Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

áPRÓ ESETIK MSZMP Mrf.vf! P!^tT"&P’A MCGVE! TANACS LAPJA Ha minden gépjárművezető ilyen volna... A Volga szép nyugodtan halad a 67-es úton Balaton- lelle felé. Szinte üres az út, vezetője mégis óvatosan tart­ja lábát a gázpedál és a fék fölött. Messze előtte e°,y kerékpáros imbolyog. Bi­zonytalan mozgásán látszik, hogy alaposan benyakalha- tott. A gépkocsivezető lába szinte automatikusan cselek­szik. Elengedi a gázt, és a féket veszi birtokba. Ötven méterre sem lehet a bicik­listától, amikor az megcsú­szik, s teljes hosszában vé­gigterül a kocsi előtt. Baj azonban nem esik, mert si­kerül elkerülni. — Szerencsénk volt, Lajos bácsi, hogy óvatosan veze­tett; bizony csak egy hajszá­lon múlott, hogy nem tör­tént baleset — jegyzi meg az egyik utas. — Aki gépjárművet vezet, annak mindig óvatosnak kell lennie. Sohasem tudhatja, hogy mi történik útközben, s ha csak egyszer is megfeled­kezik az óvatosságról, lehet, hogy éppen akkor adódik elő valami, amit azután nem tud soha jóvátenni. Egy év híján harminc esz­tendeje ül a kormánykerék mögött Nagy Lajos, a me­gyéi tanács gépkocsivezetője. Húsz esztendeje, 1946 óta van a megyénél. Fölöttesei, munkatársai és utasai úgy emlegetik, mint az egyik legmegbízhatóbb sofőrt. Aczél József, a megyei ta­nács gépkocsi-főelőadója pél­dául ezt mondja róla: — Amióta itt van, s együtt dolgozom vele, volt időm megismerni. Csöndes, meg­fontolt ember, akinek kocsi­jába nyugodtan ülhetnek be az utasok, inert jó kezekben van a volán. Munkatársai a precíz jelzővel tisztelték meg. Azért, mert nemcsak a ve­zetésben, hanem a kocsi elő­készítésében és karbantartá­sában is igen alapos. Akár­mikorra várják a kocsit, mindig hajszálpontosan jele­nik meg, se előbb, se ké­sőbb. Soha nem vár szerelő­re vagy kocsimosóra, min­dent megcsinál maga. Tár­sainak is szívesen segít. Nagy Lajos szerényen csak ennyit mond; — Szeretni kell a gépet és a szakmát. Én már gyerek­koromban rajongtam a moto­rokért, ezért vizsgáztam le 1937-ben a Magyar Techno­lógiai és Vizsgáló Intézetnél személy- és tehergépkocsi­vezetésből, és vezetek azóta is megszakítás nélkül. Társai nagy szeretettel nyilatkoznak róla; — Lajos bácsi nagyon ren­des kolléga. Szívesen segít bárkinek kérés nélkül is. Mindig arra int bennünket, hogy legyünk nagyon óvato­sak, mert a vagánykodás összeférhetetlen a gépjármű- vezetéssel. Fegyelmezettségre neveli társait, főként a fiatalokat. Nem ért egyet azzal az állí­tással, hogy kizárólag azért növekszik a közúti balesetek száma, mert sok a jármű, s útjaink nem a legkorszerűb­bek. — Ez is közrejátszik. De ha mindenki fegyelmezetten közlekedne, kevesebb tragé­dia történne. Láttam nagyon sok balesetet, s tudom, hogy igen sokszor a fegyelmezet­lenség, a vigyázatlanság idézte elő. Gyakran kell sürgős utak­ra mennie. Utasai ilyenkor arra kérik, igyekezzék, mert várják őket. Igyekszik is, de sohasem úgy, hogy a legvá­ratlanabb esetben is ne len­ne ura járművének. 1937. február 13-a óta ül a kormánykerék mellett. Ve­zetett Fiat, BMW, Opel, Vol­ga, s ki tudja, milyen gyárt­mányú, nagyon gyors járatú kocsikat. Hogy hány kilomé­tert tehetett meg, elképzelni sem tudja. Huszonkilenc év és sok százezer kilométer van mögötte. Volt olyan esz­tendő, hogy havonta 6000— 7000 kilométert is maga mö­gött hagyott kocsijával. 1954 óta például több mint 500 000 kilométert tett meg. A három évtized alatt nem volt balesete. Hacsak tehet­te, még az eléje szaladó ál­latokat is elkerülte. Az utób­bi években megkapta a bal­esetmentes közlekedésért já­ró jelvény brcnz, ezüst és arany fokozatát, a -Szakma kiváló dolgozója« kitüntetést, a napokban pedig az 500 000 kilométer balesetmentes ve­zetés után járó kitüntetést. Arra a kérdésre, hogyan si­került ezt elérni, így vála­szol; — A gépkocsinak csak mi tudunk parancsolni. De csak akkor, ha önmagunkat is fe­gyelmezni tudjuk... Mennyivel kevesebb lenne a közlekedési baleset, ha minden gépjárművezető ilyen volna! Sz. L. Csöndben ült a pádon, de szemmel láthatóan kereste, ki­vel lehetne beszédbe elegyed­ni az utazás alatt Amikor az ablak melletti asszony kite­kintve azt mondta: -Nézd, Mariska, de szép ez a vetési« — nyomban megtoldotta: »Szép bizony.« Pár perc múlva már állva magyarázott. Bros hangja be­töltötte a kocsit, lehetetlen volt nem odafigyelni és nem észrevenni, hogy ez az ember a pohár fenekére nézett. Mondta, mondta a magáét, hogy őt bizony már régen nem érdekli, mi történik a falujában meg kinn a határ­ban, majd bolond lesz dol­gozni, még mit nem! A két asszony hallgatta egy ideig, aztán az egyik türel­metlenül közbeszólt; — Hallgasson már! Nem kí­váncsi senki a hangoskodásá­L — Miért hallgassak? Akkor beszélek, amikor akarok! — Szégyellhetné magát! — Azért, mert huszonnyolc forintért nem dolgozom? Há­rom munkaegységem van ja­nuár óta. Nem elég ez? De­hogynem! ... — Jóval dicsekszik! Szép ember, mondhatom! ... Üljön le, elég volt most már! A szó keményen csattant, az ember egy piílanaitna meg­hökkent, aztán folytatta még­is: —• Miaguk meg mit agitálnak engem? Mi? — Agitálja magát a... mindjárt megmondom, hogy micsoda. Ha magának jó így munka nélkül, csinálja. De szégyellhet! magát. Erős, egészséges ember... A felháborodás szavai ha­tottak-e vagy a minden oldal­ról feléje irányuló rosszalló tekintetek, nem tudom, de el­hallgatott. Miután leszállt, még sokáig beszélgettek róla azok, akik tanúi voltak a jelenetnek . .. * * * A mozi műsorát hirdető pla­kát előtt két fiatalember áll­dogált. Fölfigyeltem rájuk, mert tollat vettek elő, és va­lamit írtak a plakátra. Köz­ben nevettek. Megvártam, míg eltávoznak, aztán szamügyre vettem a -művet«. A plakát ezt hirdet­te nagy, vastag betűkkel: Kék rabszódia. Alatta tintával a megjegy­zés:-Ahogy itt lébdeltem, elkébzeltem, minő di sszonancia: fogságba esett a Kék rapszódia.« Mérgelődni kellett volna, mert plakátra írni nem való, de ez egyszer nem tudtam mérgelődni. (Félreértés elkerülése végett: a plakátot nem Somogybán nyomták.) * * * — Húsz évvel ezelőtt egy köaépiskolában tanítottam — mondja egy ismerősöm. — Valami durvább csínyt követ­tek el a fiúk, és senki sem akarta elvállalni. Óra végén jelentkezik egy. A beígért két pofont megkapta, a harmadi­kat meg azért, mert tudtam, hogy csak magára vállalta, nem ő volt a tettes. Tegnap ülök az irodámban, s jelezték, hogy a fölöttss hatóságtól ér­kezik valaki. Kopognak, és be­lép — ő. Ő, akit húsz évvel ezelőtt megpofoztam. Rám néz, fölismer, első kérdése: -Akkor hogy állunk azzal a három pofonnal?« — Hát ilyen a sors. Az em­ber sosem tudja, hogy mikor -üt vissza« valamelyik tette... Vörös Márta Lezajlottak a vizsgák a dolgozók általános iskoláiban a nagyatádi járásban A világ tudósainak 25 százaléka szovjet Dr. F. D. Ofcsarenki, a Can­berrában megtartott Interparla­mentáris Unió szovjet küldöttsé­gének tagja kijelentette, hogy a világon élő összes tudósok 25 százaléka a Szovjetunióban tevé­kenykedik. (Tudósítónktól.) Befejeződtek a vizsgák a dolgozók általános iskoláiban a nagyatádi járásban. A be­iratkozott 304 hallgató közül kétszázhusaonegyen jelentek meg a beszámolókon, s két- száztizennégyen vizsgáztak eredményesen, A 28 százalékos lemorzsoló­dás oka részben a tanulók passzivitása volt. Hozzájárult a kimaradásokhoz az is, hogy egyes munkahelyeken még mindig nem fordítottak ele­gendő gondot a tanuló dolgo­zókra. A járás tizennyolc községe közül a legjobb eredményt Nagykorpád érte el, ahol a beiratkozott 19 hallgató közül tizennyolcán vizsgáztak sike­resen. Kisbajomban és Miké­ben a 13 tanuló közül tizen- ketten jelentek meg, és vizs­gáztak eredményesen. A végzettek nagy része szakmunkásképzőben és tech­nikumban folytatja tanulmá­nyait az új tanévben. Több mint ezer gyermek hal meg naponta Brazíliában Irtózatos tény, hogy Brazíliában naponta több mint ezer kisgyer­mek hal meg rosszultápláltság miatt. A kisgyermekeknek búza hiányában maniokalisztből készült ételeket adnak, ami igen sokszor gyomor- és bélbetegségeket okoz. KARFIOLPALÁNTA TlZ HOLDRA í Somogyi diáknapok Az idén rendezi meg elő­ször a megyei KXSZ-bizottság — e hó 23-án, 24-én és 30-án — a somogyi diáknapokat. Varga Teréz, a megyei KISZ- bjzottság nevelési osztályának vezetője tájékoztatásul el­mondta, hogy a diáknapok célja: mivel az idén nem lesz Helikon, a középiskolás önte­vékeny csoportok számára megyei fórumot biztosítani. A somogyi diáknapok programja bemutató jellegű, tehát nem verseny. Szakemberek értéke­lik a csoportok felkészültsé­gét, s a látottak alapján út­mutatást adnak a jövő évi he­likoni szerepléshez. A diáknapokat 23-án, szom­baton délután fél négy óra­kor nyitják meg a Latinka Sándor Megyei Művelődési Házban. Ünnepi beszédet Gael Tibor, a Nemzetközi Diákszö­vetség prágai magyar munka­társa mond. Szombaton és va­sárnap az irodalmi színpadok, a színjátszó csoportok, az énekkarok, a népitánc-csopor- tok és az énekes szólisták mu­tatják be műsorukat. Április 30-án a Munkácsy Gimná­ziumban a zenekarok szere­pelnek. Mintegy 1500 középiskolást mozgósított a KISZ a diákna­pokra. Csak azok a csoportok indulhatnak jövőre a Helikon- ünnepségeken, amelyele ez al­kalommal bemutatják műso­rukat. A legjobban szereplő csoportok, egyéni szereplők értékes jutalmat, oklevelet kapnak. Két hollandi ágyban tíz holdra való karfiolpalántát nevelnek a Nagybereki Állami Gazdaság kertészetében. A szépen fejlődő palántákat gnndosan ápolják, gyomlálják, a mihelyt lehet, kiültetik. (»abroY« és al anekdoták Nagy Karolj, az MTI szó­fiai tudósítója írja: Gabrovo, Bulgária egyik érdekes váro­sa jelentős kulturális ese­ménysorozat színhelye volt a napokban. Itt tartották a hu­mor és a szatíra hetét. Az országszerte sok nevetést fakasztó rendezvénynek ke­resve sem találhattak volna alkalmasabb helyet, mint Gab­rovo, amelyet az egész ország úgy ismer, mint a tréfák vá­rosát, a gabrovóiakat pedig mint sok száz anekdota fő­szereplőit. Ezekben a viccek­ben a gabrovóiak afféle »skó­tok«, akiknek a takarékossága nem ismer határt. Ám a kü­lönleges szerepkörnek meg­van a maga történelmi ma­gyarázata. A város egyike volt azoknak a bolgár településeknek, ahol a legerőteljesebben kezdett fejlődni — még az elmúlt századokban — a kapitalizmus. Mivel azonban különösebb természeti gazdagsággal: bá­nyákkal, termékeny alfölddel stb. nem rendelkezett, főként a kereskedelem — no és a szigorú takarékosság — révén tudott előbbre jutni. Lakói hamarosan arról lettek híre­sek, hogy minden garast a fogukhoz vernek. Ma természetesen ez már nem áll, személyes tapasztalataim igazolják ezt. Az anekdoták azonban tovább élnek, s a gabrovóiaknak nem maradt más hátra, mini hogy egész­séges humorérzékkel és rokon­szenves öngúnnyal ápolják és terjesszék azokat, sőt, újakat találjanak ki. íme, néhány a gabrovói vic­cek közül: Hogy több legyen Egy gabrovói gyerek cso­koládébabát akart vásárolni. — Aztán mit szeretnél in­kább, kisfiút vagy kislányt? — kérdezte tőle az elárusító­nő. — Kisfiút — válaszolta szá- mítóan a gyerek. Sohasem késő Kórházba vitte a feleségét egy gabrovói ember, hogy megoperálják. — Ezt a műtétet már gye­rekkorában el kellett volna végezni — mondta az operá­ció után fejcsóválva az or­vos. — Igazán? — örvendezett a férj. És még aznap elküldte a kórházi számlát az anyósának. Csak önkritikusan Egy gabrovói legény postán akarta elküldeni fényképét a menyasszonyának. Hogy ne kelljen bélyegre pénzt kiad­nia, ezt írta a borítékra: »Minta érték nélkül.« A vasáru és a kalauz Két gabrovói utazott a vo­naton. Szerették volna egyet­len jeggyel megúszni a dol­got, ezért az egyik ember zsákba bújt, amit a másik becsúsztatott az ülés alá. Jön a kalauz, a jegyet kéri. — Tessék — nyújtotta át a gabrovói. — És mi van a zsákban? — Vasáru. A kalauz ellenőrzésképpen belerúgott. — Peng . . . peng ... — hal­latszott a pad alól. Gyári hiba —- Elégedett vagy-e a rá­dióval ? — Nem. Nagyon gyengék a lámpái, még olvasni sem le­het mellettük. Nyugtalanság — Nt idegeskedj, a felesé­ged biztosan behúzódott va­lamelyik üzletbe, amíg eláll az eső. — Pontosan ettől félek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogj megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: W1RTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19, 15-U. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunlc vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvári L*tinka Sándor utón 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom