Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

Péntek, 1966. június 10. 3 SOMOCT1NtPt&f ÉLETKEZDŐK EGY HASZNOS KIRÁNDULÁS * AZ ELSŐ MERLEG A Balatonboglári Állami Gazdaság munkáját tanulmányozták a pártiskola hallgatói Száz fiatal összefogott a Kaposvári Ruhagyárban. Együtt akarnak boldogulni a vijjogó varrógépek között Űt- ravalónak, állandó figyelmez­tetőnek József Attila szavait vésték föl a munkateremben a faliújságra: Dolgozni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes .... 1. Másfél hónapja dolgozik az ifjúsági szalag a gyárban. A fiatalok átlagos életkora nem haladja meg a huszonegy evet. Többségük tizenhét­húszéves lány és fiij. Egy munkateremben összevonni őket merész vállalkozás volt. A másfél hónap tapasztalatai azonban azokat igazolták, akik bíztak bennük. Azért gond, mint minden formálódó kollektívával, velük is van. — Akarnak dolgozni, csak bennük van a korral járó já­tékosság. Ezt a csintalanságot pedig nem mindig tudják a műszak alatt kikapcsolni. Az éremnek csak egyik oldala ez. A másik így fest: májusi tervüket túlteljesítették 3,7 százalékkal. Az első osztályú munka részaránya is jobb volt hét tized százalékkal, mint amennyire számítot­tunk. Biztató eredménynek tartja ezt Piros Gergely főtechnoló­gus. Pedig a szalag megala­kulása idején rosszalló észre­vételek is elhangzottak. Ezek­re azonban a fiatalok így vá­laszoltak: »Az ifjúsági szala­gon működő szocialista rí­mért küzdő brigádok és a szalag minden dolgozója csatlakozik a kongresszusi munkaversenyhez, és verseny­re hívja az üzem összes bri­gádját. Vállaljuk, hogy a részünkre előirt tervet két százalékkal túlteljesítjük, mi­nőségi mutatónk 95,5 század- lék fölött lesz. A szalagon a ruhák átfutási idejét szor­galmas munkával és minősé­gi ellenőrzéssel a lehető leg­rövidebb időre csökkentjük. November 7-e tiszteletére a szalag összes dolgozója bri­gádba lép, és küzd a szocia­lista brigád, szalag és terem címért. Anyagtakarékosság­gal, gépeink tisztán tartásá­val, olajozásával küzdünk az önköltség csökkentéséért. Se­gítjük a gyengén dolgozókat a fogások elsajátításában. A késéseket és igazolatlan hiányzásokat megszüntetjük.« 2. Az ifjúsági szalag új gépe­ket kapott. A jó munkának minden föltétele megvan. Rajtuk a sor, hogy ezután is bizonyítsanak. S ők hogyan vélekednek? A kérdést zavart ésend fo­gadja. Egymásra néznek' mind a hatan, aztán Soós Laci tö­ri meg a csendet. — Rossz volt az előző sza­lagot otthagyni. Most pedig jó ezen dolgozni. Persze van hátránya is. Itt jobban elfe­csegnek egymással a gyere­kek, s ez elvonja a figyelmeit a munkától. Kevesebb dara­bot tudunk megcsinálni egy műszak alatt. — Na, igen, egy összeszo­kott csoportnál más — veszi át a szót Vörös Julianna. — Volt, aki úgy csöppent ide, hogy előtte még talán nem is dolgozott varrógépen. Ve­lük csevegni kellett. Koszpek Béláné bizonyítja is ezt: — Nekem ez az első mun­kahelyem. Az első napokban nagyon sokat segítettek a gyerekek. Talán nekik is kö­szönhetem, hogy nem volt nehéz megszokni az üzemet. — Ennyire megértik egy­mást? — Nálunk egy idősebb fér­fi van, a többi mind fiatal, s ez nekem nagyon tetszik — mondja Vörös Julianna. — Jobban megértjük egymást, mint az idősebbeket. Fiatalok vagyunk, szeretjük a fiatal­— Hol jobb? A régi ve­gyes szalagon, vagy itt? A válasz egyöntetű: Itt. — Ott, ha áttettek egy má­sik műveletre, úgy féltem. mint a tűztél — mondja Horváth Lajosné. — Féltem, hogy lemaradok. Nem is na­gyon raktak egyik helyről a másikra bennünket. Ott két évig dolgoztam, s egyszer sem varrtam például zsebet. Itt már ezt is csináltam. Pe­dig kényes munkánk van. Hamar meglátszik rajta, ha nem figyel oda valaki. Az első napokban lassan Is ment öt anyagot csináltunk meg egy műszakban. Most már eljutottunk a hatvanig. 3, — Tehát megállja helyét a szalag? — Amikor elvégeztem az ipantanul ó-iskolát, azt mond­tam, bárhova elmegyek dol­gozni, csak a ruhagyárba nem. Aztán a véletlen id©- hózott Itt vagyok, és itt is leszek, mert jól érzem ma­gam — válaszolja Vörös Ju­lianna. —• Azt hiszem, mindenki nevében beszélek, nagyrészt itt szabadultunk, itt szeret­nénk megalapozni a jövőnket — mondja Pándi Ferenc. S valaki nyomban meg­jegyzi: úgy vegyem ezt a vé­leményt, mint a szalag egyik legszorgalmasabb emberének kijelentését. Ennől a jövőről szó esett később Müller Lászlónál, a ruhagyár igazgatójánál is. Ezt mondta: — Az első, nálunk végzett szakmunkások alkotják az ifjúsági szalag gerincét Nagy reményeket fűzünk hozzájuk. De nagyok a követelmények is- Az eddigi eredményekből arra lehet következtetni, hogy állják majd a versenyt bármelyik szalaggal. De az üzem számukra nemcsak munkahely, hanem az élet is>- kolája is. A vállalat vezetői bennük látják az utánpót­lást. Hogy később is megáll­ják helyüket, azért most kell sokat tenniük. Hamarosan vé­geznek az új ipari tanulók. Nekik kell őket fogadniuk, bevezetni a munkába. S emellett van még egy fontos feladatuk. Rájuk vár az if­júsági mozgalom szervezése, föllendítése. Nekik kell pezs­gő ifjúsági életet teremteni az üzemben. 4. — Reggel megnéztük az egyik anyagot Már odatették a vasalóhoz, pedig ujjnyi öl­tések voltak rajta. Ez ha­nyagság, ilyenkor azonban nehéz megtalálni a gazdáját, s mindenki a másikra gya­nakszik. A múltkor harminc­hét kabátot kellett újra kéz­be venni, mert az előttünk levők hanyag munkát végez­tek. Pedig mindenki szíve­sebben fog új munkához, mint elrontotthoz, mert amíg egyet megjavít, addig kettőt megcsinál. Van itt még mit tenni. Csak nem érzi még mindenki, hogy van — mond­ják a gyerekek. — Pedig szóltunk a másik szalagvezetőnek, hogy ez így nem megy. Azt válaszolta, mondjuk meg a váltónknak — veszi át a szót Balázs Im- réné. — Hát mi megmond­tuk. Azóta nem volt zűr. — Őszintén: a .másik sza­lag még nem szólt hasonló dolgokért? Csend. Aztán a főtechnoló­gus szólal meg: — Van javítanivalója mind a két váltásnak. A javítanivalóval kezdtük a beszélgetést a másik mű­szakban is. Androsics József ezt mondja: — Itt mindenki felszaba­dultan, jól érzi magát. Sze­retjük, amit csinálunk, ki is javítjuk, ha van hiba. Per­sze, szóljanak érte. — Mit szeretnének elérni? — Száz-százört százalékos tervteljesítést. — Mi kell ehhez? — Szorgalom — nagyot szív a cigarettából. — Jobb időbeosztás. Többet dolgozni, kevesebb cigarettaszünetet tartani. Hallgatagon fújjuk a füs­töt a dohányzóhelyen. Ger­gely István hirtelen megtöri a csendet. — Amikor felszabadultunk, sokszor elmondták az üzem­ben, hogy így meg úgy a maa fiatalok. Szidtak bennün­ket, felelőtlenséget sütöttek rank, meg azt, hogy máshoz sem értünk, csak a tánchoz. Volt, aki a trapéznadrágot kifogásolta, volt, aki a hosz- szabb hajat. Most szeretnénk megmutatni, hogy ml is tu­dunk valamit Rajtunk a sor, bebizonyítjuk, hogy a szak- mához is értünk. — Mi kell a bizonyításhoz? — Semmi. Itt vagyunk mi. Mind a százan. Jöjjön 41 ké­sőbb, aztán majd meglátja. Eljövök, meyt érdekel, hogy ez a száz ember hogyan in­dul ei az ÖnáEóság útján. Milyen lesz a szorgalmuk? Tudnak-e ugyanolyan lelke­sen dolgozni, mint ahogy megkezdték? Kercza Imre Egiész napos tanulmányi ki­ránduláson vett részt kedden a kaposvári egyéves mezőgaz­dasági pártisíkola nyolcvankét hallgatója. A Balatonboglári Állami Gazdaság két kerüle­tének munkáját tanulmányoz­ták. Lengyeltótiban Szalai Gé­za kerületvezető, Soós Árpád főmérnök, a gazdaság párttit­kára'és Szabó József agronó- mus, a kerület párttitkára tar. tott tájékoztatót. Szalai Géza ismertette a gazdaság, a szőlő- és gyümölcs- telepítés történetét. Hangsú­lyozta, hogy állandóan keresik a telepítés, a gyümölcsápolás és -betakarítás leggazdaságo­sabb módjait. Beszélt a nagy­üzemi szőlőtelepítés jelentősé­géről, előnyéről, a gépesítés, a talajerő-visszapótlás és az ön­tözés fontosságáról. — Az újtól sok helyen fél­nek az emberek. így volt ez nálunk is, de aiz eredmények mindenkit meggyőztek arról, hogy a korszerű agrotechnika alkalmazása meghozza gyü­mölcsét — mondta befejezésül. Ezután Soós Árpád a párt- alapszervezetek kommunistái­nak munkájáról és a pártépl­Egységcsített kardántengely — kevesebb baleset I Az egységesített, védaburfcola- tos kardántengely. Gépipari Állandó Bizottságá­nak a traktor- és munkagépek védőburkolat A számos csak speciális eszközökkel föl­szerelt műhelyekben szerelhe­tő le. A tengellyel a védőbur­kolat nem forog együtt, és for­dulás esetén a csuklók szögel­térése biztosítva van. A bur­kolat élettartama megegyezik a kardánéval. A kenést a bur­kolat nem akadályozza. A régebbi típusokhoz viszo­nyítva az új kardán nagy elő­nye az, hogy könnyebben sze­relhető, és a súlya jóval ki­sebb, alig 12 kiló. Az új kar­dán nagyobb fordulatszámon (percenként 1000) 20 százalék­kal nagyobb nyomatékot ké­pes átvinni. A prototípus for­górészét a Csepel Autógyár, burkolatát pedig a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár készí­tette. Gál Imre su­Mindenkinek tetszett szőlőiskola. tésnől számolt be. Példákat so­rolt fel a kommunisták újat kereső, kezdeményező szere­péről. — örömmel mondhatom, hogy a gazdaságunkban dolgo­zó kommunisták minden eset­ben összefogva, hathatósain tá­mogatják a szakmai vezetőle eredményt gyarapító elképze­léseinek valóra váltását. Ez az összefogás nagyon sokat ér. Nálunk is sok vita és féltő ag­gódás kísér mindent, ami új. Egyetlen példa a sok közül: Éveken át kísérleteztünk a leg­ésszerűbb szőlőtelepítési gya­korlat meghonosításán. Renge­teg vita és szakmai fejtegetés hangzott el minden kísérlet­kor. A legjobb tanácsokat vál­tottuk valóra. Az eredmény minden kétkedőt meggyőzött A hagyományos módszerek al­kalmazásával 150, az újakéval 80 munkanap kell egy-egy hold szőlő megműveléséhez. Vi lú­gos, hogy ezután is az új mód­szerek szerint kell dolgozni. A pártiskola hallgatói a tá­jékoztató után megtekintették a lengyeltóti gyümölcsösöket, a mamócspusztai szőlőt, majd Rádpusztána látogattak el. Itt a 250 holdas szőlőiskolát és az öntözést nézték meg. A ha­tárjárás után sokáig beszélget­tek a korszerű módszerek gya­korlati alkalmazásáról, a gaz­daság önállóságáról, a szocia­lista brigádok tevékenységéről, a gépesítésről és a szakmun­kásképzésről. N. S. egységesítésére való törekvé­lyos és nem egy halálos bal­r se. A közeljövőben csupán egy­féle kardántengelyre lesz szük­ség a mezőgazdaságban, s esz­eset a MEDOSZ-t arra az el­határozásra késztette, hogy a védőburkolat használatát kö­Siótfj%kL izMtimi. zel az összes traktortípus va­lamennyi munkagépét meg le­het hajtani. A Budapesti Mezőgép és Ma­lomgépfejlesztő Intézet a KGST által jóváhagyott fő­méretek alapján megtervezte az új kardánt, és védőburko­lattal látta el. A tartozék esek e védőberendezéssel fölszerel­ve üzemeltethető. Nagyon elő­segíti a baleset-elhárítást a telezővé tegye. A rendelkezé­sek életbe lépése után a kü­lönböző mezőgazdasági gép­gyárak új gépeik kardánjait ellátták ugyan lemezburkola­tokkal, de a gyakori meghibá­sodás és a szerelés nehézségei miatt a gépkezelők többnyire önkényesen, kényelmi szem­pontokból leszerelték. Az intézet konstruktőrei ál­tal szerkesztett védőburkolat Jó fiz perce figyelem őket. Egymás szemébe feledkez­tek, nem zavarja őket a zsúfolt terasz, a kalitkában játszó zenészek csinnadrattá­ja. Egy árva szót sem válta­nak. A fiú időnként végig­csókolja a lány ujjait. Pre­cízen és komótosan, először a kisujjánál kezdve, aztán for­dítva. Majd megint nézik egymást. Szinte pattognak belőlük az elektromos szik­rák. Szerelmesek. Látom, hogy körben az asztaloknál van, aki irigykedve nézi őket. Ki ezért irigy, ki azért. Itt szemben egy fiatal pár kavargatja a kávéját. Szinte látom a fiú gondolatát: — Istenem, ezek szavak nélkül is mennyire megértik egymást, én majdnem kibe­szélem a telkemet, hogy ezt a lányt jobb belátásra bír­jam, de hiába! Oldalt szintén fiatalok ül­nek, valószínűleg már háza­sok, mivel ők sem beszélnek egymással. Egyik erre, a má­sik arra figyel. — Nem adok három évet — olvasom le a nő arcáról —, ezek is hogy fogják utál­ni egymást! Irigykedést olvasok le amott egy idős házaspár ar- I cáról is. Láttam őket, ami­kor kiszálltak a ragyogó Opelból, most valami koktélt isznak, és Chesterfieldet füs­tölnek. Mindenük megvan, csak hát... Már nem fiata­lok. Közben a fiú egy papirt vesz elő, és mutogat. A lány szintén mutogatva válaszol. Megdöbbenek. Csak nem né­mák? Aztán megnyugszom. A lány szól valamit a fel­szolgálónak, viszont a vá­laszt mutogatva tolmácsolja. A fiú bólint, újabb percekig tartó bűvölés. kézcsók. Csak a fiú néma? Már készülök elérzékenyülni a lány nemes szívétől, lelki gazdagságától, ahogy ezt a szegény fiút gyámolítja az élet útvesztőin, ahogy köz­vetít a külvilágról, amikor egy zajos társaság toppan be, s asztaluk felé tart. Az egyik fiatalember odakiált: — Ciao, Michele! — Ciao — köszön vissza a •’■néma« —, che c'é? Teljesen megnyugodtam. Nem néma, csak olasz. Egy kukkot sem tud. magyarul. Hiába, a szerelem nem is­mer akadályt, finnugor nyelv­családot. Teljesen optimis­tán léptem ki a. si.ófo’-i nap­sütésre. Strubl Márta Azonnali belépésre felveszünk kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés az építőiparban rendszeresített teljesítmény­bérezés szerint. Szállást, étkezést biztosítunk. A napi étkezés térítési díja 9,20 Ft. Jogosultak részére az épí­tőiparra meghatározott fölemelt különélési pótlékot és 24 ledolgozott nap után hazautazási költséget fizetünk. ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre u. 13. (3805)

Next

/
Oldalképek
Tartalom