Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
MÁRKUS FERENC: Várlak Hopp, hopp, hipp-hopp! Várlak. Itt vagy már, gyere már, Kis betyár, téged vár Mackó, Palkó, Jankó, Kócbohóc s a szánkó. Gyere és siess Na, gyere már, mi lesz, Meddig várjalak még! Gyermekkori emlék. Gyermekkori emlék, Meddig várjalak még. Ügy szeretnék játszani, Mackó, Palkó, Jankó, Kócbohóc, és szánkó Még egyszer veletek. Sajnos, már nem lehet, Emlékem, ég veled. TASNÁDI VARGA ÉVA: Hívogató Z5!d, zöld, zöld levél, nőjél nagyra, sose félj! Friss szél futkos még az ágon, bújj ki, bújj ki, régen várom, nőj csak nőj csak gyorsan, szépen, fű kandikál már a réten. Gólyahír arany kalapja bámészkodik fel a napra, langyos szellő fújdogál, százfelé a sok bogár. — Zöld, zöld, zöld levél, bújj ki gyorsan, nincs már tél! SÉTÁLJ VELÜNK! Az alábbi KRESZ társasjátékot ketten, de többen is játszhatják. Csak egy dobókocka szükséges hozzá. 1-es számmal lehet a sétára indulni, s mindenki annyit léphet, amennyit a kockával dobott. Vannak azonban itt is — mint az utcán — forgalmi akadályok. 6: A zebrán azonnal tovább mehet. 10: Itt várni kell két dobást, amíg a gépkocsik elhaladnak. 11: Nincs járműforgalom, a tizenkettesre előreléphet. 14: Itt nagy a forgalom, várni kell három dobást. 21: Szabálytalanul nem lehet átkelni! Fütyült a rendőr, azért visszalép gyorsan a 20-ra. Egy dobásból is ki marad, a csak azután léphet a 23-ra. 24: (A kislány fejénél) Előreléphet a 25-re. 29: Ez bizony zsákutca, visszalépni a 28-ra. 31: Zöldet mutat a közlekedési lámpa. Lépj előre a 34-re! k: Várj egy dobást! Itt nincs átkelőhely. A séta véget ért, akinek kedve van hozzá kezdheti elölről. (Hauswierth Magda rajza) FÉSŰS ÉVA: Szaftba Vievka É lt egyszer Pitypangfalván egy szép leány. Haja, mint a fényes vadgesztenye héja, szeme, mint a nefelejcs — de jaj! — mindig harmatos, mert széltében-hosszában csak ügyetlen Terkának csúfolták. Amihez hozzáért, az menten kicsorbult vagy pozdor- jává tört, és akármibe kezdett bele, sohasem tudta idejében befejezni Búsult az édesanyja, hogy nem veszi hasznát. Ilyen leány kérőt se remélhet, mert ugyan ki nézi el a sok piszmogást, ügyetlenséget? A faluban pedig nagy szükség lett volna ügyes kézre, mert a legények javát magával vitte Varádics királyfi háborúba. Segítséget kellett adni az öreg Galagonya királynak. Egy szép napon elküldte Terkát az édesanyja krumplit szedni. Gondolta, estig csak lesz egy kosárral. Amint ment ki Terka a mezőre, észrevette, hogy az útszélen egy vénséges vén anyóka hajladozik. Valami Zsákfélét akart nagy keservesen a hátára emelni, de sehogy sem sikerült. "•Jónapot, öreganyám!-« — lépett oda barátságosan. Az anyóka fölegyenesedett, százráncú arcán mosoly derült: »Aggyisten, leikecském! Legalább harmincán elmentek már erre, de te vagy az első, aki megszólítottál!« "Sose vesződjék azzal a zsákkal! Majd én fölsegí- eem, vagy el is viszem, ha úgy akarja« — mondta Terka, és már emelte is a terhet, de olyan ügyetlenül, hogy egy csomó aranydió kigurult belőle. Az ám! Aranydió!... Színarany a héja, gyémánt a gerezdje! Elakadt a lélegzete, amikor meglátta. Az anyóka meg csak mosolygott: »Ugye, még nem láttál ilyet? Hát én most megjutalmazlak a jóságodért. Válassz, mit adjak neked? Ezt a- zsák aranydiót, vagy olyan szapora, dolgos kezet, amiben csak úgy ég a munka?« Terka szíve nagyot dobbant! Mégis, mielőtt felelt volna, gondolkozott, és azt mondta • »Az aranydiónak hamar végére ér az ember, de a munka sohasem fogy el. Bár inkább olvan szapora, ügyes kezem lenne, hogy minden dolgot a legjobban és a leggyorsabban elvégezhetnék!« Alig ejtette ki az utolsó szót, az öregasszony eltűnt mint a füst Dörzsölte a szemét Terka, de már a lábnyomát sem látta. "No, így is jó!« — düny- nyögte, és ment ki a mezőre. Ott érte csak nagy meglepetés! Alig látott munkához, úgy elkezdett járni a keze, mint a motolla! Mire a falubeli asszonyok eltá- tották meg újra összecsukták a szájukat, Terka egymaga fölszedte a krumplit az egész határban. A ttól fogva bámulta mindenki. Alig gondolt végig valamit, két ügyes keze már meg is csinálta. Ügy törte a kukoricát, úgy vágta a nádat, úgy szüretelt, hogy nem ért a nyomába senki. Télen a fonóban egy este annyi fonalat font, hogy nem fért be a házba. Édesanyjának a kisujját sem kellett mozdítania, mert Terka sütött, főzött, mosott, vasalt, tehenet fejt, és még arra is volt ideje, hogy a fél erdőt felaprítsa gyújtós- nak. Az egész falu csodájára járt a gyors kezű lánynak, és most már elnevezték Szapora Terkának. Nem féltette senki, hoev pártában marad, ha megjönnek a háborúból a legények! De bizony azok még mindig messze jártak. Az öreg királyné is nagyon szomorkodott odafent a palotában, hogy semmi hír a fiáról, sem a sok katonáról. A trcnteremben pókháló lengett, mert a szolgák elszemtelenedtek. Munka helyett terefere, vi- háncolás járta. Egyszer éppen Szapora Torkáról plety- káztak, és a királyné meghallotta. Mindjárt üzent neki, és felfogadta, hogy csináljon rendet a palotában. Jött is Terka örömest! Sürgött-for- gott, térült-fordult, s két nap múlva úgy ragyogott a palota minden ablaka, úgy tündöklő tt minden tornya, mintha a tündérek napsugárból építették volna. A királyné a sok lusta tányér- nyalót szélnek eresztette, Terkát pedig kinevezte legelső gazdasszonyának. H anem egy nap szörnyű ijedelem támadt! Híre jött, hogy a szomszédos Csihi- Puhi király, aki sohasem fért a bőrébe, megszegte a békét, és elindult rettenetes seregével, hogy a királyfi távollétében kirabolja az országot. Tördelte a kezét az öreg királyné, sírt-rítt a védtelen asszonynép. Aki legény itthon maradt, az mind vézna, nyúlsz!vű vagy bice-bó- ca. Nincs, aki kiálljon Csi- hi-Puhi király ellen! Terka szeme is harmatos lett, amint arra gondolt, hogy gonosz sereg fogja feldúlni Pitypangfalvát, de azért nem adta búsulásnak a fejét. Egyszer csak falderült az arca. Odaperdült a királyné elé: "Ne búsuljon, felséges királyasszony, amíg engem lát! Bízza rám Csihi-Puhi királyt meg a katonáit, ellátom a bajukat úgy, hogy nem teszik be többé a lábukat ebbe az országba!« A királyasszony nem akarta elengedni Terkát, mert igen megkedvelte és féltette, hogy baja esik. Meg aztán, ugyan mit tehetne egy nefelejcs-szemű, gesztenyehajú kis parasztlány egymagában a félelmetes hadsereggel szemben, ha még olyan ügyes kezű is? T erka azonban éjnek idején kiszökött a palotából, és elindult Csihi-Puhi király elé. A sereg a hegyekből ereszkedett lefelé. Dobogott a lovuk patája, messziről csörömpölt a kardjuk. Amint jöttek, egy nagy tó mellett kellett elhaladniuk. Szapora Terka kora hajnalban kiült a tó partjára, és amikor az ellenség odaért, elkezdett keservesen jajveszékelni: "Jajajaj! De nagy kár! Ó, milyen szörnyű nagy kár!« Csihi-Puhi király megállította a lovát, és ráförmedt: "Mit jajgatsz, te féleszű? Mi az a nagy kár?« "Hát az, hogy a sok kincs odavan! Jaaaj, de odavan!« — nyújtotta a jajszót Terka "Miféle kincs? Kinek a kincse?« — horkant fel Csihi-Puhi király, és nagyot ugrott alatta a ló. "Hát a kir "Tyasszonyunké meg az egész palotáé! Az éjszaka mind belesüllyesztették ebbe a nagy tóba! Jajajaj! Még azt a gyönyörű koronát is, amelyik harminchárom rubinnal van kirakva!« Csihi-Puhi király tekintete összevillant a katonáié- vaL Vezényszó se kellett, egyszerre ugráltak le mind a lóról. Kardot, pajzsot elhánytak, csizmájukat lerúgták, ruhájukat levetették, s uccu, be a tóba, a kincsek után! "Ott merült el az a drága szép korona!« — mutatott Terka siránkozva a tó közepére, mire maga Csihi-Puhi király is földhöz vágta a csákóját, és fejest ugrott. Ügy bukdostak le a víz alá, mint a kacsák, de semmit sem markoltak, csak moszatot meg iszapot. "Hé! — prüszkölt mérgesen Csihi-Puhi király —, nem találom a koronát!« "Sebaj, csak keresse!« — csendült fel a parton Terka kacagása. A hadsereg ruháját, csizmáját, tengersok fegyverét szapora kezével egy pillanat alatt összeszedte, szekérre hányta, lovaikat utána kötötte, és vidám ostorpattog- tatással hazafelé indult Akkor kaptak észbe a katonák, hogy lóvá tették őket Jöttek ki a vízből, csöpögő bajusszal, nagy kiabálással, de a parton is csak mezítláb toporzékol- hattak. Ráadásul a tó valamennyi piócája rájuk csin> paszkodoltt Csihi-Puhi királynak valóságos gyöngysor csüngött belőle a nyakán, és úgy óbégatott, hogy hét határban meghallották. F ölfigyelt a furcsa lármára Varádics királyfi, aki éppen akkor tartott hazafelé derék vitézeivel. Nosza, odavágtattak, de már csak az a dolguk maradt hogy az elázott ellenséget hazáig kergessék. Amerre futottak, még az út széli nyulak is bukfenceztek nevettükben! Volt nagy öröm, ünnepség az egész országban. A királyfi pedig, amikor Terkát meglátta, nyomban megszerette és feleségül kérte. Az öreg királyné maga sütött nekik lakodalmi rovtát óe akkorát, hogy három hétig ették, mégis maradt egy malomkeréknyi belőle... TAVASZI VADVIRÁGOK 1 2 aaaa aaaa 3 4 5 6 7 8 9 :::: aaaa aaaa aaaa 10 sec: :::: :::: KflBB aaaa íl 12 aaaa aaaa aaaa aaaa 13 14 aaaa in! aaaa 15 16 iíii 17 aaaa aaaa aaaa ____ a aaa aaaa aaaa 18 SSSa aaaa aaaa 19 20 ■■■■ ■ ■■■ ■Mai aaaa 21 22 I aaaa aaaa aaaa aaaa 23 :::: Uii 24 :::: :::: 23 un a 26 aaaa aaaa aaaa i :::: 27 28 29 aaaa int 30 m aaaa 31 VÍZSZINTES: L A. G. 2. Belepte őket a por. 8. Az első tavaszi virág. 10. Mocsár névelővel. 11, Termelőeszköz. 13. Visszafelé kerek szám. 15. Szovjet félsziget. 16. Névelő. 17. Okul. 18. Városban szabad terület. 19. Testrész. 21. Korai tavaszi virág. 23. Arany János. 24. A kenyeret stitL 25. Nem igazi. 26. Szőrzet a fejen. 27. Sárga tavaszi virág. 30. Mária becézve. 31. Híres európai főváros. FÜGGŐLEGES: 1. Víziállatok névelővel, a. A szurkolók öröme. 3. A százszorszép más néven. 4. O. R. 5. Használja a fogait. 6. Oláh Gábor. 7. Évszak névelővel. 9. Alapszerkezet. 11. Sárga tavaszi vízinövény. 12. Virágos, fás közterület. 14. Sokszínűek. 15. Törökíajta nép. 18. Befed. 20. János becézve névelővel. 21. Vízióllat. 22. Fundamentum. 28. N. I. 29. Szolmizádós hang. Beküldendő a vízszintes 8., 2L# 27. és a függőleges 3., 11. Beküldési határidő 1966. március 18-án, péntek délig. A szüksége« sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: ^Gyermek kér resztrej tvény.-« Múlt heti rejtvényünk helye« megfejtése: Démon; Zala; Mentőcsónak; Pétervár; Faust. Mikszáth Kálmán Az eladó birtok című könyvét nyerték: Farkas Márta, Kordély Béla, Kaposvár; Félix Ildikó, Buzsák; Ifj. Bódis László, Középrigóc. A könyveket postán küldjük el* MÁRCIUS IDUSÁN Rejtvényünk két fősorában Petőfi Sándor egyik, 1848-ban írt, verséből idézünk. VÍZSZINTES: L A versidézet első sora (zárt betűk: A, N, K). 14. Rémület következtében keletkező zűrzavar. 15. Könnyebb műfajú műsort előadó kisebb színház. 16. Dallam. 17. Állat lakása. 19. Sárral összeken. 20. S. T. D. 22. Oxigén és szén vegyjele. 24. Nagy magyar festő (1833—1904, Károly). 25. A táviratban: ö. 26. Közlekedés. 30. O. O. Ü. 31. Azonos római számok. 33. Két zenei hang. 34. Énekkar. 36. Ön vegyjele. 37. Angol nyelven munkálkodott ír költő, drámaíró (1865— 1939). 38. A vegy- és illatszeripar fontos nyersanyaga. 39. Lásd a 36. sz. sort. 40. Község Baranya megyében. 42. Becézett női név. 43. Himfy névjele. 44. Masírozik. 47. A fenyőfélék termése. 49. Kicsinyítő. 51. Állóvizek. 52. Vendéglői *-lap«<. 53. Több északi állam váltópénze. 54. Sál, betűi keverve. 56. Leplez, titkolni própál, palástol. 58. O. M. 59. Peru egykori uralkodóinak címe. 61. Mutató szócska. 62. Fel, betűi keverve. 63. Asztalos szerszáma. 65. Előd (fordítva). 67. Nem most, hanem később. 68. Zenélő szekrény. 70. Község Szabolcs-Szatmár megyében. FÜGGŐLEGES: L Egyik mesterség. 2. Váratlanul, gyorsan. 3. Port. . ./az első négyzetbe kettős betű kerül/. 4. Becézett Adél. 5. Hely rag. 6. Uccu!, nosza! 7. Munka. 8. S. M. 9. Gépkocsi, rövidítése. 10. Horpasz. 11. Forró vízben puhít, fonnyaszt. 12. Durva, vastag nemezszerű posztó. 13. Huzallal körültekercselt. 18. Egy hétpontos betűnagyság. 21. Udvarias kifejezés. 23. Francia festő, nagy hatással volt az egész európai táj képi estészetxe. 25. A versidézet második sora (zárt betűk: O, Á, R,). 27. A tetejére. 28. Község Komárom megyében. 29l Szórakoztat. 32. ... Manche-csatorna. 35. Téli sporteszköz. 38. Szíriái kikötőváros a Földközitenger partján. 41. Munkácsy-díjas ötvösművész (Margit). 43. Szovjet tudós, a mechanika művelője. 45. Latin kötőszó. 46. Villamosipari üzemünk. 48. Tág. 50. Cselekedete jutalmául megkap. 52. Lángol. 55. A játszmában a félretett kártyák neve. 57. Harun al... 60. A* adás-vétel létrejöttét megelőző egyezkedés. 62. község a Duna mellékágánál. 64. U. L. N. 66. Előde. 67. A jelenlegi napon? 69. Ige végződés. 70. Az egyik morzejel. 71. Z. P. B. J. * * * Beküldendő a vízszintes 1. és függőleges 25. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő 1966. március 18, péntek délig. Kérjük olvasóinkat, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjék be, s írják rá: »•Felnőtt keresztrejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Veszett múlttal elenyészett; Asszony, az igád; Ragyogó sors osztályrészed; Hűséges barát. Novikov—Priboj Csuzima című könyvét nyerték: Koppány Tamás- né, Cserhalmi János, Kaposvár; Bállá Jenőné, Felsőmocsolád; Ti- bold János, Nagyatád. A könyveket postán küldjük el. 7TTTT7T7 w 16 w W so I w \bS 2d f3b~ b£ IW w 63 6b n T~ W n TT /3_ rí I5~ tö W I 22 23 ■ V"' r~i w rí 35 3i~ b2 b3 M vr bő •V 52 53 TT W 65 66 67 71 q ___
