Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-15 / 62. szám
Kedd, 1966. március 13, 3 SOMOGYI MEPEAf KÖVETKEZETESSÉG A VÉGKEH UTASBAN ISMERKEDÉS A MIKROSZKÓPPAL NYERS REZSŐ ELVTARS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára Gazdasagunk a mérlegen címmel cikket írt a Népszabadság vasárnapi számában. Elemzésében jól megfigyelhető ez a hármas tagozódás: a gazdasági cselekvés hatékonysága, az élet- színvonal alakulása és a gazdaságirányítás reformja. Ezeket a témákat tartja a Központi Bizottság a legidő- i szerű bb gazdasági kérdések- ! nek, s a közvélemény érdek-1 lődése ugyanezekre irányul. I A párt tevékenységének ta- j pasztalatai alapján, bizonyí-1 tó tények felsorakoztatásával a Központi Bizottság titkára cikkében — az írás címének megfelelően — mérleget készít, átfogó képet ad népgazdaságunkról. A múlt éret értékelve Nyers elvtárs megállapítja: 1965-ben sikerült népgazdaságunk egészében növelnünk a gazdálkodás hatékonyságát. Erre vall az a tény, hogy a termelés meny- nyiségi fejlesztésének mérsékeltebb üteme mellett számottevőbben javultak a minőségi mutatók. A termelékenység lényegesen gyorsabban nőtt a termelés emelkedéséhez viszonyítva, mint bármikor korábban. Az állami iparban az önköltség csökkentésének üteme némileg gyorsult, az ipari eredetű készletek viszont mintegy 2—2,5 milliárd forinttal kisebb mértékben emelkedtek, mint 1964-ben. Mindezek is kedvező kezdetnek a Jelei, s a minőség javulása egyúttal a jövőbeli gyorsabb ütemű fejlődésnek az alapja. Jelentékeny növekedést mutatnak az életszínvonal több évi időszakot jellemző adatai is. 1960 és 1965 között a munkások és alkalmazottak reálbére 8 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem 18 százalékkal, a parasztság egy főre jutó reálfogyasztása pedig 16—17 százalékkal emelkedett. Fejlődésről van tehát szó, mégis adódtak problémák ezen a téren. Egyfelől: a lakosság jövedelmének kisebb hányada realizálódott a reálbér emelkedésében, a nagyobb rész a béren kívüli juttatások formájában jelentkezett. Márpedig tudott dolog, hogy ami — ismert szóhasználattal élve — a borítékon kívül van, azzal kevésbé számolnak az érdekeltek. Másfelől említésre méltó az a probléma, hogy az ismert emelkedés az említett időszakban eléggé egyenlőtlen volt. Mindebből adódik a cél is. a feladat is: »-Arra kell törekednünk, hogy a gazdaság minden ágában egyenletesebben javuljon a hatékonyság is, a dolgozók jövedelme is.« AZ ÉLETSZÍNVONAL alakulásával összefüggésben Nyers elvtárs részletesen fejtegeti az ár-, bér- és szociális intézkedések jelentőségét, magyarázza fogadtatásuk tapasztalatait, és elemzi várható mostani meg távlati hatásukat. E témakörben külön kiemeli a mezőgazdasági termelés növelésének ösztönzését, ami egyaránt fontos a növekvő belső fogyasztás és a bővülő kivitel igényeinek kielégítése szempontjából. Ami a bérből és fizetésből élők helyzetét illeti. annak egyik máris megfigyelhető vonása, hogy keresletük eltolódik, mégpedig olyan irányban, hogy össz- fogyasztásukban növekszik az olcsóbbodó iparcikkek részaránya. Ez a jövőt tekintve a termelés és a fogyasztás jobb összhangjának megteremtését ígéri. Az a párt álláspontja, hogy az érdekelt szerveknek kötelességük a termelés és fogyasztás kérdéseire egyforma figyelmet fordítani. Nyers elvtárs erről igy ír: »A termékek választéka. az áruk minősége, az ellátás egyenletessége az életszín vonalnak nagyon fontos tényezője, s ennek megfelelő súllyal kell kezelni azokat a közgazdasági és az állami életben. Azt is reálisan számba kell vennünk, hogy a fogyasztók ellátásában a szocialista bolti kereskedelem mellett jelentős a piaci kereskedelem, a termelők közvetlen árufelhozatala és a piaci áralakulás. Nem lehet közömbös számunkra. hogy a szabadpiacon a jellegzetes piaci árukban árubőség vagy áruszűke van-e, emelkednek-e vagy szilárdak az árak. Nagyobb, tudatosabb, ha úgy tetszik, tervszerűbb befolyást kell gyakorolnunk a szabadpiacra a jövőben.« Nyers elvtárs harmadik témakörként a gazdaságárányi- tási rendszer reformjának általános elvi, időszerű gyakorlati és távlati kérdéseit taglalja. Utal az országos vita legfőbb tapasztalataira, kiemeli a közgazdasági tényezők megnövekedett szerepét az irányításban, meghatározza a gazdasági vezetőkkel szemben támasztott követelményeket, majd cikkét ezekkel a megállapításokkal fejezi be: »A gazdaságirányítási reform kidolgozása megfelelő ütemben halad, s lehetségesnek látszik, hogy a közeljövőben már konkrétabb és végleges határozatok szülessenek. A reformban ugyanakkor már most is benne vagyunk, hiszen szemléletünkben már nagymértékben s konkrét- gazdasági cselekvésünkben is mindjobban érvényesülnek a reform felismerései. A végső döntés és a munka neheze, persze, még előttünk van.« BENNE VAN AZ ELEMZÉS ALLASFOGLALASÁBAN az a történelmi tapasztalat, hogy pártunk a gazdasági építés kérdésedre mindig nagy ügyeimet fordított. A gazdasági munka hatékonyságának növelésének feladatait a nyolcadik kongresz- szus állította homloktérbe, a Központi Bizottság 1964. decemberi határozata jelölte meg aztán legnyomatékosabban ennek elvi és mindennapos teendőit. Az immár számba vett eredmények e pártintézkedc- sek gyakorlati bizonyságai. Tavaly novemberben, a KB ülésén gazdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatáról tanácskoztak. Az előterjesztett jelentés összegezte a vizsgálat megállapításait, és javaslatokat tett a felvetődött problémák megoldására. A gazdaságirányítás re, formjának kiinduló irányel- ' veit ismertetve az előterjesztés hangsúlyozta: »Pártunk vezető szerepéből adódó kötelességünk, hogy e fölismerés birtokában tétovázás nélkül álljunk az élre, adjunk programot a gyakorlati cselekvésnek, és irányítsuk a program végrehajtását.« Nemcsak a gazdaságirányítási rendszer reformjára, hanem a párt egész tevékenységére vonatkozik ez. A tapasztalatok mutatják — a népgazdaság helyzetének alakulásáról szóló, idézett vasárnapi cikk is bizonyítja —, hogy a valóság elemzésében, a nehézségek feltárásában, az eredmények további növelését szolgáló feladatok meghatározásában tanúsított kezdeményezés a gyakorlatban következetes végrehajtással folytatódik. Az ennek a magyarázata, hogy a párt állandóan rajta tartja szemét is. kezét is a nép egészét érintő kérdéseken, rendre visszatér korábbi határozataira, a megvalósítás folyamatában időről időre megvizsgálja, meddig jutottunk el. így válnak gyakorlattá az eszmék, így szolgálják a nép javát egészükben és összhatásukban a párt gazdaságpolitikájának kitűzött, megvalósított céljai is. Kutas József Hatvan tanulója van a balaton boglárt szóld- és gyfimölcstennes ztö szakmunkáskép re, iskolá- nak. A tanulmányi idő három év. öt-öt hónapon át tanulnak az iskolában, a többi időt a gazdaságokban töltik. Képünkön: A mikroszkóppal ismerkednek az iskola növendékei. Szövetkezeti küldöttség utazott Becsbe Hétfőn magyar szövetkezeti küldöttség utazott Becsbe. A küldöttséget Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese vezeti. A magyar szövetkezeti vezetők tanulmányozzák az osztrák mező- gazdasági szövetkezetek tevékenységét, s megtekintik a bécsi vásárt. Napirenden: A marcali járási KISZ-bizottság 1966. évi akcióprogramja MÁRCIUS 15 "Március idusa« — így ejtjük ki az évforduló nevét, mely tavaszt, ifjúságot, megújulást lop szivünkbe. »Akkor — így tódul fel bennünk az emlékezés, és igy kezdik az idősebbek a fiataloknak az elbeszélést — március 15-én már kiskabátban, fehér blúzban mentünk virágzó fák alatt az iskolába...« Mindig a tavasz, pedig hát március idusán gyakran kis falusi házak ablakait is betemette a hó, és ugyancsak nem kevésszer cibálta az ereszeket a jeges szél. De a szó jelentésének varázsa van: tavaszt jelent. A mi 118 évvel ezelőtti 48-as március 15-ünk nemcsak szimbolikusan a tavaszkezdést jelentette történelmünkben: Kossuth, Petőfi, Táncsics és az egész ifjú reformnemzedék ekkor kezdte meg a dicsőséges harcot a nemzeti függetlenségért, az emberi jogokért. Hosszú harc kezdete volt; eltiport forradalom, az önkényuralom lefojtott, néma évtizedei követték, de nagy, dicső évfordulók is felragyogtak a nemzet történelmének tavaszkezdete óta. Ha időben hosszú volt is az az út. amely 1848 márciusától a Tanácsköztársaságon át 1945. április 4-éhez vezetett: a három évforduló közt okszerű összefüggés van. Felszabadulásunk és népünk két évtizedes eredményes munkája 1848 művének megkoronázása, hagyományaink méltó folytatása. Március idusát köszöntjük, a megújulást, s ha- gyománytisztelöen a dicső elődök és harcok szellemében dolgozunk a szocialista jövőnkért. A napokban titkári értekezlettel kibővített járási bizottsági ülésen vitatták meg és fogadták el a marcali járási KISZ-bizOtrtság 1966. évi akció- programját. A program gerince a KISZ hármas jelmondata. Leszögezi: a járás üzemi KlSZ-szervezeteinok tagjai hatékonyan mozdítsák elő a tervek teljesítését. Be kell kapcsolódniuk a fiataloknak a szocialista brigád-mozgalomba. Ama ösztönzi a program a KISZ-eseket, hogy fokozzák a takarékosságot, csökkentsék a selejtet, szilárdítsák meg a munkafegyelmet. A mezőgazdasági termelésit az ifjúsági versenyek kiterjesztésével kívánja elősegíteni a KISZ. Célul tűzték ki, hogy az idén a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok 90—95 százalékát bevonják a versenyakcióba. Foglalkozik az akcióprogram a fiatalok falun tartásának kérdésével is. Vállalták, hogy ebben az évben huszonöt fiatalt nyernek meg a mezőgazdaságnak, ezenkívül a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákba 53 végzős nyolcadikos beiskolázását segítik elő. Az úttörőcsapatokkal együtt 1800 hold legelő megtisztítását vállalták a járás KÍSZ-fiatal- jai. A nyáron és az feszel 15 000 óra társadalmi munkát végeznek a mezőgazdaságban, főként a gyenge termelőszövetkezetekben. Részt vesznek a tsz-majorok fásításában, 15 000 facsemete elültetését vállalták. A Tegyünk többet Somo- pyért-mozgalomhoz csatlakoznak a marcali járás KISZ-fia- taljai is. Felajánlották, hogy a művelődési otthonok, a parkok, a középületek területét és környékét öt-hatezer óra társadalmi munkával rendben tartják. Az akcióprogram részletesen meghatározza a járási bizottság kulturális és sportmunkáját is. EMBEREK A TAVASZBAN JÓL MEGVAGYUNK A BRIGÁDOMMAL" — Már otthon lesz Németh Gyuri bácsi. Ilyenkor szokott hazaérkezni ... — Talán az ö brigádja legjobb itt nálunk, Csokonyavison- tán... — Kezdettől van a tisztségben. Lehet rá számítani.., * * $ — Átírom a mai napot ebbe a füzetbe. Hiába, az embernek kettőt kell rendszeresíteni. Ott kinn — sokszor esőben — csak bejegyzőm, amit kell, aztán itthon átmásolom. Vigyázni kell a rendre, mert mondhatnám, az én népem meg a területem égy kis téesz. Hetvennégy embernek több mint kilencszáz hold. Nem tudok rosszat mondani róluk. — Ahogy nekivált az idő, megkezdtük a trágyahordást. Kinn is van az összes. Jól ösz- szefog ez a társ ság. Most a íogatosaim ezt a kis szünetet arra használják fel, hogy behordják az erdőről azt a r"okiét, amely még kinn van. Mindig úgy igazítjuk a mun.-át, ahogy előnyösebb. Van egy módszerem, hót év után most már nyugodtan mondhatom, hogv bevált. Ügy s'er-e«jk. hogy összpontosítom az erőt. Nem küldök ide is egy kocsit meg oda is. Menjenek, csinálják egyszerre, együtt Köny- nyebb így átfogni, no meg azért így az egyik ember is ellenőrzi a másikat. — A módszer tekintetében? Ügy van mindig, hogy nagy vonalakban megállapodunk az üzemegység-vezetővel. Aztán a napi dolgokat magam intézem. Tegnap este például megbeszéltük, ind lesz a legközelebbi napok tennivalója. Megindult a fahordás, ez három- négy nap alatt elfogy. Megkezdtük a szántást a burgonya alá. Négy gép csinálja a területemen. Ezt most folyamatosan végezzük, ahol lapos, vizes, azt kihagyják, aztán ha megszikkadt, felszántják azt is. Azt hiszem, azt kifelejtettem, hogy az asszonyok éppen ma befejezték a burgonya válogatását. Másfél ■ vagonnyi maradt el az őszről. — Nem, az asszonynép nem panaszkodhat. Találok én munkát mindig a kézi erőnek is. Most a gyümölcsösbe irányítom őket. Meg kell metszeni a málnát. Tudja, nem szeretném, ha dicsekvésnek venné, de a mi brigádunk nagyon összetartó. Nem mondanám, ha nem igy volna. Itt még nem kellett büntetni. Megteszik, amiben megállapodunk. Már év elején tudja mindenki. kire mi vár. nr.it kell elvégeznie. Aztán 1» valakinek valami egyéb dolga akad, előző este mindig megmondja, így reggel nincs kapkodás, fut- kosás. — Ott vagyok köztük. Hiszen a brigádvezetőnek legfőbb dolga, hogy mindenütt ott legyen. Ahol dolgoznak, azt a területet végigjárom. Napközben is, a délutáni órákban meg különösen. Az ember így tudja a pontos adatokat, hol és ki mit végzett el aznap. Felírom, aztán — látja, ahogy most is — rendesen átmásolom ebbe a füzetbe. Ez is mindennapi munka, mert ha nem csinálnám, két-három nap múlva már nem olyan világos, mint most. Menet közben aztán mindent meg lehet beszelni az emberekkel. Talán ezért is nincs semmi bajunk egymással, ezért értünk egyet. Viták? Hát persze, hogy azért akadnak. De azokat tisztázni lehet a helyszínen. Ehhez is az kell. hogy ismerjem a rendelkezéseket, tájékozott legyek, mindig tudjam, mi a helyes, hogyan kell állást foglalnom. — Azt már mondtam, hogy jól megvagyunk egymással. Higgye el, hogy ez a munkában is meg az eredményekben is meglátszik. Azért is javasolták a brigádom tagjai, hogy jó lenne, ha szövetkezetünkben bevezetnénk az önelszámoló rendszert. Mert igaz, ami igaz, nem ilyen egységes az egész falu. — Mit várok ettől az évtől? Többet! Többre számítok, mint amennyi tavaly volt. Szeretném, ha följebb menne a burgonya átlaga, meg minden jobban sikerülne. A gazdaember ilyen szép tavaszban mindig újra születik, és nagyon remél. így vagyunk valameny- nyien. Az emberekben megvan az akarat. Amit elértünk eddig, az is a brigádom érdeme, s ami eredmény ezután lesz, az is az ő fáradozásuk gyümölcse. Jó is, hogy beszéltünk, megérdemlik az, embereim, hogy megemlékezzenek róluk. De jöjjön el a' kor is, mikor mind kinn vannak a h atárban... * * * A kerékpár, a hűség : segítőtárs, de úgy is mondhatnám, hogy munkaeszköz, mir befejezte. Pihenni tér. f 'dny gumi kopott el róla év alatt, elfelejtettem m - dez ■ ni. A lassan homályosé. 6, előszobában Németh György a füzete fölé hajol, és gondosan formált betűkkel ’egtri. ki mit végzett el arnaj Vörös >5 ft*
