Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
Vasárnap, 1966. május 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Az orsók egymással kelnek versenyre. Szédületes iramban csavarják maguk köré a fonalat, s gyapotpihével szórják tele a levegőt. Zajuknál csak a hőség nagyobb. Hétfő reggeltől szombat estig munkás- lányok, asszonyok vigyázzák ezt a hang- és sebességkaval- kádot, ügyelnek arra, hogy sehol ne legyen fennakadás, s közben az egyre vastagodó őrsök fölött álmokat szőnek. A dagadó orsók feledtetik az idő múlását, órák, napok, évek váltják egymást, és a hajdani tanulólányból észrevétlenül kiváló dolgozó, munkamódszerátadó vagy csoport- vezető lesz. A lelkiismeretesek maradnak — Miért szereti az üzemet? — Ebben a gyárban a munkán keresztül mérik az embert. Balaskó Magdolna tizennégy esztendeje lépte át először a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának küszöbét. Akkor még nem volt szakmunkásképzés. A kollégák és kolléganők mutatlak meg, hogyan kell bánni a pergő orsókkal és a nagy halom gyapottal. — Mi tartotta it)t ilyen hosz- szú ideig? — Ez volt az első gyár, amit belülről láttam. Aki lelkiismeretesen dolgozik, annak nem szólnak. Azok mentek el innen, akik mindenben hibát kerestek. Ha valakire rászólnak, annak megvan az oka. S ez nem haragot jelent, hanem segíteniakarást. Így van ez itt, az üzemben meg a lányotthonban is. — Véleménye szerint a lányotthon valóban otthon vagy munkásszállás? h ii pons — Megvan mindene az embernek: kényelmes szobák, könyvtár, rádió, televízió, hetente kétszer mozi. Szerintem otthon. — Nehéz a munkájuk? — Van, aki fél a három műszaktól. Én legjobban az éjszakait szeretem. Szokás dolga csupán. Jó láb kell hozzá, rrieg kézügyesség. Amikor idejöttem, hamar gépre tettek. Hat évig Voltam egy gép mellett. Akkor mentem el először, amikor felépült a szombathelyi fonoda. Ott voltam egy évig oktató. Amikor lejárt a kiküldetésem, megint visz- szajöttem. — Mi a legszebb ebben a munkában? — Nézni, hogyan repülnek az orsók. Jó itt lenni Szőke kislány. Szeptemberben lesz három éve, hogy itt dolgozik. Geiger Irénnek hívják. — Mire jut ideje a munkán kívül? — Az ember mindig azt veszi előre, ami a legfontosabb. Kérem: mondja el a mai napját. — Fél kilenckor keltem. Kitakarítottam, aztán kézimunkáztam. Fél egykor bejöttem az üzembe, mert itt ebédelek, kettőkor pedig dolgoztam. Né' gyen lakunk albérletben. Mindannyian egy műszakban dolgozunk. — Ez megfelel egy átlagnapnak? — Ha délutános vagyok, kevés időm van. Ha délelőtt dolgozom,’ estéként moziba megyek. Szoktunk társadalmi munkát is végezni az üzemben. Munkaidő után ittmaradunk néhányan KISZ-esek, a csévéket válogatjuk. A télen KISZ-oktatásra jártam. Nem fDíLután a jártán A folyó itt végig S betűket ír. A szemközti part néhol olyan közel van, hogy még a bokrok madárvilága is látható. Hallani, hogy a szelíd széllel együtt zizeg a nád. Társam szétteríti a hálót, és egy rejtett helyről előszedi a keresztet meg a póznát. Segítenék, örülnék, ha megengedné, de leint. — Majd én! Magam szoktam ... Egy pár pillanat, és már merül is a há^p. Először elkapja a víz, és már-már úszik a pózna, de a zsinór feszes, jó kéz tartja. — Gyújtson rá — mondja társam, és nyújtja a dózniját. Csavarunk és füstölünk. A harmadik húzásnál egy szép, másfél kilós csuka vergődik a hálóban. Aztán sokáig semmi. Nézem a halászt. A kezét. Csontos, nagy ökle van. Amikor emel, kidagadnak az izmai. Van szemében valami kihívó hetykeség. De ezt csati akkor lehet észrevenni, ha szembenéz. Ahogy a vizet figyeli, csupa türelem és szelídség. A túlsó parton, éppen át- ellenben velünk egy szalmakalapos ember bontja a hálóját. Integet a kalapjával, és szélesen mosolyog. — Ismerős? — Ühüm ... A túlsó part egy másik ország, a folyó közepe a határ. — Régóta? — Ühüm. Megint hal van a hálóban. Három másfél araszos compó. A szalmakalapos is látja a szerencsét, integet és mosolyog. — Hány éve ismerősök? — A jó fene sem tudja ... Gyermekkorunk óta. Meg aztán sokáig együtt dolgoztunk ott, abban a malomban — mutatja a túlsó parton álló pléhtetős, omladozó épületet. — ö malmos volt, én meg rakodó ... Csillámlik, szikrázik a víz, mint egy nagy tükör. A szél milliónyi fűzbolyhot röptét. Hátrább valahol szarka- csörög riadtan. — Valaki jön— mondja a kalász, és új cigarettát sodor. — Lehet, hogy rendőr... — Baj? 4- Hát nem éppen öröm. — Tilos most? — Dehogy! — Akkor mér? — Erre nincs papír — mutatja a keresztre feszített hálót —, kiszedeti és öszetöri... — Hányat tört össze eddig? — Nekem még egyet se. Még nem kapott el. Csöndre int, fülel. — Nem a rendőr. A halászmester. Megismerni a tempóját. — Ha elkapnának, megbüntetnének? — Hogy a szentségbe ne! Ügy mint a karikacsapás! — Szerencsét adjon az ég! — köszön ránk a halászmester. Ezüsthajú, rozmárbajszú, csuparánc öregember. — Magának is, Tamás bácsi. — Van valami? Mi az, hogy! Átmegy az árkon, és húszharminc méterrel odább hálót ereszt. Később utánamegyek, kíváncsi vagyok, hogy mit fogott. Még semmit. —Azt hittük, hogy rendőr jön — kezdem a beszélgetést. Az öreg húz és nevet. Kivillan sárga fogsora. — De azért nem félt a Marci?! Belesercint a vízbe, és komótosan széttörli a bajuszát. — Miért nem kér papírt a Marci? — Mert ő így szeret. Így szokta meg. Hétéves kora óta lejár. Sosem volt papírja. Akkor is lejárt, amikor ötszörös aknazár volt. Pedig akkortájt veszettül őrizték ezt a partot. — Sohasem kapták el? — Egyszer régen egy csendőr. De azt beledobta a folyóba. Nem is mer ennek szólni senki sem. — És maga? Maga is jelenthetné. — Én-e — mosolyog az öreg. — Én tanítottam halászni ... Vérpiros csíkot úsztat a víz. A nap utolsót üzen. Alkonyo- dik. Németh Sándor MUNKÁRÓL ÜZEMRŐL SZABAD IDŐRŐL unatkozom soha, ha nincs egyéb elfoglaltságom, neki állok kézimunkázni. Azt nagyon szeretek. Mondnatnám úgy is, ez a szenvedélyem. — És az üzemről mi a véleménye? — Szeretek itt dolgozni. Amikor az ember fölmegy az üzembe, akkor már olyan jó érzés fogja el. Jó itt lenni az üzemben. — Mennyit keres? — Ezernégyszáz—ezeró tszáz forintot. A legtöbb ezerhétszáz volt. — Sok ez vagy kevés? — Mielőtt idejöttem, eg? évet jártam a siófoki gimnáziumba. Csak érettségivel, nem hiszem, hogy bárhol is megkeresnék ennyit. S azt hiszem, máshol sem kapnék ennyi fizetést. Akinek hiányzott a gyár — Igaz, hogy ehhez az üzemhez kötötte az életét? — Tizennégy éve úgy jöttem ide, hogy pár évig dolgozom, aztán ha családom lesz. otthon maradok. Férjem az AKÖV-nél gépkocsi vezertő. Amikor összeházasodtunk, telekre, meg házra gyűjtöttünk. Magam sem tudom, miért, ragaszkodtam hozzá, hogy itt, az üzem mellett építkezzünk. Hároméves a kislányom, gyakran gondot okoz az elhelyezése. A bölcsődében nem érzi jól magát, ilyenkor a szomszédok vigyáznak rá. Délben eljöttem hazulról, mire végzek a munkával, őt már alva találom. A mútlkor beteg volt. Kiírt táppénzre az orvos. Utána meg fizetés nélküli szabadságot vettem ki, de már nagyon hiányzott a gyár, a gépek zaja, hiányzott az egész üzem. — Itt tudná hagyni? — Nem. — Miért? — Ebben az üzemben ismertem meg a munkát. — Elég nehéz munka. — A munka nem nehéz. Az a sok ugrálás fárasztja ki az embert. Mert hol ide, hol oda kell kapni. Így vélekedik Tömör László- né, a hasonlóan beszélnek a többiek is, akik már néhány évet eltöltöttek a gyors per- gésű orsók között. Mert álmokat szőni, tervezgetni itt is lehet. Hiszen a vastagodó orsókat hajtó gépek az ember hű barátai lesznek. Az ő pa- ■ancsána indulnak vagy állnak meg Kercza Imre DERŰS TEKINTETEK A szövetkezet kicsi, mindössze ötszáz hold a szántó. Szánté szokatlan a füli ek iiyen adatokat hallani: tíz hold burgonya, tíz hold cukorrépa ... Tenyérnyi területek, maroknyi közösség A hír, amit a közelmúltban olvastam, az is rövid volt: -A Minisztertanács elismerő oklevelet adományozott a fonyódi Magyar Tenger Tsz-nek .. « Nem tudom, hogy ősz volt-e vagy tavasz, csak azt tudom, hogy borcngós, szürke idő volt, és az irodában beszélgettünk. Nem sejtettem, hogy az a kis eszmecsere olyan tisztán, élénken megmarad a fejemben. Akkor jöttem erre rá, mikor most elolvastam a hírt: »Elismerő oklevél...» Felidéződtek hirtelen a mondatok: »Igen nagy baj van itt .. . Siralmas az állatállomány .. . Egyszerűen nincs munkaerő, aki teheti, menekül, és a Balaton-part ehhez jó lehetőséget teremt... Aki itt van, az is szélhúz... Pedig egy kis aranybánya lehetne ez. De hogyan ? ...» Megannyi kérdés. ” Akkor még megválászo’atlan fölvetés, probléma és panasz, gond, baj. És három év múlva szárnyra kel a hír. — A fordulat az új vezetők megválasztásával kezdődött — kezét magyarizólag széttárja Adám János, tekintetével a tegnapban kutat. — Ahogyan én figyelem, nálunk nagy változás van. — No de ezit a helyzetet, a magasabb osztalékot elő kellett teremteni. És azo.onak kellett megdolgozni érte, akik itt élnek. — Ez igaz. De az is téríy, hogy a vezetőkhöz igazodik a nép. És ha azt látja az ember, hogy meghallgatják, és jó az, amit a vezető akar, akkor beleteszi ám a szívét a munkába! S annak megvan a látszata. Mura József elnök április negyedikén kapott kitüntetést. A szövetkezet most. A szívesen végzett munka eredményével, amire Ádám János célzott, lépten-nyomon találkozni. Itt 170 mázsát adott tavaly a burgonya egy holdja, 260 mázsát a cukorrépa, és tizenkettő helyett tizenkilencet az őszi árpa... És sorolhatnám tovább, hogy a tejhozam megháromszorozódott háj; lent nézzük: kiegyelve, megp -r . zva a cukorrépa. — Ö, már három hete kész. A burgonyát is két hete megkapál luk. — Az a n?gy előnyünk, és tavaly 1; azért érhettük el azokat az eredményeket, mert tényleg minden munkát akkor végzünk el. amikor a legkedvezőbb ideje van. Pedig az átlagéletkor változatlanul magas. Az iskolák és a Balaton el viszik a fiatalokat. De azért valami mégis megkezdődött ezen a téren is. Az »elmenés» szó már koránt sincs úgy használatban, sőt tavaly meg az idén eddig körülbelül tíz új tagot fogadott be a közösség. S akik itt vannak, azok is megtanultak valamit: »-Ez a sajátos helyzet amennyire rossz, annyira jó is nekünk. Hiszen az, hogy fonyódi a szövetkezet, sok olyan lehetőséget rejt magában, ami másutt nincs, amit ki kell használni. — Olyanok a mi vezetőink, hogy egy forintból tízet csinálnának — a sapka sültje árnyékot vet Dékmár György szemére, de így is hunyorog a tűző napban. — Mindenki erre törekszik. Ezért is került úgy ößsze a nép. Adám János A maga példáján keresztül beszél a többiekről is. Arról, hogy nyugodt lett a légkör, kiegyensúlyozottabbak, elégedettebbek az emberek. Pető Józsefné rom év alatt, és dicséretes a havi súlygyarapodás. De nem számtengert akarok felsorakoztatni, csupán jelezni azt, hogy mi született abból, amit Pető Józsefné így fogalmaz meg: — Az az igazság, hogy ösz- szefog az ember gyereke. Akkor mindjárt jobban megy a munka, több lesz a kereset. És ha nő a kereset, akkor jobb a kedv is. Nyolc év tapasztalat, munkája alapján mondja ezt. S a jókedvet nemcsak úgy érti, hogy derűsebbek az emberek, kevesebb a zsörtölődés, a vita, hanem úgy is, hogy jobb a kedv a munkához. Mert ha a A KÉT1ALÁLATOS BRIGÁD Amolyan bűvös szám ez a kettes a kaposvári 1. számú posta Gagarin-brigádjánál. A három éve jól dolgozó kollektíva az idén másodszor nyerte el a szocialista brigád címet, és csak kévésén múllott, hogy nem harmadszor. Az első évben azért nem sikerült, mert a brigádnapló elveszett. A vállalások teljesítése körül minden rendben volt, de az értékelők úgy látták: a napló elhagyása elég ok arra, hogy az egyébként kitűnő kollektívát ilyen formában ne ismerjék el. Mi történt azóta? Arról talán beszélni sem kell, hogy a brigádnapló féltve őrzött érlék, s amit lapjain találni, gyancsak említésre érdemes. A brigád arról nevezetes, hogy közösségben szinte minden közös: a munka, a felelősség, a brigádkassza és akárrtnilyen furcsán hangzik is, néha még az ötletek is. Régóta lottóznak a brigádtagok, és az már csak természetes. hogy ezt sem külön-külön, hanem együtt csinájlák. A félhetett öszegekből, no meg a sok kettes tál'latból kirán- lulást rendeztek tavaly. — A mai napig sem tudom, honnan szereztek tudomást arról, hogy mire volt szükségem. Egyszer csak beállítottak, és az ágyam mellé ülve sorba rakták le a csomagokat. A brigád mindig tud a tagok otthoni gondjairól, örömeiről is. Amikor az egyik fiatal mama kislánya szanatóriumba került, oda is küldtek egy csomagot A köszönőlevél így kezdődött: Kedves Gagarin Nénik! A csomagnak, amit nekem küldtek, nagyon örülök, anyukának igaza van, hogy az ő munkatársai nagyon aranyosak...« — A gyerekeket különben is nafeyon szeretjük — mondja Hartner Jánosné brigádvezető. — Talán ez az egyik oka, hogy ma este sem tudjuk, kinek az ötlete alapján látogattuk meg a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet kis lakóit. Véletlen volt-e vagy sem, az ajándékokat, játékokat azok a brigádtagok vitték el, akiknek nincs gyermekük. Ezzel kezdődött az intézet és a posta Gagarin brigádjának kapcsolata. Az intézet vezetője azt kérte, hogy látogassák- Ladiszlai Györgynét, - meg őket máskor ajándék aki az utóbbi években sokat | nélkül is szívesen látott ven betegeskedett, egy alkalommal dégek lesznek. a kórházban látogatták meg I A kétszeres szocialista bn brigádtársai. így emlékezik gád évről évre hibátlanul veg- vissza erre: * zi munkáját, és tagjai sok példával igazolják, hogy tudnak élni szocialista módon. Várnai Margit elmondotta, hogy a középiskolát esti tagozaton végző lstvándi Lajos- né vizsgáira szinte az egész brigád készül. Aszerint segi tenek, ki melyik tantárgyat szerette középiskolás kofában. Márciusban tapasztalatcserén voltak Budapesten, ahol megnézték az ország legnagyobb távbeszélő-központját. Hazatérve elégedetten állapították meg, hogy lehetőségeikhez mérten jól végzik munkájukat. A »kéttalálatos brigád-» jövőre bizonyítani akar. Túl szeretnék lépni a bűvös kettest, harmadszor is meg akarják szerezni a szocialita brigád címet. Nagy József Díktrár György Kisebb szóváltás, apró- cseprő zökkenők, persze, hogy vannak. — No, de ügyes ember a brigádvezető, a Perusza János bácsi, egykettőre el lehet igazítani mindent — Én annyit mondónk magának, hogy mindenki tudja a dolgát, teszi is. Nem kell senki mögé parancsnokot állítani. Hatvanhat éves vagyok. Tavaly, ahogy számítottam, luszonhétezer forint körül kerestem! Ehhez már nem is kell azt mondani — igaz? —, hogy megtalálja az ember a számítását. — És az elismerés, amit az egész szövetkezet kapott? — Hallottam, örültem neki. Tudja, miért? Nemcsak azért, mert végre nem hátul kuillogimk, hanem azért is, mert a kormány is észrevette, hogy jól megy itt minálu-nk... Három év alatt nagy váito- -ás történt. A szövetkezet kiesd, mindössze ötszáz hold a szántó. De a maroknyi kis közösség új úton, egyetértésben fáradozik ... Vörös Márta Nyílik a bodzavirág! Minden mennyiséget átvesz a FÖLDMŰVESSZÖVET KEZET Jó jövedelem! 1 kg nyers áruért 2 Ft-ot fizetünk! (5535)
