Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-26 / 123. szám

A 7-ES FŐÚTVONALON Csökkent a balesetek száma az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál (A L’Europeo karikatúrája) A TÁRGYALÓTEREMBŐL Elítélték a kisiparosok és a kiskereskedők yámszedőit Balaton szemes és Lelle között a közlekedés rendjét gaz­dátlan lovak zavarták meg az esti sötétségben. Kis híja, hogy nem történt szerencsétlenség. VÉGE A HAZIVETÍTÉSNEK Egy ember a munkahelyén felejtette a szöges deszkát, s talán eszébe sem jutott, hogy ő is felelős azért, hogy né­hány nappal később valame­lyik munkatársa öt napig be­tegeskedett az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A vállalat baleseti sta­tisztikája önmagáért beszél: az elmúlt negyedévben har­mincegy üzemi baleset tör­tént. Egy balesetre átlag 17,1 kiesett munkanap jut. A múlt év azonos időszakához képest javult a helyzet, hi­szen 1965 első negyedévében harminchárom munkást ért baleset. Lassúbb volt a gyó­gyulásuk is. Átlag 21,7 napot töltöttek betegállományban. Érdemes szem ügyre venni, hogy mi okozott balesetet az első negyedévben. Legtöbbet — százharminckét napot — nyolc ember hiányzott. Az egyiknek például csákányo­zás közben vasszilánk pat­tant a szemébe, a másik emelés közben megcsúszott, és érpattanással került orvos­hoz. Sorrendben ezután a fe­gyelmezetlenség következik a balesetet előidéző okok kö­zött. Emiatt három ember száztizenhét napot hiányzott. Sok baj származott a mun­kafolyamatok helytelen meg­szervezéséből. Nyolc ember száztizenhárom napot hiány­zott emiatt. Három ember azért maradt hetvenöt napig távol munkahelyétől, mert rossz szerszámmal dolgozott, vagy nem volt megfelelő a berendezés, illetve a munka­gép. A balesetek okai között a védőfelszerelés hiánya vagy eltávolítása éppen úgy sze­repel, mint a munkahelyek rossz állapota vagy a gyakor­latlanság és a szakképzetlen­ség. A statisztika nem tér ki arra, hogy ebből a harminc- három balesetből melyik volt véletlen, és melyiket lehetett volna nagyobb figyelemmel elkerülni. A felelősséget és a felelősök személyét min­dig megállapítják. Ez azon­ban nem elég ahhoz, hogy hasonló eset ne forduljon elő. Tudják ezt az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői. Ezért hir­dettek — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan — munkásvédelmi versenyt. He­lyes ez, hiszen a vállalat kü­lönböző beosztású vezetőit anyagilag is érdekeltté teszi a balesetek számának csök­kentésében. Az elbírálás szempontjai szigorúak. Első­sorban azt veszik alapul, hogy nz előző negyedévhez viszonyítva mennyivel volt kevesebb baleset, hogyan se­gítették ezt elő a munkahe­lyek vezetői jobb munkakö­rülmények megteremtésével, a biztonsági fölszerelések használatával. Ezt vették figyelembe az első negyedév értékelésekor is, és ennek alapján jutal­mazták meg azokat, akik legtöbbet tettek a munkásvé- delern érdekében: Nagy Ti­bor főépítésvezetőt, Fock Je­nő, Papcsik Jenő és Hege­dűs János építésvezetőket, Varga István, Meneteli hajós és Hauzer Péter művezető­ket A vállalat vezetői a szak- szervezeti bizottsággal eeyüri egészségügyi és munkásvé­delmi tervet készítettek. A negyedévi értékelésben ezt olvasom: »-A gépesítés foko­zásával a nehéz fizikai mun­kát igénylő munkafolyamatok megkönnyítését kívántuk megoldani, ennek érdekében az első negyedévre újabb há­rom szállítószalagot, két 500 Dr. Thoma Andor antropo­lógus most fejezte be a vér- tesszőlősi emberi csont marad­ványok tudományos feldolgo­zását. A lelőhely megtalálója, dr. Vértes László ásatásai nyomán ezen a területen egy körülbe­lül 450 000 éves ősi emberi te­lepülés teljes anyaga került elő, s a tűzhelyek, kőeszkö­zök, állatcsontok stb. között emberi csontmaradványok is akadtak: két kis tejfog és egy férfi »nyakszirtpikkelye a nyakszirtcsont felső része. Az antropológusnak azonban e néhány csontdarab is elég volt arra, hogy meghatározza belőlük a hajdani vértesszö- lösiek helyét az ember fejlő­désének rendjében. Eszerint a Tótújfalu, Lakócsa, Potony és Szentborbás korábban sem tartozott a gondozatlan, elha­nyagolt települések közé, sőt nagyon is sokat adtak környe­zetükre az emberek. Csinosí­tották, rendben tartották por­tájukat, s nem volt hiány tár­sadalmi összefogásban sem, ha a közösség javát szolgáló létesítményről volt szó. A négy falunak az idén február óta lakócsai székhellyel köz­ponti tanácsa van, a niásik és három 150 kilogrammos önszerelő gyorsfelvonót, va­lamint öt fémdarut és egy betonkockatörő gépet szerez­tünk be.« A balesetek megelőzése vé­gett rendszeresen mérik a földelés-ellenáilásokat. Ellen­őrzik, hogy a brigádvezetők rendszeresen összegyűlj tetik-e a szöges deszkákat. Megtiltot­ták a balesetveszélyes létrák használatát. S még hosszan lehetne sorolni azokat az intézkedéseket, amelyek mind a balesetveszély csökkentését eredményezik, ha megtartják őket Egy következtetést azon­ban már a statisztikai ada­tokból is le lehet szűrni: a balesetek számának csökkené­se arról tanúskodik, hogy a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál szívügyé­nek tekinti mindenki a mun­kásvédelmet település lakói kétségkívül az úgynevezett előemberek kate­góriájába tartoznak. Ez a tí­pus félúton helyezkedik el a még minden pszichológiai megnyilvánulásukban állati fokon álló, szorosabb értelem­ben embernek még nem is nevezhető »emberfélék« és a neandervölgyi, illetve más fej­lettebb ősemberi formák kö­zött. Meglehetősen közeli ro­konságot mutat az előembe­rek többi csoportjaival, főleg a pekingi emberrel. Valószí­nűnek látszik, hogy valameny- nyiük közös őse egy úgyne­vezett robusztus előember le­hetett, akinek ezt a nevet ép­pen rendkívül masszív, vas­tag csontjai alapján ajándé­kozta az embertan. (MTI) három helyen kirendeltség működik. A községfejlesztési tervek arról tanúskodnak, hogy az idén és a közeljövő­ben tovább szépül, korszerű­södik e Dráva menti négy község. Lakácsán a községfejleszté­si alapból 72 000 forintot a járdaépítési hitel törlesztésé­re fordítanak. Ezen felül ma­rad még 100 000 forintjuk, ezt iskolaépítésre költik. A ter­Mi is a piacról élünk cím­mel ismertettük a megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal volt dolgozóinak, Nagy Sándornak, Füzesi Györgynek és Sándor Lajos­nak bűntevékenységét A Ka­posvári Járásbíróság dr. Mó­vek készen vannak. A mint­egy félmillió forintos költ­séggel épülő iskolához szá­mottevő társadalmi munkát ajánlott fel a lakosság. A Drávamenti Egyetértés Tsz például ingyen szállítja az építőanyagot a drávafoki vas­útállomásról és Barcsról. Potonyban a múlt év végéig szintén járdaépítési kölcsönt törlesztettek, erre ment az egész évi községfejlesztési alap, több mint 60 000 forint Az idén már nincs adósságuk, s ennek az összegnek mintegy a feléből váróépületet létesí­tenek az autóbuszmegállóhoz, a többit a művelődési házfel­újítására tartalékolják. A tíz­ezer forintnyi társadalmi munkával az utakat teszik rendbe. Tótújfaluban valamivel több — 66 000 forint — a tervezett községfejlesztési hozzájárulás, mint Potonyban, s ehhez jön még 15 000 forint értékű tár­sadalmi munka. Ebből máris vásároltak egy előregyártott buszvárót, a pénz nagyobb ré­széből 200 méter betonjárdát építenek. Szentborbáson 1969-ig hitel- törlesztésre megy az évi köz­ségfejlesztési alap teljes ösz- szege. A mintegy 10 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kával falurendezési, kisebb fejlesztési feladatoKat olda­nak meg. zes Gáöor-tanácsa tegnap fe­jezte be az ügy tárgyalását, és ítélkezett a vádlottak fö­lött Megállapította a bíró­ság, hegy a vádlottak — visszaélve közhivatali beosz­tásukkal — a kisiparosok és a kiskereskedők forgalmi adójának kiszabásánál a ma­guk hasznára tiltott előnyö­ket kértek, követeltek, sőt zsaroltak is. Ezt az tette le­hetővé, hogy a kisiparosok és a kiskereskedők többsége a rendeletek ellenére nem vezette pontosan a pénztár- könyvet, nem őrizte meg a számlákat és más bizonylato­kat sem. Ennek hiányában Nagy, Füzesi és Sándor becs­lés alapján határozták meg az esetleg fizetendő különbsé­get. Hamar rájöttek, hogy ez igen jó haszonszerzési lehe­tőség számukra. Az első al­kalommal célzásokat tettek a fizetendő magas különbségre, és az »értelmes-« kereskedő azonnal üzletet ajánlott, illet­ve vesztegetési pénzt kínált fel. Nagy és Füzesi — elő­ször ketten csinálták — kez­detben igen óvatosak voltak, még az összeget sem emlí­tették, csak beleegyezésüket adták valamilyen jellel. Ké­sőbb azonban zsaroltak. S ha az illető nem akart fi-1 zetni, bírsággal, iparenge­dély-bevonással és bűnvádi eljárással ijesztgették, bírták jobb belátásra kiszemelt ál­dozatukat. A bíróság Nagy Sándort 3 év 6 hónapi szabadság- és 5 évi jogvesztésre, Füzesi Györgyöt 2 év 6 hónapi sza­badság- és 5 évi jogvesztés^ re, Sándor Lajost 8 hónapi szabadságvesztére Ítélte. Kö­telezte Nagyot 16 000, Füzesit 11 000, Sándort pedig 3700 forint elkobzást pótló egyen- érték megfizetésére. As ítélet nem jogerős. Sz. L. egyetemen megtiltották a lányoknak, hogy a vizsgákon az úgy­nevezett aiigszoiknyát hordják, amely a combok­ból többet mutat, mint amennyit takar. A rendel­kezés szerzője, Mrs. Mary Proudfoot dékán azzal in­dokolja a drákói tilalmat, hogy az aligszokinya elvon­ja a férfi hallgatók figyel­mét munkájukról. A vizsr gáztató tanárakról nem szól Proudfoot asszony (a Proudfoot név szó szerinti jelentése egyébként: büsz­ke láb. A szerk.) Egy diáklány, a 22 éves Mary Kaldor így kommen­tálja a rendelkezést: — Egy férfi, aki a vizsgán a barátnőm mögött ült, ké­sőbb elmondta: »-Nem tud­tam levenni a szemem a maga gyönyörű lábáról.« Végűi is a barátnőm jól vizsgázott, a fiú pedig megbukott Most már há­zasok. * • * Moszkvából importál­tuk: — Hogy van a fia, szomszédasszony? — Köszönöm, nagyon jóL Könnyű a munkája: naponta kétszer bemegy a cirkuszba, bedugja a fejét az oroszlán torkába, aztán az egész napja szabad. • • • Magánzebrát rajzóit az úttestre egy zürichi polgár. Háza ugyanis nagy forgal­mú, háromsávos úton áll, és családjának tagjai csak komoly veszedelmek köze­pette tudtak átkelni az út egyik oldaláról a másikra. Ezért öntevékenyen az egyik éjszaka gyalogátke­lőhelyet festett az úttestre. Már-már úgy látszott, megbüntetik érte, de sze­rencséjére kitűnt, hogy e helyen korábban is volt gyalogátkelés. »-Csak azt tettem — mondotta a zeb- rafestő —. amit a hatósá­goknak már régen meg kellett volna tenniük.•« • • • — önt titkárnőnek ve­szem föl. .. Elsősorban az a kívánságom, hogy tisztá­ban lenyen ve'e, beosztot­taim nnl a kezdeméniiezést értékelem, a legtöbbre. — Kbünő, igazoató elv­társi Hova megyünk ma este? * • • — Miért sir. anyóka? — kérdezi a rendőr az idős asszonvt. — Valamelyik huligán feMöntötte a kosaraimat! — Szándékkal? — Nem, körtével. • • • Kovács úr a színházban, az erkélnen ül hétéves fiá­val A kisfiú kiha-'ol az erkélyről, s az apa figyel­mezteti: — Vigyázz, nehogy lees­sél! A földszinten maga­sabb a helvár... • • * Jóllehet ma már nem hiszünk a túlvilág! élet­ben, mégis sokaknak meg­hagyjuk, hogy bűneikért haláluk után bűnhődjenek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogv merve! Bizottságra és a Somogy megyei Tanár? lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latínka Sándor u. 2. Telefon 15-19. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kanosvár, Latinka S. o. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvf nostahivataloknál és postlskézbesftőknél. Előfizetési dfj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca I. PÉCSI MÉHÉSZEK KÖZÉPRIGÖCON Tizenhat tagú méhészcsoport vert tanyát az utóbbi hetekben Középrlgóeo«. A szak­csoport közösen szállít, költözködik és értékesíti a mézéé. Kercza Imre ki volt a uéUe^s'zMasi anbei? A SZÉPÜLŐ DRÁVA MENTÉN Négy község fejlesztési terveiből

Next

/
Oldalképek
Tartalom