Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-21 / 93. szám

Csütörtök, 1966. április 31, 3 SOMOGYI NÉPLAP Az S/KP XXIII. kongresszusának anyagából holnapja A SZOVJETUNIÓ KOM­MUNISTA PARTJA XXIII. kongresszusának beszámolói, határozatiad megjelölik a me­zőgazdaság további útját is. A nyolcadik ötéves terv fő fel­adatai között szerepel az el­ért eredmények megszilárdítá­sán túlmenően a termelés fel­lendítésének biztosítása. E népgazdasági ágazat fejleszté­sére megkülönböztetett gondot fordítanak. Az SZKP Központi Bizott­sága kötelességéhez híven fel­hívta a kongresszus, a párt­tagság, a nép figyelmét a mezőgazdaságban kialakult helyzetre; az általánosan jel­lemző eredmények ismerteté­se mellett egyértelműen szólt a nehézségekről, ország-világ elé tárta azt a tudományos programot, amelynek megva­lósításával meggyorsul a me­zőgazdaság fejlődése, s hiány­talanul kielégíti a növekvő igényeket. Nem arról van szó, mintha a mezőgazdasági ter­melés az utóbbi időben visz- szahanyatlott vagy megrekedt volna — ellenkezőleg: folyto­nosan emelkedett, ám ennek mértékével, ütemével a Szov­jetunió nem éri be. Gyorsabb, erőteljesebb, tempósabb hala­dást igyekszik biztosítani a párt, felhív az adottságok tel­jesebb kiaknázására, és újabb meg újabb lehetőségiek terem­téséről intézkedik, hiszen, ezt kívánják meg a százmilliók érdekei. TÖMÖR MEGFOGALMA­ZÁSBAN a nagy horderejű program ez: az egész mező- gazdasági termelés átlagos évi ütemének 25 százalékkal meg kell haladnia a korábbi öt esztendő évi átlagos szintjét. Részflieteiben tanulmányozva B tervet, szembeötlik a sze­mes termények termelése fej­lesztésének 30 százalékos elő­irányzata. Cukorrépából az eddigi átlagos évi 59 millió tonnával szemben 80 millió­val számolnak. A 81 millió tonnás burgonyatermelést 100 millió tonnára növelik. Szá­mottevő a hústermelés foko­zása is: 9,3 millió tonnáról 11 miliő tonnára. A növényter­mesztésben a hozamok növe­lése a fejlődés alapvető mód­ja. Megkülönböztetett, minden eddiginél nagyobb gondot for­dítanak a talaj termőképesse­gének fenntartására, fokozá­sára. Abból a felismerésből táplálkozik ez az elhatározás, hogy a föld — a kongresszusi beszámoló szavaival élve — a társadalmi gazdagság hatal­mas forrása, a termelés alap­ja. CSAKNEM MEGKÉTSZE­REZŐDNEK a mezőgazdaság beruházásai — állapítják meg az új ötéves terv irányelvei. Azzal függ össze ez az elha­tározás, hogy az anyagi-mű­szaki alap erősödése, a tudo­mány és a technika vívmá­nyainak szélesebb körű fel- használása nélkülözhetetlen előfeltétele a többtermelésnek a mezőgazdaságban is. "A munkaigényes műveletek gé­pesítésének alapjává, különö­sen az állattenyésztésben, egyszersmind a falusi lakosság életkörülményei megjavításá­nak alapjává a villamos energiának kell válnia« — ol­vashatjuk az egyik előadói beszédben. A lenini villamosí­tási terv halad ezzel mind­jobban előre a megvalósulás útján. Az előirányzat szerint 1970-ben 30 százalékkal több villamos energia jut a falu­nak, mint amennyit 1940-ben az egész ország felhasznált! Nagyobb lendületet vesz a termelés komplex gépesítésé­nek folyamata. A szemes ter­mények, aztán a cukorrépa, a burgonya, a gyapot és a ku­korica után megoldják a len, a zöldségfélék és más növé­nyek termelésének gépesítését. Ennek biztosítására új mező- gazdasági gépgyárakat építe­nek, a régieket korszerűsítik. A gépesítés ütemére és mére­teire jellemző, hogy a kolho­zok és a szovhozok az előző ötéves tervidőszakhoz viszo­nyítva 1970-ig 60 százalékkal több traktort — 1 790 000 da­rabot — kapnak; az ipar eb­ben a fél évtizedben 1 100 000 teherautót és 550 000 gabona- kombájnt ad a mezőgazdaság­nak. Termésfokozó hatását fi­gyelembe véve nagy jelentő­sége van a műtrágyafelhasz­nálás megkétszereződésének. AZ 1961-TÖI. 1965-IG TER­JEDŐ IDŐSZAK egy-egy évi átlagához képest évente több mint 40 százalékkal növekszik a kolhozok jövedelme. Mi te­szi ezt lehetővé? Egyrészt az, hogy az előirányzatnak meg­felelően emelkedik a termelés, árutermelés; másrészt jövede­lemnövelő tényező a felvásár­lási árák emelése; harmad­részt ugyancsak ebben az irányban hat az, hogy csök­kent a kolhozoknak szállítan­dó termelési eszközök ára, és az eddiginek körülbelül csak a felét kell jövedelmi adóként fizetniük. Olyan program te­hát az új ötéves tervben a A probléma gyökere a múlt évre vagy talán még előbbre nyúlik vissza, még­is úgy gondolom, nem árt vele foglalkozni. Elszámo­lásról van szó. Ezt a szót ez esetben értelmezhetni így is, úgy is, mert az elszámo­lás lehet pénzügyi dolgok rendezése ügyfelek) között, de lehet tévedés is, ha va­laki elszámolja magát. A ságvári Egyetértés Ter­melőszövetkezet meg a Ga­bonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat közötti elszámo­lásra az említett szó mind­két értelmezése szerint al­kalmazható. A ságváriak ta­valy — de már korábban is — takarmánykeveréket is etettek a jószággal. A ke­veréket a vállalat juttatta a szövetkezetnek. A táp el­lenében a szövetkezet pénzt és terményt adott. Eljött a zárszámadás ideje, és a vál­lalat az idén január elején levélben közölte a tsz veze­tőivel, hogy mivel tartozik a gazdaság. Év végi tartozás volt ez, ami a tsz-től a vál­lalatnak járt. Hetyei József tsz-elnök és Bíró József fő­könyvelő hosszasan vizsgál- gatta a benyújtott számlát, és nem is hasztalanul. Rá­jöttek ugyanis, hogy all 634 forintos követelésnek nyoma sincs a szövetkezet nyilván­tartásaiban, a termény át­vételéről szóló elismervén mezőgazdaság gyorsabb fej­lesztéséinek előirányzata, amelynek megvalósításában anyagilag közvetlenül érdekelt a kolhozparasztság, s több ter­mék, hús és tej jut a fogyasz­tók asztalára. A mezőgazda­ság dolgozóinak munkakedvét a kolhozdemokrácia további szélesítésének, elmélyítésének ösztönzésével is igyekszenek növelni. A párt javaslatára készülnek összehívni a kolhoz­parasztok harmadik országos kongresszusát azért, hogy megvitassa az új alapszabályt. A kolhozmozgalomnak ez a nagy politikai eseménye min­den bizonnyal tovább növeli a parasztság tettvágyát, a mező­gazdasági munkának hatékony lendítőerejé é válik. VILÁGOS HELYZETKÉP és tudományosan megalapo­zott program; reálisan kitű­zött célok és gondoskodás megvalósításuk személyi és tárgyi feltételeiről; anyagi ösztönzés és politikai-erkölcsi buzdítás — scik más tényező­vel együtt mindez a siker zá­loga. A XXIII. kongresszus szónoki emelvényéről elhang­zott szavak a jövő ígéretével a ma és a holnap dolgos hét­köznapjainak teendőit is vá­zolták: »A párt felhívja az összes kolhozparasztokat, szov- hozmunkásokat, agronómuso- kat, mezőgazdasági gépésze­ket és más szakembereket, hogy már az ötéves terv első évét tegyék a gabonatermelés és a többi mezőgazdasági üzemág határozott fölemelke­désének esztendejévé. Ezzel szVárd alapot teremtenek a mezőgazdasági termelés ötéves tervének sikeres teljesítésé­hez.« nyékén. A levél szerint mi­minőségi kifogás miatt ter­heli a gazdaságot ez az ősz- szeg De mire vonta le a vállalat ezt a pénzt, hiszen a cseretermény átvételekor semmit sem közölt? A másik adat, ami szintén elgondolkodtatta a tsz-veze- tőket, az öt vagon kukori­cának a követelése. Ök bi­zony csak 223 mázsával tar­toznak, hogyan kerül ide ak­kor az öt vagon? Mindez talány volt, nagy kérdőjel, hiszen a tsz a vál­lalat járási kirendeltségével havonta rendszeresen egyez­tette a tartozást meg a já­randóságot, és akkor min­den rendiben volt, minden egyezett A szövetkezetiek nem hagyták annyiban a dolgot; Siófokon, a járási mezőgazdasági osztály ille­tékesei is biztatták őket, hogy járjanak utána. Utánajártak. Ennek ered­ményeként a vállalat elis­merte, hogy a szövetkezet nem öt vagon, hanem csak 223 mázsa kukoricával tar­tozik. És a több mint 11 000 forintos követelés, amely ugyancsak szerepelt abban a januári levélben, és ame­lyet szintén nem ismert el a szövetkezet? Azt azóta sem kéri a vállalat. Tavalyról szóló, de az idén januárban kiküldött elszá­molt elszámolások ezek. A vállalat postára adta a hibás számlaegyeztetéseket, a ságvári Egyetértés Tsz viszont nem értett egyet ezekkel a számokkal, ha­nem az elnök és a főköny­velő utánanézett a dolgok­nak. Jól tették. Érdemes követ­ni pélájukat, és érdemes el­gondolkodni azon: egy vál­lalat, amelynek a termelő- szövetkezeténél fejlettebb számviteli rendszere van, hogyan közölhet ennyire té­ves adatokat? Kőműveseket és segéd­munkásokat vesz föl az ÉM Somogy megy ei Állami Építőipari Vállalat kaposvári és környéki, siófoki és környéki épít­kezéseire Különélés! pótlékot fiz tünk Kaposvár területén: családfenntartóknak na >i 15 Ft-ot, nem család- fennt írt nak napi 10 Ft-ot; vidéki munkahelye­ken: család ■'rntortókna napi 20 Ft-ot, nem csa­lid nníart'n ledig napi 15 Ft-ot, ha vidéki laké-' eleien'.'« rende eznek. Munkásszállást, üzemi étkezést biztosít nk. A felvételkor tanácsi igazolás szül s’gcs. Jele tkezés: Kaposvár, Május 1. utca 57. és Siófok, Fő u. 200. (52241) í N Elszámolt elszámolás Barcsi m un h Csak korban különböznek egymástól. Va­lamennyien fizikai munkások. A legfiatalabb 25 éves sincs, a legidősebb az ősszel nyug­díjba megy. Ketten a fűrészüzemben, kelten pedig az ÉM új gópjavító-gépgyártó üze­mében dolgoznak. Mind a négyen a Gábor Andor nevét viselő barcsi munkásőrszázad tagjai. * * * Naptól barnított, ráncokkal barázdált arc, kemény szorításű, erős kéz, csöndes, nyugodt beszéd — ez jellemzi Győri Jánost. A bemu­tatkozáskor hozzáteszi, hogy ő a Győri János I. Fia is munkásőr, de rajtuk kívül van még egy ilyen nevű elvtárs a században. A fűrészüzem tmfk-résziegének dolgozója. Elmondja, hogy hol, merre, milyen körül­mények kőzett dolgozott életében. — 1922-ben kerültem a fűrészüzembe. Nem sokáig dolgozhattam, mert a gazdasági vál­ság idején ki tettek az utcára. Jártam az or­szágot sok ezer társammal együtt, s elvállal­tunk mindenféle munkát. Voltam bányász Nován és Bakonybélen, építőmunkás Pesten és más városokban. Dolgoztunk meg sztráj­koltunk, hogy emberibb körülmények között élhessünk. Október elsején elbúcsúzik a fűrészüzemtől. — A munkásőrségtől azonban nem válók meg. Megalakulásától, 1957 márciusától vá­gyók tagja, akkor tettem esküt. Jó erőben érzem magam, egészséges vagyok. A tíz esz­tendőt leszolgálom, mielőtt onnan is nyug­díjba megyek. * * * A ktsz-nél dolgozott szobafestö-mázolóként. Amikor meghallotta, hogy új üzemet telepí­tenek a járási székhelyre, s munkásokat ke­resnek, az első között jelentkezett Móré Jó­zsef. — Igaz, az üzemben nem egészen szakmába vágó feladatot végzek, de másfél esztendő alatt megszoktam. A különféle gyártmányo­kat — cemenísiló, szállítószalag, tetőszerke­zet stb. — festjük mártó, illetve szóró eljá­rással. Nagyon kell vigyázni a festék alap­anyagának összeállítására, mert az kihat a munka minőségére. A minőség állandó javítása fontos felada­ta a fiatal üzem minden munkásának. Erről tanácskoztak a legutóbbi párttaggyűlésen is. Móré József a taggyűlés óta gyakran 10— 12 órát dolgozik társaival együtt. Attól füg­gően, hogy mennyi festésre és szállításra elő­készített gyártmány áll az udvaron. Addig nem mennek haza, amíg valamennyit be nem festették. Így nem rozsdásodik, és megelőzik a gyártmány minőségének romlását Néhány évvel ezelőtt Szigetvárra, Pécsre hordták a kiégett, .tekercselésre szoruló vil­lanymotorokat a barcsi fűrészüzemből. 1963- ban létrehoztak egy tekercse’őrészleget, az­óta itt dolgozik Angyal István munkásőr is. — Sokat megtakarít az üzeim azóta. Szál­lítási költség nincs, gyorsabban elkészül a munka, kevesebbet állnak a gépek. Tavaly például 350 motort tekercseltünk meg. Még nagyobb lehetne a megtakarítás, ha a gépen dolgozók gondosabb munkát végeznének. Fi­gyelmüket sajnos elkerüli a sokszor előfor­duló fáziskiesés, s ahelyett, hogy leállítanák a giépeket, tovább erőltetik. Ez rendszerint a motor leégésével végződik. Főleg a csurgói telepen tapasztalni ezt. Alig van olyan hét, hogy ne hoznának kiégett motort tekercse­lésre ... Egy-egy motor megjavításának költ­sége pedig meghaladja az ezer forintot. A tekercselők a villanyszerelő műhely töb­bi dolgozójával szocialista brigádot alakítot­tak tavaly. Vállalták többek között a ki­égett motorok azonnali és kifogástalan minő­ségű megjavítását. » * * Valamikor a vas útért, a hosszú szerelvé­nyeket vontató mozdonyokért rajongott Kom­lói János. Ezért is jelentkezett a Barcsi Fű­tőháznál lakatos- és mozdonyvezető-tanuló­nak. Amikor megszűnt a fűtőház, s Pécsre, Kaposvárra, majd pedig Somogyszobra ve­zényelték, megunta az örökös távollétet, és alapító munkása lett ő is az ÉM gépjaví-tó- gépgyártó üzemének. Fiatal, mindössze hu­szonnégy éves, de máris brigádvezetője a lakatosoknak, emellett a szakszervezeti bi­zottság elnöke. S hogy milyen munkát végezj arra az a legjellemzőbb, hogy az új gyárt­mányok mintadarabjait rendszerint vele ké­szíttetik el. — Tanulni szeretnék, hogy jobban ellát­hassam munkámat, és nagyobb hasznára le­hessek az üzemnek — mondja. Ezért elsők között jelentkezett, amikor a Pé­csi Fémipari Technikum kihelyezett osztá­lyát szervezték Barcson. Az idén sajnos nem sikerült megindítani az iskolát, mert kevés volt a jelentkező. De azért a tanulásról nem mondott le. Majd az ősszel... * * * Szabados István parancsnok szerint mind a négy munkásőr fegyelmezett, a szolgálatot pontosan ellátó, a kiképzési feladatokat tö­kéletesen végrehajtó ember. Ezért kapott ta­valy Angyal István »Kiváló munkásör«-jel- vényt; Komlós János pedig tagja az első »Kiyáló« címet elnyert rajnak. H. F. Szalai Lászlé

Next

/
Oldalképek
Tartalom