Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

Vasárnap, 1966. április 10. 5 SOMOGYI NÉPLAP ÖRZSE NÉNI TAKARÉKBETÉTBE OLYAN AZ UDVAR tavasz falcadtával, mintha új életet kezdene: virágba borulnak a fák, üdezöld-hajtásokkal kö­szönti a napfényt az öreg, vastag törzsű diófa. Ré- gi már ez a fa, akkor is ilyen ] göcsörtös volt a törzse, ami- l kor örzse nénit csinos fiatal- i asszonyként Ide hozták. Ez a . fa nem öregszik, dacol a múló idővel. Pedig sok mindent megért már. Az öregasszony ilyenkor, j tavasz idején mindig kihozza j a hokedlit a fa alá, s onnan ; szemlélődik. A télen úgyis ‘ nagyon kifehérítette a szoba j levegője. Meg aztán tennivaló 1 is akad mindig az udvaron. Etetni kell a csirkéket, ügyel­ni kell arra is, hogy merre vitte a kislibákat az öreg lúd. Látni nem látja őket, csak a hangúkról tudja, hogy ott vannak a kerítés mellett. Jó a hely nekik: odasüt a nap, s a szél sem fúj ott. Valahogy mégis izgatott az öregasszony. Éppen _ hogy megérkezett az iskolából az unoka, elszalasztottá a pos­tára. Pénzt küldött vele. Egy hete múlt, hogy vevő járt a háznál, eladta az egyik mala­cot. Ennek árát tette be a ta­karékba. Betegség jöhet köz­be, meg eladósorba csepere­dett az egyik unokalány. Az ember sose tudja, mire kell a pénz. Adnának ugyan, de nem szívesen kér a fiatalok­tól. Ahogy lehet, külön tartja magát. Külön is főz, mert hát nem olyan idős ő még, hogy ezt ne tudná elvégezni. Hajdan — ötven éve is van már — különélt tőle az anyó­sa is. Pedig beteg asszony volt. Mindig azt szokta mon­dani: Amíg én bírom, addig ti ne gondoskodjatok rólam. Hát most ezt tartja Örzse né­ni is. — De jöhetne már az a gyerek — mérgelődik magá­ban. — Még utóbb elveszti a pénzt vagy a betétkönyvet. Meg aztán a tanul ni való ja is hátravan. Ha emiatt nem ké­szül el a leckéjével, majd megint mondogalódik az any­ja. _ A BETÉTKÖNYVET min­dig ott tartja a feje alatt. Ab­ba a ruhába csavarva, amely­ben hajdan a pénzt tartotta. Mert amíg élt a férje, bizony nem engedte betenni a bank­ba a pénzt. Hogyisne. Az úgy van jól, ha az ember akkor számolhatja meg, amikor ép­pen kedve tartja. Meg aztán ne tudja senki, hogy neki mennyi megtakarított pénze van. Igaz, nem lapultak akkor hónapokig meg évekig a szá­zasok, mert ha összegyűlt annyi, hogy futotta egy hold földre vagy egy ekére, akkor bizony kitakarították az utol­só fillérig az ágyfejeit. Most meg amennyi pénz kell sóra és cukorra, azt ab­ból a kétszázhatvan forintból is meg tudja venni, melyet havonta hoz a postás. Ez a bankbetét arra is jó — tartja —, ha esetleg elviszi az öregség, ne okozzon különö­sebb költséget a családnak. Mert ő bizony ragaszkodik a légi szokásokhoz. Már szám­talanszor elmondta a fiatalok­nak, hogy milyen temetést akar, és kit hívjanak meg. Ősszel mindig sokat gondol erre, de így tavasszal ritkáb­ban jut eszébe. Már azt is eltervezte, hogy vesz egy te­henet, olyan jól tejelőt, s azt tartja az őszig. Mielőtt lees­ne a hó, akkor maid eladja. Biztosan hozna egy kis kony­hapénzt a csarnokon keresz­tül. De mégsem mer nekivág­ni, öregnek érzi már hozzá magát. Az utcán sietős emberek mennek, tőlük is érdeklődik: 'yakorlattal rendelkező kolroniestóel jrgősen felveszünk omán típusú rakodó­épekre. A 13. számú CKÖV kaposvári főnök­lége. (52632) nem látták-e az unokát. Már ketten is hírül hozták: ott játszik a gyerek a posta mel­letti réten. Csupa víz, úgy rugdossa a labdát. — Nem is tudom, mit csi­nálok vele, ha elveszíti a könyveit! — mondja egyre na­gyobb haraggal. Aztán már csaknem elszáll mérge, amikor nyílik a kiska- ; pu, és jen az unoka. Elsza­kadt a nadrágja, alig bír be­szélni a lihegéstől. — Hol voltál ilyen sokáig, te ... ? — mondana még va- ■ lamit tettetett haraggal, de aztán elharapja a mondat vé­gét — A postán. — Ott ám, a fészkes fené­ben! — önti el a méreg. — Nincs az a világ végén, hogy ilyen hosszú volna az út. És betetted a pénzt? — Be — mondja a gyerek. — Itt van a könyv róla. Az öregasszony nézi a Illa betűket. Azitán hangosan azt mondja ki: — Kétezer-egyszázhatvan forint KÉT SORBA vannak már írva a betűk. A gyerek látva, hogy nem kap ki, amiért elmaradt, egy kicsit szemtelenül megjegyzi: — De sok pénze van a mamának! — Van — mondja az öreg­asszony. — Most van. Amikor fiatal voltam, úgysem jutott. — Hallgat egy ideig, aztán oktaitó hangon folytatja. — Akkor még ruhára sem jutott nagyon, mert kuporgatnl kel­lett hol a földre, hol meg a jószágra. Már felejti a mérgét, s be­felé indul a szobába, hogy eltegye a betétkönyvet. Kercza Imre Túlteljesítették az időarányos tervet Az ÉM Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat túl­teljesítette időarányos tervét. 41 millió forint helyett 44,9 millió forint értékű munkát végzett. A víz- és fűtésszere­lőkön kívül válfcm-r r'sz- leg teljesítette feladatát. A víz- és főtv-ssz-i'eljk er_„.t elvonta a téliesítés. Ha a té­len végzett mintegy négyszáz ezer forint értékű munkát be­számítanák teljesítményükbe, •kitör ők sem maradtak volna el. A terv túlteljesítése azért vált lehetőve, n.cn. . - j szerkezeteket hasznáit a vál­lalat, továbbá, mert jó volt az időjárás és az előkészítés, végül mert jól szervezték meg a munkát. A korszerű szerke­zeteket igen gyorsan be tud­ták építeni. Régen a monolit­szerkezetekkel sokat bajlódtál, az építők. Ezeknek a szerke­zeteknek a helyre rakása igen munkaigényes volt. A terve­zők végre megértették, hogy az építőiparnak monolitszer­kezet helyett korszerűbb szer­kezeteket kell előírni. Hogy az utóbbiak előmozdítják a munka meggyorsítását, az kü­lönösen a Világítástechnikai Vállalat kaposvári telepén le­hetett tapasztalni. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat négy év óta nem ért el ilyen jó ered­ményt az év első három hó­napjában, mint az idén. Tel­jesítményük az országos át­lag fölött van. Ez azt jelenti, hogy számottevő tartalékkal mennek tovább. A vállalat vezetői, műszakijai és fizikai dolgozói azonban nem bízzák el magukat. Az év hátrál vő részében is minden ere­jükkel azon lesznek, hogy végrehajtsák feladatukat BB1ULRT9S IßLJSSITHfiM Világméretű, szűnni nem akaró érdek­lődés kíséri a szovjet Luna-10 műhold mű­ködését. Ez a nagy technikai csoda immár napok óta szolgálja a szovjet tudományt s rajta keresztül az egész emberiség tudomá­nyos technikai fejlődését. Egybehangzó a legkiválóbb szakemebrek véleménye: a Lu­na 10-et megóvni attól, hogy akár a Nap, akár a Hold magához vonzza, s ehelyett szabályos pályán keringjen a Hold körül — bámulatos teljesítmény. A precizitás oly magas fokát jelenti, amelyre csak egy hal­latlanul felkészült tudományos-technikai gárda lehet képes. Ez pedig a szovjet űr­kutatás igen nagy fölényét bizonyítja. Két képet mutatunk be a Luna 10-ről. Az egyik A. Szokolov A Hold felett című rajza. Ez a Luna-10 hiteles ábrázolása. Háttérben a Föld, és maga a Luna-10, a szovjet önműködő űrállomás a Hold körüli pályán kering. A másik képünk a Luna-10 pályára bocsátásának diagramja. Földközeli pálya (1); a Luna-10 sebesség-, illetőleg pá­lyamódosítása (2); a Luna-10 helyzete a fé­kezőrakéták bekapcsolása előtt (3); a féke­zőrakéták bekapcsolása, az űrállomás pá­lyára juttatása. FÜTOUlZIGONDOK Az idei tél nem tette túl­ságosan próbára a Kaposvári Fűtőház dolgozóit. Leküzdöt­ték a hóakadályokat; keve­sebb volt a késés, mint az elózó években; az utasokat legtöbbször fűtött kocsik vár­ták. Most újabb feladatok előtt állnak a fűtőház dolgozói. Néhány hét, és megkezdődik a nyári nagy utasforgalom. Az idén a MÁV vonalain or­szágosan 38—40 millió utast szállítanak, és 15 millió ton­na árut kell továbbítani. A Kaposvári Fűtőház mun­káját is ebből a szempont­ból kell vizsgálni, hiszen ha itt valami baj van, az hát­ráltathatja más fűtőházak munkáját, sőt károsan hat­hat a vasút egész tevékeny­ségére. Szilárdabb fegyelmet Ezért hívta egybe a mű­szakiakat a napokban a fű­lőház pártszervezete. Nagy Zoltán főnök tájékoztatta őket a múlt esztendő mun­kájának eredményeiről, hi­báiról. Ezután Hiffner Fe­renc, a pártszervezet titkára arra kérte a tanácskozás részvevőit, mondják el, ho­gyan javíthatnák tovább munkájukat, teljesíthetnék vállalásaikat, miként szilár­díthatnák meg a fegyelmet. Ez utóbbi is nagyon fontos feladat, hiszen még a múlt évben harminckét nap iga­zolatlan hiányzás volt, az idén néhány hét alatt már tizenkettő. Hegedűs Imre mozdonyvezető-tanuló például egy teljes hétig nem ment be munkahelyére, és távol­létét nem jelentette előre. Csima János mozdonyvezető pedig, amikor megtudta, hogy melyik vonalra osztot­ták be, beteget jelentett. Mi­vel az orvos nem találta an­nak, Csima ellen fegyelmi in­dult. Előfordult az is, hogy egy mozdonyvezetőt haza kel­lett küldeni, mert ittasan akart szolgálatba állni. Többet kell foglalkoznia a pártszervezetnek az emberek nevelésével — ehhez kértek a tanácskozáson a műszaki vezetők segítségét Biztosítani kell a föltételeket — Tavaly csupán egyetlen föltételt nem teljesítettünk, s ezért nem kaptuk meg az él­üzem címet. Az idén jobban akarunk dolgozni, hogy él­üzem lehessünk. De nem elég a mi elhatározásunk, te­remtsék meg a jó munka minden föltételét — tolmá­csolta a fűtőház dolgozóinak kérését Nagy Zoltán főnök és Hiffner Ferenc párttitkár. A vízellátó-berendezés ka­pacitása kicsi, emiatt két órával korábban kell szolgá­latba lépni, hogy a mozdo­nyok idejében kiállhassanak. Többször kérték a vízemelő­berendezés korszerűsítését, de Kihasználatlanul .árn.i1 ez a mai napig sem történt meg. Nagyatádon, az állomá- í son egyáltalán nincs kút, Scmogyszobról hordják oda a vizet a mozdonyok. Ez nagyon megnehezíti munká­jukat, mert csak a Nagyatá­di Konzervgyár részére az idén ötezer vagont kell to­vábbítani. S ott vannak még a cérnagyár meg más üze­mek is. Hasonló gondok vannak í'elsőm oesol'don. Siófokon, Fonyódon és Somogyszobon pedig a korszerűtlen lakta­nyákban szinte lehetetlen pi- hrnnie a vonatok személyze­tének. Kidobott milliók Nemcsak a fűtőház kom­munistái tették szóvá, hanem nagyon sok utas is, hogy miért vesztegel évek óta ki­használatlanul a kaposvári állomás mellékvágányain né­hány Diesel-tolatómozdony. 1962-ben öt ilyen mozdonyt kapott a fűtőház. Értékük egyenként hárommillió fo­rint. Eddig azonban csak baj volt velük, nem segítettek, hanem hátráltatták a fűtő­ház munkáját. Jelenleg csu­pán egyet használhatnak, a többi javításra vár, arra, hogy megfelelő alkatrészt gyártsanak, vagy hozzanak külföldről. Egy-egy mozdony ezer (!) napot állt! S hogy meddig állnak még kihasz­nálatlanul, azt senki sem tudja. A fűtőház vezetői már többször jelentették fölötte- seiknek, a gyárnak, hogy csináljanak valamit ezekkel a mozdonyokkal, de ígéreten kívül eddig nem sok tör­tént. Állítólag nincs megfe­lelő alkatrész. Nemrégen tájékoztatták a vasút vezetőit arról, hogy az idén a Balaton mentén köz­lekedő személyvonatok 80 százalékát Diesel-mozdonyok­kal vontatják. Nagyon jogos — —.„vári Fűtőház kom- "k aggodalma, hogy azokkal is olyan ■-> tolatásra adot­Szslal László OT EVVEL GAGARIN UTÁNI... A kortársak rendszerint nem veszik észre, hogy va­lamely esemény új korszakot nyit meg az emberiség vagy a tudományok történetében. 1961. április 12-én azonban, amikor Gagarin első diadalmas űrrepülésével valóra vált az emberiség évezredes álma, az egész föld­kerekségen úgy ünnepelték ezt a hőstettet, mint a meg­ismerés új korszakának nyitányát. Az emberben régi az a törekvés, hogy kiszabaduljon a tér börtönéből. A Föld elhagyására ösztönözte az is­meretlen utáni vágy, a csodálatos fölfedezések ragyogó lehetősége, a mind magasabbra való törés, a rekordok és teljesítmények túlszárnyalása. Ilyen egyéni indítékok azonban sohasem valósíthattak volna meg olyan nagy­szabású vállalkozást, mint az űrrepülés, amely nem nél­külözheti a társadalom összefogását. A mi korunkban az űrrepülés nemcsak reális lehetőséggé, hanem a társa­dalom számára szükségessé is vált. Jól emlékszünk 1961-nek arra a napsütéses tavaszi délelőttiére. Ott szorongott mindenki a rádiókészülékek előtt, hallgatta a történelem addig leghosszabb órájáról szóló híradásokat. Nem volt szív, amely nem dobogott volna gyorsabban az izgalom, a várakozás nehéz percei­ben. És a rádió bemondójával együtt sóhajtott fel az ország: a történelem első űrrepülése sikerült, a hős épen, sértetlenül, szerencsésen visszatért bolygónkra. Azóta hosszabb űrrepüléseket is megvalósítottak, nehezebb feladatokat is megoldottak a kozmosz sólyom- jai; Gagarin teljesítményét a sport nyelvén szólva »-le­körözték-«, de mindig az első lépés a legnehezebb. A leg­nagyobb bátorság, a legnagyobb kockázat, az ismeretlen világűr hideg leheletének szorító érzése Gagarin osztály­része volt. Az általa kipuhatolt úton haladt tovább Tyi- tov, Nyikolajev, Popovics, Bikovszkij és Tyereskova, Leonov meg a többi hős, de felhasználta tapasztalatait Glenn, Carpenter, Shirra és Cooper is. Az űrrepülés korszakának első öt éve — történelmi távlatban csupán egy pillanat — csak a kezdet. Az em­ber, mert tudatában van a világ megismerhetőségéinek, célba veszi először a közeli, majd a távoli égitesteket. Legközelebbi szomszédunk ostroma megkezdődött, ott kering körülötte a Luna 10, és egy szép napon landolni fog rajta a holdutazás első Gagarinja. A gondolkodásunkat, a világról alkotott képünket átformáló nagy tettek megvalósításához azonban sok ?zer szakember, légiónyi munkás fáradozása szükséges, ás mindezeken kívül elengedhetetlen az emberi haladás alapvető föltétele, a béke. Sic itur ad astra...! Így jutunk a csillagokra ..! H. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom