Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FUJ. EB Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 150. szám.-í-mm) 1966. június 26., vasárnap Az országgyűlés megszavazta a harmadik ötéves tervet Sasom haton délelőtt 10 órakor dr. Be- véről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az resztóczy Miklósnak, az országgyűlés alel- .... . - f,,lalóia Fehér Latos a Mi. nőkének elnökletével folytatta az ország- ules elso íelsz llal°Ja *eher LaJ°s- a gyűlés a népgazdaság harmadik ötéves tér- nisztertanács elnökhelyettese volt. Fehér Lajos elvtárs beszéde a mezőgazdaság ötéves tervéről — A harmadik ötéves ter vben gazdasági erőforrásaink igen jelentős részét, a népgazdaság beruházásainak 46— 50 százalékát — mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és építőipar fejlesztésére fordítjuk. Ez a nagyarányú befektetés igen nagy kötelezettséget, felelősséget ró iparunkra, az ipari és építőipari vezetőkre, dolgozókra egyaránt. Gazdasági életünk fejlesztésének sorsa túlnyomó- részt a munkásosztály kezébe van letéve: népünk életszínvonala, jövőnk nagymértékben azon múlik, hogy az iparban hogyan gazdálKodnak az új befektetések csaknem felét lekötő eszközökkel. Nagy felelősség hárul a mezőgazdasági vezetőkre és dolgozókra is. A beruházások 16—18 százalékált — mintegy 44—45 milliárd forintot — a mezőgazdaság fejlesztésére fordítjuk. Az ország élelmiszerellátása — bizonyos mértékben külkereskedelmünk egyensúlya is — attól függ: mennyire gazdaságosan és célirányosan használjuk fel ezeket az eszközöket a korszerű nagyüzemi gazdálkodás megalapozására. A fejlett tőkés országokban vásárlásaink igen jelentős részét a mezőgazdasági és élelmiszerexporton nyert devizával fedezzük. A múlt esztendőben a mezőgazdasági ’ és élelmiszerkivitel révén mintegy 2,3 milliárd devizaforint aktív egyenleghez jutott népgazdaságunk. Azt tervezzük, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer export—import aktív egyenleg a harmadik ötéves tervben gyorsabban nő. Ha terveinket sikerül vallóra váltani, öt év alatt — pusztán szocialista viszonylatban — 10—11 milliárd devizaforint aktívumhoz jutunk, amely már jelentős vásárlásokat tesz lehetővé a szocialista országok piacain. A gazdasági előrehaladás fő bázisa hazánkban az ipar. Gazdasági építésünk azonban akkor áll mindkét lábával szilárd talajon, ha sikerül megtalálnunk a legmegfelelőbb arányokat a gazdasági életünk alapját képező két fő ágazat, az ipar és a mező- gazdaság között. Sem az ipart, sem a mező- gazdaságot nem önmagáért fejlesztjük. Az iparnak, a városnak szüksége van élelmiszerekre, mezőgazdasági nyersanyagokra, a mezőgazdaság viszont nem fejlődhet az ipar termékei nélkül. Különösen így van ez a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságban. A harmadik ötéves tervben például a mezőgazdaság által igényelt ipari eredetű anyagok és eszközök felhasználása 32 százalékkal nő. A mezőgazdasági termelés tervbe vett emelkedése kb. 2,6—3 százalékos évi növekedési ütemet tételez föl. Ez jóval magasabb annál, amit eddig a magyar mező- gazdaság fejlődésében elértünk. A két világhéforú között a nagybirtokos és tőkés magyar mezőgazdaság két évtized alatt körülbelül 20 százalékkal növelte a termelést. Ez évi egyszázalékos növekedési ütemnek felel meg. Az átszervezés előtti évtizedben is legföljebb 1—1,5 százalék volt az évi növekedés, a második ötéves tervben pedig kereken 2 százalék. A második ötéves tervhez képest a következő öt évben körülbelül 10 százalékkal több befektetéssel fejlesztjük a mezőgazdaságot. Hatalmas összeg ez, s nagy lehetőséget biztosít, amelyet maximálisan ki kell használnunk. El kell érnünk, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a leglényegesebb feladatok megoldására koncentráljuk. Az olyan gyakorlat, hogy mindenüvé juttatunk egy keveset — igen alacsony hatásfokú lenne. Már nem kell kenyérgabonát importálnunk — Az ország ellátásában továbbra is egyik legfontosabb tennivaló a kenyérgabona- szükséglet fedezése hazai termésből. Második ötéves ter- vünk utolsó két esztendejében már nem kellett kenyérgabonát importálnunk, sőt az 1965. évi termésből még jó egy hónapra elegendő készletünk is maradt. Ezt elsősorban a bővebben termő, intenzív búzafajták — s a termelésükhöz szükséges technika — széles körű elterjesztésével értük el, továbbá azzal, hogy a műtrágya jelentős részét is — mintegy 40 százalékát — erre a termelési célra koncentráltuk. — Az állattenyésztés termelési értékének növelését elsősorban a takarmányértékesítés további javításával, az anyaállatok jobb kihasználásával, a fajlagos hozamok növelésével és az állategészségügyi szabályok megtartásával érhetjük el. Az egyes állattenyésztési ágazatok közül legnagyobb mértékben a szarvasmarha-tenyésztést kívánjuk fejleszteni. Ezt az indokolja, hogy a vágómarha a legbiztosabb tőkés exportcikkünk, és a hazai húsellátásban is elég fontos szerepe van. — A második ötéves tervben igen jelentősen előrehaladtunk a kertészeti kultúrák fejlesztésében: 81 000 kataszt- rális hold szőlő és 101 000 ka- tasztrális hold gyümölcs telepítésével leraktuk a nagyüzemi árutermelés alapjait. Erőforrásainkból azonban lényegében csak az alapozó beruházásokra, a telepítésekre futotta. A termelés és felvásárlás növekedésével a technikai fölszereltség, a járulékos beruházások kiépítése nem tudott lépést tartani. A zöldség-gyümölcstermelés és felvásárlás terv szerinti növelése a harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata. A baráti országokkal eddig megkötött hosszú lejáratú államközi egyezmények igen kedvező föltételeket biztosítanak a kertészeti kultúrák fejlesztéséhez. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk majdnem háromszorosára növekedhet, de 1970-ig a többi szocialista országba is 30—40 százalékkal több kertészeti terméket szállíthatunk, mint eddig. Óvjak meg, amit megtermeltünk A felvásárlás a harmadik ötéves terv időszakában a terv szerint 28—32 százalékkal nő. A felvásárlás előirányzatai összhangban vannak a hazai fogyasztás, az ipar és az export szükségleteivel. Mint a törvényjavaslat indokolása hangsúlyozza: a tervidőszakban tovább bővülnek a mezőgazdasági termékek felvásárlásához, tárolásához és feldolgozásához szükséges kapacitások. Ennek érdekében az élelmiszeripar fejlesztésére a terv az elkövetkező ötéves tervben 8.2 milliárd forint beruházást irányoz elő. Ez 45 százalékkal nagyabb, mint a* előző öt év anyagi ráfordítása. A mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat feldolgozó iparágak tervezett fejlesztése átlagon felüli: az élelmiszer- ipari előirányzat beruházásainak mintegy 80 százalékát ezen iparágak fejlesztésére fordítjuk. Leggyorsabban g tartósító ipar fejlődik: a konzervipari kapacitást 42 000 vagonról 59 000-re növel jük. Négy új hűtőházat építünk, és egy további építését megkezdjük. A hűtőtér ezzel 2300 vagonról 6900 vagonra nő. Ezzel a tervidőszak végére jelentősen előbbre jutunk a hűtőtérhiány megoldásában. A gabonafelvásárlás zökkenőmentes lebonyolítása céljából megépítünk további 18 000 vagon gabonaraktárt. Jelentős fejlesztést irányzunk elő a szőlőfeldolgozás, bartárolás és palackozás terén is. A mezőgazdaságban az állami gazdaságoknál, termelőszövetkezeteknél és szakszövetkezeteknél, valamint az élelmiszeriparnál a szőlőfeldolgozást 42 000 vagonnal, a bortárolóteret 3 millió hl-rel, a palackozást pedig 770 000 hl-rel kívánjuk növelni. A mezőgazdasági termékeket természetesen továbbra is elsősorban állami nagyiparunk dolgozza fel. Indokolt azonban, hogy a termelőszövetkezetek feldolgozó tevékenységét kiszélesítsük. Szükségessé teszi ezt a szállítási költségek csökkentése, a termelőszövetkezeti tagok rendszeresebb foglalkoztatása is, s en- 'nek révén a tagság jövedelmének biztonságosabbá tétele. A felvásárlási rendszer jelenlegi szerkezetében nagy probléma — különösen a nyersáru forgalmazásában —, hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető út indokolatlanul hosszú. Ez kedvezőtlen mind a termelők, mind a fogyasztók, mind pedig végső soron* a népgazdaság számára. Éppen ezért a szövetkezetek kiegészítő és szolgáltató tevékenysége megszervezésénél is fontos követelmény, hogy megrövidüljön az áru útja a Hullámzó gabonatáblákon wmmmmmmM Az érett kalászok engedékenyen hajladoznak a júniusi szélben. Karcsú derekukat ringatják, megborzon- ganak a szellő selymes si- mogatásától, és fejükkel buzgón bólogatnak a nap felé. Az út szélén kihajtanak a poros rögök felé, árnyékba borítva az árokpartot. Kis pocsolyák húzódnak az út közepén. Még megtűrik hátukon a hancúrozó vízipókokat, de a napsugarak hamarosan véget vetnek a rendetlenkedésnek. Valahol a távolban egy gép dolgozik, zúgását elhozza a szél, és lágyan szétteríti a búzamező fölött. Emberek beszélgetése hallatszik, közeleg az ebédidő. Forrón tűz a nap, elhessegeti maga elől a kis bárányfelhőket, ne zavarják kilátásában. Az útról nem látni át a búzatáblákon. Nagyra nőttek az idén a gabonák, csak sejteni lehet, hogy merre is szakad meg a hatalmas búzatenger. Átnézünk a szomszéd határba. Piciny, fekete pontok mozognak az ősziár- pa-táblán egy nagy sötét tömeg körül. Kombájn. Kezelői nyilván ebédelnek, mert hallgat a gép, monoton pö- fögését már nem halljuk. A naptárról egymás után kerülnek le a lapok, és a határ megtelik gépekkel, emberekkel. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban már felkészültek a nagy feladatra. Overallos szerelők sürög- nek-forognak még itt-ott a gépek körül, az utolsó simításokat végzik. Aztán kifordulnak a színek alól, és nekivágnak a földeknek. A kalászok meghajtják fejüket a gép előtt, és puhán, elomolva fekszenek a földre. A levágott rendek fölött madarak köröznek, aztán felfúrják magukat a levegőbe, hogy elvigyék a hírt: aratnak! — ya — termelőtől a fogyasztóig. Módot kell nyújtani arra is, hogy a termelőszövetkezetek az áruellátás folyamatosságának biztosítása és a hatósági előírások megtartása esetén — elsősorban a helyi szükségletek kielégítésére — elárusítóhelyeket létesíthessenek és üzemeltethessenek. Fiataljaink kozni mapadjanak minél többen a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban kialakult munkaerőhelyzet javítása céljából nagyobb gondot kell fordítanunk a fiatalok visszatartására. Falusi ifjúságunk nagy resize városba törekszik. Pedig a korszerű nagyüzemi gazdálkodás kiépítésével a roezőaazdáságban is egyre inkább olyan föltételeket kell és talán tudunk is teremteni, amelyek nem rosz- szabbak annál, mint amit az iparban, építőiparban vagy a népgazdaság más területein találhatnak fiataljaink. Ma már egyre több az olyan szövetkezet, ahol a kereset is megfelelő. Ezért hasznos lenne, ha szövetkezeteink vezetői, a pártszervezetek, a falusi KISZ-szer vezetek többet tennének azért, hogy a fiatalok otthon érezzék magúkat a szövetkezetben. Fiataljaink pedig az általános iskola elvégzése után kapcsolódjanak be minél többen a mezőgazdasági munkába. A mező- gazdaságban is szükség van a legkülönbözőbb szakmákban tanulókra, s nem járnak rosszul azok, akik ezt a pályát választják. Nagyüzemeink segítsék elő a középiskolát elvégző, de tovább nem tanuló fiatalok elhelyezkedését is, törődjenek foglalkoztatásukkal. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás erőteljes fejlesztésével, a szövetkezeti közös gazdasagok erősítésével egy- idobon továbbra is változatlanul kitartunk agrárpolitikánknak a háztájival kapcsolatos eddigi álláspontja és gyakorlata mellett. A háztáji gazdaságoknak még hosszú időn keresztül fontos szerepük lesz a parasztcsaládok ellátásában, sőt számos élelmiszerből a város ellátásában, az árutermelésben is. Éppen ezért a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát továbbra is a közös gazdaságok szerves, kiegészítő részeként kezeljük. A mezőgazdaságban a reform leglényegesebb tennivalója — a gazdasági eszközök még hatékonyabb felhasználása révén — az üzemi önállóság olyan anyagi megalapozása, amely lehetővé teszi, hogy gazdaságaink többsége bevételeiből ráfordításai fedezésén túl képes legyen bizonyos mértékig termelését is bővíteni. A mezőgazdaságban a tervezés fejlesztésével és a felvásárlási árak emelésével már az idén megtörtént a mechanizmus reformjával kapcsolatos első döntő lépés. A kedvező hatás máris érezhető. Növekedett a szövetkezetek érdeklődése mindenekelőtt a szarvasmarha-tenyésztés iránt. Erre mutat az is, hogy az eladásra kínált borjak és növendékek igen hamar gazdára találnak. Különösen kedvező hatást váltott lei a szövetkezeti parasztság körében a Közoonti Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy a mechanizmus reformjával elósegitjük a garantált mur.kadij mielőbbi bevezetését valamennyi szövetkezetben. Azt jelenti ez, hogy az évi részesedés nagyobb részét a szövetkezetek már év közben garantáltan és rendszeresen kifizethetik az elvégzett munka után. Nagy horderejű lépés lesz ez. Megvalósítása azonban nem olyan egyszerű, ahogyan első pillanatra látszik, mert szorosan egybekapcsolódik a szövetkezetek jövedelemszínvonalát meghatározó ár- és pénzügyi föltételek továbbfejlesztésével. A garantált munkadíjazás bevezetésével továbbra is érvényben marad pártunk agrárpolitikájának az a sarkalatos elve és helyes gyakorlata, hogy a munkadíjazási formák megválasztását a szövetkezetek belső ügyének tekintjük. A gazdálkodás hatásfokának javításában változatlanul, egyik fő tartalékunk a munkafegyelem javítása. E téren jócskán van tennivalónk. Mezőgazdasági vezetőink — álljanak bármely poszton — követeljék meg a kötelességteljesítést, tartsanak rendel portájukon. Szervezzék jobban a termelést, különösen a nyári munka nagy dandárjában: a gabon abetakarí tásbar. A harmadik ötéves terv a békés építőmunka. a mindennapos munka terve. A (Folytatás a 2. oldalon.)
