Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

Vasárnap, 1966. május 15. 5 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnapi jegyzetek BALLAGÁS Impozáns, bensőséges, me­leg hangú ünnepségen bú­csúztak végzős középisko­lásaink az iskolától, az al- mamátertől. Még egyszer körüljárták az ismerős ter­meket, tekintetükkel végig­simogatták a katedrát, az emlékeket idéző padokat, ahol négy éven keresztül öröm, bánat, izgalom és megkönnyebbülés váltotta egymást gyors egymásután­ban. Aztán a város utcáin rokonok, hozzátartozók és ismerősök sokasága kísérte a ballagó diákokat. A lát­vány nem volt új. Éven­ként megismétlődő esemé­nye ez középiskoláinknak. A virágba öltöztetett tan­termek, az elér zékenyült, könnyes szemű szülők, a boldog udvarlók, ideálok, a meghatódott fiatalok a szép, nemes érzést fakasztó ha­gyományt élesztik újjá a ballagással. Mégis érdemes szólni er­ről. Hogy miért? Mert a ré­gi hagyományok az utóbbi esztendőkben új színfolttal, új tartalommal gazdagod­tak. Láttam, hogy az élet küszöbén álló, egyenes tar­tásé, csillogó tekintetű ti­zennyolc évesek ballagtak munkában edzett, talán kis­sé megfáradt, őszülő hajú szülők társaságában. Boldo­gok voltak, öröm sugárzott az arcokról. Szülők és gyer­mekek együtt örültek, örül­tek a négyéves munka ered­ményének, a teljes érés előtt álló gyümölcsnek. És láttam — ugyanezen a napon — a fent leírt kép fordítottját is. S most erről akarok beszélni. A korban valóban »vén«, de szívük­ben fiatal diákokról. Ezen a borongás szombat délutá­non először láttam ezt a ké­pet. Idős emberek, öregdiá­kok: apák, anyák, felesé­gek, férjek ballagtak. Meg­ható, kellemes érzést keltő látvány volt. Nekik fiatalko­rukban nem adatott meg, hogy tanuljanak. Most fel­nőtten, gondok és munka kö­zepette pótolták, amit fia­talon nem érhettek el. És ez nem volt könnyű. A min­dennapi nehéz munka és a családi gondok mellett em­berfölötti erőt követelt. Vol­tak, akik nem bírták, de többségük eljutott az érett­ségi küszöbéig. Szinte minden egyes öreg­diáknak külön-külön gond­dal kellett megbirkóznia. Volt, akinek kevesebbel, volt, akinek többel. De vala­mennyitől sok többletener­giát, kitartást, szorgalmat követelt az elmúlt négy esz­tendő. Találkoztam olyan családdal, amelyből egy­szerre ketten ballagtak. Dél­előtt a tizennyolc éves fiú, délután a negyvenhárom éves apa veszi nyakába a ballagási tarisznyát. Egy ballagó terhes anya piros szegfűvel a kezében, mel­lette négyéves kislányával megkapóan kedves színfolt­ja volt az ünnepségnek. A folyosókon szorongtak a hozzátartozók. Szőke hajú kislány integetett a ballagó anyukának. Idős, deres ha­jú férfi akasztott aranylán­cot ballagó felesége nyaká­ba emlékül. Olyan jó volt mindezt látni. A textilművek fonónője, a TRANSZV1LL kérges ke­zű munkása, a ruhagyár könyvelője, a ktsz elnöke és mind-mind valamennyien úgy búcsúztak az iskolától, a tanári kartól, mintha va­lóban most kerülnének ki az életbe. Pedig valameny- nyien már régóta vállaikon hordják a mindennapi élet gondjait, bajait. És ismerik az élet örömeit is. Két öreg­diákot szólítottam meg. Az egyiktől azt kérdeztem, mit érez most. — Boldog vagyok — mondta. — Húsz évvel ezelőtt maradtam ki az is­kolából. Ami akkor nem si­került, sikerült most. Igaz, sokkal később, de még soká­ig hasznát vehetem az itt ta­nultak. Negyvenéves va­gyok. Húsz évig kell még dolgoznom. — Hogy sike­rült idáig eljutni? — kér­deztem a másiktól. — Ne­hezen — válaszolta sugár­zó arccal. — Talán nem is magamnak, hanem a csalá­domnak köszönhetem. Meg­értők voltak. Férjem és ti­zenhárom éves kislányom so­kat vállalt a háztartási munkából­A ballagás megtörtént. Az utolsó felvonás — az érettségi — azonban még hátravan. Azt kívánjuk en­nek a lelkes, szorgalmas öregdiákhadnak, hogy ezt az akadályt is vegyék olyan si­kerrel, mint ahogy az el­múlt négy év akadályait vitték. Wirth Lajos Általános iskolát végzett fiúk jelentkezhetnek az az év szeptemberében Kaposváron megnyíló MALOMIPARI-TANULÓ ISKOLÁRA Jelentkezések 8 napon belül beküldendők az általános iskola igazgatója útján az V. sz. Élelmiszeripari Tanuló­iskola címére: Kaposvár, Május 1. u. 2. sz. (87966) Azonnali belépésre felveszünk kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés az építőiparban rendszeresített teljesítmény­bérezés szerint. Szállást, étkezést biztosítunk. A napi étkezés térítési díja 9,20 Ft. Jogosultak részére az épi- tőiparra meghatározott fölemelt különélési pótlékot és 24 ledolgozott nap után hazautazási költséget fizetünk. ÉM Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre u. 13. (3805) Felkészült az Utasellátó Megkezdődött az utazási és idegenforgalmi szezon. Ismét százezerek kelnek útra, hatá­ron belülre és határon túlra. Hozzánk is százezrek látogat­nak. Az utazások kulturáltab­bá tételén fáradozik az Utas­ellátó Vállalat. Hogyan ké­szül fel a nyári csúcsforga­lomra az ország egész terüle­tén üzlettel rendelkező és évi egymilliárd forint forgalmat lebonyolító vállalat? — Először gondjainkról szeretnénk beszélni — vála­szolták kérdésünkre a vállalat vezetői. — Minden felkészüléskor újra meg újra jelentkezik a már évek óta húzódó súlyos probléma, hogy nincs központi hidegkonyhánk. Pedig a kor- szerű utasellátás több hideg sertóssültet, franciasalátát, sült csirkét és hasonlókat kö­vetel. Ugyanilyen nagy gon­dunk, hogy nincsenek csoma­gológépeink. E problémák megoldása nagyot lendíthet­ne a vállalat fejlődésén, és az utasok is sok bosszúságtól szabadulnának meg. — A nyári szezonra úgy ké­szülünk — folytatták az ille­tékesek —, hogy a rendelke­zésünkre álló kocsiparkunkon — 41 háló-, 40 büfé és 31 ét­kezőkocsi — bővítjük a vá­lasztékot. Legjobb szakácsaink külföldön járnak, és az ott megismert ételek már most szerepelnek étlapjainkon. A nyári szezonban legjobb szak­embereink Balatonfüreden és Siófokon dolgoznak. Május végére két főpályaudvaron, a Déliben és a Nyugatiban új árusítóhelyeket nyitunk. A Dé­li pályaudvari bezárt étter­met és konyhát modernizál­juk. Olyan színvonalra kíván­juk emelni, hogy a nemzet­közi igényeket is kielégítse. A Nyugati pályaudvaron új kioszkokat nyitunk, ahol tra­fikot, édességet, újságot és ba­zárárukat árusítunk. A letenyei közúti határállo­máson bővítjük és korszerű­sítjük üzletünket Épül már a hegyeshalmi új étterem. Az autóbuszokon továbbra csak ^fémszekrényekből tudunk áru­sítani, de itt is növeljük a választékot. A titkárnő behozta az az­napi postát. Kapás telepve­zető íróasztalára tette. Kapás a szemüvege fölött a titkár­nőre nézett, aztán gyorsan félretette a kezében levő ak­tákat — A posta? — kérdezte élénken. — Igen — felelte megle­petten a titkárnő. Csodálko­zott, hogy a mindig komor Kapás korán reggel ilyen élénk. A telepvezető izgatottan turkált a levelek között. — A, megvan! — mondta, és fölkapott egy zöld boríté­kot. Napok óta várta a választ a levelére, melyben megírta a vállalat igazgatójának, hogy a pénzügyi csoport ve­zetője egy link alak, továb­bá, hogy az igazgató tegye meg a szükséges lépéseket a csoportvezető leváltására. Hogy a levél még hatáso­sabb legyen, a végére ezt írta: »Ilyen körülmények kö­zött én nem tudom vállalni a felelősséget.« Biztosra vette, hogy levele pánikot kelt a vállalat köz­pontjában. Az új és fiatal igazgató bizonyára nyomban ilyen választ küld: Kedves Ál ARANYIÉ ÍRNI A FONÓGÉ­PEK zajával a gyapotpihék is beszöknek az irodába. A dü­börgés egyenle­tes. és olyan erős, hogy el­nyomja a be­szédet. Mon­dom is Veress Zoltán üzemve­zetőnek : — Nehéz le­het ezt meg­szokni. — Pacsirta­fütty után le­het, hogy szo­katlan, de ne­kem olyan ez a zaj, mint egy szép Schu- bert-szerenád. Nemcsak a gépek zaja töl­ti be az üzem­vezetői irodát, hanem jelen van a F'amut- fonó-ipard Vál­lalat Kaposvá­ri Gyárának csaknem minden problémája is, emberi gondok és műsza­ki tennivalók egyaránt. Miniszteri dicsérő oklevél függ az egyik falon. A poli­technika tanításáért kapta az üzemvezető. A másik falat az »Aranyérmes újító« oklevél díszíti. Hosszú volt az út eddig az oklevélig. Ésszerűsítések, újí­tások jelzik Maga sem tudja megmondani, hány műszaki feladatot oldott meg eddig. Csak a legnagyobbakat tartja számon. Az egyik ötvenezer forint építési megtakarítást hozott az üzemnek. A mun­katermek fűtését oldotta meg. Téli időben ugyanis hétfőn­ként gyakran sokáig nem tudták elindítani a gépeket, annyira lehűltek. Cirkulációs berendezéssel sikerült megol­dania, hogy a hét közben fol­tokat, amelyeket hasznosítani tudott, a Szegedi Textilművek építésénél szerezte. Nem hitte, hogy itt marad. Hiszen min­den Szegedhez kötötte. De megragadta az építkezés. Az épv -et egyik oldalán még a kőművesek dolgoztak, amikor a másik részén már munká­ba álltak a gépek. Aztán ké­sőbb megkezdték a fonó II. építését. S a napi munka ide- kötöttte. — Egy családban is vannak megoldásira váró feladatok. Hogyne lennének egy ekkora üzemben. S az üzemvezető soha nem tudja elfelejteni az itteni gon­dokat. — Pillanatnyi meglátás kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön valami újításra. Meg ismerni kell az üzem legégetőbb fel­adatait. Akkor többet gondol­kozik a megoldásokon. Az újí­tásokat mindig az élet hozza magával. Nyugtalanság kell hozzá meg az, hogy az ember mindig törje a fejét: hogyan lehetne jobban csinálni. Pes­ten voltam egy értekezleten. S ott jutott eszembe, milyen sok kiesést jelent nekünk szombatonként az a fél óra ál­lás. amikor a gépeket tisztít­ják a munkások. Fizetjük az órabért, de nem termelnek a gépek. Elmentem a főmérnök­höz, és megkérdeztem: csak szombaton tisztíthatjuk a gé­peket, vagy pedig az a fontos, hogy hetente egyszer gondo­san rendbe tegyünk mindent? S elkezdtem számolni. Ha a zsírzó csoporthoz ' adunk két embert, a gép zsírozásával együtt elvégezhetik a fonó­nők helyett a tisztítást, s ak­kor nem kell hét végén fél órával előbb leállni. Évenként 1 880 000 forint megtakarítást jelentett ez a megoldás. Veres Zoltánnak pedig az »Aranyérmes újító« kitünte­tést. MINDEN MÁSODIK ESTÉ­JÉT iskolapadban tölti. A Felsőfokú Gépipari Techni­kum esti tagozatán a harma­dik évet végzi. Sok elfoglalt­ságot jelent a tanulás. Ha szabad ideje van. a televíziót nézi. Ha dolgozik — rajzol, vagy egyéb munkát végez —, mindig szól a magnó. Nagyon szereti az operát. De erről nem sokat beszél, hanem azt mondja: — Az újítót tudatosan ser­kentik a feladattervek. Azok­ban benne van, mit kell meg­oldania, az azonban nincs rá­írva: hogyan. Ez csak az indítást adja meg. Azonban az üzem, a munkahely szeretetére is szükség van a megoldáshoz. Ha ez megvan, akkor a Schubert-szerenád is ihleti. Kercza Imre melegített levegővel vasárnap is füthessék a munkaterme­ket Ez fölöslegessé tett egy nagy összegű beruházást. EPIZÓD ÜGY ISMERI a hatalmas üzemet, mint a tenyerét. Itt volt a születésénél. -Az első gépek 1951 októberében indul­tak el egy ideiglenes raktár- épületben. ö decemberben ke­rült az üzembe. A tapasztala­A LEPEL Kapás Elvtárs! Mély meg­rendüléssel olvastam írását. Együtt érzek önnel, belátom, hogy nem vállalhatja a fe­lelősséget. ígérem, azonnal intézkedem. Nem akarjuk önt az említett pénzügyi cso­portvezetővel terhelni, önre, a tapasztalt telepvezetőre nagy szükségünk van. Remegő kézzel bontotta fel a borítékot. A levél rövid volt, ez állt benne: »A leve­lében foglaltak nagyon meg­leptek. Legutóbbi beszélge­tésünkkor ön a pénzügyi csoport vezetőjére vonatkozó­an semmiféle elmarasztaló megjegyzést nem tett. Az ön által jelzett problémát külön nem vizsgáltatom ki. Ugyan­is a telepen dokumentációs vizsgálat folyik, ez minden­képpen felszínre hozza a pénzügyi csoportvezető hibá­it is. Levelének a felelősség­vállalásra vonatkozó részét felmondásnak tekintem. Ve­zető beosztásban felelősség nélkül senki sem dolgozhat. Kérem, közölje, levelének Pergett a film a munkásvé­delmi ankéton. A nézőtéren ülő gazdasági, műszaki és szakszervezeti vezetők meg­jegyzéseiből, hangulatából azonnal meg lehetett állapí­tani, hogy örülnek a szem­ezi a részét továbbra is fenn­tartja-e. Ha igen, küldje el hivatalosan is felmondását. Elvtársi üdvözlettel: A válla­lat igazgatója«. Kapás leejtette a boríté­kot. Aztán zsebkendőjével végigtörölte verejtékes hom­lokát. A kereskedelmi osztály ve­zetője lépett be. — Kapás elvtárs, megvizs­gáltam a kötbérügyet. Saj­nos, mi követtük el a hibát. Ki kell fizetnünk a kötbért, hacsak cselhez nem folya­modunk. A következő az el­képzelésem: Annak a válla­latnak, amely be akarja el­lenünk nyújtani a kötbért, gyártunk még árut ebben az évben. Megírjuk a vállalat vezetőinek, hogy nem tudjuk határidőre elkészíteni. Erre ők kijelentik, elállnak a köt­bértől, csak gyártsuk le a termékeket. Aztán cinikusan még hoz­záfűzte: — Kapás elvtárs! Lehet revolverezni. Kapás fölemelte az imént leejtett borítékot. Megforgat­ta néhányszor, aztán csak ennyit mondott: — Nem mindenkit! Szegedi Nándor léltetésmek, megkönnyíti az előadásokban elhangzott elvi megállapítások megértését. Arra azonban nem gondol­tam, hogy biztonságtechnikai megoldásokra ihleti őket. Az ankét után összeakadtam nagyatádi igazgatóismerősöm­mel. Megkérdeztem tőle, jó módszernek tartja-e a film­mel való szemléltetést. Azon­nal rávágta, hogy nagyon, s lelkesen magyarázni kezdte, mi ragadta meg legjobban a figyelmét: — A Fokozzuk a munka biztonságát című színes film­ben láthattad, hogy védőab­lakot szereltek a köszörűre, így nem pattanhat a szikra a munkás szemébe. .. No, sze­retném otthon elkészíteni ezl a berendezést, csak más ms - oldással. Ugyanis elég evv kis figyelmetlenség, a munkás felhajtva felejti a védőabla­kot, s már kész a baleset. Én kiküszöbölöm ezt a lehetősé­get. A gép csak akkor indul el, ha lehajtotta az ablako,. Erre a megoldásra szintén a film hívta föl a figyelmemé.. Emlékszel, mutattak egy esz­tergapadot. Csak akkor indult el, ha a helyére tolták az át­látszó védőburkolatot. Ezt a két módszert összeötvözöm, megvalósítom, s munkásaink sokkal nagyobb biztonsággal köszörülhetnek, mint most. Hallgattam a föllelkesült igazgató magyarázatát, s arra gondoltam, • bár minél több szakembert lázba hoztak vol­na ezek a kisfiknek a mun­kásvédelmi ankéton. L. G. AZONNALI FÖLVÉTELRE KERESÜNK a nagyatádi cs a barcsi járás területén levő munkahelyeinkre építőipari segédmunkásokat. Bérezés teljesítmény szerint. Az építőiparban engedélyezett szociális juttatásokat biztosítjuk. Jelentkezés a Somogy megyei Útépítő Vállalat III. sz. építésvezetőségén, Nagyatád, Petőfi u. 24. sz. alatt, naponta 7—16 óráig. (8 7915) Felhívjuk a t. utazóközönség figyelmét, hogy a MA VAUT-autóbuszok nyári menetrendje május 22-én lép életbe a távolsági járatokon. Üj MÄVAUT-menetrendkönyvek kaphatók május 20-tól a MÁVAUT-állomáson. (87923)

Next

/
Oldalképek
Tartalom