Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

# SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1966. április 24. ÉPÜL A BNV Készül az alumíniumipar impozáns, héjszerkezetű pavilonja. Törpe vízmű épül Lengyeltótiban (Tudósítónktól.) Lengyeltótiban kevés a jó ivóvíz. A múlt évben meg­teremtették a jó vízellátás szervezeti alapját: a Pécsi Vízügyi Igazgatóság közre­működésével, a helyi párt­ós tanácsi szervek segítségé­vel, a tömegszervezetek Ösz- szefogásával törpevízmű-tár- sulást alakítottak. A társu­lás 680 tagja személyenként 2000 forinttal és 500 forint értékű társadalmi munkával járul hozzá az új létesítmény elkészítéséhez. A munkákat a múlt év no­vemberében kezdték el. A csőhálózatot a hét km hosz- szúságú terület felében már lefektették. A tervezett fél­millió forint értékű társadal­mi munkából március vé­géig 270 000 forintnyit vé­geztek el. A Pécsi Vízügyi Igazgatóság a vízügyi alap­ból 300 000 forinttal, a me­gyei tanács félmillió forint­tal s a közséaíejlesztési alapból Lengyeltóti ugyan­ennyivel járul hozzá a víz­mű elkészítéséhez. Ugye, Ment kell hozzá fiz év ? !... . . . Messzire hangzik a vi­dám park zsongása, a zene, a kacagás az úton. Amikor kocsink befordul, a parkoló­nál alig találunk üres helyet. A mellettünk levő játszótéren apróságok tömege, minden hinta foglalt. Fenn, a virá­gokkal és pázsittal szegélye­zett úton felnőttek sétálnak, mások a modem vendéglátó kombi né. t teraszán üldögélve figyelik a vidám park sok­sok szórakoztató csodáját. Kis hidacskán juthatunk át a volt lőtér területére, amelyből csak a pázsit és a lődambok maradtak meg. A Thoma Alfonz, a városi ta­nács építési és közlekedési osztályának részlegvezetője tájékoztatott bennünket a munkák állásáról: — Útkarbantartó és kerté­szeti brigádjaink most vég­zik a parkosítást, s aszfaltoz­zák a park főútvonalait. Szi­lárd burkolattal látjuk el az Erdősor utca útját is —egye­lőre az orvosi rendelőig. Úgy dolgozunk, hogy a má­jus elsejét már kellemes kö­rülmények között tölthessék itt a kaposváriak. Horváth Józsefné, Gálosi Istvánná és Varga Gézáné, a fk/t egduzzadva, sebés­zeM/M gyors csacsogással /Mm vitte a kis patak a sáros vizet. A há­zakból sárga pely­hes kislibákat tereltek az ut­cára. Aztán az udvarok el­néptelenedtek, itt is, ott is hátul a kertben lehetett látni hajladozó, földet munkáló pa­rasztembereket. — Nézzen körül, talán most a legszebb minden. A major épületeinek fala messziről világított. Közelről a békés, nyugodt kép megvál­tozott. Koosi gördült ki, em­berek fáradoztak az istállók­nál, gép zúgott. Ügy tetszett, a munkálkodó ember lendüle­te benne vibrál a levegőben. — Ez a gazdaság szive. In­nen indul ki minden. Ezért a napunk rendszerint itt kez­dődik. Ott van valahol a mű­helynél az elnök is. Kalapját mélyen a szemé­be húzza Vörös István so- mogyvári főagronómus. Szik­rázó ez a reggeli napsütés. Fullér József elnök mégis más irányból érkezik, onnan, ahol órisi dongóra emlékeztető hanggal lucernát darál egy gép. — Kevés az abrakunk, ez­zel segítünk magunkon vala­mennyit. — Ebben az évben talán majd másképp lesz. Igaz, most olyan nagy eső volt, hogy egy kicsit megakadtunk. De hát most már csak megváltozik az idő. — Az este meg most reggel beszéltünk a traktorosokkal, hogy most aztán mindent be­le! Megint nem lehet nézni a nyolc órát, nyújtani kell a műszakot, amíg lehet. Itt van­nak a permetezések. A kuko­rica alá készen volt a föld, most az eső összeverte, ismét meg kell tárcsázni. Az a baj, hogy csak két tárcsánk van. Holnap kezdjük meg a vetést. Ennyi előretartás kell. Az egykori iroda ma már csak brigádszállásul szolgál. Valamikor, tizenöt évvel ez­előtt innen indult el ez a szö­vetkezet. Szükség is van az épületre, meg nem árt az em­lékeztető sem. — Na, akkor megyünk, Jós­ka? Eszter József erdőfelelős be­fejezve a tarisznyából való reggelizést, útnak indul Tol- lián József elnökhelyettessel. A kitermelt fák helyére cse­metét telepítenek. A határban összeszereli a Rapidtox permetezőt Miseta József; traktorostársa, Kolo- nics Ferenc már útra készen áll. — Megpróbáljuk, aztán majd meglátjuk, mit szól hozzá a talaj. — Muszáj csinálni, mert baj lesz. A vegyszer, az igen jó, de nagy pontosságot és gondosságot igényel. — Most permetezzük ezt a sárgarépát. Délután megyünk Trézába, a másik répára, este aztán porozni kell a lent. Köz­ben, ha holnap megkezdődik a kukoricavetés, kell utána mindjárt hungazi nozni. — Hiába, meg kell nyújtani a műszakot, mert másképp ■em lesz belőlünk semmi sem, REGGELTŐL ESTIG Elindulnak. Ködként hull a vegyszer a földre. Nincs baj, bírja a föld a gépet, mehet­nek. — Pista bácsi, jöjjek én is? — Gyere. Megnézzük Mári- pusztán azt a legelőújítást, az úgyis a te világod lesz majd. A fiatal mérnökgyakomok, Laki István fő beosztása a tehenészet. Fürgén ugrik a hin tóra, A határ ezen a ré­szen csöndes. A major köze­lében takarmánykeverék-táb­lák terpeszkednek haragoszöld színben. A szakaszos vetés nyoma meglátszik: a legkoráb­biakat már elkezdték etetni. — Te könnyebben ugorsz, mérd meg ezt a borsót... — Kilenc, tíz, tizenegy cen­ti. — Akkor ezt is lehet már vegyszerezni. Az út mellett balra, a fák­kal tarkított legelő egy részén frissen forgatott, simítózott föld. Valaha kitűnő legelő volt, de elbokrosodott, -bozó­tosod ott Régóta tervezik már, hogy rendbe teszik. Most hoz­zákezdtek. Az idén húsz hol­dat gyepesítenek újra, aztán évenként mindig egy-egy újabb darabot Egyre melegebben tűz a nap. Árpa-, búza-, lentáblák. A szárba szökkent kalászosok zizegve beszélnek a széllel. Távolról, mint egy hatalmas sárga szőnyeg, repce virít. Mennyi ígéret, mennyi friss remény, bármerre néz az em­ber. — Mit lehet mondani? ... Talán amióta nagy téesz let­tünk, ez volt az első olyan év, amilyet gazdaember az indu­láskor elvárhat... De a nagy tsz előtt volt itt kis tsz, és vannak olyanok, mint Lóka István, akinek éle­tében ez a tizenhatodik közös munkában eltöltött tavasz. Tizenkét évig volt kocsis, az­tán gyalogmunkára került, és most fél hónapja ismét foga­tot kapott. A lovak az istál­lóban esznek, ő a brigádve­zetőt keresi. — Meg akarom kérdezni, hogy merre menjek. Mióta visszakaptam a lovakat, job­bára a háztájikat szántom. Arcát mélybamára fogta a nap. Mondják, néha majdnem veszekednek érte az emberek, hogy ő kerüljön hozzájuk szántani. Kovács István éjjeliőr már messziről szól oda: — No, akkor jössz hozzám szántani? Száz öl az egész, már elszórtam a trágyát. Megyek mindjárt! Látja ez így van. Az ember keze tele munkával. Van mire néz­ni. Hogy mit várok? Hát, hall­ja, jó termést! Jobbat, mint tavaly! Nem azért — én nem panaszkodom. Nekem elég jól ment, és ha mindenki elmen ne innen, én akkor is marad­nék . A fiatalasszony, ifjú Ko­vács Istvánná arca majd ki­csattan, olyan piros. Hátán zsák, a malacoknak visz da­rát — Tavaly nem kapáltam, de meg is látszott. Mondtam is, az idén másképp lesz. Ta­valyelőtt ötvennyolc zsák ku­korica jutott. Nem mindegy az, hogy van vagy nincs az embernek. Már rendben van a rám jutó kömény, a mákot is megsaraboltam. Nem jó az, ha összejön az embernek. Az árnyékok megnyúltak. Benn a faluban a kettes bri­gád tanácskozásra gyűlik ösz­sze. Az idei tervek, a tavaszi feladatok kerülnek szóba. Ez a szokás, a régi gyakorlat, így kisebb csoportokban jobban meg lehet beszélni mindent. A majorban elcsöndesedetl a lucernát daráló gép. A gon­dozók vállukra vetett kabát­ban hazafelé ballagnak. Sor­ba érkeznek be a fogatok, a gépek. Valahol kinn a határban rendületlenül zúg a permete­zőgép, és az eső verte földet tárcsázzák, lazítják. Hogy hol­nap kezdődhessen a kukorica­vetés. Vörös Márta Megkezdték az építkezés első ütemét. dombok között pavilonok; itt sört kínálnak, amott a legfi­nomabb borokat kóstolhat­juk. Hátrább, az erdőben a pihenőparkon keresztül elju­tunk a tollaslabda-pályára, majd a nagy lődomb tövében épült háromezer személyes szabadtéri színpad műsorá­nak tapsolhatunk .. . Körülbelül ezt láthatja majd..-a látogató pár év múl­va a kaposvári vidám park­ban. Egyelőre azonban csak az építési munkálatok leg- kezdetét nézheti végig az érdeklődő. Balatonmáriai gondok AMIRE MÁR NINCS ERŐ MINDÖSSZE NYOLC KÖZ­SÉG tartozik a Balatonmá- riafürdő és Vidéke Körzeti Fmsz-hez. Gondjaik mégis igen nagyok, ugyanis a szö­vetkezetnek kettős / feladata van: biztosítania kell a köz­ségek lakóinak ellátását, s ki kell elégítenie az üdülők igényeit is. S tegyük mind­járt hozzá: évről évre több azoknak a hazai és külföldi vendégeknek a száma, akik a Balaton-part e részét kere­sik föl. Kevés az éttermük, s azok is korszerűtlenek. A Balaton mentén mindössze két jelen­tősebb vendéglátóhelyük van: a máriai Két Jóbarát Étte­rem és a berényi Határcsár­da. De hiába költöttek ezek­re csak az utóbbi három évben félmillió forintot, a pénzt mintha az ablakon dobták volna ki. A vendég­lők konyhái kicsik, a falak vizesek, penészesek. Most fe­jezték be a Két Jóbarát fes­tését, tatarozását, a falak azonban - néhány nap után ledobták a festést, s mire a szezon megkezdődik, olyan lesz majd, mintha évek óta nem törődnének vele. Hason­ló a helyzet a Határcsárdá­ban is. Konyhája olyan kor­szerűtlen, hogy az egészség- ügyi hatóságok már többször megtiltották a főzést, s csak hosszas könyörgésre engedé­lyezték ismét (?). Akármeny- nyit költöttek is ezekre a vendéglőkre, csak toldozgat- tak-foltozgattak, s csak nagy­jából tüntették el a hibákat. Néhány évvel ezelőtt az üdülőhely fejlesztése érdeké­ben tanácsülést tartottak Ba- latonmárián. Részt vettek a tanácsülésen1 megyei és járá­si vezetők, országgyűlési kép­viselők és idegenforgalmi szakemberek is. Szenvedélyes hangú felszólalásokban tették szóvá a község lakói, hogy Balatonmária évek óta egy helyben topog, miért az előbbre jutáshoz nem kap se­gítséget. Már akkor elhang­zott, hogy egyes üdülőhelyek túlzsúfoltak — mint például Siófok, Földvár stb. —, Ba- latonmárián és környékén viszont kihasználatlanul áll a táborozásra és a fürdőzés­re kiválóan alkalmas Bala- ton-part. A TANÁCSÜLÉS után történt is némi változás. A község központjában, az új benzinkút mellett korszerű autócsárdát nyitottak, turis­taszállót rendeztek be. Az elhanyagolt strandot, illetve a partszakaszt 3 millió forin­tos költséggel rendbe hoz­ták. A SZÖVOSE Tervező Vállalat elkezdte egy mo­dem étterem tervének készí­tését is. Az éttermet a stran­don szándékoznak fölépíteni. De a terv úgy készül, mint a Luca széke. Két esetben is elvetették, mert az igé­nyeket figyelmen kívül hagy­va az éttermet olyan kicsire akarták készíteni, mint amekkora a Két Jóbarát vendéglő. Most újabb tervbe fogtak bele. De hogy mikor­ra készülnek el vele, s az építkezést mikor kezdik el és fejezik be, nem tudni. Ha már új éttermet készí­tenek, jó lenne, ha figye­lembe vennék az fmsz veze­tőinek javaslatát, akik azt kérik, hogy az étterem fölé építsenek szállodát. A SZÖ- VOSZ illetékesei szerint ez nem az ő feladatuk. Akkor viszont oldják ezt meg közö­sen az idegenforgalommal, mert az, hogy egy üdülőhelyen korszerű szálloda is legyen, nemcsak a szövetkezet érde­ke. A SZÖVETKEZET VEZE­TŐI — Czimk Gyula igazgató és Szabó Ottó főkönyvelő — elmondják, hogy sok kezde­ményezéssel igyekeznek eny­híteni a gondokon. Cukrász­üzemet létesítettek Balaton- berényben, s ez ellátja mind a nyolc községüket. Ű.i gépe­ket, berendezéseket és ter­moszkocsikat vásároltak. Két­szeresére emelik mozgóáru­saik számát. Két új büfét állítanak fel, egyet Külső- Márián, egyet pedig Berény- ben. Autócsárdájukat ebben a szezonban éjszaka két óráig tartják nyitva, zene és tánc is lesz. Ugyanitt valutabe- váltót és kis gépkocsiszervizt létesítenek. A csárda mellett éjszakai táborhelyet rendez­nek be. Korszerűsítették a Csillagvárban levő meleg­konyhás büféjüket. A múlt évben ellátták hűtőgépekkel, gáztűzhellyel. Megállapodtak az idegenforgalom megyed vezetőivel, hogy a külföldie­ket rendszeresen elviszik a Csillagvárba. Ezt a megálla­podást azonban nem tartot­ták meg. Az idén újabb ígé­retet kaptak, s bíznak abban, hogy most már több külföldi vendéget fogadhatnak. HIABA AZONBAN A legjobb SZÁNDÉK, ha a korszerű vendéglátás föltéte­lei nincsenek biztosítva. A Jugoszláviába és visszafelé lebonyolódó autóforgalom kö­vetkeztében várhatóan meg­többszöröződik a ’ Balatonmá- rián és környékén étkezni, pihenni vágyók száma Új éttermekre, eszpresszókra, cukrászdákra lenne szükség. A földművesszövetkezet azon­ban mindezt létrehozni kép­telen a maga ereiéből. Ez a feladat a SZÖVOSZ és az idegenforgalom vezetőire Vár. Szalai László kertészeti brigád tagjai a gruppokat alakítgatják. — Végre lesz majd olyan hely, ahova szívesen eljön­nek a városból a felnőttek, gyerekek egyaránt — mond­ják. Vargáné megemlíti, hogy közel laknak ide, s a gyere­kek faggatják, hogy mikor lesz már készen a vidám park, mikor jöhetnek ját­szani. Ezt a kérdést adtuk tovább Farkas Gézának, a városi ta­nács építési és közlekedési osztálya vezetőjének. — A vidám park építését két ütemre bontottuk, az el­sőnek a tervdokumentációja már régebben elkészült. Az első ütemben a kis és a nagy lőtér területén alakít­juk ki a vidám parkot. Az idén az egész Cseri erdőt a váro6 kezelésébe / vettük. 1986-ra a városi tanács 200 000 forintot adott a munkálatokhoz. Ebből azz. összegből eddig az útépítésre, a villanybekötésre, a vízbe­kötésre költöttünk. — Az első ütemben elvég­zendő munkák mennyibe ke­rülnek? — Pontosan kiszámítottuk: 5 395 000 forintba. Évente azonban csak félmillió fo­rintot fordíthatunk erre a célra. Ez azt jelenti, hogy az első ütemet tíz év múlva fejezzük be. Ennek az idő­nek a megrövidítéséhez a városi tanácstól várunk to­vábbi támogatást. És persze a kaposváriak­tól is. Az összefogásnak, a megértésnek szép példájával találkozhatunk Székesfehér­váron, ahol csaknem telje­sen társadalmi munkával építették meg a vidám par­kot. Megértették, hogy nekik készül, ők szórakoznak ott. Ezt kellene tenni Kaposvá­ron is. S akkor nem lenne szükség tíz évre ahhoz, hogy a riportunk ' elején leírt környezetben sok kellemes órát tölthessen el a város ap- raja-nagyja. S. M. Nemcsak a liba tollasodik meg... TÖBB PÉNZE LESZ, ha libahízlalási és toliértékesítési szerződést köt a földművesszövetkezettel. A libahízlalási szerződést kötők állami áron takar­mányt is kapnak. (5524)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom