ÜL sz. gimná­zium bölcsödéről szóló doku- mentumfilmjét 150—150 fo­rinttal jutalmazta a zsűri. A többi pályamű magán vi­selte az amatőr filmezés gyer­mekbetegségének jegyeit. En­nek ellenére nagyon helyes volt, hogy a megyei KISZ-bi- zottság zöld utat nyitott az amatőr filmeseknek. Talán jö­vőre a fanyódi, a marcali gim­názium, a Táncsics Mihály Gimnázium szakköre is bene­vez a fesztiválra. A mostani pályázat ráirányította a figyel­met a gimnáziumokiban műkö­dő films zakkörőkre. Helyes volna nagyobb szakmai segít­séget nyújtani a diákoknak el­sősorban a helyes témavá­lasztásban, a téma tömör frappáns feldolgozásában. S nem ártana, ha jövőre már a témát és a terjedelmet is meg­kötné a KISZ megyei bizottsá­ga. A kezdefnénvezés hasznos volt, az első díjat nyert mű friss hangon, őszintén mutatja be a fiatalok életét. Ilyen foly­tatásra volna szükség L. G. NEM OKOZ GONDOT A NYÁRON a balatonfenyvesi Vigadó Kisvendéglőnek a konyha szennyvizé­nek elvezetése. (Eddig az utcára folyt.) A foldmuvesszovetkezet egy 25 köbméter űrtartalmú tartályt szerzett be, és helyeztetett el a vendéglő mellett. A beruházás értéke meghaladja az 5« ezer •érintőt. Zsuzska új ruhában című, kedves hangvételű novellája Takács Ildikó előadásában. A második részben az est két vendégének, Garai Gábor Kossuth-díjas és Mezei András József Attila-díjas költőknek verseiből adtak elő a művé­szek, majd Béres Gyula, a me­gyei művelődésügyi osztály fő­előadója mutatta be röviden a két költővendéget, megemlé­kezve az ünnepi könyvhét je­lentőségéről, somogyi vonatko­zásairól. Garai Gábor és Mezei And­rás közvetlen, baráti hangula­tot teremtve mutatkozott be a közönségnek; mindketten fel­olvastak verseikből, humoros anekdotákkal beavatva a hall­gatókat egy-egy vers megírásá­nak . körülményeibe. Élmény volt a költő előadásában halla­ni Mezei Andrásnak Michelan­gelo Mózes szobráról írt ver­sét, Garai Gábor készülő köte­tének Bizalom e. bevezető köl­teményét, amely a költő ars poétikája is egy kicsit: <*... hogy az ember halhatat­lan, az önmagával vívott küz­delemben csak jósága szolgál­hat menedékül.,.-" Jó érzéssel, elégedetten, kel­lemes benyomásokkal távoz­tak a hallgatók a megyei könyvtár rendezvényéről, s re­ménykedve : minél gyakrabban szeretnénk hasonló irodalmi esten részt vermi. S. M. A bástya hú. on kiló, a király csupán két és fél. A Gellért­hegy oldalában föl­épített óriási sakk­tábla figuráit a négyszer négyméte­res táblán csak fel­nőttek bírlak moz­gatni. A »kis« fél­méteres gva’ogok szinte eltörpülnek a többi bábu mellett. A Ge’.krt Szállóval szemben a főváros új idegenforgalmi lát­ványossága az Osvát Judit tervezte mo­dem vonalú ötletes játék. A sakktábla mellett bőven marad hely a kiblceknek Is, mert a játék — nél­külük — elképzelhe­tetlen. Am itt sem szabad beleszölnlnk, de a táblára lépniük is tilos. Szeretnek a pestiek sakkozni. Utcán, parkban. Duna-partí lépcsőn ... minde­nütt. Most már a gellérthegyi sétáju­kon is hódolhatnak szenvedélyüknek. Es egy órássakk-partf után mondja valaki, hogy csak észsport a sakkozási VMoHCtl^eUtéUl Négyen beszélgetnek az Ezredév uta sarkán: egy kaposvári és három vendég, akik — mint a beszélgeté­sükből kitűnik — néhány évvel előbb jártak már váro­sunkban. — Ha jól emlékszem, itt egy kertészet volt. Nyoma sem volt utcának, és most áll már egy háromemeletes lakóház, meg amott is épül egy. Szépen fejlődik ez a rész is. — Hát még ami közte van! — dicsekedett a kaposvári idegenvezető, és elindult tár­saságával a megyei könyvtár felé. A vendégek megtekintet­ték a könyvtárat kívül-belül, aztán kimondták véleményü­ket: — Ami közte van, azt sikerült jól eldugnotok. A vendéglátó erre mit sem tudott válaszolni. Ta­lán azok sem tudnának töb­bet mondani, akik ilyen szakszerűen megtervezték, hogyan lehet egy középüle­tet láthatatlanná tenni. — kb — SZÉP VERSEK, 1965 Immár harmadik éve jele­nik meg a Magvető kiadásá­ban az előző év java versei­ből összeállított gyűjteményes válogatás. Először csak a Versbarátok Köre illetmény­köteteként adták ki, az idén azonban már szélesebb könyv­árusi forgalomba is került. Egy-egy ilyen antológiának nem az a feladata, hogy az előző év lírai terméséről tel­jes áttekintést adjon. Mert a költészetben igen keveset fe­jeznek ki a mennyiségi muta­tók, annál többet mondanak viszont az olykor csak néhány költeményben sűrűsödő minő­ségi erővonalak. Ennek az elvnek fölismeré­sét és érvényesítését mutatja a Szép versek című gyűjte­mény egymást követő három kötete. Az 1963-as kötet még több mint 90 költő verseiből adott válogatást Az 1964-es gyűjtemény már valamivel összefogottabb volt, míg mos« az 1965-ös év termését össze­gező kötet már csupán 55 mai magyar költő verseiből emel­te ki a legjellemzőbbeket Ez a tendencia helyes, mert így fokozatosan elérhető lesz, hogy az évenként megjelenő Szép versek-kötet bizonyos érte­lemben értékmérő is legyen. Hogy — ami ma még hiány­zik — rangot jelentsen, kezdő költők számára beérkezést eb­ben az ünnepi antológiában megjelenni, helyet kapni. De ha most még nem érvényesül is teljesen ez az értékmérő igény, az egyes antológiák így is lehetőséget adnak arra, hogy az említett minőségi erő­vonalakat legalább megköze­lítően kitapintsuk. Az egymást követő három antológia egyöntetűen vall arról, hogy költészetünkben erősödnek az új, a korszerű szintézis lírai mozdulatai. A hatvanas évek magyar köl­tészetének jellemző sajátossá­gáról van itt szó; mintha va- , lahogy szélesebbre tárult vol­na körülöttünk a világ. Köl­tészetünknek nagy művészi erőt adott a múltban a ma­gyar valóság mély és sokszor végletekig sűrített megélése, de talán éppen ezért nemegy­szer bizonyos zártságba is szorult: a tágabb horizontok mondandói ritkábban kaptak hangot. Mostanában már va­lahogy általánosabb élmé­nyünkké vált, hogy a magyar sors az emberiség teljesebb, a világot átfogó haladásának Ez az egyetemesebb és in- tellektuálisabb élmény több­szörösen visszhangozva szólal meg éppen az utóbbi eszten­dők legjelentősebb verseiben. Ekként ismerős ez az embe­riséget és hazát összeforrasz­tó dallam már a Szép versek korábbi köteteiből is. Most e szólamot sokszorozza tovább az 1965-ös gyűjtemény, mely­ből hirtelen elég csak néhány költeményt kiragadni: Juhász Ferenctől a Történelem, Kas­sák Lajostól a Vietnam ege alatt, Rónay Györgytől a Há­romszázhúsz sorait vagy Má­tyás Ferenc Egy őszi napon, Nagy László Ha dong a föld és Garai Gábor Anyaföld cí­mű költeményét. Szinte szim­fonikus magasságokba emeli ezt az élményt Juhász Ferenc a Történelem filozofikus töl­tésű képeiben. Persze mint a ma élő költők közül valami­képpen úgyszólván mindenki, Juhász Ferenc is József At- tila-i »csapásokon« jár. A nagy elődre utal a leütött el­ső dallam: -Téli virradat (Virrasztóm magamat.«) De az ismerős csapásról a költe­mény már új, egyéni távlatok­ba fordul, hogy korán elhalt apja sorsának végzetével »or­dítsa tele a Mindenséget«. S az apja sorsát jelképpé na­gyítva Magyarország, majd a j földgolyó méreteiben vallatja, tagadja és állítja a világot 1 »Ö, Földgolyó, örökös ember» rel-áradó« — ésnekü egyete­mes himnuszát a költő. E szélesedő horizontok ad­ják mai líránk egyik erővo­nalát S közvetlenül kapcso­lódik ehhez újabb költésze­tünk másik kiemelkedő sajá­tossága: a mélységeiben, bel­ső drámáiban megélt világ lírai kifejezése, újraéneklése. Valahogy úgy, ahogyan e kö­tetben Illyés Gyula idézi meg tudatunk nagy forradalmát, a vallásos szükséglettől szaba­duló ember felvillanó beisme­rését: »Mi lett az isten? Gyá­vaság és gyengeség... a té­velygés, a megfutás, ő a vak­ságunk, butaságunk; s nem fényünk, nem útjelző lángunk. — nem tűzhely, nem atyai házb< S úgy is talán, ahogyan e modem világ érzelmi vég­leteit Csoóri Sándor egy ha­sonlatában megnevezte: »Mint a pilóta, a bekeríthetetlen ég fegyence, ki azért száll egyre magasabbra, hogy a földet múlhatatlanul megszeresse.« De mélységeiben éli meg a ma légkörét az is, aki a min­dennapiban, az egyszerűben érzi meg a nagyot. Miként egyetlen gesztust elevenítve egy magatartást léptet elénk ez a Ladányi-sor: **■Szavaidat gyűrt sapkaként itt forgatom a kezemben, Lenin." E század teljes valóságát megélni, összefogni értelmes szenvedélyben és vállalásban: ilyen a korszerű ars poetica. Mint XX. század című köl­teményében Váci Mihály mondja: Ily biztonságban nem élt senki, — s kit fenyegetett ennyi vész? Nem tett még soha senki ennyit, s nem volt még tett, mely ily kevés. K. & AKI LEGYŐZTE CASSIUS CLAYT Cassius Clay ökölvívó- világbajnok csinos elvált felesége nagy sikereket arat Amerikában mint sanzonénekesnő. Műsorait így hirdeti: »-Sonji Clay az egyetlen ember, aki­nek sikerült Cassius Clayt egyszer térdre kényszerí­tenie." MULATSÁGOS INCIDENS A HANGVERSENY­TEREMBEN A Melbourne-i Szimfo­nikusok Sir Malcolm Sar­gent vezényletével Mo­zart C-dúr zongoraverse­nyét adták elő, a szólista Alfred Brendel zongora­művész volt. A mű végén a zongora- művész székéről fölemel­kedve meg akarta kö­szönni a közönség lelkes ünneplését, ámde frakk­jának fecskefarka bele­akadt a zongoraszékbe! Ráncigáita, cibálta, még­sem bírta kiszabadítani. A zongoraművész végül gyors elhatározással ki­bújt a frakkból, és ing­ujjban fogadta a közön­ség ovációját, amely most már nemcsak művészi teljesítményének, de öüe- tességének is szólt. NAGY HATÄSÜ FILM Newton angol város­ban szokatlan következ­ményekkel járt egy új rémfilm bemutatása. Az első vetítésen 23 néző elájult, köztük a mozi két pénztárosnője is. A mozi igazgatósága az elő­csarnokban elsősegély- nyújtó helyet rendezett be. NE JÁTSSZ A TŰZZEL! Pisto finn város veze­tősége büntetéssel sújtja azokat, akik a tűzoltók figyelmét oltás közben el­terelik. Ez a probléma a közelmúltban vetődött feL Az egyik tűzesetnél ugyanis a nézők bíráló megjegjrzéseí annyira ki­hozták a tűzoltókat a sodrukból, hogy megfe­ledkeztek a lángokban álló épületről, és fecs­kendőiket a bámészkodó tömegre irányították. ördögűzés közben el­szenvedett sebeibe halt bele a TI éves Bernadet­te Hosier. Nem valami­féle vad bennszülöttek elhagyatott szigetén, s nem is a babonás közép­korban, hanem Svájc Aargau kantonjának Hel- likon községében a múlt héten. Mint a nyugatné­met Die Welt közli, egy vallásos szekta, amely­nek a leány szülei is tagiéi voltak, úgy talál­ta, hogy a leányt meg­szállta az ördög. Addig verték ki belőle a sá­tánt, míg Bernadette meghalt. A szekta 11 tagját letartóztatták. Somogyi Néplap Az MSZMP Somocv meeve! Bizottsága és a Somogy megyei Tanár» lapja« Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár* Latinka Sándor a. 3. Telefon 15-19. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kaposvár* Latinka S. u. 3. Telefon 15-16- Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunlc vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi nostahivataloknál és postiskézbesftőknél. Előfizetést díj egy hónapra 12 Ft. Index: 3506? Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom