Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-14 / 113. szám
Szombat, 1966. május 14. 3 SOMOGYI itePLAP Kongresszusi napló VÁLASZ A SZERENCSI FELHÍVÁSRA ZUHOG AZ ESŐ. A kaposvári cukorgyár néptelen és feldúlt. Albert Imre szb-titkár az első, akivel a munkáról beszélünk. — Kongresszusi verseny? — kérdi. — Igen, van ilyen nár- lunk. Egy pillanat, hívom Geges elvtársat, az szb termelési felelősét Geges József egy kissé már őszülő, nyílt tekintetű ember. A bemutatkozás után hátrateszi a kezét, aztán fel és alá járva hivatalos hangnemben mondja: — Kérem, az ipar 700 vagon cukorral adós maradt. A szerencsi cukorgyár felhívta az ország összes cukorgyárát, hogy a IX. kongresszus tiszteletére pótolják a lemaradást A versenyt kezdeményező üzem vállalta, hogy 1 866 000 forintot takarít meg. Mi 2 286 000 forintot takarítottunk meg. Csökkentjük a cukorveszteséget, s noha a kampány két nappal rövi- debb lesz, az idén 24 vagon cukorral többet gyártunk a tervezettnél. Brigádjaink oda- adóan küzdenek a kitűzött célok eléréséért Az udvaron megkérdezem Geges Józsefet, melyik brigádhoz menjek. Nem nevez meg egyet sem. — Nekem szimpatikus a nyersgyári Béke és barátságbrigád — mondtam. — Jó —■ felelt Aztán megjegyzi: — Kérem, most a gyár termelési felelőseként kísérem önt. — Miért mondja ezt? — Azért, mert az említett brigádnak én vagyok a vezetője. Nem akarom, hogy azt mondják, az enyéimhez vezetem. A NYERSGYÄRBAN a berendezés egy része szétszerelve áll A tető nagy helyen hiányzik. Fölöttünk szürke égdarab látszik. — No, nézze csak — mutat Geges József egy vékony csövekkel telerakott 50 cm átmérőjű hengerre. — Ez a kalorizátor, amelyről odabent beszéltem. A Béke és barátság-brigád négy ilyent csövezett ki pluszmunkában. Kétszázötven órát rá. Az emeleten, egy kis irodában találkozom össze a kalorizátort csövező brigád egyik tagjával, Nyári Jánossal. Teát kavargat. Teázik Deesi János, a Csana bácsinak becézett üzemvezető is. Hosszú ideig csak én beszélek. Aztán egyszer csak megszólal Decsi János— Amit vállaltunk, azt mindig teljesítettük. Az idén is így lesz. Ügy dolgozunk, hogy a tervfezett karbantartást az előírtnál rövidebb idő alatt végezzük el. A maradék idő alatt csináljuk meg a pluszmunkát. A MŰHELYBEN azt kérdezem Szász Lajostól és Csima Árpádtól, hogyan lehet a tervezettnél rövidebb idő alatt megjavítani a csöveket, a szivattyúkat. — Ügy, hogy gyorsan dolgozunk, és jól megszervezzük a munkát. A jó szervezéssel, időt tudunk megtakarítani. Féldául a szivattyúkat korábban külön-külön hordtuk fel. Most egyszerre hozzuk ide őket. A kollektíva tagjai szerte- széjjel dolgoznak. Az egyik csoport a harmadik emeleten egy sötlét zugban a Pető- házáról hozott szűrőket javítja. — Három kiváló dolgozó van közöttük — jegyzi meg Geges József. — Biztos, hogy ez a kollektíva a már eléggé elavult szűrőket jól rendbe hozza — kérdem. — Biztos — mondja Apáti Imre hegesztő. Baranyai Sándort, Bodás Györgyöt, Cseh Józsefet, Ma- rityevics Józsefet az ezer négyzetméter felületű bepár- lóban találjuk. Egy kis lyukon át beszélünk. Derűsek, és bíznak abban, hogy teljesítik vállalásaikat Az egyik csőrendszernél egy idős ember tisztítja a fémfelületet Idős Balogh Jánosnak hívják. Hatvanhárom éves. Azt mondják róla, ki akart válni a brigádból. Ügy érezte, már kiöregedett Kedvezőbb tapasztalatok A tavalyinál jobban haladnak a tsz-ápítkezések a siófoki járásban Nemrég beszámoltunk — megyei szakvezetők tájékoztatása alapján — a termelőszövetkezetek idei építkezéseinek tapasztalatairól és kilátásairól. A tavalyi és a korábbi gyakorlathoz képest javulást mutat a kép. Most a Siófoki Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának illetékeseitől kértünk felvilágosítást, hogyan állnak a feladatok teljesítésével, mi a véleményük a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkájáról. A vállalat idei létesítményjegyzékében több millió forint értékkel szerepelnek a siófoki járás közös gazdaságaiban folyó építkezések. Nem arról van szó, hogy sok helyütt vállalt munkát, hanem arról, hogy egy-egy gazdaságban nagy értékű építkezést végez a Vállalat. Az épületek egy részének építése tavalyról húzódott át. más részét meg jövőre készítik el. Befejezték a balatonszabadi, a balaton- őszödi, a balatonendrédi és más létesítmények áthúzódó építését, s remény van arra, hogy minden olyan épületet elkészítenek az idén, amelynek építését tavaly kezdték meg. Elkészülnek azokkal az épületekkel is, amelyeknek építését most* kezdték meg, s átadását erre az évre tervezték. Biztató előjel, hogy a járás évi beruházási keretének negyven százalékát május elejéig felhasználták. Amitől mégis tartanak a járási tanácson meg a termelőszövetkezetekben, az a járulékos beruházások körüli huzavona. A villany- és vízvezeték beszerelése vontatotfordított tagjai nemet mondtak. Any- nyit dolgozzon, amennyit tud — közölték vele. Továbbra is egyenrangú tagnak tekintik. Most azért gyúrják mosolygós öreget, hogy menjen el velük Tapolcára kirándulni. Ö is élvezze a kirándulást, amelynek költségeit a nemrég kapott jutalomból fedezik. AZ ESZTERGALYOSMÜ- HELYBEN Geges József bemutatja Horváth Lajost, a brigád egyik új tagját (Ez a műhely már nem tartozik a nyersgyárhoz.) — Hogy került Horváth Lajos a brigádba? — kérdem. — Én kértem oda magagamat — feleli Horváth Lajos. Az esztergályosműhelyben nincs brigád, én pedig szeretek brigádban lenni A nyersgyári kollektívának' sokat dolgozom. Közéjük vágytam. Geges József nagy lelkesedéssel beszél az esztergályos és a kollektíva együttműködéséről. — Mi nem zárkózunk el mások elől, szeretjük az ilyen kapcsolatokat Szívesen beveszünk magunk közé új jelentkezőket. A műszaki irodában Geges József egy sereg dossziét rak elém, — Ezekben tartjuk nyilván a kollektívák felajánlásait, vezetjük az elvégzett munkát — tájékoztat. Kinyitom a brigád dosz- sziéját Geges belepillant — Hát kérem, a kollektíva vállalta, hogy kicsövezi a négy kalorizátort, áthelyezi az iszaplé előmelegítőt kiszereli a léédesítő és a sa- vazótartályt ezer forintot takarít meg régi csövek, szelepek felhasználásával. A kalorizátorokat már kicsöveztük, az előmelegítőt áthelyeztük, ezer forint helyett a kollektívából. Ám a brigád í hatezer forint értékű régi csövet és szivattyút használtunk fel. — Az eddigi munka mérlege pozitív — mondom. Az eső áztatta udvaron elbúcsúzom Geges Józseftől, a hatszoros szocialista brigád vezetőjétől. Néhány órás együttsét után úgy érzem, hogy az idén meglesz a hetedik oklevél is. Szegedi Nándor tan megy. A közművesítés nagyon fontos, hiszen enél- kül például egy istálló — akármilyen értékes is — neon mondható korszerűnek. A siófoki járásban az esetek többségében a kivitelezőt sem érheti vád, hiszen tartja magát a megállapodáshoz. Mégis szóvá kell tenni néhány esetet. Kőröshegyen, noha idei befejezésre tervezték, hetven százalékban már a múlt évben elkészültek a vízvezeték beépítésével, örültek volna a szövetkezetiek, ha a kezdeti ütem folytatódik, mert akkor jóval a határidő előtt befejeződtek volna a munkák. Nem így történt Igaz, határidőre így is végezhetnek vele, még ha átmenetileg abbamaradt is a szerelés, de ha egyfolytában csinálják. talán könnyebb, egyszerűbb lett volna. Nagy- csepelyen meg 15 000 forint értékű villanyszerelés húzódott át tavalyról; itt is kár. hogy azóta nem fejezték be. Az említett példákban a járulékos beruházás értéke lényegesen kisebb, mint az épületé, amelyen ezt el kellene készíteni, mégis, hiába építik föl az istállót, mindaddig nem kerülhet sor műszaki átadására, míg ezek a beruházások hiányoznak belőle. A tapasztalatokat összegezve jelentős javulást látnak a Tanácsi Építőipari Vállalat munkájában a Siófoki Járási Tanács illetékes szakvezetői. A legfontosabb most már az, hogy a még meglevő hibák kijavítása után tartsák sőt ha lehet, fokozzák a munka kezdeti ütemét. Hern esz Perese ÉLETE FORRADALMI HARCOL RAN BŐVELKEDETT Április 27- én születésnapot ünnepeltek. De volt ebben az ünneplésben valami csöndes nosztalgia is: a hatodik ik- szet elkerülni szívfájdító érzés. Különösen akkor, amikor a születésnapi megemlékezést követi egy másak esemény: hat évtized után nyugdíjba vonul az ember. Pedig még erősnek érzi magát, dolgozni akar. Mert ezt tette egész életében, s munka nélkül nem tartja életnek az életet ezután sem. Aligha van tősgyökeres kaposvári, aki ne ismémé. tünk, ha meg nem értéssel találkoztunk valahol. Semmiből kellett vállalati központot teremteni, az emberek otthonról hozták magukkal a széket, hogy leülhessenek valamire ... De meglett, s megvan, ez a fontos*'. Fiatalo» tűzzel, lelkesedéssel beszél a régi élményeiről, jólesik újra vissza pergetni a történelem filmjét emlékezetében. S gazdag a mai emléktár is, hiszen csak egy példa: immár tíz éve tagja a városi párt-végreha jtóbizottságmak; az egyik legmagasabb fórumon próbálta s próbálja formálni az emberek és a város arculatát. o Az Elnöki Tanács — sok évtizedes munkássága elismeré ül, nyugdíjba vonulása alkalmából — a lunka Érdemrend ezüst fokozata Itt nőtt fel, itt kitüntetést a ományozta Tóth Lajos elvtárs- , ... nak. A kitűnt tóst bensőséges ünnepségen Nédolgozott, itt meth Ferenc elvtárs, Őszült meg. első titkára adta át. Minden emlék a megyei pártbizottság — jó és keserves is — Kaposvárhoz fűzi. Elsősorban talán apjának, a munkásmozgalom mártírjának, Latinka Sándor legközvetlenebb munkatársának emléke. »Rám ez nagy kötelezettséget rótt egész életemben. ö volt a példaképem mindig, az szellemében dolgoztam, bármerre vetett a sors .. .« — mondja egy csöndes beszélgetés közben, míg a megyei pártbizottságon arra várunk, hogy nyíljék az ajtó, s Tóth Lajos elvtárs átvegye a megérdemelt kitüntetést. Szeme meghatódottan csillog; talán akkor érezte magát hasonló helyzetben, amikor tavaly ötvenkilenc éves fejjel először utazhatott a Szovjetunióba. Erről korábban így beszélt: »Életem legnagyobb vágya ez volt, hiszen nagyon sokat köszönhettem a Szovjetuniónak. A mártírok családját a szovjet elvtársak támogatásával segélyezték a fehérterror éveiben, aztán meg negyvenöt után mi mindent köszönhettünk nekik.. .« Bizonyos, hogy a dicső- Tanácsköztársaság bukása után nem volt népszerű dolog kommunista gyermekének lenni. »Egyszer végigpofoztak a főutcán a csendőrök, mert apám vörös sapkája volt a fejemen.. .*> De Tóth Lajos elvtárs előtt — amikor felnőtt fejjel már megértette, hogy mi minden történik környezetében, hogyan él és küszködik a magyar munkás — apja példája lebegett. »Nem változtattuk meg a nevünket, a nevemet sem, Tóth Lajos voltam és maradtam...« Ezerkilencszázh ászban kereskedőinas lett, huszonkettőben belépett a szakszervezetbe, dolgozott, s közben harcolt is egy új rend megteremtéséért. Ez az új rend a felszabadulással jött el hozzánk, s ennek egyik első számú harcosa az akkor már negyvenéves Tóth Lajos lett. »Nem volt könnyű megteremteni a szocialista kereskedelmet, nem ismertünk nappalt és éjszakát. Néhány derék, jó elvtárssal együtt jártuk a megyét, vizsgáltuk a közellátási, vitatkoztunk, veszeked»Lajos bácsi most nyugdíjba ment, de azt kérjük tőle, hogy forradalmi harcokban szerzett gazdag élettapasztalatát adja át az ifjú nemzedéknek ...« — köszönti őt a megyei első titkár. »A nyugdíj nem azt jelenti, hogy most leülünk és pihenünk ...« — szól egy másik veterán, Völgyi Lajos bácsi, saját példáját idézve. Tóth elvtárs elérzékenyül — érthető ez. Nem mindegy, hogy reggelenként nem kell bemenni munkahelyére, nem könnyen válik meg a munkahely kedves kollektívájától. És kapcsolata — ez a jó — mégsem szűnik meg senkivel, hiszen tagja marad a városi párt-vb-nek, a munkásőrségnek, s az utcán sétáló emberek is jó barátként, kedves ismerősként köszöntik, bármerre jár majd. »Ügy hiszem, lesz bőven munkám a nyugdíjban is. Itt van a párt IX. kongresz- szusa, a felkészülésben sok mindent kell majd csinálni. S a párt rám mindig számíthat, életem utolsó percéig..« Tóth Lajos elvtárs tizenhárom éves volt a Tanácsköztársaság idején. A felszabadulást csaknem negyvenéves fejjel érte meg. Most, hogy az ország és a város is egyre szebb lesz, hatvanévesen nem árt talán egy kis csöndes szemlélődés. Múltról, jelenről lehet emlékezni, s tervezni a jövőt Mert hatvanévesen — ilyen határtalan energiával — sok szép terve is lehet az embernek. Polesz György AZ ÖNKISZOLGÁLÓ TRAKTOROSOK Nem teszem idézőjelbe a jelzőt ugyanis immár megszokott természetességgel beszélnek így Pogányszentpéte- ren a Vlagyimirec két vezetőjéről. Szóltak róluk eddig is, ám most amin* egy fiatalember odajön hozzánk, Kode- la Ferenc agronómus nem név szerint, hanem az említett kifejezéssel mutatja be; »Ö az önkiszolgálók egyike.-« Nem akarok hosszasan adós maradni az olvasó érdeklődésének kielégítésével, mégis utalnom kell az előzményekre. Egy kellemes hír hozott Pogányszentpélerre. A Zöldmező Termelőszövetkezet egyike azoknak a közös gazdaságoknak, amelyek megyénkben az összes tavasziakat április vége előtt elvetették. Hogyan csinálták, kik ennek a dicséretes munkának a közvetlen részesei? Az agronómus hangja halk, de határozott; — Nem februárban kezdtük. Ügyszólván december óta folyton lehetett valamit tenni. — December óta? — Rendben van, vegyük csak januárt. Tehát az év első napjától dolgozunk. Az őszről elmaradt szántani való nem hagyta nyugtunkat Az idő korán lerobbant, a dombos határ útjai szinte járhatatlanná váltak. Kovács András ráfogott a DT-re, vitte naphosszat a trágyát. Egyetlen pótkocsit bírt el egyszerre a lánctalpas, drága mulatság ez, de nem sajnáltuk a költségeket Akkor fizetnénk rá többet, ha a trágya most is bent volna az istállók környékén. — Szóval a - lánctalpas a leghasznosabb gépük. — A mi terepünkön csak az boldogul télen-nyáron Tél ide, tél oda, még a környéken is kétkedve fogadták a hírt: ötcentis hóban is szántottunk. Február végére a százhúsz holdból egyetlen barázdányi sem maradt szán- tatlanul. Közben, amint említettem, a trágyát is mind kihordtuk. Ügy számítottuk, hogy hetven holdra jut, de elég lett nyolcvanra. — De nézzük csak tovább a tavaszi menetrendet — Közben a Szuper-Zetor is megindulhatott. Pécsek József mindent megtett vele, amit tehetett Szállított, tárcsázott, vetett, ami sorra jött. — És az önkiszolgálók? — Szabó Ferenc az egyik, s Dobék Lajos a társa. AT—28assal dolgoznak. Nem felvált-t va, hanem jórészt együtt. A mi dombvidékünkön ez az erősebb univerzális gép a mindenes. A legnagyobb tavasa munkája a vegyszerezés volt Elmondhatom, bírta ezt az erőltet* iramot, mert igazán kifogástalanul megcsinálták a télen Csokomyavi- sontán. Említettem a vegyszerezést. Ez nálunk parancsoló szükségszerűség, öreg a tagság, ki kapálná meg a kukoricát? A százhúsz holdat az elsőtől az utolsó négyszögölig hungazinoztuk. Előtte meg kétszázharminc hold gabonát vegyszereztünk. Ezt a munkát végezték el önkiszolgálással a traktorosok. — Mi ez a módszer? — Mindjárt rátérek. Föl a dombra, a mezőre a vize* a völgyből kell hordani. Szükség volna hozzá még egy gépre. De az új traktorunk nem jött meg, a másik kettőnek meg éppen elég volt a dolga. Fent van a tartály egy pótkocsin, s azt mondtuk a két traktorosnak: lássátok el magatokat permetvízzel. Azt tették, hogy a Vlagyimireccel meg a pótkocsival oda mentek a patakhoz, beindították a szivattyú motorját, és amikor egykettőre megtelt a tartály, indultak a mezőre vegy- szerezni. Jön az egyik önkiszolgáló traktoros. Zakócs László elnökkel megbeszéli, hogy még ma délután megkezdik a napraforgó sorközi művelését. Szóba kerül, hogy be kell szabályozni a kultivátort. Megy velük az elnök, jól ért hozzá, hiszen traktoron kezdte, gépszerelőként folytatta a szövetkezeti munkát, önkiszolgálás a maga nemében ez is — nem kell máshonnan szakembert hívni a kultivá- tor beállításához —, mint ahogy a gépi munkákban szintén teljesen önellátó a po- gányszentpéteri Zöldmező. Választ kaptam hát a másik kérdésre is: leginkább a traktorosok helytállását dicséri itt a korai vetés. A legkésőbb elvetett növények magja is kikelt már. Megnyugtató érzés végigtekinteni a szövetkezet határán. Az idei termés itt olyan ígéret, amelynek beteljesedéséért máris sokat tettek. Nem az idő hagyta el őket — a korai kezdéssel és a folyamatos, kitartó munkával ők előzték meg a naptárt. Kutas József
