Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

Csütörtök, 1966. május 12. 3 SOMOGYI WCPtiAF A bogiári fmsz munkájáról Sikeres esztendő után SZELLEMI FÓRUM 1 200 000 forint nyereséggel zárta a múlt évet a Balaton- boglár és Vidéke Körzeti Fmsz. S ez azért számit si­kernek mert hosszú időn át csak arról folyhatott vita az évet záró küldöttgyűléseken, miért nem volt nyereség. Hosszan lehetne sorolni en­nek okait s azt is, hogyan si­került kilábalniuk a nehézsé­gekből. Ezt a'nnak köszönhe­tik, hogy megjavították az fmsz gazdasági-politikai tevé­kenységét Néhány adat a szövetkezet fejlődésének szemlél tetésére: Kiskereskedelmi forgalmuk két év alatt 7 000 000 forint­tal emelkedett. Tavaly a ter­vezett 100 helyett 274 új ta­got szerveztek, a részjegyek összegét ötezerről 24 000 fo­rintra emelték. Negyvenhat üzletük, vendéglőjük, cuk­rászdájuk korszerűsítésére 1965-ben egymillió forintot fordítottak; a tervezett 21 va­gon gyümölcs helyett 25 va­gonnal vásároltak fel; 170 má­zsa mézet és 3000 nyulat ér­tékesítettek. Cseri Ferenc, az igazgatóság elnöke a következőket mond­ta az idei tervekről: — Valamennyi üzletünk, szórakozóhelyünk újonnan festve, tatarozva várja a Ba- laton-partra érkező vendége­ket Éttermi konyháink és boltjaink zöldségellátását a háztáji gazdaságokkal kötött szerződéssel biztosítjuk. Ez évre például 18,5 holdnak ^ 800 A Vasutasok Szakszervezete megyei bizottságának egyik jelentése arról számol be, hogy az utóbbi időben né­hány vasútállomáson hiá­nyoznak a hasmos kezdemé­nyezések, esztendőn át alig akad egy-két újítás. A jelen­tés a gyékényesi állomás dol­gozóinak problémáival rész­letesen is foglalkozik. Kitér arra, hogy míg régebben egy év alatt 15—20 jó ötlet is született, az utóbbi eszten­dőkben csak kettő vagy há­rom volt. Farkas Lajossal, a szakszervezet megyei bizott­ságának titkárával fölkeres­tük az állomás vezetőt, dol­gozóit, hogy mondják el, mi­ben látják a kezdeményezés hiányának okait. — Mi is ludasak vagyunk abban, hogy ilyen kevés öt­let született az utóbbi évek­ben — mondja Vörös Géza újítási felelős. — Kertelés nélkül megmondom, mi sem törődtünk annyit az újító­mozgalommal, mint amennyit kellett volna. Az emberek el­kedvetlenedtek, de ebben nagy része van annak is, hogy a pécsi igazgatóságon elfogadott kisebb újítások megvalósításával évekig kés­lekedtek. Szolnoki János újí­tását két év múlva fogadták ei, noha közben ötször is sürgettük. Egy másik alka­lommal, amikor telefon on ér­deklődtem, az előadó rám förmedt, miért zaklatom fö­löslegesen ... Hasonló véleményen van Bogdán Frigyes állomásfőnök is. — A fásultság a legfőbb oka, hogy kéréseink hiábava- lóak, kárba vesznek. Gyak­ran fillérekből megvalósítha­tó újításokról van szó, ame­lyek évente mégis jelentős megtakarítást eredményezné­nek. De képtelenek vagyunk elérni, hogy rövid átfutási idővel minél előbb hasznát vegyük. Az emberek tudják ezt, és nem törekszenek újí­tani. Az újítási napló bizonyítja az állomásfdnök és az újítási felelős igazát. A gyékényesi újítók több­sége nem műszaki ember, akad köztük pályamunkás és kocsikísérő is. Néhány jó öt­letük azért veszett el, mert az igazgatóság által kért mű­szaki leírást vagy pontos műszaki rajzot nem tudták elkészíteni. Elpanaszolták, toey hasonló okok miatt el-1 iiiázsa termését kötöttük le. Üj hűtő- és fagylaltgépeket, gázkemencéket és tetszetős, higiénikus, a mozgóárusítást megkönnyítő hűtőkocsikat vet­tünk. A bogiári önkiszolgáló étterem közelében kempinget rendeztünk be, naponta száz turista kaphat benne szállást, és étkezhet itt. Bekapcsoljuk a mozgóárusításba a bogiári strandot. Gondoskodunk a fo- nyódi autóstábor meleg étel­lel való ellátásáról is. Az fmsz a bogiári benzin­kút szomszédságában 300 000 forint költséggel új élelmiszer- üzletet építtetett A bolt egész éven át nyitva tart. Szöllős- györökön új iparcikküzletet, Szöllőskislakon vendéglőt, Látrányban pedig eszpresszó­cukrászdát létesítettek. Nyá­ri szórakozóhelyeikre idejében leszerződtették a zenekarokat és a személyzetet. Ellenőrzéseik gyakoribbá és alaposabbá váltak. A cuk­rászüzemben például nemcsak fori n felszámolás lesz a jövő­ben, hanem azt is vizsgálni fogják, hogy az értékesebb nyersanyagokból mennyit használnak fel. így veszik elejét az indokolatlan meg­takarításnak, illetve a fo­gyasztók megkárosításának. Ari a vezetőt, aki többszö­ri figyelmeztetés ellenére sem veszett újításaikra később részletekben megvalósítva más állomásokon találtak rá. Régóta gondot okoz a ko­csikísérőknek a poggyászko­csikban szállított kerékpár, motorkerékpár vagy gyerek­kocsi. Fékezéskor, tolatás közben leverődik róluk a zománc, a krómozás. Ezen még ma is úgy igyekeznek segíteni, hogy a sínek közül felkapnak egy nagy követ, és kitámasztják a kerekeket. Van olyan kocsikísérő, aki spárgával köti ki a kerékpár vágy a motorkerékpár kor­mányát. Az egyik gyékényesi újító javasolta, szereljenek föl néhány hevederszerű bi­lincset a poggyászkocsi olda­lába, ezzel rögzíteni lehetne a kétkerekű járműveket, gyerekkocsikat. Az igazgató­ság levélben arra kérte az újítót, hogy írja le, milyen anyaggal bélelné a bilincse­ket, ahol a zománcozott vagy krómozott részekkel érintke­zik. A válasz a mai napig sem jutott el Pécsre, ezért azonban már a gyékényesi újítók kollektívája is felelős. Az újítás gazdájának nem volt konkrét elképzelése a heveder belsejének kiképzé­séről, de nem álltak mellé a képzettebb műszakiak. Pedig tanácsaikkal egy jó újítást menthettek volna meg. A szakszervezeti bizottság vezetői sem tettek meg min­dent az újítási kedv ébren tartásáért. Több újító azért nem föllebbezte meg jó öt­leteinek elutasítását, mert nem tudott róla, hogy erre lehetősége van. A szakszervezet megyei bi­zottságának a jövőben job­ban meg kell követelnie, hogy a nagyobb állomások szakszervezeti bizottságai ne kezeljék mostohagyerekként az újítómozgalmat, és gon­doskodjanak arról is, hogy a felelósökeit ne olyan emberek közül válogassák ki, akik munkakörüknél és társadalmi funkcióiknál fogva már amúgy is túlságosan elfoglal­tak. A pécsi igazgatóság pe­dig úgy tehetne valamit az újítómozgalom eredményessé­géért, ha megrövidítenék az újítások elbírálásának idejét, és segítő szándékkal vennék kézbe a még kidolgozatlan, nyers, de egyébként hasznos újításokat. Hiszen a jó ja­vaslatok gyors megvalósítása az ő érdekük is. Ka** JÓZMf változtatott munkáján, szigo­rúan felelősségre vonták. Két boltvezetőt leváltottak, egyet pedig eladónak helyeztek át Abban, hogy az 1965. évet nyereséggel zárták, nagy ré­sze volt a szövetkezet minden dolgozójának. Közülük tizen- ketten kaptak a legutóbbi kül­döttgyűlésen kiválójelvényt és oklevelet. Köztük Horváth Lászlóné felügyelő bizottsági és Riba József igazgatósági tag. Mindketten az fmsz leg­régebbi dolgozói, 1948 óta vesznek részt a szövetkezet vezetésében. Az fmsz vezetői szoros kap­csolatban vannak a községi tanácsokkal, a pártszerveze­tekkel és a termelőszövetke­zetek vezetőségével. Kettős feladatukat — a balatoni üdü­lők meg az állandó lakók el­látását — csak így tudták és tudják megoldani. Legutóbbi küldöttgyűlésük­re meghívták körzetük tíz községének párt-, tanácsi és tsz-vezetőit is. Közösen be­szélték meg, hogyan tehetnék még jobbá a falvak lakóinak ellátását. Mint ismeretes, a Kaposvá­ri Patyolat iparirongy-mosás- sal is foglalkozik. A vállalat már évekkel ezelőtt azt ter­vezte, hogy teljesen átveszi a rongymosást egy kitelepítésre ítélt budapesti üzemtől. Ügy számították, hogy ezzel is munkát adhatnak olyan ka­posváriaknak, akiknek nincs szakmájuk. Sajnos, sokáig nem alakult ki végleges álláspont. Víz- és épületgondok akadályozták a nagyobb arányú mosás meg­kezdését (Naponta csak négy­öt mázsa rongyot r«n«£ak ki) EGY HASONLAT ragadott meg mindnyájunkat, akik az asztal körül ültünk a mélyen süppedő fotelokban. Tisztán csengett, s áttételes értelme újszeiű volt. Egy tudós, már nem éppen fiatal professzor mondta súllyal és meggyőző­déssel : — Ahogy eltűnik a falu és a város közötti különbség, úgy el kell tűnnie a megyei kór­házak és a klinikák közötti különbségnek is. Nemde szo­cialista gondolkodásunkból fa­kad ez a követelmény?... A nagyteremben egész nap tudományos tanácskozás folyt értékes előadásokkal, kérdé­sekkel, vitákkal; mindez a közvélemény számára megkö­zelíthetetlen, bár a közért va­ló. A siófoki orvosnapok ese­ményei azonban így is többek annál, mintsem hogy évről évre megjegyzés nélkül ve­gyük tudomásul őket. Most is a tanácskozás után, a szüne­tekben, az ismerkedési esten, a Balaton partján kisebb cso­portok verődtek össze, s gon­dolatok találkoztak, vélemé­nyek cserélőditek mindany- nyiunk hasznára. Talán ezek azok, amiket nekünk — az or­vosi hivatáshoz laikusoknak — is értékelnünk kell, s ele­meznünk érdemes... Az illetékesek nemrég ki­mondták a végső szót ez ügy­ben. Ügy döntöttek, hogy a Kaposvári Patyolat tíz évre vegye át a pesti üzemtől a rongy mosást. Azután a fővá­ros közelében fölépített új üzem mossa az ipari rongyot A Patyolat már megkötöt­te a szerződést a TEMAFORG- gaL Megteremtik a rongymo­sás föltételeit, s az év végén már naponta mintegy száz mázsa rongyot mosnak ki. Az üzem dolgozóinak lét­számát 35—U) fővel emelifc A PROFESSZOR MEG­JEGYZÉSÉT nem véletlenül írtam e sorok elejére, s azt sem, hogy ez a találkozó szel­lemi fórum. Tovább követem hát a tudós gondolatmenetét. Azt mondta: igényes, rokon­szenves kezdeményezésnek tartja az orvosnapokat. A so­mogyiak ezzel is bizonyítják, hogy érdemesek vágyuk, el­képzeléseik teljesülésére, ar­ra ugyanis, hogy oktató kór­házzá váljék a megyei kór­ház. Sok híve van már a gondo­latnak: ésszerű és nélkülöz­hetetlen. Az orvosképzés aka­démikus módszerén változtat­ni kell, s a klinika erre kép­telen. A megyei kórházban pedig óhatatlanul színvonal­emelkedést hoz, ha ott, a betegágyak mellett tanulnak medikusaink. Ösztönzi ez az orvosokat is elmélyültebb, tu­dományos munkára, jó a be­tegeknek, a kórháznak, a kli­nikának, jó a társadalomnak. S már a legmagasabb szinten is foglalkoznak az oktató kór­házak létesítésének gondola­tával. S hogy miért írtam ezt ide? Mert szívünk, elképzeléseink szerint való. Bizonyítanunk kell adottságainkat, törekvé­seinket. s az orvosnapok tar­Két tábor vagy csak kétfé­le vélemény? Sok orvossal be­szélgettem arról: hogyan íté­lik meg ők maguk e rendez­vénysorozatot. A válasz volta­képpen egyértelmű, hasznát, jelentőségét senki sem vitat­ta. De elmondták ári is, hogy az orvosnapok tematikája, módszere egyre inkább eltér az eredeti elképzeléstől. Volt, aki bírálta ezt, volt, aki lel­kesedett érte. Ügy vettem észre, az utóbbiak tábora már jóval nagyobb ... \ A KÖRZETI ORVOSOK továbbképzésének fórumaként indult valamikor ez a tava­szonként ismétlődő előadásso­rozat. De ma is az — ha úgy tetszik —, csak jóval maga­sabb szinten. Beszélgettünk akkor is, amikor szinte telje­sen értetlenül jöttem ki az egyik előadás után, s az őszintébbek közül niéhány or­vos is bevallotta: ismeretlen terület, nem sokat értett az egészből. A véleményezőket még mindig két csoportra kell osztanom, mert akadtak olya­nok, akik így is látták értel­mét az előadásnak, mások vi­szont fölöslegesnek ítélték mondván: a gyakorlatban so­hasem találkozom e problé­makörrel. Érdekes meditálni ezen, mert a két tábor — az ellen- vélemények ellenére is — kö­zeledik egymáshoz. S ez már annak következménye, hogy magas szintű szellemi fórum megteremtésére hajlanak a rendezők. Így jó, így termé­szetes. Az érdeklődés fölkel­tése az orvostudomány olyan ágai iránt is, amikkel nem feltétlenül találkoznak a rész­vevők — mindenképpen hasz­nos, előrevivő. Bővül az ér­deklődési kör, fokozódik a kutatás lázas izgalma, s csak ilyen magas szinten képzelhe­tő el országos érdeklődés az orvosnapok iránt. Ez sem le­becsülendő ... Már a meghívó is kellemes meglepetést hozott, a szemé­lyes tapasztalás még kelleme­sebbet. Sok fiatal orvos volt a tanácskozáson, és jó néhá- nyan kaptak előadási jogot — nyilvánvalóan eddigi sikereik nyomán. Ez is az orvosnapok egyik vitathatatlan eredmé­nye. A rendezvény önmagá­ban is, az előadás még foko­zottabban megfigyelésekre készteti orvosainkat gyakorla­ti munkájukban. Így szinte lehetetlen, hogy mechanikus­sá váljék a gyógyítás. A meg­figyelések általánosításra és következtetésekre késztetnek — ez is a jelen, s a jövő kö­vetelménye. Tudományosan megalapozottabbá, elmélyül­tebbé teszi orvosaink minden­napi tevékenységét, izgatja fantáziáját, kutatási készségét, s ki húzhat ebből hasznot el­sősorban, ha nem a beteg, ha nem a szocialista egész­ségügy? S a fiatalok — nem egy előadásnál tapasztaltuk — összedugták a fejüket, ki­sebb közösségeket, munkacso­portokat hoztak létre a téma kidolgozására, hogy biztonság­gal, kollektív bölcsességgel lépjenek a nyilvánosság elé. Igen figyelemreméltó dolog ez, a szocialista embertípus mag- vát is fölfedezni vélem benne — anélkül, hogy el akarnám túlozni az összefogás lénye­gét... És itt egy újabb észrevétel, jóllehet nem a legfontosabb. Az orvosnapok — szembetű­nő példákat láttam — közös­ségi hatása is vitathatatlan. Ha csak két napra is, de egyetlen közösséget alkot a megye orvosgárdája, fiatalok és öregek, főorvosok és alor­vosok, körzetiek és kórháziak. Közösséget a tudományban és emberi közelséget a pihenés óráiban ... AGGÓDVA KÉRDEZTEM BAR, de megkockáztattam, mert érdekelt nagyon: mi a véleményük arról, hogy r. tu­dományos előadássorozatot po­litikai útmutatással nyitották meg a megye vezetői? És őszintén örültem, hogy fur­csának tartják a kérdést, s természetesnek azt, ami mö­götte van. Válaszaik egysze­rűek voltak, nyíltak. »Én a megbecsülést éreztem belőle; Én azt, hogy számítanak ránk. Örülök, hogy tájékoztatnak minket. Értjük, tudjuk, hogy mit kell válaszolnunk rá. Igen, többet kell tennünk, hisz Somogybán élünk... Mi is akarjuk a jobbat.-« Ilyen rövid mondatokat ., gyeztem föl, sokat. De miért folytatnám tovább? Nem kira­katba tették válaszukat, nem tudták, hogy nyilvánosságra kerül majd. Állásfoglalás volt a szavukban és elhatározás. Így fogadták hát a politikai útmutatást. A tudós professzor hason­lata megragadott mindnyájun­kat ott a süppedő fotelokban. Az orvosnapok benyomásai, az emberek magatartása, őszinte szándéka viszont ar­ról árulkodott, hogy csatasor­ba álltak a megye egészség- ügyi katonái; emberi és szak­mai erejük napról napra nő. S ez az erő egy gyorsabb, na­gyobb arányú fejlődés szemé­lyi biztosítéka... Jávori Béla Kőműveseket és segéd­munkásokat vesz föl az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári és környéki építkezéseire. Csak kő­műveseket pedig a siófoki és környéki munkahe­lyekre vesz fel. Különélési pótlékot fizetünk Kaposvár területén: családfenntartóknak napi 15 Ft-ot, nem család- fenntartóknak napi 10 Ft-ot; vidéki munkahelye­ken: családfenntartóknak napi 20 Ft-ot, nem csa­ládfenntartóknak pedig napi 15 Ft-ot, ha vidéki lakásbejclentéssel rendelkeznek. Munkásszállást, üzemi étkezést biztosítunk. A felvételkor tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Kaposvár, Május L utca 57. és Siófok, Fő u. 200. (87755) Miért kevés az újítás Gyékényesen ? ■4almi gazdagsága évről évre bizonyít Szerelik a ketonsilót Betonsilókat készítenek az érv'töipari vállalatok részére a barcsi lakatosáru-üzemben. A csarnokból kikerült al­katrészeket daru segítségével áai..jaa össze az udvaron. Itt ellenőrzik, hogy pontosan összeillenek-e a csavarok. Utána ismét szétszedik a silókat, s vagonba rakva szállítják szerte az országba őket. Ebben az évbem tíz háromtonnás, három százhúsz és két hatvantonnás betonsilót készítettek. Tíz évre szóló szerződést kötött a TEMAFORG-gal a Patyolat Negyven embert vesznek föl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom