Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

Snerda, 1966. április 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP BESZÉLGETÉS A MUNKÁRÓL — A Biczót keresi? Bizto­san kinn lesz a majorban. Nagyon rendes, lelkiismeretes gyerek. Közülünk való. De­cember óta van itthon. A kora reggeli napfény még nem szárította fel a csil­logó harmatot. A ráksi ma­jorhoz kanyarodva jólesett végigtekinteni a földeken. Hir­telen az jutott eszembe, amit évekkel ezelőtt talán éppen ennél a táblánál hallottam. Arra már nem emlékszem, hogy ki mondta, csak a sza­vai maradtak meg emlékeze­temben: -Nézzen körüL Nem­csak az iparos munkáján lát­szik meg, hogy milyen szív­vel, szakértelemmel végzi el a feladatát Meglátszik az a földön is. Egy tábla szinte mindent elmond arról a pa­rasztemberről, aki dolgozott rajta.« Szépen zöldellő gabonákat másutt is látni. Azért jutot­tak mégis eszembe ezek a mondatok, mert olyan simá­ra, szépre, szemnek is tetsze­tősre elmunkált szántásokkal, mint ezek, már ritkábban ta­lálkozik az ember. — Ilyen földben jól lehet dolgozni. — Ügyes gyerekek a mi traktorosaink! — Biczó Lm jós Gábor műszaki vezető ezzel nyugtázza a hallott véleményt. Hangjában van egy kis büsz­keség is, de benne érzem azt is, hogy az már csak termé­szetes, hogy munkájuk után ilyen a föld. Igen. Azok a táblák, a ha­tár közvetlenül a traktorost dicsérik, közvetve azonban őt is. Csak erről ritkábban szok­tunk beszélni. Mert a jó munkához nemcsak igyekezet, akarat, hanem kifogástalan munkaeszköz is keil. — Csak három gépet javí­tott az állomás, a többit ma­gunk csináltuk meg Főjaví­tásra gondolok — teszi hozza a pontosság kedvéért. — Itt? — Igen A műhely kicsi, szűk. Ha benn áll egy gép, nem köny- nyű dolgozni mellette. __ A fölszerelés viszonylag j ő. Nem azt mondom, hogy gazdag de lehet vele dolgoz­ni. A traktorosok március kö­zepére végeztek Ráksiban a szántással. Ahol lehetett, még a belsőségeket, a házi kerte­ket is géppel munkálták el. A titka az, hogy nagyon ko­rán kezdtek, és négy gépük éjjel-nappal, két műszakban dolgozott. — Ügy szerveztük meg a javítást, hogy a korai tavasz nem ért váratlanul bennün­ket. Itt ez az utolsó négyze­tes vetőgép, amin van még egy kis munka. — S azután? — Jön a többi. Fűkaszák, máhláderek ... Itt soha sincs megállás. Mert közben szinte mindennap bejön valami kis igazítandvaló. Csak akkor nyu- godtabbak a napjaink, amikor szép, napsütéses idő van. Amikor esik, és a szükség van rá egy ilyen gé­pesített gazdaságban. Szokták mondani, hogy a munkahely az ember második otthona. A műszaki vezető is így beszél a megépítendő műhelyről, j Pedig csak december óta van ! itt. — Nézze, én itthon vagyok, itt nevelkedtem. Mikor ide­jöttem — kölcsönös volt, mert hívtak is, én is gondoltam rá —, akkor hazajöttem. Sokat számít ez! Itt van a kereszt­apám (Márkus Lajos), együtt dolgozom vele. Valamikor ná­la kezdtem tanulni a szak­mát. Szikrázik a napfény a ja­vítás alatt álló gépen. A mű- többiek helyből kihallatszik a munka szusszanáshoz jutnak, pihen­nek egy kicsit, nálunk akkor van a legnagyobb hajrá. Meg­nézni gyorsan mindent, ha va­lami baj van, kijavítani. A beszéd fonala visszaka­nyarodik a szűk műhelyhez. Képzeletben feltűnik egy kor­szerű műhely képe. Jövőre szeretnék megépíteni. Nagy jellegzetes zaja. — Mit mondjak? Eddig még semmi fennakadás nem volt. Jól érzem itt magam. Jó nézni a majort ölelő föl­deket A munka dicséri mes­terét. S ebben a többiekkel együtt neki is része van. Vörös Márta Ne menjünk ki a folyosóra! t A siófoki járásban hallot­tam a következő történetet. Egy pártnapan szó esett a szocialista hazafiságról, s va- lafki felháborodva újságolta, hogy milyen esetnek volt szemtanúja: Vonaton utazott, s a kupáján egy férfi minő­síthetetlen módon ócsárolta népünk eredményeit, semmi sem volt neki jó, ami húsz év alatt történt hazánkban. A »régi szép időket“ emlegette uncs-untalan. »-Na és mit tettél te ennek hallatára?« »•Nem bírtam már hallgatni, és ki­mentem a folyosóra... ■* — volt a válasz. Előfordul ilyen eset min­dennapi adukban, amikor ha­tározottan állást kellene fog­lalni valamilyen kérdésben, vissza kellene utasítani az alaptalan, rosszindulatú vá­daskodást, némelyek azonban inkább «-kimennek a folyosó­ra-«, hogy ne hallják a fülük­nek, szívüknek nem tetsző mondatokat; zsörtölődnek, az­tán meg sürgetik, hogy tenni kellene valamit a rágalmazók ellen. Elvi-politikai bátortalanság­ról van itt szó, s ezért nem mehetünk el szó nélkül mel-laz iuegenforgalmd idény megí A MÁV Dombóvári Épí­tési Főnöksége fölvétel­re keres segéd­munkásokat a kaposvár—fonyódi és a kaposvár—gyékénye­se vonalon folyó vasút­építési munkákhoz. Tel­jesítménybér. Szállás. Munkaruha (téli-nyári). Utazási kedvezmény. Jelentkezni lehet Dom­bóváron, az építési fő­nökségen (vasútállomás) és Jákó állomáson, a felépítményi építésveze­tőségen. (3732) A munkások fegyelme a vezetők fegyelme AZ UTÓBBI HETEK ter­melési tanácskozásain több hozzászólásban elhangzott, hogy az 1966. évi tervek tel­jesítésének föltétele a szi­lárdabb munkafegyelem. Ki­fogásolták azonban, hogy fe­lelős üzemi vezetők gyakran túlságosan is egyoldalúan ér­telmezik a munkafegyelmet. Ezt mondták: "■Ha egy munkás elkésik a gyárból, eljárást indítanak ellene — jogosan. Ha hibájá­ból selejtes lesz a termék, kártérítést fizet — szintén jogosan. Bármilyen formában megsérti a fegyelmet, számít­hat rá, hogy nem marad büntetlenül. Rendjén van ez, hiszen az üzemek életének lényege a fegyelmezett mun­ka, s ezt meg kell követelni, még ha kisebbek is a károk. Kevés vezető beosztású dol­gozót vonnak azonban fele­lősségre akkor, ha a mun­kás órákig tétlenségre kény­szerül a gép mellett, mert hiányzik az anyag, késik a rajz, vagy nincs megfelelő szerszám, bár gyakran mil­liós értékek forognak ve­szélyben.« A FEGYELEM ilyen egy­oldalú értelmezése joggal bántja a munkások igazság­érzetét, hiszen tudják, hogy kényszerű semmittevésük igen gyakran a .belső üzen* szervezetlenségből, a felületes irányításból ered. Igaz, a ké­sést, a fölösleges gépállást — általában a munkás fegyel­mezetlenségét — könnyű megállapítani, hiszen az legtöbbször szemmel látható, idővel mérhető, és alaposabb vizsgalatot nem igényel. A műszaki és a gazdasági ve­zetők fegyelmezetlenségére azonban sokszor csak jelek­ből lehet következtetni, pon­tos megállapításuk sokoldalú elemzést, alaposabb körülte­kintést kíván. Mégis nagy szükség lenne erre, mert — példák bizonyítják — megéri a fáradságot. Nem olyan rég több válla­latnál megvizsgálták a gépek állásidejének okát, s megál­lapították, hogy az 60—70 százalékban a termelés szer­vezetlenségéből adódott. A jobb anyag-, alkatrész- és szerszámellátásra hozott in­tézkedések, a szállítások megjavítása, az ütemesebb munkaadagolás után üzemen­ként változóan 15—25 száza­lékkal csökkent az állásidő. Ez a tapasztalat is igazolja, hogy a fegyelem másik olda­lának erősítése, a vezetés színvonalának emelése igen vagy népgazdasági tartalékot jelent. Nemcsak a vállalatok ve­zetőinek, hanem a munkások­nak sem közömbös, hogy mi­lyen mértékben javul a szer­vezés, az irányítás fegyelme. Törvényszerű, hogy ahol nagyok a termelési zavarok, ott soványabb a fizetési bo­ríték, és veszélyben forog a nyereségrészesedés is. Jogos tehát az igény, hogyha az üzemek vezetői szigort köve­telnek meg a munkásoktól, ugyanúgy követeljék meg ezt önmaguktól, a termelés bár­mely irányító posztján levők­től is. HASZNOS ÉS KÖVETEN­DŐ MÓDSZER, ha a kétol­dalú fegyelmezést kiegészíti a közösség nevelőereje. A múlt év végén egyik üzem műsza­ki vezetője súlyos bírálatot kapott, mert nem bízott be­osztottjaiban, és mindent ma­ga akart elvégezni. Ennek következménye kapkodás, szervezetlenség, a fő felada­tok felületes megoldása lett Először arra hivatkozott, hogy nem látja biztosítottnak beosztottjai munkájának ala­posságát Később azonban, amikor tényekkel bizonyítot­ták, hogy a helyszíni irá­nyításra, ellenőrzésre, a mun­ka számonkérésére emiatt nem jut ideje, nehezen ugyan, de belátta hibáit és változ­tatott munkamódszerén. A termelési tanácskozáson kide­rült, hogy az őszinteség egy cseppet sem csorbította te­kintélyét, sőt megerősödött vezetési módszere, stílusa né­hány hét alatt egységesebbé kovácsolta az üzem kollektí­váját Voltaképpen ezzel te­remtette meg annak alapját, hogy minden dolgozótól — munkástól és műszakitól egyaránt — fegyelmet köve­telhessen. A VEZETŐI FELELŐS­SÉGÉRZET fölkeltése. az önállóság és az öntevékeny­ség, a határozott és a sze­mélyt nem tekintő erély, az rmh—ekben való bizalom — mind-mind módszere a két- Gvaaiú fegyelmezésnek, a szocialista vállalatvezetés­nek. A munkások igazságér­zete is úgy kívánja, hogy üzemeink igazgatói és műsza­ki vezetői éljenek vele... Kovács András lette. Az MSZMP Politikai Aka­démiáján márciusban Komó­csin Zoltán, a Központi Bi­zottság titkára éppen ezekről a dolgokról beszélt; a többi között azt fejtegette, hogy en­nek a témakörnek a vizsgá­lata, mélyreható elemzése ideológiai munkánk egyik leg­fontosabb, legidőszerűbb fel­adata. »Néha azonban a haza- fiság kérdésében megnyilvá­nuló bátortalanság átcsap egy fajta, igenis nagyfokú bátor­ságba. Megengedhető dolog-e például, hogy amíg a magyar nép döntő többsége becsülete­sen, öntudatosan dolgozik, ad­dig akadnzk olyanok, akik az építőmunkában eddig még nem sokat tettek, a saját egyé­ni bánatukat, kiábrándultságu­kat vagy vélt sérelmeiket az egész nép hangulatának igye­keznek feltüntetni? Vannak emberek, akik a külföldiekkel (természetesen elsősorban a Nyugatról jövőkkel) úgy be­szélnek az itthoni viszonyok­ról, az eredményekről, hogy az enyhém szólva nem egyez­tethető össze sem a tények­kel, sem a nemzeti öntu­dattal, és sérti hazafiságukat is. Nyíltan és bátran mond­juk ki: nem tűrhetjük szót­lanul, hogy egyesek hamis té­nyek és szemléletek alapján gúnyt űzzenek népünk nem­zeti tudatából, és sértegessék önérzetét.« Jogos a kérdés: Aki sem­mibe veszd fejlődésünket, aki csaik a hibáikat hajlandó ész­revenni, akinek semmi sem jó, hazafinak nevezheti-e magát? Aligha! A hazafi: hazáját sze­rető, hazáj árért lelkesen dol­gozó és népe társadalmi hala­dásáért harcoló ember, a ha- zafiiság pedig öntudatos, -te­vékeny, áldozatos hazaszere­tet. (De a hazafiság fogalma mindenképpen együvé tartozik a proletár internacionalizmus­sal is, hiszen a történelmi és mai példák egyaránt azt bi­zonyítják, hogy következetesen szocialista hazafi csak az le­het, aki proletár internaciona­lista is egyben.) Ügy véljük, e téma föltevé­sének időszerűséget ad So­mogybán a Balaton is. Nagy készülődés folyik megyeszerte nyitójára, külföldi turisták tíz­ezreit várjuk vendégként a magyar tenger partjára és a megye belső területeire is. De ha a Komócsin elvtárs által elmondott jelenségek megis­métlődnek, s akadnak majd némelyek, akik nyugati máda- tukban megfeledkeznek arról* hogy ennek az országnak a kenyerét eszik, akikor válóban le kell vonni a szükséges ta­nulságaikat. S itt jutunk el ahhoz a gon­dolathoz, hogy egyetlen — önmagát jó hazafinak tartó —* ember sem mehet ki a »vonat folyosójára«, ha rosszindula­tú megjegyzéseiket hall or­szágunkról; nem tűrheti el, akár idegen nemzetiségű, akár egykori magyar állampolgár rágalmazza hazánkat. A ven­dégnek természetesen vannak: jogai, de ez nem jogosít föl senkit sem arra, hogy izgas­son, rágalmazzon. Igenis, merjünk vitába száll­ni bárkivel, hiszen nincs szé- gyellniválónk. A hárommillió koldus országa nagyszerűen fejlődő, erősödő, szocializmust építő ország lett Eredmé­nyeinket, vívmányainkat ba­rát és ellenség egyaránt elis­meri. Ebben az országiján, aki becsülettel dolgozik, becsület­tel megél. Rosszindulatú kriti- zálóiruk esetleg szemünkbe mondhatják, hogy akkor miért bírálunk mi egyes jelensége­ket, ha mindennel meg va­gyunk elégedve. Korántsem ar­ról van szó, hogy eredmé­nyeinket felmagasztaljuk. Jól tudjuk, van még hiba — nem is kevés. De ha mi bírálunk, azért tesszük, hogy -mihama­rabb megszüntessük a hibákat. S mi nyugodtan bírálhatunk., mert ez az ország a miénk, önmagunknak építjük szocia­lista társadalmunkat, s az olyan lesz, amilyenné mi for­máljuk. Említettük, hogy a hazafiság fogalmának pontos megismer­tetése ideológiai munkánk egyik legfontosabb feladata. Pártszervezeteinkneik éppen ezért különös gondot kell rá fordítani. Hogy egyetlen em­bernek se kelljen »kimennie a folyosóra-! Polesz György LÁNCTALPAKON A HATÁRBAN Kovács József, a kóroshegyi Jobblót Termelőszövetkezet traktorosa azok közé a gépke­zelők közé tartozik, akik nem is tudnák másképp elképzelni életüket, csak ezzel a zötyögő, dübörgő masinával. Mi örömöt találni ebben az élettelen szer­kezetben? — kérdezhetné va­laki. Nos, nagy örömét leli benne az, aki igazán szereti, megbecsüli. Enélkül a gép ha­mar megunja a barátságot, cs felmondja a szolgálatot. Meg­tartani, okosan hasznosítani csak az tudja, aki gondját vi­seli. És nem türelmetlenkedik, ha néha valami nem stimmel... Most éppen nem stimmelt valami. Az egyik alkatrészt ki kellett cserélni. S aztán ismét végigdübörög a kőröshegyi ut­cákon meg a dűlóutakon ez a súlyos gép, Kovács József lánc­talpas traktora. A magas, olajjal, zsírral ösz- szekent ruhájú férfi harminc­hat éves. Mióta elég erőt érez a munkához, csak traktorral dolgozik. A gépállomások meg­alakulásakor még úgyszólván gyerek volt, de gépre jelentke­zett. — Több gépállomáson dol­goztaim, tizennégy éve állan­dóan lánctalpassal járom a határt. Éveken át szántottam, vetettem a Jobblét Tsz földjén :s mint gépállomási traktoros — mondja a DT kezelője. — Aztán meggondoltam magam, és beléptem a szövetkezetbe Itt él a feleségem meg az öt gyerekem, és bíztam abban, hogy itt sem jövök ki rosszab­bul, mint az előző munkahe­lyemen. — És hogyan találta meg számítását itthon? — Őszintén mondom, csak most kezdenek igazán rendbe jönni a dolgok, mert eddig nem volt olyan részesedés, amivel dicsekedni lehetne. Igaz, erősödtünk, csak nem nagyon látszott meg az oszta­lékon. Abból élünk, amit a szövetkezettől kapok, a fele­ségem az ölt gyerektől nem dol­gozhat. Tavaly tizenkilenc fo­rintot ért a munkaegység, év végén kaptam tizenötezer fo­rintot. No, ha ezt elosztom hó­napokra, bizony kevesebb jön lei, mint amennyit a gépállo­máson kaptam.. . Egy panaszkodó, elkeseredett ember mindezt nem úgy mon­daná el, ahogyan a kőröshegy! traktoros. A siránkozás nem ilyen, ö ezt csak úgy elmond­ta, mert érezte, hogy így vá­laszolhat arra a kérdésre, ho­gyan találta meg számítását. Hát így. Pontosabban ezután válik be a számítása, így véli: — Most annyi előleget ka­punk havonta készpénzben, mint amennyit a múlt évben egy-egy munakegysé-g ért. Te­hát a végösszeg az év végén még nagyobb lesz. Ha a terve­zett részesedést eléri a szövet­kezet, máris elmondhatom, hogy jól jöttem ki... Problémák mindig akadnak, kisebbek és nagyobbak, gyor­san elmúlok és tartósak is. Itt van például a műszáknorma teljesítése után járó munkadíj. ez a másfél munkaegység. Ezt akkor kapja, ha vet. Ugyanak­kor a gépfarosnak két egységet ad a szövetkezet. — Nekem mindennap men­nem kell, a fogatos meg, ha egyéb dolga akad, otthon ma­rad, és más jön helyette. Rám mindig számíthatnak, s irán­tam nem ilyen elnéző a veze­tőség, én úgyszólván napon ta megyek a gépemmel. Ez nem tükröződik a fizetésemben ... Észrevétele mellett nem le­het elmenni szó nélkül. A gu­mikerekű traktorok fürgébbek, igaz, nagyobb teljesítményt is kell elérniük azoknak a trak­torosoknak, minit neki. De ott vannak a meredekebb dombol­dalak és általában a nehezeb­ben elmunkálható földek, ezek mind a lánctalpasra várnak. Mindezt figyelembe kellene venniük a vezetőknek, amik r a mun.kadíjazásrói döntenek. Hiszen ők is azt állították, hogy »Kovács József a legjobb traktorosunk, a teljesítményé­vel elégedettek vagyunk.« Ha ez így van, akkor adni kellene kérésére, észrevételére, hiszen indokolt. — Mit és mennyit dolgozott az idén? — Szántok, tárcsázi k és ve tek ezzel a géppel. Ha las-ab­ban is, de eldöcogünk a domo- oldalakon. Körülbelül százöt­ven hold szántás meg ennek a területnek az utómunkája van mögöttem. Meg egyéb munkák M, de azok aprób­Nincs váltótársa. Reggel hat­tól este kilenc-tíz óráig ráz­kódik a lánctalpas vezetőfül­kéjében. Januárban lábtörés miatt nem mozdulhatott kj otthonról, mégis több mint száz egységet szerzett március végéig. Azt mondták róla, hogy ta­valy ősszel addig szántott, amíg a föld le nem fagyott. Tele van igyekezettel és sze­retettel a gépe iránt. — Mi a véleménye a lánc­talpasáról? — Két éve ülök rajta, még nem hagyott cserben. Elége­dett vagyok vele. Ezt mutatja idei teljesítmé­nye is. Nemcsak dolgozott a géppel Kovács József, hanem törődött is vele. És ezst az élet­telen, rideg munkaeszköz meg is hálálja. Ilernesz Ferenc KÖZÜLETEK, MAGÁ­NOSOK. FIGYELEM! megyei Szik- ■ Halat iuvarozó­A So vízip lófogat u részlege mindenféle pontos áru gyors, A fuvar megrendelhető Kaposvár, Május 1. u. 50. sz. alatt. Telefon: 12-65. (52680) 17812283

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom