Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-07 / 82. szám

Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megve! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 3. Telefon 15-19. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kanosvár, Latinka S. ti. 3. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőink meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 13 Ft. Index: 35067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébA Kaposvár* Katinka Sanda# utca ü SZABÓ BÉLÁRÓL Nem könnyű még manap­ság sem a vidéken élő képző­művészek dolga, ha összeha­sonlíthatatlanul könnyebb is, mint régen volt. De még vi­dék és vidék közt is különb­séget kell tennünk: más a helyzet az országnak azokon a részein, ahol a képzőművé­szet művelői csoportosan te­lepedtek meg, akár mert erre a hagyomány ereje késztette őket, mint vásárhelyen, akár mert a párt- és tanácsappa­rátus körültekintő politikája nyomán, a helyi lehetőségek kihasználásával teremtettek vi­rágzó művészeti életet, mint Miskolcon. A képzőművészet is, mint minden művészet, olyan virág, mely csoportosan szeret virágozni: szüksége van a magát látta tás éltető leve­gőjére, a közönség és művész kapcsolaton túl a művész és művész kapcsolat erejére is. A szakmai közösség ereje egyik mozgatója a festő, a szobrász kibontakozásának: ez is oka annak, hogy művé­szeink jelentős többsége a főváros vagy egy-két megyei város vonzásában marad. Nem szólva arról, hogy az anyagi lehetőségek — melyek a csak alkotásból élő művész szá­mára mindig gondot jelente­nek — biztosítottabbnak lát­szanak ezeken a helyeken. Ezért különösen tiszteletre­méltó, és minden támogatást megérdemel Szabó Bélának az a merész elhatározása, hogy a Képzőművészeti Főis­kola elvégzése után hazament Marcaliba, mely ha igazgatá- silag központ is, semmiképpen sem tekinthető annak képző- müvészetileg. Két-három esz­tendeje annak, hogy Marcali­ban alkalmam volt rövid idő­re meglátogatni öt, nem sok­kal azután, hogy hazakerült a főiskoláról. Tele volt tervek­kel; másrészt elhangzott né­hány panasz is a környezet érthetetlensége miatt, az ígé­retek lassú, vontatott valóra váltása miatt A mutatott vázlatok, kész és félig kész képek ígéretes kezdetet jelez­tek: egy fiatal, a pálya ele­jén álló művész izgalmas pró­bálgatásait Ezután sokáig nem láttam műveit s először a tavalyi Őszi Tárlaton találkoztam A festő asztala című képével. Ez egy kissé lehangoló volt számomra, mint annak e tár­latról írt beszámolómban is hangot adtam. Mintha a ré­gebbi friss törekvéseket fá­radtság váltotta volna fel — a kép önmagában nem volt érthető, nem mutatta meg. mi történt. Most, hogy egy pályázat alkalmából láttam viszont a művet több más társaságában, melyek közt van korábbi és későbbi egyaránt, már érthetőbb e kép: egysze­rűen a fejlődésnek egy köz­bülső állomása, melyet nem túl szerencsés kézzel válasz­tott a zsűri egyedüli repre­zentánsnak egy kiállításra A pályázatra került nyolc mű — noha alig két éven belül készültek — változást, fejlő­dést, a kifejezés érlelődését mutatja. 1964-ben készült ko­rábbi műve még téri elren­deződést mutat: a kis asztal kanyarodó vonala, az ecsete­ket tartó köcsög, a csendélet többi részlete térben ábrázolt; a színek kissé tésztásan fel­rakottak. A festő asztala az átmenetet jelzi a későbbi, könnyebb előadású, lazúro- sabb színkezelésü művek fe- 14 Kis méretű vázlatok sona. MINDENNÉL FONTOSABB A férj: — Biztos vagyok benne, az ebédemet megint nem főzted meg. (A Quick karikatúrája) Mayer Gyula nagyatádi gép­kocsikalauz szóvá telte, hogy zárt ajtók mögött folyik az önkiszolgálás az istvándl bolt­ban. Fábos István, a Darány és Vidéke Fmsz igazgatóságá­nak elnöke azzal magyarázta ezt, hogy későn szállítja a ke­nyeret a sütőipar. Megszűnne a sorbaállás, ha mar reggel megérkezne a kenyér a fa­luba. Burslts József, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat ter­melési osztályvezetője nem ér­tett egyet a darányi fmsz vá­laszával. A sütőipar túraterv alapján szállítja ki a kenyeret és a süteményt Istvándiba a menetlevelek tanúsága szerint 13 és 15 óra között érkezik az áru. A szállítás időpontját nem lehet megváltoztatni. A délutáni szállítás nem lehet oka a sorbaállásnak. Ez nem jogosítja fel a boltvezetőt, hogy az utcán várakoztassa a vásárlókat. Az istvándi el­járás sérti a falubelieket, mi­vel az önkiszolgáló boltot nem azért nyitották, hogy az em­berek az utcán várakozzanak Köztudomású a községben, hogy a boltot állandóan zár­va tartják. A megyei tanács kereskedelmi osztálya október 13-án délután öt órakor zár­va találta a boltot, noha csak három vásárló tartózkodott odabent. A kenyér délután háromkor érkezett meg aznap a faluba. Éppen ezért ne a sütőipart hibáztassa az fmsz a sorbaállásért. Két képzőművészeti kör kiállítása 99 Nauti tus zenekar tisztelt" Igaz, meglehetősen értel­metlen a cím, akárcsak az az ajánlólevél, amelyet a kaposvári Nautilus gitárze­nekar küldött a niklai mű­velődési otthon igazgatójá­nak. A felhívás megdöntöt­te azt az általam is vallott hiedelmet, hogy írógéppel szabályos betűket lehet ír­Az említett zenekar leve­léből ugyanis — gépírásos szövege ellenére — csak hosszú fejtörés után lehet kibogozni írójának szándé­kát. A címben jelzett sza­vak után címzés, megszólí­tás nélkül az érdemi szöveg következik, de tele soroza­tos átütéssel, többszörös egybeírással és az érthető­séget akadályozó helyesírá­si hibákkal. Tudom, nem stilisztákból áll a zenekar, és elsősorban az a fontos, hogy muzsikál­ni és nem fogalmazni vagy gépírni tudjanak. Mégis az ilyesfajta, voltaképpen hi­vatalosnak számító írás az előadás könnyedsége ragad meg rajtuk. Csendéletek mind, s különböző elrendező­dések, különböző színproblé­mák megjelenítései, melyek­ben a művész a színek kon- szomanciáira vagy disszonan­ciáira épít, anélkül, hogy azok téri értékére kívánna támasz­kodni. Lényegében alig több egy-egy ilyen mű, mint egy zenei etűd, de nélkülük nem­igen születik nagy mű. Az etűdök fejlett színérzékről, jó előadáskészségről tanúskod­nak. A nagyobb méretű kom­pozíció, mely ez etűdök ta­pasztalatainak felhasználását jelzi (ha még nem is mara­déktalanul), A műteremsarok. Maga a téma nagy és sokféle előzményre tekinthet vissza, s talán épp ez vonzotta a fia­tal művészt arra, hogy ő is megpróbálkozzék vele. A fek­vő nőalak végigfekszik ke­resztben a képen, egyik ke­zét fölemeli, a másikat ho6z- szan elnyújtja maga mellett: a képtér többi részletét csend­életek s nem elég pontosan Két kaposvári képzőművé­szeti kör anyagából rendez­tek kiállítást a Latinka Sán­dor Megyei Művelődési Ház­ban. A Balázs János és a Latin­ka Sándor képzőművészeti kör egyévi munkájából szép, képek, kerámiák kerültek ki a falakra, a vitrinekbe. A tegnap megnyílt kiállításon kitűnt Kalocsai Ida (Laláiké­kor). aki a legnehezebb fel­adattal birkózik, portréi in­kább még vázlatok. Kecske­méti Sándor (Balázs János­kor) már kiforrottabb; met­szetein, rajzain — Csónakok, Tengerpart — egyénisége már érződik. Vágó János (Balázs János-kör) Balaton című képe ugyanezért tet­szik. Őré Sándor (Latinka- körj a legromantikusabb a fiatalok közül. Színein, té­máján keresztül üt romanti­kus kedve. A keramikusok — Pozsár Lajos, Kecskeméti Sándor — vázái, tálai ügyes és szép l'ormakultúráról adnak bizo­nyítékot. A két szakkör munkája hozzátartozik városunk kép­zőművészeti életéhez. nem éppen eredményes aján­lólevél, nem gerjeszt túlsá­gosan nagy bizalmat a ze­nekar iránt. Minden bi­zonnyal szívesebben fogad­nák őket, ha pl. a magát *menedzser«-nek nevező szervező több gondot fordí­tana az általa fogalmazott levelekre, és ha géppel nem tud szabályos betűket írni, inkább tollat ragadna. Vagy az még veszélyesebb lennet ■» Pl e** értelmezhető, szépen előadott felületek töltik ki. A beállí­tás mesterkéltségéért kárpó­tol az előadás szépsége. Való­színű, hogy a téma kicsit az egyedül levő művész témája — a megoldási még nem sike­rült teljesen. Nehéz lenne néhány képből — s különösen a változásnak e kétségtelen periódusában — messze mutató következteté­seket levonni, különösen ak­kor, ha azok az általánosítás veszélyét rejthetik magukban, s így esetleg nem megfelelő következményekkel járnak. Kétségtelenül kitetszik Szabó Béla e néhány alkotásából is az útját kereső művész igé­nye és festői vénájának gaz­dagsága. S mi kell több egy fiatal, pályája kezdetén álló művésznek, mint tehetség és önmagával szemben támasz­tott igények. Ha mindez a vi­lágnézet szilárdságával páro­sul — s nyilván így is van —, az eredmény csupán csak idő kérdése. Láncz Sándor ABC-áruházat épít az fmsz Marcaliban. A 700 000 fo­rintos költséggel épülő üzletkomplexumot rövid időn belül átadják rendeltetésén sk. A belső munkákkal elkészültek, jelenleg a külső munkálatok folynak. Állandóan zárva tartják az istvándi boltot whsöhÖK Laktanyái viccek Az újoncbevonulás után a szolgálatvezető bemu­tatkozik a katonáknak: — ... és én ezentúl, nemcsak elöljárójuk, ha­nem apjuk helyett apjuk leszek. Megértették? Az újoncok kórusban felelnek: — Értettük, papa! * * * — Mondja, elvtárs, van a szakaszában Virág ne­vű harcos? — Jelentem, van. Rezeda Imrének hívják. * * * Ismerkednek az újon­cok. Ki-ki mindent el­mond magáról, csak egy tömzsi legény hallgat, amikor rákerül a sor. — Miért nem beszélsz? — nógatja valaki. — Vagy talán nincs miről szólanod? — Lenni éppen lenne, csak egy kicsit restellem előttetek, hogy olyan ese­ménytelen volt eddig az életem. — Eseménytelen? Hát mi tulajdonképpen a fog­lalkozásod? — Oroszlánszelidítő va­gyok a cirkuszban. A műszaki katona elő­ször lát életében úszó harckocsit, és ugyancsak elképed. — Hihetetlen! Ilyen sú­lyos test, és úszik! — csodálkozik. — Nem úszik az, elv- társ — jegyzi meg mel­lette valaki, s a társára kacsint. — Hát akkor hogyan jön át a Dunán?! — Gólyalábon... Csak nem látni a víztől. Tamás honvéd kimara­dásra készül. A szekré­nyen ott áll a kimenő­sapkája. — Megtréfálom, a fiút — mondja társainak Var­jas honvéd, s azzal a há­rom számmal nagyobb sapkájára cseréli ki. A megtréfált katona gya­nútlanul veszi kézbe a sapkát, eltávozik a kör­letből. — Majd visszajön ha­marosan! — kárörvende­zett Varjas. Jött is vissza Tamás, ám a többiek legnagyobb csodálkozására vidám hangulatban. — Micsoda szerencsém van! — újságolta. — A raktáros régóta ígéri, hogy kicseréli a sapkám. Most aztán szaván fog­tam. Éppen idejében, mert alighogy megtör­tént a csere, bezárta a raktárt, és elment sza­badságra. — bi — —Smihulik, meg tud­nád nekem mondani, ki volt Kolumbusz? — Kolumbusz egy ma­dár volt — Micsodaaa? — Hiszen sokat tetszett nekünk mesélni a ko- lumbusztojásról! Somcggi üéplap M c, 7 M p wrr.vri F-tTnTTf flfi'A MCGVEl TANACS LAPJA ABC-ÁRUHÁZ ÉPÜL MARCALIBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom