Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

HÉTMILLIÓ HALIVADÉK Ä-2' MSÍ7MP MEr,vri RE „Apám, miért iszol Jön a hústérkép A Magyar Szabványügyi Hi­vatal tanácskozásra hívta ösz- sze a hús feldolgozásában és eladásában érdekeit vállalato­kat, hogy a lakosság érdekeit illetőéin közös álláspontra jus­sanak. Egyes esetekben ugyan­is nem a szabványnak megfe­lelően távodítják el a zsírt a félsertésekről; az oldalas szé­lein, a karajon a megenge­dettnél több zsírt hagynak. Gyakran szabályellenesen be­vágnak a húsba, levágnak olyan részeket, amelyeknek rajta kellene maradni, viszont vastag szalonnarótegeket hagy­nak a combokon, lapockákon, karajokon, amire a vásárló egyáltalán nem tart igényt. Pedig akkor járnak el a szab­ványnak megfelelően, ha a húsfelületet csupán egy áttet­sző zsírréteg takarja. A vásár­ló gyakran csak otthon veszi észre azt is, hogy karaja he­lyett valami értékételenebb húsrészt csomagoltak be. Az illetékesek megállapod­tak abban, hogy a Magyar Szabványügyi Hivatal és a Belkereskedelmi Minisztérium közösen még az idén színes hústérképéket készíttet, s eze­ket kifüggesztik a húsboltok- bam. A rajzok pontosan körül­határolják, meddig terjed a karaj, a tarja, a comb, milyen részeiméi milyen zsírréteg vagy csont fogadható el. Így a vásárló a helyszínen ellenőriz­heti például, hogy a karaj áráért valóban karajt lcapott-e, illetve, hogy a kereskedelem megtartja-e a húsárukra vo­natkozó előírásokat, szabvá­nyokat. (MTI) Szóvá tesszük Harminc dolgozó panasz­kodik a TRANSZVILL Vas­vári Pál utcai telepén. Jogos a panasz, sokszor elmondták már, orvosolni is lehetne, de mind ez ideig nem történt semmi. Tulajdonképpen az üzem érdekéről van szó. Az Egyenesi úton és a cukor­gyár környékén lakó dolgo­zók a Hősök templománál várják reggelente az 5 óra 30 perckor induló autóbuszt. Ha a járat nem késne (na­gyon gyakran), be is érnének pontos időre. Hat órakor már ott állhatnának a mun­kagépek mellett. Igaz, hogy így sem késik el senki, hat óra előtt egy-két perccel mindenki belép a gyárka­pun. De — és ezt a dolgozók mondják — nincs ez így rendjén, mert a munkaidő nem akkor kezdődik, ami­kor belépünk a kapun«. Ügy véljük, hogy az AKÖV dolgozói és vezetői meg fog­ják érteni a TRANSZVILL munkásait: ha a menetren­det nem tudják is módosí­tani, a jövőben jobban ügyelnek majd a pontosság­ra. N. S. — Az amerikai űrhatósá­gok elhalasztották az »Égi Teleszkóp« elnevezésű óriási műhold fellövését, miután a hordozórakéta szerdán meg­hibásodott. Úttörő-vetélkedők Marcaliban és Csurgón (Tudós ítóinkió l.) Mint szerdai számunkban megírtuk, vasárnap a megye többi járási székhelyén lebo­nyolították az úttörők kulturá­lis vetélkedőjét. Vasárnap délután a marca­li járási művelődési házban is harsonáit jelezték az Üttörő Szövetség jubileumi kulturá­lis találkozójának kezdetét. A részvevő csapatok műsor-s-zá- mai közül kiemelkedett a marcaliak kórusa és vonósze­nekara, s nagy közönségsikert aratott Az úttörőélet görbe tükre című szatirikus jelene­tük is. Jó felkészültségről ta­núskodott két böhönyei úttörő zongoraszáma is: Beethoven Kontratánc című négykezes darabját adták elő. A nernes- dédi úttörőcsapat a Csoda cí­mű mesejátékkal szerepelt si­keresen. Csurgón tíz úttörőcsapat mintegy háromszáz pajtása és kisdobosa gvűlt össze a kultu­rális vetélkedőre. Tizenegy szólista, két énekkar, négy ka­marakórus. két zenekar, két tánc- és két színjátszó csoport mérte össze tudását. A minősí­téskor a berzcncei énekkar, a Csurgói II. számú Általános Iskola tánccsoportja, a zákány­telepi kisdobos zenekar arany, a berzencei kamarakórus, a zákánytelepi zenekar, a szentai és az iharosberényi szinjátszó csoport ezüst oklevelet kapott. ra, barátaira, illetve az italra költötte el? Vagy ak­kor, amikor anyám végül a bírósághoz fordult: kötelez­zék legalább arra, hogy ke­resetének egy részét haza­adja? Nem, elekor inkább otthagyta állandó munkahe­lyét, pedig jól keresett, csak ne tudják a megítélt össze­get levonni... Sajnált-e bennünket, amikor látta, tudta, hogy éhezünk, ő pe­dig szórta a százasokat ital­ra? ... — Mindezek ellenére sze­reti apját? — Szeretnem kell, mert az életem neki köszönhetem.., S azt akarom, hogy ha ne-' kém is lesznek gyermekeim, nekik ne ilyen életet kell­jen élniük! • • • Sz. Tibor jóvágású, fekete fiú. Hasonló korú fiatalok — mint megtudtam, egykori ipari tanuló barátai — tár­saságában a bisztróban lát­tam. — Egy kis ünnepség, mert szabadulásunk óta csak most találkoztunk először — vá­laszolja kérdésemre. — Hogyan ünnepel, hi­szen a maga kezében málna van, a többiek pedig bort iszogatnak? Elmúltak már tizennyolc évesek. Elkomorodik, nehezen vá­laszol: — Engem is kínálgattak, de — mert ismerik családi körülményeimet — nem erőltettek... Tudják, hogv milyen sok bajt okozott négy testvéremnek, anyám­nak és nekem is az ital. Aztán megoldódik a nyel­ve: — Higgye el, szégyellek er­ről beszélni... Tizenkilenc éves vagyok, a legidősebb gyerek a családban, s évek óta csak az foglalkoztat ben­nünket, hogy mikor jön me­gint részegen haza az apám. Hányszor kellett éjszakán­ként a szomszédba menekül­ni, mert fejszét fogott ránk, hogy agyonver valameny- nyiünket! Keresetéből bi­zony nagyon kevés jutott ne­künk. Anyámat pedig ideg­ronccsá tette... — Mint legidősebb fiú nem beszélt apjával? — De, nagyon sokszor. Pofonok, ütlegelések, rúgá­sok — ez volt a válasz min­den esetben és ez: — Ha majd nem az én kenyeremet eszed, akkor nyisd ki a szád apád ellen! — Most már van önálló keresete... — Hazaadtam minden fil­lért, azt gondoltam, jobb lesz, több jut testvéreimnek is. Apám ezt megtudta, és addig üldözte anyámat, amíg az én keresetem is a kocs­mába nem jutott. Tudja, mit tettem ezután? Amikor ismét szóltam apámnak, s ő azt mondta, »fel is út, le is út, ha nem tetszik, amit csinálok«, a rendőrséghez fordultam, és kértem, hogy védjenek meg bennünket durvaságaitól. A rendőrség azóta behívat­ta a garázda apát Hogy mi lesz az eredménye? Erre még nehéz válaszolni. * • * Utoljára a bíróságon ta­lálkoztam B. Antival, ö volt a sértett, apja pedig a vádlott, mert elhanyagolta gyermekének nevelését gon­dozását, sőt egy alkalommal véresre is verte. Ifjúság el­leni bűntett miatt vonták felelősségre. ■■— Az ital tette magát ilyenné... A gyenge akarat­erő, a felelőtlenség és az, hogy mindenét csak a szó­rakozás jelentette. Azzal már nem törődött, mi lesz a családdal — olvasta fejére vétkét a bíró. Anti a napokban megállí­tott az utcán. Láttam, vala­mit mondani akar, aminek nagyon örül. — Tetszik emlékezni? Apámat felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélték, és elvonókúrára kötelezték. Ügy éreztem, nem tudok otthon maradni, és 15 éves fejjel azt kértem: vegyenek állami gondozásba. Anyám és apám is nagyon kért ak­kor, hogy maradjak. Apám azt ígérte, hogy megválto­zik. így hát maradtam . .. — És most? — Több mint egy eszten­dő telt el, és apám még csak spicces sem volt... Tudom, üzeméberj munka­társai is felelősségre vonták amiért elhanyagolta család­ját. Annyira örülök, hogy volt ereje szakítani régi éle- módjával, és Ismét becsüli, szereti családját... ♦ * • Három fiatal. Egyiküknek rendeződött a családi élete, legalábbis a jelek biztatóak. A másik kettő azonban két­ségek között vergődik. Vias­kodik bennük az apjuk irán­ti kötelező szeretet, amely­nek azonban már alig-alig van meg a szikrája is. Nem, nem a fiatalok fordultak szembe apjukkal. Az ital tette ezt! S hány család van még, ahol a síró gyermekek na­gyon sokszor mondják, kér­ve, elkeseredve: — Apóm, miért iszol?!... Szalai László A Dinnyés! Halkoltető Állomás látja el az ország természetes vizeit és tógazdaságait halivaűékkal. Az állomás ebben az év­ben hétmillió halivadékot keltet, főleg pontyot, csukát, süllőt és újfajta növényevő halakat. Képünkön: Válogatásra halász­szák le az apró halivadékokat. Három fiatal. Viaskodik bennük az apjuk iránti kő- ' telező szeretet, amelynek azonban már alig-alig van meg a szikrája is. Nem, nem ők a hibásak, hogy így érez­nek apjukkal szemben Az ital mélyíti egyre inkább a szakadékot az emberesedő fiatalok és az apjuk között. * * * A középiskola második osztályába jár T. Andrea. Sovány, szőke kislány. Ar­cát és a szája melletti kese­rű vonásokat nézve arra gon­dol az ember: ennek a gye­reknek még nem sok öröme volt az életben. — Apja? — Most voltam nála... A kórházban van, elvonókú­rán .. . — Sajnálja? Sokáig nem felel, majd ki­fakad: — Apám vajon sajnált-e bennünket, amikor szinte minden keresetét a kocsmá­Se nem világítanak, se nem díszítenek Hat éve működik a marcali ímsz kényelmesen berendezett cukrászdája. Többször felújí­tották, renoválták a meg­nyitás óta, hogy a ven­dégek még kényelmeseb­ben érezzék magukat. A falon csinos világító karokat helyeztek el. Sajnos, csak a kezdet kezdetén adtak fényt, mert voltak, akik innen sze­rezték be a villanyégőt. A ve­zetőség rájött, legjobb, ha nem csavar be újabb körtéket a hiányzók helyére, így csökken a ráfizetés. Nem kellemes né­zegetni a tizenöt égőtlen fali­kart, a bosszantó azonban nem ez. Az a hiba, hogy a karok kijöttek a falból, dicsérve a fölszerelést, s most a mezíte­len, árammal telített drótokon lógnak. Bizonyára nem tarta­ná senki sem kellemesnek, ha a hátradőlő vendég feje hozzá­érne a dróthoz, s nem kelne föl többet. S azt sem, ha a kabátjáért nyúlót megrázná a fogas helyett megfogott veze­ték. Ha már se nem világíta­nak, se nem díszítenek a fali­karok, hárítsák el a balesetve- sz®y^- Baranyai B. I. Marcali Tegyék rendbe a holládi busamegállót Nagyon elhanyagolt a hollá- di buszmegálló. Négy falu la­kód várnak itt az autóbuszra, nem csoda, hogy italboltot te­lepített ide az fmsz. Sajnos, a takarításkor kikerülő szemét az árokban bűzölög. Nem épít­hetnének egy tárolót? Az ital­bolt melletti helyiségben tü­zelőt és hordókat tároltak a télen. Ha fáztak az utasok,’ kénytelenek voltak felállni a szénkupac tetejére. Aki sei*1 itt,;sem a szabadban nem ta­lálta a helyét, szoroskodhatott a kocsmában, nyelhette a füs­töt. Azért elszomorító a hely­zet, mert a holládi és a tiko- si felsősök szintén itt várják a buszt. A lakosság biztosan részt venne a váróterem épí­tésében, ha a széntárolót nem lehet felszabadítani. Tóth Mária Szegerdő HŐSSZERELMES Kép szöveg nélkuL or44i (A Quick karikatúrája) Az első áprilisi tréfa Minden esztendőben megfogadjuk: résen le­szünk. Velünk ugyan ne járassa senki se a bolond­ját De hát holtig tanul az ember, és a végén mégis rászedik — évszá­zadok óta — minden áp­rilis elsején. Merthogy hívatlanul lá­togatóba küldik a hiszé­kenyt; postára tuszkolják, mivel pénze jött; elhitetik vele, hogy nyert a lottón, vagy kiírják ajtajára: »El­költözött a hivatal« — tegyük fel, rendben van, de legalább tudnánk, hogy mi végből, honnan datálódik az első áprilisi tréfa. Megpróbáltunk a végére járni a dolognak, megtudni, kinek köszön­hetjük az eredeti ötletet Fáradozásunk nem volt hiábavaló. Négy évszázaddal ez­előtt IX. Károly francia király elhatározta, hogy az esztendő első napját nem április elsejétől, ha­nem január 1-től számítja. A hagyománytisztelő fran­ciák azonban nem váltak meg egykönnyen a régi szokástól. Április elsején továbbra is tréfás aján­dékokkal, »újévi üdvözlet­tel« lepték meg barátai­kat S hogy a király se maradjon ki a játékból — ha a szóbeszéd nem lódít —, neki is küldtek egy üdvözlő kártyát: ko­ronás csacsi volt rajta néhány jókívánság kísé­retében. A rossz nyelvek szerint IX. Károly felettébb megharagudott így lett ő az első, aki komolyan vette az áprilisi tréfát... Z. L. Szempont Két barát beszélget. — Hallom, hogy újra nő­sülsz. Nézd, én nem akarok beleszólni, de nem értem, miért épp a feleséged húgát veszed eL — Tudod, nincs elég bátor­ságom egy új anyóshoz. Vizsgán Földrajzból vizsgázik a gimnázium levelező hall­gatója. — Mi Kuba fővárosa? — kérdezi a tanár. A vizsgázó hallgat. A tanár kisegítő kérdést ad neki. — Ilyen nevű szivar is van. — Tanár úr, kérem, én nem szivarozom ... Még néki áll följebb A fiúkollégium hálóter­mében felháborodva mondja egy diák a szom­szédjának: — Tudod-e, hogy egész éjjel nem aludtunk miat­tad, úgy horkoltál? — Tudom hát! — Aztán honnan? — Onnan, hogy cn sem aludtam egész éjjel... Mindig felráztatok! Somogyi Nétolap Az MSZMP Somog> megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19, 15-11. Kiadja a Somogy megyeJ Lapkiadó Vállalat. Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi r>ostníi5”atalQkná. és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra Iá Ft. Index: 25067. Készült a Somogy .megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üz'emébeni Kaposvár, Latinka Sándor utca C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom