Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

Péntek, 1966. március 11. 3 SOMOGYI SCPCiAV MEGNÖVELT TELJESÍTMÉNY A Tabi Építő és Vegyesipari Ktsz új terméket hoz forgalomba. A módosított rendszerű kalapácsos da­ráló nagyobb teljesítményű, mim elődei. Egyfázisú és háromfázisú villanymotorral működtethető. A háztáji gazdaságokban jól felhasználható. A ktsz eddig tíz darabot adott el belőle, s újabb nyolc darabra van megrendelése. Megjelent a Társadalmi Szemle márciusi száma MMZJBl CIKKEK AlllEiZAlllTÍ5A Kész ágynemű 8—24 %-ig Agynemű méteráru 15—20 %-ig Kártolt gyapjúszövetek 8—25 %-ig Férfi, női, gyermek téli- és átmeneti kabátok kártolt gyapjúszövetből 8—15 %-ig Női kosztümök kártolt gyapjúszövetből 8—15 %-ig Férfi- és fiúöltönyök kártolt gyapjúszövetből 8—15 %-ig Iskolaköpenyek 20 % Len és pamut konyharuha és törülköző 14—20 %-ig (2343) <lésekkel együtt, szoros köl­csönhatásukban kell kidolgoz­ni„« Mód Aladárné, a Központi Statisztikai Hivatal főosztály- vezetője az életszínvonal né­hány időszerű kérdéséről ír a folyóiratban. A grafikonokkal és statisztikai összesítőkkel il­lusztrált érdekes írás megálla­pítja: »Nyilvánvaló: amikor erőteljes ütemben emelkedik az átlagos életszínvonal, ami­kor — ha nem is egyforma mértékben, de — nagyjából minden réteg életszínvonala érezhetően javul, akkor a té­nyek és vélemények lé­nyegesen közelebb esnek egymáshoz. De nemcsak kívánság vagy elhatározás dolga, hogy valóban erőtelje­sen emelkedjék az életszín vo­nal, hanem meg kell teremte­ni ennek objektív alapjait. Ha mai körülményeink között egyik napról a másikra nem várható is ugrásszerű változás, éppen most joggal bízhatunk abban, hogy a gazdaságvezeté­sünk küszöbön álló reformja és megjelelő gazdaságpolitilzai koncepció mellett, az egész or­szág dolgozó népének együttes erőfeszítésével belátható időn belül újra elérjük életszinvo- nálunk gyorsabb ütemű emelkedését, s ezzel a tények, és a vélemények jobb össz­hangját is.« A mezőgazdaság szerepe és helye gazdasági életünkben címmel Csizmadia Ernő fejte­geti a Központi Bizottság _ de­cemberi határozatát követő vi­táknak a mezőgazdaságira vo­natkozó tapasztalatait. Dr. Dé­vai Tibor Szocialista törvé­nyesség, szocialista demokrácia címmel írt tanulmányt. A Nemzetközi szemle-rovat­ban Hornját Irén az Olasz Kommunista Bárt XI. kong­resszusáról számol be Az egység jegyében címmel. Ugyancsak ebben a rovatban olvasható Réti Ervin írása a Délikelet-Ázsiában folyó ame­rikai agresszióról. Az ifjúság erkölcsi szemlé­letének kérdéséhez címmel egy fölmérés tapasztalatait ismer­teti a folyóirat. Szokás szerint könyvismer­tető és több külföldi infor­máció is megjelent a Társa­dalmi Szemle mánoiuai számá­ba«» Az MSZMP elméleti és poli­tikai folyóiratának márciusi számában elsőként Tímár Má­tyás pénzügyminiszter írását olvashatjuk A gazdaságirányí­tási rendszer reformja és a pénzgazdálkodás címmel. A szerző részletesen elemzi a jö ­vedelemelvonás és az anyagi érdekeltség rendszerét, a rö­vid lejáratú hitelezés módjait és a beruházások finanszírozá­sának lehetőségeit; szól a de­vizagazdálkodásról, a pénz­ügyi ellenőrzésről; külön feje­zetet szentel a termelőszövet­kezetek pénzgazdálkodásának és a költségvetési gazdálkodás­nak is. A pénzügyminiszter így fejezi be írását. »-Az itt kifej­tett elképzelések természete­sen nem véglegesek. A gazda­ságirányítás rendszerének re­formja rendkívül szétágazó, sokrétű problémákat vet fel, s a pénzgazdálkodás területén eltek hatványozottan jelentkez­nek. Az új gazdaságirányítási rendszer további pénzügyi el­képzeléseit és szabályait a ter­vezési, ár-, vállalati gazdálko­dási, beruházási és egyéb kér­„KITÜNTETÉST KAPTAM...“ Hír: »Kitüntetés. A nemzet­közi nőnap alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Ér­demrend bronz fokozata ki­tüntetést adományozta Hor­váth Imrénének, a somogy- zsitfai Hunyadi János Tsz tagjának.« Ne haragudjon, hogy sí­rok, de az örömtől van... Olyan emlékezetes nap volt, hogy nem fogom soha elfe­lejteni. Február közepén járt itt Szőcsénypusztán Horváthné, a megyei nőta­nács titkára. Meglátogatott. Beszélgettünk, s egyszer csak azt mondta; . — Ne lepődj meg, ha ha­marosan valami jó hírt kapsz... Faggattam, s akkor el­mondta. Kitüntetésre ter­jesztettek föl, s a nemzetkö­zi nőnapon vehetem majd áit Budapesten. A meglepe­téstől csak annyit tudtam kérdezni, hogy miért éppen én. ö csak mosolygott, és azt válaszolta: — Nekem kellene meg­mondanom? Gondold csak végig, az eltelt húsz eszten­dőben mi mindent végeztél, mennyit dolgoztál... Hát igen ... Kevés asz- szonynak juthatott annyi »cím«, mint nekem. A köz­ségi nőtanács helyettes el­nöke vagyok itt, Somogyasát- ván, tagja vagyak a járási nő tanácsnak, a járási tanács végrehajtó bizottságának. Mint a Hazafias Népfront já­rási bizottságának tagja kül­dött voltam a Népfront kongresszusán. Dolgozom a Vöröskereszt járási szerve­zetében; itt, a faluban a szo­ciális, művelődési állandó bi­zottság elnökének választat­tak meg. Meet kaptam egy meghívót a Samogysámson és Vidéke Körzeti Fmsz-től, ahol igazgatósági tag vagyok. Küldöttgyűlésre hívnak. Sok­szor, ha Sávolyban, Nemes- videm vagy Nagyszakácsiban rész>t veszek a tanácsülésen — mint járási tanács vb-tag —, éjjel érek haza. De nem sajnálom az időt, a fáradsá­got. Igaz, hogy kevés asz- saonyniak van ennyi társa­dalmi elfoglaltsága, de ke­vesen is mondhatják el eny- nyi fórumon a véleményü­ket S mindenért kárpótol az, hogy nemhiába dolgo­zom, hisz ha fölvetek vala­mi megoldásra váró kérdést, orvosolják. Itt, a faluban nem furcsa, ha valaki sokat vállal, sokat tesz. Nálunk a tsz-ben az asszonyok viszik a prímet. S nagy az össze­tartás. Ha valamelyikünk nem végzett még a munka­területén, hát oda megyünk mind, segítünk neki. Patro­náljuk az öregeket. Segítet­tünk nekik a betakarodás- bam, behordtuk a kukoricát, felszedtük a cukorrépát. A jövő héten rendezünk öregek napját. Hogy mit szól a család a sok elfoglaltsághoz? Meg­szokták már. Kezdettől fog­va részt veszek a nőmozga­lomban, ez nevelt engem arra, hogy más munkával is megbízhassanak. A férjem a segítőtársam, ö a községi párttitkár, én 1960 óta va­gyok párttag. Gyakran ta­lálkoznak gondjaink, fel­adataink, segítünk egymás­nak. Együtt járunk a dolgo­zók iskolájába. S a gyerekek... Nagyon büszkék rám. A lányom is, a fiam is azt mondta: — Kevés gyerek lehet ilyen büszke az édesanyjára, mint rm ... De a többi gyerekem is örül. Mert van még tizen­négy ... Igaz, ezek nem a tulajdon gyerekeim, KISZ- esek. Ugyanis a szőcsényi részen én patronálom a párt- szervezetből a KlSZ-fiátia- lokat. Csak jót mondhatok róluk. Nagyon szeretem őket, okosak, ügyesek, sze­retik a munká t Jólesett nagyon mindenki­től az őszinte gratuláció. Mesélik, hogy azt mondták itt a férfiak, amikor olvas­ták az újsághírt: — Lám, a Juliska... Lát­játok, ér annyit, ha nem többet, egy asszony is, mint egy ember... Bizony ér. Erről is beszél­tek nekünk a Parlamentben. Nem tudom elmondani azt amit ott éreztem, ötvenen voltunk, egyszerű asszonyok. Én a szüléimre gondoltam, amikor beléptem. Cselédek voltak a grófi birtokon. Mi­lyen öröm volna nekik, ha élnének, hogy a lányuk ki­tüntetést kapott, kezet fogott Dobi elvtárssal, együtt ebé­deltek, koccintott vele. El­mentünk délután városné­zésre. Csodálatos város Bu­dapest ... Az Erzsébet-hí- don még nem jártam, gya­log mentem végig rajta. Ragyogott a nap, s minden olyan volt, a levegő, a han­gulat, az emberek, mintha előre úgy rendezték volna, hogy örökre felejthetetlen legyen ez a nap. Amikor éj­szaka hazaértem, nem érez­tem fáradtságot. Pedig haj­nalban három órakor indul­tam el hazulról. Eláruljam, hogy mi a leg­nagyobb kívánságom? Nem autó vagy ötös lottótalálat. Szeretnék sokáig élni, s ugyanilyen kedvvel és hoz- záll ássál, idővel és egész­séggel tovább csinálni munkámat Nevelni, segíte­ni a fiatalokat Nevelni ab­ban a széliemben, hogy a munkáért megbecsülés jár. Elmondta: Horváth Imréné Följegyezte: Strubl Márta Hogyan dolgoznak a vízügyiek? A kaposvári szakaszmérnökség munkájáról Nemrég lapunk is foglal­kozott a somogyszentpáliak árvíz okozta gondjaival, és ők is, mások is a vízügyie­ket emlegették. Nem sokan tudják, mit is takar ez a szó: vízügyiek. Most bemu­tatjuk őket, azaz a Dél-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság kaposvári szakaszmérnöksé­gét Kezdjük azzal, hogy mivel foglalkoznak. Feladatuk me­gyénkben a vízrendezéssel és az árvízvédelemmel össze­függő szaktanácsadás, rend­szeres jelzés a felső hatósá­goknak és az érdekelt gaz­daságoknak a vízszint válto­zásáról, és indokolt esetben tevőleges beavatkozás a mű- | szaki munkákba, valamint technikai és személyi segít­ség nyújtása a védekezéshez. Fekete Imre szakaszmémök elmondta, hogy most átszer­vezés alatt állnak, külön építő- és ellenőrző, tanács­adó részleget alakítanak ki, hogy a rájuk bízott tenniva­lókat szervezettebben, gyor­sabban végezhessék eL A múlt évben az árvizek a kaposvári szakaszmérnök­ségre is nagy terhet róttak. Négy technikus közül az egyik egész éven át, a má­sik három pedig hetekig, hó­napokig Mohácson dolgozott, segített a dunai árvíz elleni védekezésben. Építési ter­vükben — gát- és víztározó építésé, csatornák karban­tartása stb. — eredetileg 17 700 000 forint értékű mun­ka szerepelt tavaly, ezekre azonban az árvízvédelemmel kapcsolatos terven felüli tennivalók miatt az előirány­zottnál kevesebb erő és hi­tel jutott, így 11 000 000 fo­rintnyi munkát végeztek. Legszámottevőbb volt a be­ruházás a Balatcnújhelyi Állami Gazdaságban, itt egy öntözőtelepet építettek. 1964- ben fogtak hozzá, és az idén fejezik be építését, s addig­ra mintegy nyolcmillió fo rintba kerül majd. A terme­lőszövetkezetekben főként vízrendezést vállaltak, így például Balatonendréden gé­pi földmunkát is végeztek. Az említett hitelzárölás miatt elmaradtak néhány lé­tesítménnyel, mint a kőrös­hegyi víztározó meg a köt­éséi öntözőmű. Általános ta­pasztalat, hogy a vízrendezés iránti igény megnőtt a tsz­ekben, különösen a rétek és a legelők vízrendezésére for­dítanak az eddiginél nagyobb gondot. Ebben az időszakban as áradások és a belvizek okoz­nak gondot a gazdaságok­ban. A hét elején érkezett a szakaszmérnökségre a két- helyi tsz levele, amelyben kérik, adjanak segítséget a több mint száz hold rétet és legelőt borító víz levezetésé­hez. Technikus ment a hely­színre, jelentése alapján ha­tározzák meg a segítés for­máját. Hiba, hogy a gazda­ságok általában csak akkor szólnak, ha már megtörtént a baj. Pedig Somogyszentpá- lon például a szakaszmérnök­ség csatomaőre idejében je­lezte a nyugati övcsatorna körüli veszélyt a tsz-eknek» sajnos a védekezést elmu­lasztották. Nemrég az egyik községi tanácselnök telefonon méltatlankodott mondván, ki­öntött az egyik patak, és mi­csoda dolog az, hogy a víz­ügyiek nem intézkednek. Igen, a gátszakadás után már sürgősen kell intézked­ni, de mindezt megelőzhették volna, ha szemmel tartják a patakot, és idejében jelzik a veszélyt. A védekezéshez szükséges szerszámokban nincs hiány, gerendákat, pal­lót, talicskát, homokzsákot most is adhat a mérnökség, sőt a kéthelyieknek meg a somogyszentpáliaknak szi­vattyút is szállíthatnak, mi­helyt megkapják megrende­lésüket. A szakaszmérnökség feladata, hogy segítsen, ahol kell. Ezzel nem is marad adós, ha idejében fordulnak hozzá. így például az Alföl­dön közlekedik most terep­járó gépkocsijuk, a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság használ­ja az árterületek bejárásá­nál. Az idei tervek szerint több somogyi és baranyai terme­lőszövetkezet megrendelésére végez különféle munkákat a Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság kaposvári szakasz­mérnöksége. Elkészítik pél­dául a nagycsepelyiek és a kötcseiek víztározóját, illet­ve öntözőművét. Ezenkívül Zamárdiban és másutt ren­dezik a vízfolyásokat. Össze­sen csaknem tizenhatmillió forint értékű munkát irá­nyoztak elő erre az évre. Hemesz Ferenc EL4DÓ FALUSI HÁZAK »Szövetkezetünk 1959-ben »3 taggal alakult meg. Most hu­szonkettővel kevesebben va­gyunk a tsz-ben, s falunk la­kossága csupán az utóbbi bá­rom évben kilencvenkettővel csökkent. Elgondolkodtató je­lenség ez. Ha végigmegyünk az utcán, itt is ott is látunk né­hány olyan házat, amelyben magukra maradt öregek élnek, vagy amelyiknek már nincs is lakója.* Így adtak számot az embe­rekről a szenyéri közgyűlésen. Érdekelt, kik hova mentek el. A falu, a szövetkezet vezetői pontosan tájékoztattak. Íme, a névsor, meg a rövid magyará­zat: Káplár István a középparasz­tok közé számított. A mezei munkánál mindig is a fuvaro­zást becsülte többre. Földjét Balogh György és mások bé­relték egyéni gazda korukban. O meg sem várta a tsz-szervc- zést, már előtte fölment Pest­re. Győréi Lajos uradalmi vin­cellér a földosztás után újgaz­da lett. Juttatott földjét annak idején bevitte a szövetkezetbe, majd jó két évvel ezelőtt ugyancsak a fővárosba költö­zött. A Búzakalász Tsz tagnyil­vántartásából tavaly törölték a nevét. Cgy tudják róla, hogy portásként keresi meg kenye­rét. Lánya, Horváth Lajosné is vele ment családostul. A fia­talasszony dolgozott itt a tsz- ben, miközben férje gépállomá­si alkalmazott volt. Állítólag anyagmozgatóként helyezkedett el a férj valamilyen nagyke­reskedelmi vállalatnál. Horváth Vendel itthon egy ideig kocsis, majd gyalogmun­kás volt. Fia a fővárosban gép­kocsivezető, menye pedig busz­kalauz. A család így Pesten tM jgj flüi Hasonlóan alakú* Krénusz Imre életútja is. Előbb felküldte a fiát szakmát tanul­ni, aztán ő is utánament. Két házuk van Szenyérben. Évek óta pesti lakos Peszmeg Ferencné egykori szenyéri tej- csamokos is. Benczák Jenő kő­műves — akinek felesége szin­tén kilépett a szövetkezetből — ugyancsak a fővárosban él. Az eltávozottak között Takács László a legfiatalabb. Brigád- vezetőnek választották az ala­kuláskor, évek óta azonban őt irányítja pesti munkahelyének brigádvezetője. Segédmunkás­nak ment, s azóta már tanul­hatott valamilyen szakmát. Búcsút intettek kis falujuk­nak, paraszttársaiknak, s föl­mentek Budapestre, jobbára egy helyre költöztek: vajamé-» lyik peremkerületben vettek telket, fölépítették az új há­zat, s aztán vitték magukkal az egész családot. Nem zavar­ta őket, hogy itthoni házukat nem tudták előzetesen eladni. Némelyikük még most is vár­ja, hogy betoppanjon hozzá valaki komoly vevő szándék­kal. Fogy és öregszik a szenyéri szövetkezeti tagság. Az elhal­tak és elköltözőitek ötszázhat- van hold szántója természete­sen Itt maradt a falu határá­ban. Ennek megmunkálása is a bűzakaJászbeliek gondja. Át­lagos életkoruk ötvennyolc év. A tagok közül száznyolc kap nyugdíjat vagy öregségi jára­dékot; hatvanan már semmit, de semmit nem tudnak a kö­zösben dolgozni. Ugyan mire menne a szövetkezet a bedol­gozó családtagok meg a gépek fokozódó segítsége nélkül? A mező még így is megérzi, hogy van a faluban tizenhárom el­adó ház, s néhánynak már be­gyöpösödött a~ ud r ... KLTAS JOZöluf

Next

/
Oldalképek
Tartalom