Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-28 / 99. szám

Csütörtök, 1966. április 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Biztató, de nem megnyugtató Helyzetkép megyénk termelőszövetkezeteinek építkezéseiről Annák érzékeltetésére, hogy a termelőszövetkezetekben évről évre milyen méreteket ölt az építkezés, álljon itt két adat: 1962-ben 55 millió fo­rint, tavaly pedig már mint­egy 83 millió forint értékű épület készült megyénk közös gazdaságaiban. Számottevő ez, de a termelőszövetkezetek fej­lődéséhez képest még nem ki­elégítő. A tavalyi tapasztala­tok összegezését és az idei program ismertetését kértük dr. Mohair Lászlótól, a megyei tasiáos mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjétől, Varga Györgytől, az Építők Szak­szervezetének megyei titkárá­tól és Győrfi Endrétől, a Be­ruházási Iroda vezetőjétől. Csökkent a* áthúzódás Mindhármuk véleménye megegyezett abban, hogy a termelőszövetkezetekben még sohasem indultak olyan biz­tatóan az építkezések, mint az idén. A létesítmények ké­szültségi foka meghaladja a húsz százalékot. Legjobban — 40,2 százalékra — a siófoki járás közös gazdaságai állnak, lemaradt viszont a csurgói és a nagyatádi járás. 364 létesít­mény elkészítése vár az épí­tőkre az idén. (Tavaly a tervezett 452-ből 356 készült eil) E zárójelbe tett mondat «tán odafcívánkozik, hogy a múlt év őszén bizony jobb be­fejezést, sőt mondhatnánk százszázalékos teljesítést ígér­tek az építővállalatok vezetői a megyei pártbizottságon tar. tofct megbeszélésen. Ám az ígéret valóra váltásával adó­sak maradtaik. Évről évre csökken az az összeg, amelyet föl nem hasz­nálás mdaitt veszít el a megye — a múlt évről már -csak« mintegy tizenegymillió az át­húzódás —, de még mindig sok. December végén 82 épít­kezésen még folytak a mun­kák, tizennégy létesítményhez pedig hozzá sem fogtak. Eb­ből a tizennégyből öt a So­mogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat, hat a terme­lőszövetkezetek közötti önál­ló vállalkozások, három pe­dig a tsz-brigádok adóssága. Körültekintőbb előkészítés Az idei létesítmények ter­ve szinte kivétel nélkül elké­szült a múlt év végiéig. A ki­vitelezők idejében kézhez kaphatták a tervdokumenlá-' ciókat, korán kezdhetitek meg a munkát. A Beruházási Iro­da és a Tervező Iroda mun­katársai többnyire együtt jár­ják a megyét, s a helyi kö­rülményekhez alkalmazkodó létesítmények tervét készít­hetik el. A helyszíneléshez a megyei tanács is ad gépko­csit A múlt évi gondos elő­készítés eredménye, hogy az iroda által lebonyolítandó építkezések készültségi foka az idei első negyedév végén meghaladta a 18 Százalékot, s eszerint háromszorta jobban állnak, mint a múlt év azo­nos időszakában. Huszonkét építkezést — négy és fél mil­lió forint értékben — befe­jeztek, s hozzáfogtak 95 léte­sítmény munkálataihoz. A marcali járásban például 29 épületet emelnek, s ebből húsznak a munkái már meg­kezdődték. Tavaly augusztusban ké­szültek olyan tervek, ame­lyeknek alapján még abban az évben építettek. Ezzel szemben az idén év végére el­készülnek a jövőre elkészíten­dő létesítmények tervei. Elő­térbe került a komplexterve­zés. Ennek az a gyakorlati je­lentősége, hogy az épülettel együtt annak járulékos beru­házásait — villamosítását, vízvezetékkel való ellátását — is elkészíthetik a tervek alapján. Kritika és előremutatás Nagyon nagy szükség van a mezőgazdasági épületekre, az igények évről évre növeksze­nek. A tsz-ek idei építési be­ruházásai elsősorban a szarvasmarlua-tenyésztés fej­lesztését szolgálják, hiszen év végére több mint ezer darab­bal növekszik a szarvasmar­ha-állomány, ezen belül a te­henek száma mintegy hétszáz­zal emelkedik. Az idén mint­egy két és fél ezer szarvas­marhának készül férőhely. A gazdaságok aszerint fejlesztik állományukat Ha az épüle­tek nem készülnek el határ­időre, ez problémáit jelent a szövetkezeteknek. A tsiz-ek a téglának mintegy negyven százalékát a múlt év végén megvásárolták, tehát az idejében való tervezés, elő­készítés mellett ez is jó in­dulási alap a 25 tehénisbálió, a 24 pövendékmarha-istálló, a 16 sertésfiaztato, a 25 sertés- hizlalda és több más mező­gazdasági létesítmény fölépí­téséhez. A szarvasmarha-te­nyésztéshez szükséges épüle­tek közül harminckettőnek az építéséhez az első negyedév­ben hozzáfogtak. Meg kell azonban szívlelni a tavalyi tapasztalatokat: a ktsz-ek nagyon keveset nyúj­tottak ; a tsz-közi vállalások igyekeztek, sokat dolgoztak ugyan, de munkájuk minősé­ge kifogásolható volt; a ta­nácsi vállalat jó minőségű Nemsokára jubilál megyénk egyik legjobb kisipari ter­melőszövetkezete, a Csurgói Napsugár Ktsz 1951. május 31-én tíz fodrász, hat férfi­szabó, öt cipész és három női szabó alakította meg a szövetkezetét. Az OSZH azon­nal negyvenötezer forint hi­telt adott nekik anyagvásár­lásra. Az első közös munka 1050 darab kétrészes munka­ruha volt, a Kaposvári Tex­til-nagykereskedelmi Vállalat munkát végzett, teljesítmé­nye azonban elmaradt a vá­rakozásitól. Az állami építő­ipar egyre kevesebbet vállal — érthető okból — a mező- gazdasági feladatokból. Határozottabban, célratörőbben Jó a kezdet, s elvárható, hogy a folytatás is ilyen le­gyen. Máris felbukkant azon­ban egy zavaró tényező: elő­fordul, hogy egyik-másik tsz az áflitiala készített létesít­ményjegyzék megmásítását kéri. Mi következik ebből? A létesítményjegyzékre épült a terv, a hitelnyitás, s most mindez fölöslegessé válik, ha csak nem veszi át egy másik gazdaság. S ha átveszi is, az egész lebonyolítást elölről kell kezdeni. Pénzügyi prob­lémák, kivitelezési bonyodal­mak szülője az utólagos mó­dosítás. A szakszervezet is gondot fordít arra, hogy a mezőgaz­dasági létesítmények határ­időre elkészüljenek. A mező- gSizdasági beruházások hely­zetéről megyei tanácskozást tartanak május első felében. A tanácsi vállalatnak mind a tíz szocialista brigádja mező- gazdasági építkezésen dolgo­zik. Komplexbrigádakat he­lyeztek ki egy-agy létesít­ményhez, ezek az alapozásitól a műszaki átadásig minden munkát elvégeznek. (Kár, hogy nem mindenütt van így: a nagyberki Kaposvölgye Tsz teihénisitállójánjak építése pél­dául abbamaradt, miután fel­húzták a falakat) A termelőszöveitkezeitek idei építkezéseinek értéke megha­ladja a 93 millió forintot, eb­ből a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését elősegítő létesít­mények értéke csaknem 33 millió forint. Ez a cél beleil­leszkedik megyénk mezőgaz­daságának termelési előirány­zataiba. E gondolattól vezérel­ve kell folytatni az első ne­gyedévben jól kezdett mun­kát Hernesz Ferenc rendelésére készítették. Az első év mérlege 496 000 fo­rint értékű termelés. Egy tagra 25 000 forint értékű ter­melés jutott A tiszta nyere­ség 32 000 forint volt Először 1952 szeptemberé­ben végeztek exportmunkát: kétszáz sportruhát szállítot­tak Belgiumba. Két évvel utóbb már 2 300 000 forint a szövetkezet termelése. Hozzá­láttak a műszaki fejlesztés­hez. Motoros gépekkel és kombinált csiszológépekkel szerelték föl a műhelyeket Ezután már gyors ütemű a fejlődés. Üzemi konyhát és üzemházat építettek. Tavaly 37 689 000 forint volt a szö­vetkezet termelése. Több mint tizenkilencmillió forint értékű árut készítettek ex­portra. Termékeiket húsz or­szágban ismerik és kedvelik. 1965-ben hetvenszer annyi volt a nyereség, mint az el­ső évben. A tagság 644 000 forint részesedést kapott. Ma több mint négymillió forint a szövetkezet saját vagyonának értéke. A tagok száma 422. Az elmúlt tizen­öt év alatt háromszor nyer­ték el a »Kiváló kisipari szövetkezet-« címet A tavalyi eredményekért most kapták meg »Az ország kiváló kis­ipari i-zöueit-kezete« címet Kőműveseket és segéd­munkásokat vesz föl az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári és környéki építkezéseire. Csak kő­műveseket pedig a siófoki és környéki munkahe­lyekre vesz fel. Különélés! pótlékot fizetünk Kaposvár területén: családfenntartóknak napi 15 Ft-ot, nem család- fenntartóknak napi 10 Ft-ot; vidéki munkahelye­ken: családfenntartóknak napi 20 Ft-ot, nem csa­ládfenntartóknak pedig napi 15 Ft-ot, ha vidéki lakáshejelentéssel rende 'keznek. Munkásszállást, üzemi étkezést biztosítunk. A felvételkor tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. utca 57. és Siófok, Fő u. 200. (52241) Tizenöt éves a Csurgói Napsugár Ktsz Hárman a száztagú családból Ez a nagy család a Kaposvári Ruhaüzem­bem él. A családtagok: nők és férfiak, var­rónak, szabók, technikusok és laboratóriumi dolgozók egy mondattal így jellemezhetők: mindannyian tenni akarnak — mindig töb­bet és jobbat. A szó szoros értelmében máso­dik otthonuk az üzemük. Egymásért, a közért bármilyen feladatat vállalnak. Pél­dák tömege bizonyítja, hogy ígéretüket va­lóra is váltják, ök azok, akikre mindig lehet számítani: kommunisták. Ez a család mindig nagyobb lesz: a ne­hezebb feladatok mindig a legjobbakat vonz­zák. Tíz éve harmincnégyen voltak, mahol­nap több mint százan lesznek. Nők és fér­fiak, fiatalok és idősebbek szólnak így: »Én kommunista akarok lenni ...« Közülük _ mu­tatunk be három embert: Király Istvánná, özv. Horváth József né és Marek István tag­jelölteket. Bizalmat kaptak mind a hármam A messziről jött asszony Király Istvánná a 12-es szalagon dolgozik az F műszakiban. Nemrég, a márciusi taggyű­lésen vették föl tagjelöltnek. Annyira meg­hatotta a bizalom, hogy könnyezett. Csak annyit tudott mondani: — Köszönöm ... Életében először örömében sirt. A haja majdnem színiezüst. Kék szeméből sugárzik az őszinte jóakarat. Tudom, hogy két nagy gyermeke van. »Mindegyik jól ne­veit, illemtudó gyerek. A fia itt tanult szak­mát. Született szabó. A legjobb fiatal szak­munkásként tartják számon...« Azt is hal­lottam, hogy nehéz, jtüzdelmes élete volt Éppen ezek. miatt próbáltam választ keres­ni a kérdésre: hogyan jutott el odáig, hogy kommunista akar lenni? — Messziről jöttem én. Hosszú utat tet­tem meg, mire itt visszakaptam a hitemet. Itt lettem újra teljes értékű ember. A mim- kiásiközösség segített... Az életéről beszél; érzem, S zinte minden szava: »Ismernek a munkatársaim, senki előtt sincs íitkolnivalóm.« Értelmiségi csa­ládiból származik, parrsztasszony volt hosz- szú évekig. Szántott, kaszált, kapált. Nyote éve üzemi dolgozó. Társadalmi munkában tisztségviselő a szakszervezeti bizottságban. Nemrég szóba jött, hogy függetlenített szak- szervezeti beosztást kap. Tiltakozott: »Nekem a varrógép mellett van a helyem. Ott érzem igazán jól magam.« — Tényleg nem cserélne? — Soha. Hűtlenségnek tartanám. Itt lett szakmunkás. Március 8-án, a nem­zetközi nőnapon kapta meg a »Kiváló dol­gozó-jelvényt. Íme a vallomása: — Én sokat kaptam. Ne­kem is adnom kell. Ha kell, jó szót, többet; telik az erőmből. Ügy érzem, hogy adós va­gyok. Csak akkor tudok törleszteni, ha a szívem szerint dolgozhatok. Aki tudásra szomjas Marek István az első emeleti 5-ös, 6-os, 7-es, 8-as szalagok technikusa. Szabóként kezdte, dolgozott a laboratóriumban és a sza­bászaton. Három éve van a technológiáin. 1960-ban azt mondta: tanulni akar. Jó ren­dűén végezte el a Ruhaipari Technikumot. Egy éve tagjelölt. Lelkiismeretesen végre- hatja a rábízott föladatokat. Elvégezte a marxista középiskolát. Politikai tamfolyamot vezet. Nem kértem rá, mégis a »miórt?«-re pró­bál válaszolni. — Nézze, ha nem ez a társadalmi rend szer van, belőlem sohasem lett volna tech­nikus. Egy kis szünet után így folytatja: — Nem a beosztásról van szó, nem az a lényeges! Legjobb esetben szakmát tanul­hattam volna valahol egy kisiparosnál. Le­het, hogy más ember úgy is egyenes úton érezte volna mafiát, de én nem. Én tanuhfi akartam. Tanulni mindenáron. De hát akkor még nem így volt, mint ma. Az én apán»* nak nem volt pénze. Pénz nélkül pedig. .1 a puszta akarat? ... Az C9ak ebben a társa­dalmi rendszerben ér valamit. Akiben vaa kitartás és szorgalom, az ma kielégítheti tu­dásszomját. Szerényen folytatja: — Éreztem, azok között van a helyem; akik lehetővé tették, hogy valóra váltsam álmaimat. Arról beszél még, hogy élete már össze­forrt az üzemmel. Itt dolgozik a felesége isj Követi férje példáját, harmadéves hallgatója a technikumnak. Marék István az ősszel újra iskolapadba akar ülni. Felsőfokon akarja gya­rapítani tudását.. Azért, hogy utána többet adhasson. A kitűnő bizonyítvány Csöndes, szerény asszony özv. Horváth JA. zsefné. Több mint másfél évtizede él egye­dül. Sokáig volt szomorú, a kollektíva segí­tett néki. — Magamról? 1953. június 8-án kerültem ide. Ügy mondják, a régiek közé. tartozom. Akkor egy kis teremben dolgoztunk. Ha nem volt tüzelő, a deszkakerítésből tördeltünk. Háromszáz embere volt az üzemnek. Akko­rát nőttünk azóta, hogy ha nem látnám, ma­gam sem hinném. Nézzen körül ebben a gyönyörű teremben! Tudja, hány embernek ad ma biztos kenyeret az üzem? Pontosan ötször annyinak, mint tizenhárom éve. Mély lélegzetet vesz, és mosolyogva beszél tovább. — Én már nem tudnék az üzem nélkül élni. Ha elmondom, hogy miért, egyből meg­érti. Hat elemim volt, amikor idejöttem. Napszámos voltam azelőtt, ahhoz nem is káliéit több. Itt gyakran gyötört a kétség: kevés ez, mi lesz veled, Erzsi? Munkatár­saim biztattak, ne essek kétségre, nem va­gyok én idős, tanuljak. Kitűnő bizonyítványt kaptam a nyolcadik o«ztálvbm. Nekem töb­bé sohasem kell rettegn im. Megfogadtam a tanácsot: elvégeztem a s akmunkás-tanfo­lyamot is. Akkor voltam let - mber legbol­dogabb, amikor átadták ? ' 'evelet. özv. Horváth Józsefíto . Latinka S ndor szocialista brigád tagja Ne ryvenéves már elmúlt, akkor ismerte és szerette meg Tóth Árpád, József Attila és Adv Endre vers'it. Ezen az őszön a Ruhaipari Technikumban tanul tovább. Akar. Akik ismerik, azt mond­ják, nem ismer lehetetlennek létezőt, öt­venéves lesz, mire végez ... Németh Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom