Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

Kedd, 1966. június 14. s lOHOGTI NÉPLAP Őszinte beszélgetés — őszintén szólva, nem ér­tek egyet ezzel a megoldással— — Az igazat megvallva, én sem helyeslem... — Megvallom, nekem mégis tetszik... — Köztünk maradjon, sze­rintem is van benne valami __ H át ami azt illeti, köztünk maradjon — mármint az olva­sók és én közöttem —, terjed­nek beszédünkben az ilyen mondatok. Ha valaki azt mondja, hogy most pedig .tes­sék odafigyelni, mert őszintén szól, ez bizony furcsa gondolato­kat is ébreszthet Miért, egyéb­ként nem beszél őszintén, hogy ezt most úgy hangsúlyozza? Vagy ott van a másik ember­társunk, aki azzal kezdi, hogy tessék fülelni, mert az iglazat fogja megvallami. A harmadik bevallással kezdi véleményét, a negyedik meg arra kéri hall­gatóságát, hogy köztük ma- nadjon, amit mond. Szeretném hinni, hogy ezek az emberek akkor is őszinték, ha nem adnak ennek külön nyomaté­ket Csupán egy rossz divatot kreálnák, anélkül, hogy észre- vennéfc. A parasztemberek, ha vala­mit mondanak, nem hangsú­lyozzák, hogy őszintén mond- ják. Mégis a beszélgetés után nyugodt lelkiismerettel állít­hatják: őszinte beszélgetés volt Telepedjünk le például négy, éppen munkaszünetet tartó zá­kánya asszony közé. A Csoko­nai Tsz-ben dolgoznak, ötoven év körüliek, s a szénakazlazás közben keletkezett géphiba miatt állnak most a munká­val — Maguknál asszonyok rak­ják a kazlat? — Férfi híján így muszáj. . — Hová mentek a férfiak? — Amikor megalakult a téesz, sokan szedték a sátorfá­jukat — Pedig megleltek itt azelőtt is a parasztok, még az egyéni gazdálkodás idején is meghá­lálta a föld a fáradságot Nézzük csak sorjában, ho­gyan kerültek el innen a fér­fiak. Egy részük még a begyűj­tés esztendeiben fordított há­tat a földnek, sokan közülük a falunak is. Később csajkarend­szert emlegettek némelyek, akik még azt sem tudták, mi fán terem a termelőszövetke­zet. Akadtak, akik bedőltek a rémhíreknek, és a szövetkezetek szervezésekor ezeknek már csak a családtagjai lépték be azzal a földdel, melyet nem olyan régen még együtt mun­kált az egész család. — Ezért kell most az asszo­nyoknak megfogni a munka nehezebbik végét, így kerül­tünk a szénakazalra. — No persze, azt sem sza­bad elfelejteni, hogy a mi téeszünkben éveken át alig ju­tott részesedés, és néhány em­bert ez is útnak indított. — És visszatartaná senkit sem sikerült? — Hogyan lehetett volna? Hiszen a megélhetésről volt szó. — Nézze, idős asszony va­gyok már, én megszerettem a földet. Tudom, hogy akik na­ponta elutaznak hazulról, vagy csak hetenként egyszer jönnek haza, nem dicsekedhetnek. Az utazás, a hideg koszt — nem jó az. — Vannak, akik elmentek, azonban nem érzik jól magu­kat máshol sem. De ha már egyszer elment, hát marad, mert ha hazajönne, azzal be» vallaná, hogy felsült próbálko­zásával. Ezért inkább ott ma­rad, és próbálja megszokni azt a munkát, azt az eletet — Ilyenek is akadnak. De azt a munkát már nem vég­zik egész szívvel, hiszen érzik, hogy visszahúzza ókét a föld, a falu. — Maguk itt helytállnak he. lyettük is. — Megpróbáljuk. Most már van pénz is, termény is a szö­vetkezetben, persze nem annyi, hogy több már nem is kellene. De talán több is lesz majd, az idén nagyon szép a határ. — Az elnökükkel hogy van­nak megelégedve? — Mióta ő vezeti a szövet­kezetét, növekedett a részese­dés. Mindig azon töri a fejét, hogy jobban menjenek a dol­gok, és nekünk könnyebb le­gyen. A szénahordásnál ki­ok oskodta, hogy traktor vigye a petreneéket, ezzel is könnyít a mi munkánkon. — Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nagyon nehezen enged. Lehet, hogy jót alkar, hiszen a férfiak hiánya neki is éppen elég gondot ókoz, de azért nem kellene mindig olyan konoknak lennie. Felzúg a gép motorja, az asszonyok felkászálódnak. El­indul ki-ki a helyére. Egyszer sem mondták, hogy őszintén beszéltek, hogy csak az igazat mondták. Mégis tudom: őszinte be­szélgetés volt... Hernesz Ferenc Folytatódott a somogyi siker Balatonbogláron a szakma kiváló tanulója címért folyó versenyben A múlt hét szerdáján befe­jeződött Balatonbogláron a zöldségtermesztő szakma kivá­ló tanulója címért folyó orszá­gos verseny, s azon — mint megírtuk — somogyi tanuló szerezte meg az első helyet. Csütörtökön és pénteken a gyümölcstermesztő szakma ki­váló tanulója címért verseng­tek az ország szakmunkástanu­ló-iskoláinak hallgatói. A so­mogyi fiatalok ezúttal is sike­resen helytálltak, s ha az első helyet nem is, de az erős me­zőnyben jó teljesítménynek számító második és harmadik helyet szerezték meg. A TRANSZVILL kapos­vári gyáregysége villanyszerelőket, műszerészeket és lemezlakatosokat keres fölvételre azonnali belépéssel. Jelentkezés a Vasvári Pál u. 1. sz. alat­ti telephelyen. (88371) Az országos vetélkedő első helyén Papik Tibor, a Balaton­füredi Szakmunkástanuló Is­kola hallgatója végzett 113 ponttal. Szorosan mögötte kö­vetkezett a Balatonboglári Szakmunkástanuló Iskola két növendéke, a második helye­zett Molnár Erzsébet 116 pont­tal és a harmadik helyezett Bojtor Zoltán 112 ponttal. Mindketten állami gazdaság­ban dolgoznak, ott készültek föl a gyakorlati versenyre. A szakmunkás-bizonyítványon és az emiékplaketten kívül érté­kes jutalomtárgyakat kaptak. Honorálták a szakoktatók jó munkáját is, akik a versenyző­ket a gvakorlati tudnivalókból fölkészítették. A második he­lyezett szakoktatója 700, a har­madiké pedig 500 forint juta­lomban részesült. A somogyi fiatalok a négy napig tartó országos versenyen a többi megyéhez képest leg­jobban szerepeltek, ugyanis nem volt még egy olyan me­gye, amelynek tanulói egy első, egy második és egy harmadik, tehát a három legértékesebb helyet megszerezték volna. A TRANSZVILL ÜJ GYÁRTMÁNYA Szakaszolható kocsiszerkezetek gyártását kezdte meg egy hónappal ezelőtt a TRANSZVIll 1-es telepe. Az új készülék a terhelés ideje alatt is képes megszakítani a villamos vezeté­kek áramkörét, s ezzel lehetővé teszi a javítást. Az új készü­lékeket elsősorban transzformátorállomásokon használják. Eddig hat készült el belőle, de még ebben a hónapban hetvenegy készüléket szeretnének gyártani. Az első megrendelők a Villamos Államásokat Szerelő Vállalat és a Fővárosi Elektromos Művek. Az új készülék magyar szabadalom. Eddig külföldről vásároltak hasonló be­rendezést. Ezért lett rövid idő alatt nagyon keresett cikk a kaposváriak új gyártmánya. A tervek szerint a következő ne­gyedévben 180 darabot gyártanak belőle. Vizsgák a Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskolában FINIS (Tudósítónktól.) Második éve működik Pécsen a Felsőfokú Pénzügyi és Számvi­teli Szakiskola kineljezett leve­lező tagozata. A hallgatók hét félév alatt sajátítják el az igen gazdag szakanyagot. A középká- derképzésben Pécsről tizenegy, Kaposvárról pedig hat dolgozó vesz részt. A szakiskola mérleg­képes könyvelői, középfokú terv és statisztikus, árszakértői, vala­mint ügyvitelszervezői képesítést nyújt a levelező tagozaton. A gaz­dag tantervben már figyelembe veszik az új gazdasági mecha­nizmus követelményeit is. Így például számvitelből a minden hó­napban megtartott konzultáció­kon már szerepelnek a legújabb közgazdasági rendelkezések. A szakiskola kihelyezett leve­lező tagozatán június L3-án kez­dődtek meg és június 24-én feje­ződnek be az év végi vizsgák bu­dapesti tanárok és közgazdasági szakemberek részvételével. — Azt hallottam az iro­dában, hogy az első félévi tervteljesítésből még hiány­zik 1 200 000 forint. — Tévedés — vágja rá Sebestyén István. — Nem a miénkhez, hanem a válla­lati tervhez kell még ez a pénz. Aztán magyarázni kezde­nek. A TRANSZVILL vas­öntőinek kétféle tervük van. A forinttervbe csak azt ve­szik be, amit más vállalatnak készítenek. Amit itt használ­nak fel az üzemben, csak a tonnatervben szerepel. — Eddig minden hónapban túlteljesítettük tervünket — mondja Rajczi Rudolf. _ E bben az üzemben minden ember arra törekszik, hogy ne legyen hó végi hajrá. A kongresszus tiszteletére tett versenyvállalásuk egyik pontja is az, hogy nemcsak negyedévenként, hanem ha­vonta is teljesítik időarányos tervüket. Ez eddig mindig si­került. Méghozzá nem is akárhogyan! — Júniusi tervünket június 1-én teljesítettük. Akkor jöt­tek hozzánk, hogy kellene még 1 200 000 forint értékű anyagot gyártani. Gondolkod­tunk, aztán vállaltuk. — Feszített lesz ez a hó­nap — veti közbe Somogy- vári Bajos. — A múlt hónap is feszí­tett volt, pedig akkor csak 1 140 000 forint értékű anya­got gyártottunk — mondja Rajczi Rudolf művezető. — Persze ezt a mostani válla­lásunkat úgy kell elkészíteni, hogy közben ne maradjunk le a tonnaterwel sem. Hi­szen a vállalatnak is kell az anyag. Havonta 120—130 ton­na készérut öntöttünk eddig. A vállalatnak 60—80 tonna önt­vényt. Ez nem szerepel a fo­rinttervben. — Ez az 1 200 000 forint nagy munkaintenzitást köve­tel — mondom. — Ha túlóra volna — mondja Sebestyén István —, kétszázezerrel még meg is tudnánk toldani. De túlóra nincs, így munkaidő alatt kell a többletet adni. — Ne úgy vegye. hogy mennyiségre gyártunk töb­bet — veszi át a szót a mű­vezető —, hanem értékesebb darabokat készítünk. Persze megisszuk ennek levét majd a második félévben. Most ki­csemegézzük azt a tervet. Előrehozzuk a salgótarjáni és a pécsi vasipari vállalatok munkáit. — Ez nem üt vissza a má- sodik félévben? — Akkor nehezebb gyárt­mányokból kell majd teljesí­teni tervünket. Volt ehhez hasonló problémánk az első és a második negyedévben is» Ajkkor szabályos piackutatást végeztünk, hogy kinek mi­lyen gyártmány kell. Ez a brigád még mindig megtalálta a megoldást, akár­milyen nehéz körülmények voltak is. Nemcsak a szak­maszeretet él az emberek­ben, hanem nagyfokú lele­ményesség is. Szükség van erre, hiszen amit itt ezrek­ben fejeznek ki, az esetleg egy másik vállalatnál millió­kat jelent. Olyan alkatrésze­ket gyártanak, amelyek más üzemekben válnak készáruvá, s jutnak be a kereskedelem vérkeringésébe. Ha viszont egy alkatrész hiányzik, már nem tudják a milliókat érő gépeket elkészíteni. Ezért olyan fontos láncszem ez az üzemrész az országos ellátás­ban is. S ezért olyan fontos a még hátralevő 1 200 000 fo­rint értékű anyag elkészítése. A kohóban forr a vas. A mintákat már sorra odakészí­tették, aztán megjelenik a vörösen izzó vaskígyó: meg­kezdődött a csapolás, és kez­dődik az öntés. Nem lehet tudni, mennyit segít ez majd a terven. De a finisben senki sem gondol a tervre. Búcsúzóul azt mondja So- mogyvári Lajos: — Ez az 1 200 000 forint biztosan meglesz. A művezető hozzáteszi: — Ha megszakad a szí­vünk, akkor is megcsináljuk. Sebestyén István még rá­vágja: — Egymillió-kétszázezret ígértünk. Ennél többet lehet, kevesebbet nem! Kercza Imre HALLÓ, r w f FIUK, HALLO. LÁNYOK! Nemrég, amikor először ol­vastuk a Rádióújságban a műsorcímet: »Halló, fiúk, hal­ló, lányok!«, kíváncsian kap­csoltuk be a tv-készüléket. Vajon mi újat kapunk? Mi­vel rukkolnak ki a műsor szerkesztői? Ha figyelmesen átnézzük a tv programját, megfigyelhetjük, hogy a leg­több újat, a legbátrabb kísér­letezést az Ifjúsági osztály nyújtja. Ki ne emlékezne az országos sikert aratott »-Ki műt tud«-okra, a ma is nép­szerű »Ki miben tudós«-ra, a »Riporter kerestetik«-re, a »Versengő városokéra? És most a legutóbbi, a »Halló, fiúk« azonnal a sike­rek közé sorakozott Jött lá­tott és győzött! Levelek ezrei érkeztek a műsor készítőihez. A fiatalság örömmel, lelkese­déssel fogadta. »Végre a miénk! Üdvözöljük saját fó­rumunkat ... !« A stáb — sok izgalmas mű­sorkészítésben összekovácsoló- dott együttes — valóban a fiatalsághoz kíván szólni. Bé­kés József író-szerkesztő a »Halló, fiúk« egyik szülőap­ja, bábája. Vele beszélgetünk a műsorról, születéséről, fej­lődéséről, gondjairól. Könnyen kezdődik a beszélgetés, hiszen az interjúalany most kolléga. — Műsorokat »általában« az ifjúság részére eddig is készítettünk. Voltak kisgyer­mekeknek, úttörőknek szóló műsoraink. Csak éppen az egyik legkritikusabb, legösz- szetettebb problémákkal vívó­dó korosztálynak nem bizto­sítottunk megfelelő fórumot. Pedig a 14—18 évesek igény­lik ezt — mondja Békés Jó­zsef. Az első adást széles körű köfevélemény-ku tatás előzte meg. A beérkezett válaszok igen érdekes tapasztalatokkal, tanulságokkal • szolgáltak a szerkesztőknek. — A műsor jelszava: min­ket minden érdekel — mond­ja a szerkesztő. — Már ebből is következik az összetettség. Az adás önmaga szülte a ne­hézségeket. Főtt is eleget a fejünk. Hiszen e műsorban egyaránt otthon vannak a sztárok, a sportolók, az űrha­jósok. Egymás mellé került a könnyűzene, a klasszikus ope­ra, a technika és a művészet sokféle problémája. Csak most tapasztalhattuk igazán közel­ről, hogy fiataljaink érdeklő­dése milyen széles, körű — mondja Békés József. Havonta egyszer jelentkezik a »Halló, fiúk«. Egyhónapi megfeszített munka sűrűsödik benne. A stáb egyik legna­gyobb sikere talán a fiatal, rokonszenves Antal Imre föl­fedezése. A sokoldalú, kultu­rált műsorvezető egyébként zongoraművész, a Filharmó­nia szólistája, több nyelven beszél — eszményi riporter. Két társa, Farkas Zsuzsa és Kern András, aki szintén a TV fölfedezettje, a mai fia­talok képviselője, s az ő ne­vükben beszél is. Kevés tv-adásban volt rá példa, hogy a műsor alatt a stúdióban jelenlévő közönség véleményt mondhat, kritizál­hat Bátor kezdeményezés! Igen érdekes az eredmény is: őszinték, lakkozatlanok s oly­kor megfontolatlanok e vé­lemények. A szerkesztés alapszabálya itt — mondja Békés József —, hogy állandóan nyomon kövessük a fiatalok minden­napi problémáit Közöttük, velük élni. Napirenden tart­juk az őket foglalkoztató, iz­galmas etikai kérdéseket Ha nekik akarunk műsort készí­teni, velük együtt, egyszerre kell reagálnunk mindenre, ami új! — mondja befejezé- süL Június 16-án lesz a követ­kező adás. Már együtt az anyag. Érdemes lesz megnéz­ni. Üj, fiatal zeneszerző. Szerb György mutatkozik be sanzonjaival. Akit érdekel, megtudhatja, hogyan lehet va­laki szuperszonikus repülőgé­pen pilóta; milyen elméleti felkészülést és biológiai adott­ságot követel ez a hivatás. A »Barátság expedíció« po­zsonyi hajóútjáról számol be, a verskedvelő fiataloknak Be­rek Kati mondja el legkedve­sebb verseit Természetesen a dzsessz sem maradhat ki: a második »Ki mit tud« győz­tese, az ötéves Kék Csillag együttes jelentkezik. Most folynak a próbák. Paulo Lajos rendező vezeté­sével a stáb minden tagja, a vezetőoperatőr Nagy József, Katona Péter gyártásvezető és a többiek teljes erővel dol­goznak, hogy amikor felhang­zik Ambrus Kyri hangján a szignál: »Halló, fiúk, halló, lányok!«, kellemes és hasznos perceket szerezzenek ifjú és kevésbé ifjú néző táboruknak. R. L FIGYELEM! A MÁVAUT az új bérletjegy-igazolványokat június 13-tól, hétfőtől árusítja és érvényesíti a MÁVAUT- állomáson. A bérletjegy-igazolvány váltásához 1 db 4x4 cm-es fénykép szükséges. A július 1-től érvé­nyes bérletjegyeket a MÁVAUT pénztára előrelát­hatólag június 18-tól, szombattól árusítja. 13. sz. AKÖV. (88378)

Next

/
Oldalképek
Tartalom