Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

.^R/Vl€KeiW*V J\ aA a a, a A A r> J1 Fésűs Éva: J teknősbéka bánata Az aranyfejű napocs Lj, belenézett a tó tükrébe, és ott olyan ragyogó szépet látott, hogy örömében szana­szét szórta sugarát a réten. Jutott belőle mindenkinek: virágoknak, lepkéknek, kati­cáknak, és a nedves hátú, gyíkocska boldogan sütkére­zett a fényben. De még a pók is szebben kifeszítette hálóját a bokron, úgy örült a nyárnak. Csak Oktondi, a fiatal teknősbéka sétált sír­va a tó partján. A gyíkocska megkérdezte tőle: “•Miért sírsz, teknősbéka?« »Jaj, nézd csak, milyen szerencsétlen vagyok! — pa­naszolta Oktondi —, itt van ez a teknő a hátamon, és mégsem tudom levenni, ha majd ki akarom mosni az in- gecskémet!« A gyíkocska nagyot nézett: »Ez bizony baj — mondta, és mindjárt szolgálatkészen alábújt ő is a teknőnek, hogy segítsen leemelni, de hiába. »Talán próbáld meg a bé­kákkal — mondta szomorú­an — azok sokan vannak, hátha jobban bírják.« Oktondi sírva odament a tóparti békákhoz, és elmond­ta nekik nagy baját. Nosza, a békák sem voltak restek, mindjárt nekiestek a teknő­nek, ugráltak, erőlködtek, hogy még a szemük is kidül­ledt, de a teknő nem moz­dult el Oktondi hátáról. »Mi sem bírunk vele — sajnálkoztak —, kérd meg a gólyákat, azok hatalma­sabbak nálunk!« A teknősbéka kiballagott a rétre, oda, ahol a hosszú lá­bú gólyákat látta álldogálni. »Segítsetek rajtam, gólya­madarak — kérlelte őket szépen —•, nem tudom le­venni a hátamról a teknő- met, ha ki akarom mosni az in Fecskémet!« Osszenéztek a gólyák, megsajnálták a teknős­békát, és nyomban körül­vették. Erős, hosszú csőrük­kel belekapaszkodtak a tek­nő szélébe, és fölemelték. Igen ám, de vele együtt föl­emelték a teknősbékát is. Ott kalimpált szegény a levegő­ben. A teknőt a gólyák sem tudták levenni róla. Akkor azt mondta neki a legöre­gebb gólya: »Látogasd meg az erdőben Harkály doktort. Az meggyó­gyítja kemény csőrével a fá­kat, hátha rajtad is tud se­gíteni.« Ügy is tett Oktondi, aho­gyan a gólya mondta. De bi­zony Harkály doktor is hiá­ba kopácsolta a kemény tek­nőt. Amikor látta, hogy a tek­nősbékának hogyan potyog­nak a könnyei bánatában, így szólt: »Az én tudományom nem elég ide, tovább küldelek te­hát a rókához, aki a legra­vaszabb az állatok között Hátha kitalál valami oko­sat . .« És Oktondi ment a róka­lyukhoz szerencsét próbálni. Hanem <a teknő olyan erősen oda volt nőve a hátához, hogy a ravasz róka is csak a f0'“t csóvála-'tta: „Nem segít ezen ra­vaszság, A^kkavaTdVa legnagyobb mancsa, kérdd meg, üsse le a teknőt a há­tadról.« A kis teknősbéka elballa­gott hát a medvebarlanghoz, és bekopogtatott. »Nincs itthon senki! — csicsergett rá eey madárka a barlang tetejéről. — Elment a medve málnázni!­Oktondi erre olyan keser­ves sírásra fakadt, hogy az állatok mind összeszaladtak az erdőből megnézni, mi tör­tént? »Borzasztó! — zokogott a teknősbéka — senki sem tudja levenni a hátamról a teknőt, hogy kimoshassam az ingecskémet!« A nagy szemű őzek, hosz- szú fülű nyuszik, rókák, ma­darak, mind körülvették a síró teknősbékát, és csodál­kozva nézték, hogy most mi lesz — amikor egyszer csak egy szemtelen kis mókus el­kiáltotta magát a fa tetején: »Ö, te Oktondi! Hiszen ne­ked nincs is inged!« Az állatok meghökkenve tekintettek föl a fára. Egy pillanatra még a teknősbéka is abbahagyta a sírást. Az­után hirtelen mind úgy el­kezdtek nevetni, hogy az ol­dalukat fogták, és az öreg nyúl legurult a domboldalon. MÁRKUS FERENC VERSEI: Sárkányeresztés Erős fonálon, fenn a magasban egy papírsárkány szélesen terüL Segít a szellő is, felemeli lágyan, a zöld mező felett sebesen repül. Lenéz a magasból, de miért hunyorog? Festett szemébe tűz a pajkos napsugár. Alatta rohan a sok gyerek és sikong, mellette cikázik pillangó, madár. Rövid a fonál már, nem repül a sárkány Csak tolldísze libben behorpadt oldalán fiú, leány fáradt, csendes lett a rét; Majd újból játszanak holnap délután. Akinek mindig... Kisfiam figyelj rám. hajolj felém szépen Találós kérdés ez, neked teszem én fel. Biztos kitalálod, nem lesz nagyon nehéz Egy képet mutatok; figyelj, és ide nézz! Akinek mindig te jársz az eszében Akinek fényes csillag vagy szemében, Akinek ezüstös fehér már a haja; Felkiált kisfiam; Nagymama, Nagymama! Nevetett a róka, nevetett a uazatérö medve, és a nagy kacagásra előjött rejtekéből az erdő tündére is. Tenyeré­re vette a bánatos kis tek­nősbékát, és jóságosán így szólt hozzá: »Ne búsulj, Oktondi! A teknőcskéd nem mosásra va­ló. Menj, viseld türelmesen, mert az majd megvéd téged az ellenségeidtől.« És Oktondi, ak£uti, teknősbéka szépen vissza- ! ment a tó partjára, ahol még most is hordozza hátán a teknőjét, de m '.r nem zú­golódik miatta, és inget sem akar mosni benne, mert tudja, hogy az az ő védel­mezője a teknősbéka-élet sok-sok viszontagságában. BABAÖLTÖZTETÉS Állj egyenesen, kócbaba így kérlel Ágika, miközben serényen ügyes kis kezével felöltöztet. Szép kis inget kap a baba sok-sok gyöngyházgombbal szoknyácskát, fodrosat, mellénykét pirosat, pántos cipőt. Mosolyogj, szép babám így szól most Ágika szoknyában, fodrosban mellényben, cipőben szabad a tánc. A KIS EZERMESTER Kc< fészkedés »9 Jégországban " Izland, a »-Jégország« önellá­tóvá vált zöldségfélében és vir.'gokban. A kedvezőtlen időjárási vi.zon ok miatt óriási jelentősége van a meleg­forrásoknak. amelyeket a sza­badföldi és az üvegházi ter­mesztésnél egyaránt felhasznál­nak. A lakosság száméhoz mérten i9-n n gy a m^t r é- ges üveghá i fe ület nagys. ga (125 000 négyze méter). £rd<”k*s, hogy a hosszú nappalok hatá­sára a növények gyorsan és jól fejlődnek, némely virág kétszeresére nő a szokásosnak. A disznózsír és a dinnye Délmyugat-K inában talál­ható a »Hodgsonia macro- carpa« nevű kúszónövény, amelynek görögdinnye nagy­ságú termése hat tyúktojás- nagyágú magot rejt belsejé­ben. A magok olajtartalma 70—80 százalék, tehát lénye­gesen nagyobb, mint a dióé. Sok A- és D- vitamint tar­talmaz, íze hasonlít a disz­nózsíréhoz. Termesztése könnyű, a 70 évig is elélő növény már másfél év után terem. Növényenként évi 2,5 kg étolajat ad. (Fehér István felv.) Kazuár a kelteidben A drezdai állatkertben 58 napos költési idő után egy sisakos kazuárcsibét sike­rült kikeltetni. Ez an­nál érdekesebb, mert mindezideig csak egyet­len egyszer, 1862-ben sike­rült a londoni állatkertben ennek az érdekes ausztráli­ai madárnak egy tojását ki- költetni, de ez a kis kazuár- csire mindössze egy napig élt. MÚZEUMAINK A szemes! Postamúzeum A rendszeres és meg­szervezett postai szol­gálat Magyarországon a XVIII. század közepén in­dult meg. A XVIII—XIX. század fordulójáig kiépítették a Székesfehérvár—nagykani­zsai lóvontatású személyszál­lító postavonalat. Ez a vo­nal Siófokon át Balatonsze- mesig a Balaton mellett jár­ható, ún. déli utat követte. Balatonszemcs után elfordult, megkerülte a Lelte—Fonyód környéki mocsaras területet, és Szöllősgyörök—öreglak ­Marcali irányában vezetett tovább. Térképészeti és különféle írásos adatok alapján tud­juk, hogy Balatonszemesen p 1789-től működik a posta- szolgálat. A XVIII—XIX. században ez a posta lóváltó állomásból (stáció), irodaépü­letből, beszálló vendéglőből, kocsiszínből és istállóból ál­lott. (Ilyen lehetett ‘ akkori­ban minden magyarországi, utazásra is használható pos­taállomás.) Ez a lóvontatású postaszol­gálat 1861-ben szűnt meg, amikor a Déli Vasutat, a mostani budapest—nagykani­zsai vasútvonal ősét megnyi­tották. A balatonszemesi postából csak a műemlékké nyilvání­tott, barokk stílusban épült istálló maradt meg napjain­kig. Ez az épület a környék lakói szerint a Rákóczi-kar- ban épült. I jt bben a műemléki, 'j egykori istállóépület- ben minden eszten­dőben a budapesti Postamú­zeum időszaki kiállítást ren­dez a magyarországi posta- történetből, híradástörténet- ből és bélyegtörténetből egy­kori dokumentumok és hasz­nálati tárgyak bemutatásával. A postatörténettel és a hír- odástörténettel kapcsolatos az írás, az íróeszközök fejlődé­Betűrejtvények O/A = OPERA E/C = PEREC E/ = EPER TETŐ = TEPERTŐ SZÖNA = PERSZÖNA VI/A = VIPERA SZE = PERSZF TU = PERTU 00 C = EGY őr TE/ — TÉP EV se, a telefon, a távíró, a pos­taforgalom és postaszolgálat története, a bélyegforgalom megindulása és jelentősége stb. A bélyegmúzeum épületé­ben és épülete mellett a postakocsik fejlődésével kap­csolatosan már az idén lát­ható lesz néhány ilyen régi postaforgalmi eszköz, és a közeljövőben bemutatnak egy régi lóvontatású személyszál­lító postakocsit (deligencét) is. B alatonszemesen külön idegenforgalmi érde­kesség és a bélyeg- gyűjtők számára már is ked­velt újdonság az időszaki ki­állítás nyitva tartási ideje alatt működő alkalmi posta- hivatal. Az itt feladott pos­tai küldeményeket Balaton- szemessel és a Postamú­zeummal kapcsolatos alkalmi bélyegzéssel látják itt el. A balatonszemesi Postamú­zeum a budapesti Postamú­zeumon kívül országunkban egyedülálló ilyen jellegű lé­tesítmény, melynek a nyári hónapokban nyitva tartó idő­szaki kiállítása máris, me­gyénkén túl is igen nagy népszerűségnek örvend. d. a MAQYAR OPERÁK 1 2 3 4 5 6 Hl ■ BBB 7 8 9 10 88 BBBB 11 :::: :::: 12 nw :::: 13 ■ BBS ■ ■■■ 14 :::: 15 16 ssss BBBB 17 BBBB ■■■■ 18 19 un 20 21 MBB BBBB 22 RK 23 BBBB BBBB 24 n 23 26 Í:r 27 HR 5255 HR ■■■■ ■■■■ 28 29 30 31 BBBB BBBB BBBB 32 33 34 35 BBBB aaaa ■BBB iüi VÍZSZINTES; I. Békaporonty. 7. Nem fölé. 9. Hajdú Mihály operája (híres népballadát dolgozott át.) II. Táplálja. 12. Folyadék. 14. öntelt. 15. Életet jelentő folyadékba. 17. Állóvíz. 18. A tűz martaléka lesz. 20. Érték pénzben. 21. Ártalmas. 22. Laborfalvi Róza. 23. Izmait köti a csonthoz. 24. G. Y. 25. Vivőér. 27. Képes Géza. 28. Albánia fővárosába. 30. Hant névelővel. 32. Andalgásod. 33. Kodály Zoltán operája, csak a cím első fele. 34. Ilyen a rossz tojás, csak a mássalhangzók. 35. Nagy Tamás. FÜGGŐLEGES: 1. Földművelő szerszám. Z. Horusitzky Zoltán operája . . Zsigmond. 3. Ez évi. 4. A végén. 5. Aranka becézve. 6. Lyka Károly. 7. Szabad terület névelőved. 8. Éneklőhang. 10. Levegő névelővel. 13. Megfogta a ragasztó. 15. Szokolai Sándor operája. 16. Erkel Ferenc híres operájá­nak címe. 17. Bő. 19. Utolér. 25. Vigyél röviden. 20. Embertömeg névelővel. 28. Aprít, zúz. 29. Keresztül. 30. Indulatszó. 31. Nem mellé. K. J. Beküldendő a vízszintes 9.., 3Ä. és a függőleges 2., 15., 16. Beküldési határidő 1966. május 27-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermek ke­resztrejtvény.*« Múltheti rejtvényünk helyes megfejtése; Glezosz; Tőke; Tizen­kilencen; özönvíz; Nóra. Kittenberger Kálmán A Kili­mandzsárótól Nagymarosig című könyvével jutalmazzuk a követ­kező pajtásokat: Cselik Miklós, Kollega Tarsoly István, Kaposvár; Juhász István, Pacsérvisnye; Han- kai János, Nagyberki. A könyveket postán küldjük e*. Szárnyas hajóval a folyón A Gorkij—Kujbisev fo­lyamhajózási vonalon új szárnyas hajót indítanak, amely óránként 90—100 km-es sebességgel szállítja utasait. A 63 személyes légpárnás Diesel-hajó kis merülése következtében se­kély vizű folyókon is jár­hat, és nem lesz szüksége standard kikötőre. A hajó ott »csúszik ki« a partra, ahol az utasok megkíván­ják. Az évad végéig több ilyen hajót indítanak a Jenyiszej«!, a Volgán és az Irtim folyó*. Egy kellemes »sétahajó­zás« például Moszkvától Asztrahányig (1530 km) első osztályú fedélzeten 43 rubelbe kerül. A tavaszi— őszi idényben az utasok 40 százalékos kedvezményt •apnak. 1965-ben a Szovjetunió lyóin 106 milliós utasfor- -Imat bonyolított le a fo- vamhajözás. Ez a szám dén előreláthatóan 113 billióra növekszik. A képen: Százharminchét vonalon közlekednek ezek a kényelmes szárnyas ha­jók. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom