Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

Kíváncsi Kati kalandjai A favágó és a vadrózsavessző A hegy oldalában dolgo­zott egy favágó. Fejszéjének csattogása hegyen-völgyön át szállott. Víg nótával örven­dezett a szép kikeletnek. A nyurga, ifjú legény Erős-Vi­rág János volt, s hogy nem­csak nevével szerette a virá­got, azt a kalapján díszelgő illatos kék ibolya is bizonyí­totta. Éppen egy nagy rönk ha- sogatásával bajlódott, amikor furcsa, nyöszörgő hang ütöt­te meg a fülét — Jaj nekem, megfulladok. Meglepetten nézett körül, de embert sehol sem látott Társai jóval távolabb dol­goztak, s a fejszezaj is alig- alig hallatszott el hozzá. — Ki tréfál velem? — töprengett, de tovább foly­tatta a munkát Alig vágott azonban egy- kettőt amikor újra meghal­lotta a nyöszörgést — ördög, pokol! — kiál­tott fel mérgesen, majd bosszús ábrázattal leült a fatörzsre. — Segíts rajtam — hal­latszott a gyenge hang. — Szabadíts ki a fa alól. Tekintete a szemben levő farönkre siklott: egy vadró­zsavessző lapult alatta. — Te ... te beszélsz? — kérdezte csodálkozva Jani. — Igen, én — válaszolta a letiport ág. — Segíts raj­tam. Szétlapít ez a rönk... Itt pusztulok alatta. Mi tagadás, ugyancsak d- ámult a favágó a vadrósza- fa szavain, hiszen életében még nem látott beszélő ágat. Ám kedves, jó szíve hama­rosan cselekvésre indította karját. Gyorsan odaugrott, s odábbgörgette a nagy far­törzset. — Megköszönöm, s nem felejtem — suttogta a vad­rózsaág boldogan. nyár követte. Az erdő em­berei, a favágók pedig ki­szorultak a lombok közül. Jani is a faluban vállalt munkát, s csak néha látoga­tott ki az erdőbe, virág­vagy éppen gombaszedésre. Egy ilyen alkalommal, amikor már sok gombátsze­dett, fáradtan ült le az út szélére, egy virágos bokor hűsébe, hogy egyet szunyó­káljon. Alig nyomta el azonban az álom, amikor nyugtalan sut­togást hallott: — Veszély fe­nyeget!..* Veszély fenye­get! Először azt hitte, álmodja az egészet, de az újra ismét­lődő hang hamarosan föléb­resztette. Nem tétovázott sokáig, menten hosszúnyelű baltája után kapott, s körül­nézett. Hát uramfia! Meghűlt ereiben a vér' Tarka mér­geskígyó tekergőzött feléje. — Ennek a fele se tréfa — gondolta hirtelen, majd gyors baltacsapással a közel­gő kígyót halálra sújtotta. — Milyen ügyes vagy — szólalt meg váratlanul egy hang, s a favágó meglepet­ten ismerte fel a kora tava­szi vadrózsavesszőt. Már sok szép új hajtása nőtt, s azon virágok, lombok díszlettek, s a favágónak is hűvöst nyújtottak. — Csak nem te szóltál? — ámult rá a legény. —- De biz én — mosoly­gott kedvesen az illatos ró­zsaág. — Én voltam az, akin tavasszal segítettél.. * most megfizettem érte. Balogh Béni MÚZEUMAINK r "\ 'Tja.lÄlkßzßU; cl eiaLcuL — Apu, te hol születtél? — Makón. — És anyu? — Szombathelyen. — És én? — Budapesten. — Ezek a városok igen messze vannak egymás­tól, de jó, hogy mégis ta­lálkoztunk! JfíújzjiiLmhaj'L Tárlat vezető: Ez a váza 3027 éves. Az ifjú néző: Honnan tet­szik tudni ilyen pontosan? Tárlatvezető: Amikor ide­jöttem dolgozni, 3000 éves volt, s most már 27 éve dolgozom itt. cA o azfii A nagymama megkérdezi az unokáját: V __________ — Mondd, fiacskám, miért kell neked ez a varjú? Mit akarsz vele csinálni? — Megfigyelem, hogy tény­leg 300 évig él-e! cA hx rn.dU.tt Egyik gyerek a másik­nak: — Nem is értem déd­apáinkat meg a többi ősün­ket, hogyan tudtak élni tv nélkül? — Tv nélkül nem lehet élni. Látod, ők is meghal­tak. cjtdckej dl&m. Hajnali négykor a kis Ildi kimászik az ágyából, odamegy a mamájához: — Anyu, anyu, olyan érde­keset álmodtam. — Mit, Ildikóm? Meséld el anyunak! A kislány hallgat egy da­rabig, majd azt mondja: — Nem, jobb lesz, ha te mondod eL Te is ott voltál. V, J. J ESTE A VÍZPARTON Fűzfák alatt sátrat ver az este Árnyak matracán szunyókál a csend Hajó úszik el, dudája ásít; lámpája ég a vízen messze bent... Folyó partján fénynyaláb, tűzkaréj; bogárszputnyikok, lámpák raja ég A szendergő földi világon puha, meleg takaró az ég... Pihen, erőt gyűjt, alszik minden Csillag pislog, s lehull gyors ívbe Játszik a hold, mint pajkos gyermek; aranylabdát pottyant a vízbe... • Dubravecz Attila Virág Jani fütyörészve folytatta munkáját, s nem­sokára el is felejtkezett az egész dologról. A fanyar kora tavaszt má­jus, majd a forró sugaras A Siófoki Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeum Fésűs Éva: Peti a borbélynál Jaj, de megnőtt Peti haja! Belóg a szemébe, minduntalan simítgatja, kócolja szegényke. »■Gyere kicsim — szól anyuka —, nem való így járni, odalent a szép üzletben vár a borbély bácsi.« Szép?... Hát Peti egyáltalán nem találja szépnek! A kis embert majd elnyelik a hatalmas székek. Felültetik jó magasra, legörbül a szája, pedig fehér palástot is tesznek a nyakába. Ne sírj, Peti! A tükörben nézd, mi minden látszik! Mulatságos, habos képpel ülnek itt a bácsik! Egyik sem fél, mind mosolyog, semmi bajuk!... Látod ? Nem ellenség ez az olló, hanem jó barátod. Kóci-bóci hajacskádat rövidebbre nyírja, okos ember ilyesmiért ugyan minek sírna? No, most még egy icipicit hajtsd le fejecskédet, aztán pillants a tükörbe!,,, Ügye, milyen szép lett? Ai. egyénkben hat érdekes kis múzeum van. Az »Ismerd meg hazádat^-mozgalom egyik fontos célja éppen ezeknek a magyarországi kis múzeumoknak, kiállításoknak mind szélesebb kör­ben való megismertetése. Ezért szóljunk most és a továbbiakban néhány szót ezekről a megyei kis múzeumokról. A felszabadulás után épített vízleeresztő és a hajózáshoz használt zsilipek közelében, a Sió­csatorna partján, a híd mel­lett van hazáink egyetlen vízgazdálkodási múzeuma. Nevét Beszédes Józsefi ól (1776—1852), a reformkor je­lentős vízszabályozó és kul­túrmérnökéről kapta. A mú­zeum létesítését már a fel- szabadulás előtt elhatároz­ták, de a megvalósításra csak 1952-ben került sor. A múzeumi anyag összegyűjté­sében és rendszerezésében dr. Lukács Károly és Jám­bor Dezső nevét kell meg­említenünk. Az 1964-ben át­rendezett új kiállítás a leg­modernebb tudományos ese­mények alapján készült. Be­mutatja a hazad vízi—műsza­ki és tudományos kutatás eredményeit. Ez a munka egyrészt a Sió csatornázásá­val, a Balaton apasztásával és kultúrfelhasználásával függ össze, másrészt pedig az or­szágos vízgazdálkodással, víz­felhasználással, természetát­alakítással. Ez egyben gaz­dasági, társadalmi és kultu­rális jelentőségű is. Megismerkedhetünk a víz­gazdálkodási feladatok lé­nyegével és formájával. A vízügyi dolgozók életét, mun­káját szép fotók mutatják be. L áthatjuk a legújabb, a vízgazdálkodással foglalkozó bel- és külföldi kiadványokat, vala­mint a vízszabályozási mun­kaeszközöket. Makettek áb­rázolják, hogyan készül a folyamszabályozás. Kotróha­jók és vízi közlekedési eszr közök modelljei teszik érde­kesebbé a kiállítást. Megte­kintésük alapján képet ka­punk a magyarországi víz­rendező munka fejlődéséről és a Közép Duna-medence sajátos vízrajzi és vízgazdál­kodási adottságairól. Megis­merjük e munka múltját is: római és középkori vízveze­ték-maradványokat látha­tunk. A régi és mai vízfúró- tomyok, víztornyok, vízimal­mok, erőművek kis maket­teken láthatók. Ezek az ipa­ri, egészségügyi vízhasznosí­tás és energiatermelés ha­gyományait és fejlődését is bizonyítják. Számos régi, és napjaink­ban is használatban levő ha­jó modellje alapján ismer­kedünk meg a folyami utak, kikötők kialakulásának és modernizálódásának történe­tével Képet kapunk a bala­toni hajózás fejlődéséről is. Makettek mutatják az egy­kori révek jelentőségét. A balatoni halászok egyko­ri és mai életét, a napjaink­ban már csak tárgyi emlé­kekben és a néphagyomány­ban élő eszközök mellett a ma is használt halfogó szer­számok is Itt sorakoznak a múzeumban. A Kis-Balatont mint ön­álló természetrajzi, gazdasági és vízi földrajzi egységet is ismerte­ti a kiállítás. Külön terem­ben találjuk Siófok és kör­nyéke általános és távlati fejlesztésének tervét, a hol­nap Balatonjának életét. Ér­tékes és érdekes őskori, ró­mai és népvándorláskori le­letek, közép- és újkori fegy­verek és használati tárgyak bizonyítják Siófok és kör­nyéke jelentős történelmi múltját. Egykori írott emlé­kek és fényképek alapján rajzolódik elénk a siófoki fürdőkultúra legutóbbi 100 évének szinte minden moz­zanata. A mostani kiállítás meg­tervezésében és kivitelezésé­ben nagy szerepet vállalt a budapesti Közlekedési Mú­zeum, a Vízügyi Főigazgató­ság és a Vízgazdálkodási Tu­dományos Kutató Intézet. Általános és középiskolai földrajzi tanulmányainkban jócskán hasznosíthatjuk az itt látottakat, de az ismerő­söknek, a megyénkbe látoga­tó turistáknak is élvezetes élményt nyújt a siófoki mú­zeum meglátogatása. D. B. Kati elmerülten szemlélte, édesanyja hogyan készít ha­bot a nagy rézüstben. S amikor édesanyja térült, fordult, el­csente, s egy törülközővel a kezében kiosont az udvarra. Hogy minek? Hát Kata is komolyan vette a közlekedési sza­bályokat, de leginkább azt, hogy gépjárművön csak bukó­sisakban lehet közlekedni! (Hauswirth Magda rajza) Évfordulók májusban 1 2 3 4 ■ ■■■ ■ ■■■ 5 6 7 8 9 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 10 11 12 13 ■■■■ ■■■■ ■■■■ 14 15 ■■■■ ■■■■ Ull ■■■■ 1 6 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 17 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 1 8 ■ ■■■ ■ ■■■ :::: ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 19 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 2 0 21 ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■a ■■■■ 22 23 fii! 24 25 26 27 :::: ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ ■■■■ ■ ■■■ mmam ina ■nai ■ ■■■ 28 29 30 ■ ■■B ■■■a ■■■■ ■■■■ 31 32 ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ l-> ■■■■ ■■■■ :::: 33 VÍZSZINTES: 1. Tulajdonod: névelővel. 5. Derékkötőjén. 9. Jókedvű. 10. Gyümölcsöt szárító. 12. Tizenkét hónap: névelővel. 14. Eléri a hegy tetejét. 15. Termést hoz. 16. Ének. 17. Torna mássalhangzói kever­ve. 18. Esztendő. 19. Dísze. 20. A vers fontos kelléke: név­elővel. 23. L. I. 24. Május 31-én 25 éve tűzte ki ez a hős a görög lobogót az Ak- ropoliszon. 26. Az elsők közé jutott. 28. Visszafelé: mutatószó. 29. Rumot önt a . . . 31. Hátrányát behozva melléd ér. 33. 148 éve született Marx Ká­roly. A legnagyobb műve. FÜGGŐLEGES: 1. Kinevez, felken. 2. Május 13-án 10 éve halt meg Fagyejev. Egyik regényének cí­me. 3. Ígéretet tett. 4. D. A. 5. 120 éve május 4-én született Sienkiewicz. Egyik regényének címe. 6. Igazság. 7. Létezése: ékezetfölösleggel. 8. Május 23-án 60 éve halt meg Ibsen. Egyik színművének címe. 11. S. F. 13. Ütlegel. 18. Érzékel. 19. A kés lényegét. 20. A. L. 21. M. O. 22. Vércsatornája: névelővel. 24. Sovány ló. 25. Ülő alkalmatosság. 27. Visszafelé: orosz uralkodó. 30. A. N. 31. Visszafelé: személyed. 32. Elsüti fegyverét. Kovács József Beküldendő a vlzssinies 24^ 33. és a függőleges 2., 5., 8. Beküldési határidő 1966. május 20-án, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: «-Gyermek ke­resztrejtvény.*« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: ösztönök; Anyám ne­vére; Mama; Anyakép: Anyám. Lengyel Balázs Ezüstgaras cí­mű könyvével jutalmazzuk a kö­vetkező pajtásokat: Kovács Van­da, Bognár József, Kaposvár: ifj. Szűcs Gábor, Balatonlelle; Tóth Piroska, Felsőmocsolád. A könyveket postán küldjük eL 0 világ népessége számokban Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint a világ népessége 1965-oen 65 millióval növekedett. Az adatok szerint a világ mai 3,3 milliárdos népessége 1980-ra majd 4,3 milliárdra nő. A 10 legnagyobb népes­ségű ország jelenleg (a szá­í „hírős város“ A hírős város Kecskemét, neve sokféle módon vált híressé. Pe­tőfi versbe foglalta. Mai rejt­vényünkből megtudhatjátok, hogy kik azok a neves szemé­lyek, akik tovább növelték a vá­ros hírét. Vízszintes: 1. Szerencsém van. 2. Üz. 3. Kereső. 4. Földalatti járat. 5. Díszítsd. 1 6. Fedő. 7. Bíztatá. 8. Fogkrém. 9. Dalol. 10. Oktató. 11. Somogy megyei község. 12. Szándék. Takáts Sándor 1 2 3 4 5 6 8 7 9 í ' ^ _ 10 12 11 ___________________ mok milliókat jelentenek); Kínai Népköztársaság 690. India 470, Szovjetunió 229, Egyesült Államok 192, Indo­nézia 102, Pakisztán 101, Ja­pán 98, Brazília 80, Német Szövetségi Köztársaság 76, Nagy-Britannia 54. Becslések szerint 1930-ra a sorrend így alakul: Kínai Népköztár­saság 840, India 660. Szov­jetunió 278, Egyesült Álla­mok 240, Pakisztán 154, In­donézia 153, Brazília 123, Japán 111, Nigéria 91, Mexikó 70. Néhány szó a sóról 1951-ben 13 800 vagon sót vásároltak az országban, 1965-ben már 24 8C0 vagont. No nem mintha a háziasszo­nyok alaposabban megsóznák a levest, bár a háztartások többet fogyasztanak. Az 1951. évi 6900 vagonnal szemben 7400 vagont. A többit az ipar igényli, s a legtöbbet nem is az élelmiszeripar, mint várnánk, hanem a ne­hézipar. A nehézipar évente 9053, az élelmiszeripar 2667, a könnyűipar 2410 vagon sót használt fel, az üvegkészí­tők, a hótakarító munkások* a ktsz-ek összesen 3111 va­gonnal. Aki azt hinné, hogy minden só egyformán sós* az téved. Különböző minősé­gű sót vásárolunk ; .Szovjet­uniótól Romániától Lengyel- országtól, az NDK-tól. Pél­dául ex^ra minőségűt a la­kosságnak, aknaszlatinait az iparnak. A Kőbányai Só­üzemben pedig jódot kever­nek a sóba, hogy a .jódsze- gény vizű tájaikon az egész­ségvédelmet is fokozottabban szolgálja a só*

Next

/
Oldalképek
Tartalom