Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-22 / 94. szám
Péntek, 1966. április 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP . \LENIA WAGYÍRORSZÁGOM AVI LAGITASTECH NI KANÁL A megyében alig találni még egy olyan üzemet, amely a fiatalok előtt annyira népszerű, mint a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyára. Évről évre egyre több érettségizett fiú és lány keres itt munkát. Legtöbbjük a Rákóczi betétszerelő műhelybe kerül. — Nagyon szeretem ezt a munkahelyet — mondja az egyik lány. — Tiszta, rendes a környezet, diákkoromban mindig sajnáltam, hogy ide sose jöttünk politechnikai foglalkozásra. Az üzemhez került érette ségizettek nagy része közepes vagy jó eredménnyel végezte el a középiskolát, né- hányan a sikertelen egyetemi fölvételi vizsga után helyezkedtek itt el. Akik megszerették az üzemet Pirka Zoltánnak is ez az első munkahelye, itt ismerkedett meg a gépekkel, itt tanult meg dolgozni rajtuk. — Amikor gépbeállító lettem, még kíváncsibbá tett a munkám. Rájöttem, hogy nem elég ismerni: érteni is kell ezeknek a célgépeknek a nyelvén. Amit valamikor hosszadalmas munkával, kézzel kellett megcsinálni, azt ezek a praktikus gépek néhány perc alatt elvégzik. Szinte csodálatos, hogy emberi kéz beavatkozása nélkül feldarabolják a fémet, alakítják, kifúrják és menetet vágnak bele. Egyszóval úgy határoztam, hogy itt maradok a közelükben. Többen döntöttek így a lányok közül is. Tálosi Erzsébet a következő tanévben felsőfokú gépipari technikumba készül. — A műszaki osztályon dolgozom, és nem akarok lemaradni a többiek mögött. Levelező tagozaton szeretnék tanulni, mert közben nem akarok a munkától sem elszakadni. A munka vagy a megnevezése a fontos? A vállalat munkaügyi osztályán az a vélemény, hogy az üzembe került érettségizett fiatalok általában megállják a helyüket. Akik dolgozni akarnak, és megismerik a munka szépségét, megszeretik az üzemet. Akadnak azonban olyanok is, akiknek csak a személyi igazolvány bejegyzése a fontos, és inkább elmennek, semmint az álljon az igazolványban, híg segédmunkás. Az a gyakorlat, hogy az adminisztratív munkahelyeket nem újonnan fölvett dolgozókkal, hanem segédmunkát végző érettségizettekkel töltik be. Az egyik lány, aki az üzem irodájában dolgozik, így vélekedik erről: — Ha a műhelyben jobban kereshetnék, mint az íróasztalnál, egy percig sem maradnék itt. Szívesen végeznék fizikai munkát is, csak a Rákóczi-műhelyben még nem alakult ki a bérezés. Előbb-utóbb úgyis szakmát tanulok, mert ahhoz van kedvem. Különösen a villamosság, a híradástechnika érdekel. A szülők véleményéről Csaknem mindegyik fiatal elpanaszolta, hogy szüleiknek milyen nagy gondot okoztak azzal, hogy fizikai munkásként helyezkedtek el. — Ügy képzelték el a szüleim, hogy ha a kezemben lesz az érettségi bizonyítvány, valahol főnök leszek — A kukorica egyharmadát elvetették a jövő héten végezni akarnak a tavaszi munkákkal Somogyaracson A faluvégi burgonyatáblában harminc asszony rakta a krumplit. A gondosan előkészített, porhanyó földet köny- nyen vágta a kiapa, fürgén járt a kezük. Egyre-másra mondták, csak az idő maradjon ilyen jó, mert még igen sok a tennivaló. Pedig Somogyaracson idejében hozzákezdtek minden munkához. Ahogy a szövetkezet vezetői elmondták, ha nem jön közbe a vasárnapi nagy eső, akkor ezen a héten végeznek. A kukoricaföld egy részén megállt a víz, néhá- nyan azon dolgoznak, hogy levezessék róla. A talaj mind a száznegyven holdon elő van készítve, ötven holdon már földbe is került a mag. Egy vetőgépük napi húsz holdat teljesítve folyamatosan vet. Bár igyekeztek a vegyszerezéssel — ötven hold hungazi- nozása is készen van —, az összes gabonát nem sikerült dikonirtozni. Az eső és a jó idő következtében hirtelen szárba szökkenitek a kalászosok. így a 310 holdnak alig több mint felét — 160 holdat — vegyszerezhették meg. Elsősorban azokra a területekre juttattak Dikonirtot, ahol gabona után került a gabona, és ahol gyomok mutatkoztak. Szinte naponta ellenőrzik a határt. Elhatározták, hogy mivel mintegy száz hold kalászos gyengébben fejlett a többinél, ezekre á területekre még egyszer szórnak műtrágyát. Nemigen lesz most már megállás. Máris sarabol ni kellene a három és fél hold mákot: szépen kikelt, jól fejlődik, de a gyomok is erőre kapták Előbb azonban befejezik a burgonya ültetését. Aztán következik a már soroló napraforgó. s közben a háztáji munkákat is végezni kell. Szorgalmasan dolgoznak ebben a kis szövetkezetben. A megkezdett úton ebben az évben megint előbbre szeretnének jutni. Tavaly 33 forintot terveztek, harmincötöt osztottak. Most a közgyűlésen egységenként harmincnyolc forintos tervet fogadott el a közösség. mondja mosolyogva az egyik fiú. — Magyaráztam otthon eleget, de nem akarták megérteni, hogy ma már mindenütt elemi követelmény az általános műveltség, és a boldoguláshoz szakmát is kell tanulni. — Az én szüleim — veszi át a szót egy másik fiatal — sokáig nem akartak belenyúló ni, hogy dolgoznom i kell. Most már — egy év | után — megértik, hogy csalt úgy állhatom meg a helyem, | ha munkámat rendesen elvégzem, és szakmailag képzem magam. A fiatalok és a közösségek A Rákóczi-műhely gárdája még nem mondható egységesnek. Az új műhelyben nemcsak a teljesítményekkel, hanem néha r munkafegyelemmel is baj van. Talán ez az oka annak is, hogy a műhely elszámoló ja még nem találta meg helyét a vállalatnál. — Nagyon bánt, hogy éppen az az üzemrész rossz, amelyiknek az elszámolási munkáit én végzem. Rontja az ember mnukakedvét az is, hogy a fiatalokat. a mi közösségünk nem érti meg. Nem akarok naphosszat vicceket mesélni, de ha csak elmosolyodunk is a barátnőmmel, az idősebb asszonyok feddő tekintete figyelmeztet bennünket, hogy komolytalanok vagyunk. Pedig szerintem nem olyan a munkafegyelem, ahogy ők elképzelik. Kilenc 19 éves fiatal mondta véleményét első munkahelyéről. Mindannyian még nem tudják biztosan, hogy megtalálták-e helyüket a gyárban. A gondtalan diákévek után nehezen törődnek bele a munkahely rendjébe, többségük mégis jól érzi magát, és szakmájának tekinti munkáját. Az üzem korszerű gépei érdeklik a fiatalokat, s közülük többen szakmailag is felkészülnek arra, hogy később komolyabb feladatokat is elláthassanak. Nagy József J árt-e Lenin, ha csak fél napra, átutazóban is, Budapesten? Volt már efféle vita történészek között, sajtóban, s lehet, hogy előkerül egyszer egy megbízható emlékezés, hiteles dokumentum, amely az igent felelőket igazolja. De nem is ez a fontos. Ha testi valóságában sose járt itt, a magyar forradalmi harcokban szelleme és tanítása mindig jelein volt, attól az időtől fogva, hogy a nemzetközi munkásmozgalom legharcosabb és először győztes csapatának élére állt. 1905. február 13-án Ady írta a Budapesti Naplóban: »Kong, kong Moszkva csodálatos harangja. Ilyen vészlpondulás talán még sohasem zúgott a világon. Az apró-cseprő lármák nem hallatszanak most meg. A moszkvai vészharang az egész világnak szól.-» Így látta meg a magyar költő, a forradalom viharmadara az orosz dolgozók és Lenin első forradalmának nemzetköm jelentőségét.-j i « november 27-én a / szokásos havi ösz- * szefoglaló jelentést írták a cs. és kár. budapesti hadifogoly-levelezést cenzúrázó bizottságban. Levél- részieteket Idéztek, foglaltait össze azokból az íráshoz nem szokott kézzel rótt sorokból, amelyeket a hadifoglyok itthoni hozzátartozói küldtek a messzi táborokban élőkhöz. Fekete Béla főhadnagy nem írta le jelentésében Lenin nevét. Mégis ott van a sorok között. A tiszt összefoglalja, mit írnak a vágyva vágyott békéről a katomafeiesógek. A legfontosabb mondat ez: »Békének kell lennie, és az orosz forradalom meghozza.« Amikor írták a leveleket, még el sem hangzott a szovjet hatalom, Lenin országának első szava, a békedekrétum. A nép itt, magyar földön is tudta már, merre visz a forradalom útja. De a cenzúra jelentés születése előtt két nappal a Városliget őszi lombjai alatt kimondták Lenin nevét is. Százezernél több budapesti meg könny óki munkás gyűlt össze az Iparcsamok környékén, hogy nagygyűlésen koszöntse a győztes Nagy Októbert, és követelje a békét. A szónoki emelvényen ott állt egy régi, megbecsült munkásvezér, Bokányi Dezső. »Kezünket nyújtjuk az orosz elvtársak felé, és melegen megrázzuk az ő kezüket, mert visszaadták az emberiségnek a szocializmusba vetett hitet, bizodalmát és reményt!» — kiáltotta Bokányi. A felelet, a zúgó »Ügy van!» belevegyült a tapsba, s akkor hangzott föl Lenin neve meg a feledhetetlen jelszó, hogy az uraikkal, a burzsoáziával --beszéljünk oroszul«. T izenkilenc fényes száz- harminchárom napja is úgy kezdődött, hogy a csepeli szikratávírón Lenin nevét és Lenin szavát vitte- hezta az éter. És az 1919-es május végén, amikor Lenin A GÉPKOCSIBAN átadta a följegyzést' Deák Ferenc, a megyei tanács ipari osztályának vezetője. — Olvassa el — mondta. Átfutottam a sorokat. A följegyzésben az állt, hogy a Somogy megyei Sütőipari Vállalat vezetői a kormányhatározat alapján kiadott bér- rendelkezések végrehajtásakor semmibe vették a szakszervezeti bizottságot, a pártvezetőségeit. Elnézték, hogy a Siófoki Kenyérgyár egyik dolgozója jogtalanul vegyen föl munkabért. A vállalat vezetője is egyetértett ezzel. Olvasom tovább a följegyzésben, hogy a központ egy-két dolgozója nem nyilatkozott elismerően a siófoki gyár munkásainak eredményeiről. (Az üzem dolgozói ugyanis a tavalyihoz viszonyítva javították a lisztfelhasználást.) A kenyérgyár tanácstermében vihar előtti csend uralkodott, amikor leültünk a tárgyalóasztalhoz. Egy kissé izgatottan várták a fejleményeket Talpai János igazgató, Zóka Sándor üzem-csoportvezető, továbbá a pártvezetőség tagjai, Katona Lászlóné, Domokos József és Sü!e Elek. (Az ipari osztályhoz küldött jelentést egyébként a pórtvezetőség véleménye alapján készítették.) A VIHAR nem is váratott sokáig magára. Kitört, mihelyt a problémák megvitatására került sor. »Azért nem beszéltük meg a bérezést a kenyérgyár szakszervezeti csoportjával, mert nem volt rá idő. Mi vagyunk ezért a hibiMegbékélés sak? ...« »A jogtalan munkabér felvételéről csak akkor értesültünk, amikor az egyik munkás kiakasztotta a falra a bérjegyzéket... « »Mi nem fizetünk kártérítést...» Ilyen mondatok röpködtek a levegőben. — Nem helytelenítettük, hogy a siófokiak megtartották a fajlagra vonatkozó előírásokat — jegyezte meg az igazgató. Hallgattam a vihart. Közben papírra vetettem egy-egy mondatot A bérezéssel kapcsolatos vita után ezt jegyeztem föl: Bármilyen rövid volt is az idő, a béremelés előtt meg kellett volna kérdezni a gyár szakszervezeti csoportjának tagjait. • S ha az igazgató még a szakszervezeti bizottság véleményét is kikéri, rövid idő alatt a megye minden üzemében megtárgyalhatták volna a bérezési problémát. A jogtalanul fölvett bérrel kapcsolatos szóváltás után ezt jegyeztem föl: Hogyan lehet az, hogy egy ember egész esztendőn át fölvesz olyan bért, ami nem jár meg neki, és azt se Siófokon, se Kaposváron nem veszik észre? De hát valóban nem vették észre? És még valami. Miért nem szólt erről az igazgatónak Sü- ’e Elek, a pártvezetőség tagja? ö ugyanis ott volt abban az üzemrészben, ahol a siófoki gyár korábbi vezetője nagy hangon kijelentette, ő majd elintézi az igazgatóval, hegy Pelyva fizetéskiegészítesként négy óira éjszakai pótlékot kapjon. Mi történt volna, ha egyszer megkérdezi az igazgatótól, valóban elintézték-e vele ezt az ügyet? A fajlaggal kapcsolatban tett megjegyzések után ezt írtam: A félreértést a vállalat egyik csoportvezetőjének felületes kijelentései okozták. Ilyen fontos problémákról nem lehet odavetett mondatokban nyilatkozni. A kenyérgyárban azt mondják az emberek, hogy nem volt érdemes takarékoskodni a liszttel. A felületes kijelentések után több lisztet használtaik fel, mint azelőtt. AZ IPARI OSZTÁLYVEZETŐ azt mondta, hogy annak a feljegyzésnek a hangneme, amelyet kaptak, egy kissé erős volt. írója nem fogalmazott mindenütt pontosan. Ám a papírra vetett hibák alapjában véve fennálltak. Fölkérte tehát a vállalat' vezetőjét, hogy két héten belül vizsgálja meg, lehet-e emelni néhány kisebb keresetű dolgozónak a bérét. A jogtalanul kifizetett éjszakai pótlék összegét az utalványozást aláíró vezetőnek visz- sza kell fizetnie — szögezte le az osztályvezető. A liszt ''elhasználásával kapcsolatban az utóbbi hónapokban kiadott igazgatói utasításokat kell követni. Ennek szelleme megfelel a takarékossági elképzeléseknek — hangsúlyozta. ( — Helyes volt, hogy a pártvezetőség őszintén beszélt a hibákról — tette hozzá. — A vállalat vezetősége azért nem értesült idejében az elmondottakról, mert nincs meg a kellő bizalom a párt- és a válla- latvezetőség között. Talpai elvtárs közbeszólt. Ezit mondta a siófoki pártvezetőség tagjaihoz fordulva: — Mondjátok meg, mikor fojtottam belétek a szórt, mikor zárkóztam el a problémák elől, mikor ütöttem a fejetekre azért, mert valamit szóvá tettetek? Domokos József pártvezetőségi tag, a munkában edzett pék így válaszolt: — Igazgató elvtárs, nem sértettél meg bennünket, mi sem eltartunk megbántani téged. Bennünket kérdeztek, és mi feleltünk . . . AZ IGAZGATÓ elcsöndesedett. Amikor az ipari osztályvezető arról beszólt, hogy e vizsgálat célja elősegíteni a munka megjavítását, Talpai elvtárs megértette, hogy senki se akarja a fejét venni. Feloldódott, megkönnyebb ült S bizonyára belátta, hegy nem elég csak meghallgatni az embereket: meg is kell kérdezm őket. Ez is szükséges a jó kapcsolathoz. És ha az igazgató előbb kérdez, mint a felügyeleti szervek képviselői, nem kerül sor a viharos vizsgálatokra, Szegedi Nándor megírta és elküldte üdvözletét a magyar munkásoknak, örök érvényű szavakat mondott ki a proletárdiktatúra lényegéről és céljáról. »Célja, hogy megteremtse a szocializmust, megsemmisítse a társadalom osztályokra tagozódását, dolgozókká tegye a társadalom ősz- szes tagjait, s megfossza talajától az embernek ember által való bármiféle kizsákmányolását. Ezt a célt nem lehet egy csapásra megvalósítani, ehhez a kapitalizmustól a szocializmushoz vivő, meglehetősen hosszú időszak kell... « Ma, a szocializmus teljes felépítésének időszakában magyar földön Lenin tanításait és gondolatait használják fel, a magyar társadalom sajátosságait, népünk történetének tanulságait figyelembe véve a magyar kommunisták. S zólt a magyar forradalmárokhoz Lenin az elnyomás sötét negyed- századában, Horthy idején is. Valamikor a harmincas-negyvenes évek fordulóján egy debreceni kommunista ifjúmunkás, Tóthfalusi Sándor lakásán a csendömyomozók egy Budapesten megjelent Kis könyvecskét leltek. Marx Károlyról és munkásságáról szóltak a kis szürke füzet lapjai,- szerzőiéként Szüts Gergelyt tüntette fel a kiadó. A nyomozótiszt elolvasta a könyvecskét, és szaporán elfogatóparancsot adott ki az »ismeretlen helyen tartózkodó Szüts Gergely ellen«, mert a füzetet igen veszedelmes forradalmi fegyvernek látta. Az is volt. Abból a kis szürke füzetből Lenin tanítását olvasták a magyar mun kások — egy Len incikket adtak ki Szüts Gergely nevével jelezve a magyar kommunisták. A jelenben ugyancsak mindennap szól hozzánk. Ha a Luna—10., a Hold első mesterséges holdja az Intemacionale első ütemeit küldi a Földre, ha a Szovjetunió kommunistái jövőt meghatározó döntéseket hoznak, ha a szót jet állam az emberiség jövőjéért száll síkra: Lenin szól a világhoz, hozzánk is. S zületése napján április, a tavasz szép magyar virágait tesszük le pesti szobrának talapzatára; nincs az messze attól a ligeti térségtől, ahol e’őször kiáltották nevét negyvenkilenc esztendeje a gyűlésező magyar munkások. G. M. Víz- és fűtésszerelőt, rakodógép-kezelőt, festő-niázolót, szakmunkásokat (nagy gyakorlattal) keres a Kőolajvezeték Vállalat, Siófok, Kálmán Imre sétány 4 (JY-iá)