Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

Csütörtök, 1966. március 19. 3 SOMOGYI NEPEAN A tervezettnél több zöldségre szerződött a MÉK A Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja erre az évre 3404 hold zöld­ségféle termeltetését és átvé­telét tervezte. Bár a múlt év rossz időjárása következté­ben jó néhány termel vény nem hozta meg a várt ered­ményt, termelőszövetkeze­teink március elsejéig 3642 hold zöldségre kötöttek szer­ződést a MÉK-keL Ez az eredmény magában is figyelemreméltó. Arra utal, hogy megyénkben nem csökkent a termelési kedv, mindinkább látják az ezzel az üzemággal is foglalkozó szövetkezeteink, hogy jöve­delmező a kertészkedés. Em­lítést érdemel, hogy a vörös­hagyma kivételével szinte valamennyi zöldségféléből többet kívánnak termelni. Tény, hogy több évben nem sikerült a várt átlagot ki­hozni a vöröshagymából. Ez azonban csak részben indoka annak, hogy nagyüzemeink nem szívesen foglalkoznak wie. Hiba az is, hogy éve­ken át nem rendezték az át­vételi árakat. Ez is vissza­tartotta a kertészkedő szö­vetkezeteket a vöröshagyma termelésétől. Most, hogy is­mertté vált az új árintézke­dés, a pamukl szövetkezet máris bejelentette, hogy 11 holdon akar vöröshagymát termelni. Számottevően emelkedik az idén a zöldpaprika területe. Különösen a paradicsom ala­kú paprikából termelnek töb­bet gazdaságaink. Ezt a faj­tát szívesen vásárolják kül­földön is, és szép bevételt hoz. Tavaly például a Dráva- menti Egyetértés Termelő- szövetkezet huszonöt holdról 450 000 forint értékű papri­kát adott el. Ugyancsak nő a zöldborsó, a zöldbab, az ubor­ka és a görögdinnye terüle­te. Tanácskozások, megbeszélé­sek előzték meg megy es zierte a szerződéskötéseket. Megvi­tatták, melyik növényt leg­érdemesebb termelni. Az előző évekhez viszonyítva szinte ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés az idén a pri­mőrtermelés iránt Az átvé­tel még csak a közelmúlt­ban indult meg. Eddig két- háromezer csomó zöldhagy­mát és nyolc mázsa spenótot adtak el gazdaságaink. De szinte mindenütt szépen fej­lődnek a melegházakban m primőr zöldségfélék. A tava­lyi mennyiség háromszorosá­ra, több mint hatszázezer da­rab korai paprikára kötöttek szerződést. Különösen nagy mennyiség értékesítését ter­vezi a somogytúri, az öreg­laki, a nagyberényi termelő- szövetkezet, az öreglaka és a Balatomúj helyi Állami Gaz­daság. A múlt évi nyolc-tíz mázsa helyett az idén negy­venegy mázsa primőr para­dicsom átvételében állapod­tak meg kertészeteink a MÉK-kel. A melegágyakból 10 000 fej salátát, 8000 csomó retket adnak eL Korai sza­badföldi növényekre is kö­töttek szerződést szövetkeze­teink. Húsz-húsz holdon ter­melnek paradicsomot, ubor­kát és zöldborsót. Erre a cél­ra az értékesítő központ in­gyenes vetőmagot biztosít, s ha esetleg fagykár éri eze­ket a zöldségféléket, a pa­lánták árának felét is meg­térítik. Nagy múltja, hagyománya nincs a zöldségtermelésnek Somogybán. Gazdaságaink azonban mind szívesebben foglalkoznak ezzel az ágazat­tal. Erre utalnak a már meg­kötött szerződések is. V. M. Középiskolás szakmunkásjelöltek Évi hotvcmmilllós tartalék gépvásárlásra AZ AMORTIZÁCIÓS ALAP JELENTŐSÉGÉRŐL Fiatal középiskoláink egyi­ke, a tahi Mezőgazdasági Gép­szerelő Szakközépiskola ötödik tanévében jár: négy tagozati osztály — 154 diák a gimná­zium épületében. Diákottho­nuk a Fő utca alig észrevehe­tő kis épületében és annak udvarán kapott helyet. A ta­nulok többsége itt él: bennla­kó, Somogy szinte valamennyi tájáról. Jókor jöttünk, mondta a diákotthon igazgatója; a máso­dikos tanulók éppen kéthetes gyakorlati idejüket töltik, így munka közben is láthatjuk őket. A gépállomás berende- zíett tanműhelyében gépek, szerszámok között olajos munkaruhában, »egyen «-sváj císapkában szor­goskodnak a hatalmas, tágas, rendezett csarnokban fülsike­títő kopácsolás közepette. Rá kell jönnöm, a kopácsolás jel­zője elhamarkodott. A fémes koccanások egymásutánja sza­bályos időközönként: ritmus; a zörej összhatásában — a munka zenéje. Csak meg kell érezni. A szerelőcsarnok mellett két isebb helyiség. Kalauzunk lalász Sándor gyakorlati ok­tató. — Az első teremben össze- iggő gyakorlatát végzi a ma­xiik osztály. A heti egy ipokon tanultakat gyakorol­ta be itt a két hét alatt; há- >m csoportra elosztva, váltás- il dolgoznak rész munkadara- >kon; ismerkednek a forga- olással és a gépelemek fel- jításával. Ma éppen kézi la- itosmunkát végeznék ... Reggel hat óra óta állnak a satupadok mellett a fiatalok. Arcukon a dolgozó ember miunkára összpontosított fi­gyelme és :— azt hiszem, nem túlzók —1 öröme. Csak a bar­kácsoló emberek tekintetén láttam ezt az önfeledt izgatott­ságot Mégis a különbség lé­nyeges. Ami ott a hobby jele, az itt, náluk az élethivatás zá­loga. A forgácsolóban Hobby persze itt is akad. Ahogy belépünk a forgácsoló helyiségébe, két-három fiatal egy Go-Cart kocsi motorját szereli. Szakköri foglalkozáson a szakirodalom alapján ter­vezték meg, és kísérleti darab­ként a negyedikesek gyakorla­ti foglalkozásán állították ösz- sze. Távolabb, az ablak előtt korszerű forgácsológépek. Az egyiknél egy magas, szőke, IV. osztályos fiú, Gőbölös Péter már a vizsgamunkáján, egy fogasléces traktoremelő mo­delljén dolgozik, míg a többiek a másik, a nagy szerelőcsar­nokban a heti egy gyakorlati napjukat töltik: erőgépeket és munkagépeket szerelnek. — Hová kerülnek és milyen rendeltetéssel a modellek? Kísérőm hangja egy kis büszkeséggel cseng: — Az IFÉRT kevés szemlél­tetőanyagot küld. Így az elké­szített modellek itt maradnak: szemléltetőeszközök az elmé­leti órákon. — Hogyan állnak helyt szakmunkáskén t a végzett fia­talok? — Eddig csak elismerést, jó véleményeket hallottunk ró­luk, a szakmunkásokról is, a továbbtanulókról is. Az iskolában hasonló a véleménye Hausz Gyula igazgatónak. Tőle hal­lottam azt is, hogy a fiatalok többsége néma tsz-ben — ahol esetleg többet kereshetne —, hanem inká bb a gépjavító ál­lomásokon he­lyezkedik el szívesebbem. — Kutattuk ennek okát, de maguk a fiata­lok mondták el: Nem arról van szó, hogy nem akarnak a tsz-be menni. De ahhoz, hogy mindjárt önál­lóan, egyedül dolgozzanak, még kevés a tapasztalatuk. S ebben igazuk van... A szakközépiskola iránt kez­dettől nagy érdeklődés mutat­kozott. Az első évben kdlenc- venen, tavaly már száznegy- venhárman jelentkeztek. Saj­nos a keret mindössze negy­ven tanulóra futja. Párhuza­mos osztályokra volna lehető­ség, ehhez azonban bővíteni kellene a diákotthont. Megérdeklődtem: Van-e ész­revehető különbség a gimna­zisták és a szakközépiskolások mentalitásában, életszemléle­tében? — Összevetve a gimnazis­tákkal: a szakközépiskolások­nak jobb a munkához való vi­szonyuk; gyakorlati érzékük, életszemléletük reálisabb. Er­Szorgos munka a gépsze­relő csarnokban. re a pályára szánták magukat, erre készülnek, és tudják, hogy mezőgazdasági gépszere­lő szakmunkás lesz belőlük. — S tanulmányi téren? — A múlt évben sikerült el­érniük a gimnáziumi 3,3 átla­got. Most ez félévkor csőkként ugyan 3,1-re, de a többség igyekszik, érdeklődik. Általá­nos észrevétel, hogy sokat ol­vasnak, főleg szépirodalmat. Ezzel törekszen o': pótolni azt, amennyivel a gór uaziatáknál Gőbölös Péter IV. osztályos tanuló az esztergapad mellett oktatójával. kevesebbet kapnak humán műveltségben. A diákotthoni életről Angyal József nevelőtanártól érdek­lődtem. Elmondta: az olvasás mellett szellemi vetélkedő, könyvismertetés, élménybeszá­moló, zenei ismeretterjesztő előadás sfb. programmal klub- rendezvényeket tartanak; ze­nekart alakítottak, és egy szín­darabbal sikeresen szerepeltek Zicsen, Kapolyon. A bevéte­len újabb hangszereket vásá­rolnak. Egyszóval: ha zsúfoltan is, de otthon, közösségben érzi magáit a százhúsz fiatal. S hoz­záteszem; magabiztosan is, ami a jövőjüket illeti. Okkal. Wallinger Endre óimra fllCTíOíl ~n-----------------rr k ellemes illatú, a helyiség levegőjét felfrissíti és fertőtleníti. (3461) A múlt év decemberében és az idén januárban az ország többi közös gazdaságához ha­sonlóan a somogyi termelő- szövetkezetekben is lebonyolí­tották az erő- és munkagépek újraér tókeleset. Még az idén s°r kerül az állóeszközök cso­portjába tartozó további va­gyontárgyaknak, az épületek­nek az újraértékelésére is. A tartós használatú termelési eszközök értékcsökkenésének elszámolása természetes vele­járója a gazdálkodásnak, mert csak így mutathatók ki a ter­melés közben felmerülő költ­ségek, így alkotható hű kép a közös vagyonról. A gépek értékelése befeje­ződött. A harminckét szakbi­zottság — élükön gépállomási főmérnökökkel, technikusok­kal és a járási tanácsok köz­gazdászaival — 2467 erőgépet, 26 kombájnt és 135 tehergép­kocsit vizsgált meg, s állapí­totta meg e gépek mostani ér­tékét. Ezek a számok egyúttal a szövetkezeti géppark erősö­dését is mutatják. 1959-ben mindössze 68 traktor veit me­gyénk közös gazdaságaiban. Azóta átlagosan mintegy 70 millió forintos gépi beruházás­sal gyarapodtak évente a so­mogyi termelőszövetkezetek. A gépeket szinte kizárólag hi­telből vásárolták. A hiteürész- tetek törlesztése időközben esedékessé vélt, s ez egyik- másik gazdaságot bizony na­gyon érzékenyen érintette, hi­szen a felosztható jövedelem rovására kellett fizetniük. Ezt a gondot elkerülendő látott napvilágot az a módosított ren­delkezés, hogy minden terme­lőszövetkezetnek amortizációs alapot kell létesítenie. Ez azt jelenti, hogy az évi értékcsök­kenésnek megfelelő összeget a gazdaságok saját árbevételeik­ből befizetik erre az alapszám­lára, s elsősorban ebből a pénzből vásárolnak gépeket a jövőben. Ezzel megszilárdít­hatják gazdasági önállóságu­kat, hiszen pénzükért most már olyan gépet vehetnek, amilyenre leginkább szüksé­gük van. Megyénkben az újraértéke­léskor 653 millió forint volt a szövetkezeti gépek nyilvántar­tott értéke. Ez a szám a gépek régi — beszerzési — árát je­lenti, s most, az értékcsökke­nés elszámolása után 303 mil­lió forintot érnek. A fölméré­sek szerint őt év alatt (évi 10,7 százalékos értékcsökkenés mellett) felihasználódik ez az érték, vagyis évente mintegy 60 millió forint értékcsökKe- nést számolnak el a közös gaz­daságok, s ennyit fizetnek be a bankba az amortizációs alapra. Az esedékes befizeté­sek máris megkezdődtek, s ahol egyelőre nem áll rendel­kezésre elegendő pénz, ott a bankfiókok rövid lejáratú hi­telt adnak erre a célra. Említettük, hogy a szóban forgó évi 60 milliós tartaléko­lást önerőből, tehát a gazdál­kodás árbevételeiből kell fe­dezniük a termelőszövetkeze­teknek. Az egyes termények és vágóállatok felvásárlási árának emelkedése az idén le­hetővé teszi, hogy a korábbi­nál több pénzhez jussanak a tsz-ek, s elsősorban ebből a többletből kell az amortizá­ciós alapra befizetni. Az ár­rendezés révén várható több­letbevétel megyénkben is elér­heti az évi amortizáció össze­gét. A bankfiókoknál kezelt ala­pot kizárólag gépi beruházás­ra fordíthatják a gazdaságok, gépeket vásárolhatnak belőle. Nem költhetik el ezt a pénzt gépjavításra, beruházási és egyéb hitel törlesztésére, s nem vehetnek rajta alkatrésze­ket meg üzemanyagot. Előfor­dulhat, hogy az amortizációs alapot nem veszi igénybe vagy nem meríti ki a szövetkezet, ilyenkor a következő évre megy át, s akkor is felhasznál­hatja. A bank évi háromszá­zalékos kamatot fizet az alap­ban levő pénz után. A gépek nyilvántartott hasz­nálhatósági falca meghatáro­zott értékcsökkenési százalék szerint romlik évről évre, te­hát egy adott időszak után a papírforma alapján értéktelen­né válnak. Ebben az esetben a gépnek nincs további érték­csökkenése, következésképp az amortizációs alapba sem kell befizetni. Előnyére válik a termelőszövetkezetnek, ha mi­nél több ilyen gépe van, hi­szen így tulajdonképpen már értéktelen gépet használ a termelésben, s ezáltal az elő­állított termény vagy termék önköltsége jelentősen csökken. A gondos karbantartás, a szakszerű használat növeli a gépek élettartamát, ez pedig nagyon fontos tényező a ter­melés gazdaságossága szem­pontjából. Több figyelemre, a gépek jobb megbecsülésére ösztönöz az értékcsökkenés rendszeres elszámoláséra vo­natkozó rendelkezés is. Hemesz Ferenc Megkezdte a háztáji gyümölcsösök permetezését Marcaliban a f öldmuvesszovetkezet permetező brigádja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom