Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
SomogyiNéplap MS7MP MEGYÉI Rl^ÓTTSAG'á ÍS^Á MEGYEI TAMACS LAPJ A Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó VTállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postlskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár« Latinka Sándor utca 6. Pech Egy népszerű olasz napilap zenekritikusa lakást változtatott. A költözködés után lógó orral állított be a szerkesztőségbe. — Corpo di bacco!... — fakad ki bosszúsan a kollégák érdeklődésére. — Képzeljétek, szögre akaszthatom a hegedűmet. Pont fölöttem lakik a várost zenekar koncertmestere!.. , Pályaudvar A férj elkésve érkezik a pályaudvarra, és megkérdezi a kalauzt: — A feleségem már fenn ül a gyors vonaton, lesz még időm elbúcsúzni? — Attól függ, milyen régi házasok. Átlag — Éppen most olvastam —- mondja a feleség a férjének —, hogy az ember átlag kétezer szót mond ki naponta. — Mindig mondtam, hogy átlagon felüli vagy, drágám. Udvariasság A színésznő szemrehányóan fordul a fényképészhez: — Nem tudom, mi van magával, régebben sokkal jobb fényképéket csinált rólam. — Régebben tizenöt évvel fiatalabb voltam, művésznő. Telefon A férj: — No, mi történt? Máskor legalább fél órát beszélsz a telefonon barátnőiddel, most csak tíz percet. Meguntad? — Ez nem a barátnőm volt, hanem téves kapcsolás. Alom Barátnők egymás kdét: — Azt álmodtam, hogy meztelenül mentem végig a körúton, csak egy óriási virágos kalap voűit rajtam. — Borzasztó. KI hord az idén virágos kalapot? Barátnők még egyszer Az ifjú hölgy bizalmas vallomást tesz a barátnőjének: — Károly igazán bűbájos. Mikor megcsókol, mindig ezt mondja: olyan az ajkad, mint a korall. — Jaj, ez az a Károly? ötven forint Feleség: — De hát reggel még volt ötven forintod, az hova lett? Férj: — Hiszen tudod, hogy elfolyik a pénz. Ez meg amaz, az húsz forint, virágot akartam neked venni, az harminc forint. Látod, el is ment az ötvenes. Halálos közlekedési baleset Pénztárca és kötelesség TVT incs sok olyan háztartás, x ahol az utóbbi hetekben ne nézték volna át a családi költségvetést A bért számolgatni, az árakkal összevetni, azzal elégedettnek lenni vagy azt kevesellni — a mindennapi élet velejárója. A pénzzel gazdálkodni kell kicsinyben és nagyban egyaránt, s úgy helyes, ha a kis közösségek és a népgazdaság mindig igyekszik megtalálni számítását. Megtörténhet hogy a körülmények változása, a fejlődés közben jelentkező új igények miatt mind az egyénnek, mind a nagyobb közösségnek, pL egy gyárnak — sőt a népgazdaságnak is — a számvetés átalakítására kell gondolnia. Ez a lényege voltaképp a közelmúltban hozott kormányintézkedéseknek is: az árak és a tényleges költségek közelítése, a társadalom és az egyén számára egyaránt megfelelőbb kereseti arányok kialakítása. Hogy itt mennyire az egészségesebb arányok kialakítása volt a cél, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sok százezer embernek — köztük például a pedagógusoknak, az egészség- ügyi dolgozóknak, akik már évek óta saját pénztárcájukon érezték a kereseti aránytalanságokat — jelentősen emelkedett a fizetése. A fizetéssel kapcsolatban azonban most másról szeretnék beszélni. A fizetést lehet kevesell- ni. És a fizetésért adott munkát? Azt nem lehet kevesellni? Olvastam leveleket, mélyeknek írói nemrég költöztek új lakásba: kiesett az ajtó búrja, hullik a vakolat, púposodik a padló. Mások arról panaszkodnak, hogy a vadonatúj körömcipő sarka a századik lépés után levált; elromlott a tv-készülék már az első este. Hogyan lehet így dolgozni? —- kérdezi mindegyikük. A hanyag kőműves is a hanyag tv-műszerésztő 1 s ennek felesége a hanyag cipésztől, és így, körbe-körbe... Nem ismerik egymást, ezért általában kérdeznek, nem egymásnak teszik föl a kérdést Ha összehozhatnánk őket egy helyre, gondolom, sok mindent tisztázhatnának egymás közt A hanyag kőműves is kevesli esetleg a fizetését — ha kérdezed. A műszerész is. A cipész is... Ugye, értik már, mire gondolok? ... Ha rosszul dolgozik valaki, azért, mert kevesli a bérét, hát attól több nem lesz a zsebében, sőt t— éppen hogy kevesebb, hiszen más is úgy gondolkodhat mint ő. Ezért kellene már végre nem megszállottakat látni azokban; akik szépen, lelkiismerettel teszik dolgukat. Ök ösztönösen vagy tudatosan nagyon is racionális emberek, és helyesen számítók. Hiszen sokat vitatkoztunk már az idén is, tavaly is, többnyire nem is hiábavalóan. Volt is, van is min töprengeni, érvet érvre rakni szenvedéllyel. Amikor azonban az anyaggal perel az ember meg a szerszámmal meg a földdel, az elgondolás és a valóság közé verve a hidat — a vitának ez a fajtája sohasem lehet hiábavaló. Van, aki mindig csak a forintokat számlálja, s ahhoz igazítja a kötelesség mércéjét Nem tudom — nekem az az érzésem —, az ilyen ember mindig keserű szájízzel dolgozik, s károsodik pénzben és érzésben, hiszen elnyomja magában az alkotás vágyát, s megfosztja magát a munka örömétől — s többnyire munkája hasznától a többieket IVem akarom idealizálnia munkát: a munka küzdelem, olykor kínlódás s gyakran keserves. Még csak az ellen sein akarok szólni, ha valaki anyagias. Sőt, talán még az ellen sem, ha csak anyagias. Azt tartom hibának, hogyha egy semmi másért, csak a pénzért lelkesedő ember ráadásul még rosszul is kalkulál, összecsapva a munkáját, vagy kibújva alóla, azt gondolva, hogy ami kár a társadalomnak, az neki hasznos lehet Tavaly szilveszter éjszakáján a Láng Gépgyárban bent maradtak a délutáni műszak munkásai, szerkesztők, tervezők jó páran a turbinaszereidében. Az első 100 megawattos turbinát akarták megforgatni háromezres fordulaton, hogy lássák: érdemes volt-e hónapokon át izgulni, verejtékezni. Aligha hiszem, hogy a pár forintnyi túlóráért mondtak le a szilveszteri mulatságról, családról, menyasz- szonyról az óév utolsó óráiban. Nem is kérte őket senki, nemhogy utasította volna. Egyszerűen nem tudták otthagyni munkájukat, amikor már csak pár óra kellett a befejezéshez. Sok olyan ember dolgozik mindenütt, aki már megtalálta az alkotás örömét a hétköznapi, ismétlődő és megszokott feladatok megoldása közben is. Azt hiszem, ők könnyen dolgoznak jól, s könnyebben megtalálják az E2 összefüggést mások munkája, a boldogulás és saját munkájuk között is. z a lényeg: meglátni az összefüggést saját munkánk és mások munkája, mindannyiunk boldogulása között, mert a fizetés mértékét — s ezt tisztán kell látni — nemcsak saját tevékenységünk határozza meg. Bizonyos mértékig természetesen igen, befolyásolhatja, de lényegesen csak akkor változhat, ha van miből változtatni, mert mindenki jól teszi a dolgát. Akik mindig csak a pénztárcájukhoz igazítják a kötelesség mércéjét, azokkal nehezen juthatunk előbbre, s miattuk mindig hiba csúszhat a családok és a társadalom számvetésébe is. G. F. Tüntetés az amerikaiak vietnami agressziója ellen (Tudósítónktól.) Szerdán este mintegy háromszázötven fiatel vonult végig Ádánd utcáin fáklyákkal, transzparensekkel, kifejezve tiltakozásukat az amerikaiak vietnami agressziója ellen. A tüntetőkhöz csatlakoztak a falu idősebb lakód is. A felvonulóiknak Boa József, a járási KISZ-bizottság szervező titkára mondott beszédet A lelkes tüntetők véleményét fejezte ki a szónok, amikor a magyar fiatalok szolidaritásáról biztosította a vietnami fiatalokat Az ádándiak táviratban is kifejezték együttérzésüket a hős vietnami néppel történt szombaton délután a Cseri úton. Petes János szennai lakos motorkerékpárjával szabálytalan előzés közben összeütközött a vele szembe jövő Warszava személygépkocsival. Petes ar összeütközés következtében az úttestre esett, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helysz'nen meghalt. A felelősség megállapítására a vizsgálat folyik. 8 millió forint talajjavitásra és víztelenítésre Megindult a munka, dolgoznak a gépek és az emberek a Tahi Vízgazdálkodási és Talajvédő Társulat munkahelyein. Egyik legnagyobb építkezésük a bonnyai víztároló. A 15,5 holdas víztároló 480 000 forintba kerül. Elkészülte után biztonságosabbá válik a szövetkezetben a zöldségtermesztés. Hozzálátták a leszívó árkok tisztításához is. Ebben az évben Kányán, Tengődön, Kis- bárapátiban és Kadon víztelenítik a réteket és a legelőket. 107 000 forintot fordítanak erre a munkára. A vízrendezési munkák mellett megfelelő gépi erővel hozzálátták a talaj javí táshoz. Bomnyán, Fiadon, Kisbárapá- tiban, Törökfcoppányban és Somogyacsán összesen 350 lufidon végzik el a tőzeges talaj- javítást 2100 000 forintot áldoznak erre. Másfél millió forintot fordítanak altalajlazi- tásra. Ez a munka tizennyolc szövetkezetben indul meg ebben az évben, Somogy döröcs- kén pedig befejezik. A társulat ebben az évben összesen nyolcmillió forintot fordít talajjavításra és víztelenítésre. EMLEKBK Csőkőlyben lakik egy idős asszony, akinek — a legszolidabb kifejezéssel szólva is — legendás élete volt özv. Nagy Vendelnének hívják. A faluban akadt egy kísérőm, aki elvezetett hozzá, mások is kérdezgették, miért keresem, »-talán rokona?« — találgatták, özv. Nagy Vendelnél; senki sem ismeri igazán a községben. A ház mögött két asszony dolgozott: «-kertülnek- — mondta kísérőm (kertet csinálnak), és bemutatta az idős nénikét. Gondoltam, hogy nekem, ismeretlennek nehezen szólal cd Leander ta v aszt érez Kivirágzott a leander a Kaposvár, Petőfi utca 8. számú házban az enyhe, tavasziam időjárás hatására. Egyébként májustól szeptemberig hoz virágot, de a leander, úgy látszik, már tavaszt érez. Reméljük, igaza lesz.«. majd meg, de egy közös ismerősre hivatkozva s arra, hogy tudok róla sok mindent, megoldódott a nyelve. — Ugocsa megyében születtem, Tekeházán, itt is mentem férjhez az első uramhoz 1913- ban. Montenegró országból jött, munkát keresett A kőbányába állt be. Kötél volt a derekán, a hegy tetején egy fához kötve lógtak, úgy dolgoztak. özv. Nagy Vendelné első férje is azok közé az emberek közé tartozóét, akiket Amerika, a pénzszerzés, a megjgazdago- dás lehetősége megszédített, s kivándoroltak, hogy aztán majd visszajönnek nagy vagyonnal. —- Azt akarta — folytatja a néniké —, hogy majd Montenegró országba telepszünk le véglegesen. Ahogy elment, még abban a hónapban megküldte a hajójegyet, hogy én is menjek utána. Azt is írta: szépen tudsz fütyülni, itt majd föllépsz a színpadon. Kivittem magammal a levelet a mezőre, kint dolgoztam, találkoztam a tanítóval, s megmutattam neki. Azt mondta, utasítsam vissz», ne menjek el. No és aztán én visszaküldtem a jegyet is meg a levelet is. Azért sirónkós voltam nagyon. Pesten éltek a keresztanyá- mék, keresztapámék, fölmentem hozzájuk, ök ajánlottak be Tisza Pistához kézilánynak. Ebben az időben ismerkedtem meg a második férjemmel. No de azt mesélem el, hogy ment el az élete Tisza Pistának. A házban csendőrök vigyáztak rá, az ajtóknál ketten álltak, meg kint is voltak. Mi a konyhában dolgoztunk, nem tudtuk, kik lehetnek az idegenek, akik bejöttek. Az őrökön is keresztüljutottak. Egyszerre csak lövést hallottunk meg sikonyálást. Tisza a szobájában volt a családjával, amikor lelőtték. Mi csak menekültünk kifelé nem akartunk Utói semmit. Két hónapig voltam Tisza Pistánál. Halála után feloszlott a háztartás. özv. Nagy Vendelné bent élt a történelemben, nagy esemény tanúja volt, de nem látta a történelmet Nem ismerte Tisza Istvánt, csak 'kiszolgálta. A négy tündér története Nagyszőlősbe, Perényi báróhoz visz el. A négy tündér meséje a nép száján született, talán igazi népmese is kerekedett: belőle. — Hetven szekrény volt a folyosón. Voltaik abban olyan ruhák, hogy négyen vittünk egyet szellőztetni az udvarra. Csupa gyöngyfűzés. Ott volt Jézus kis ruhája is, amibe kicsiny korában járt Maguk azt már nem láthatják soha, amit én láttám. A négy tündéré volt a négy legszebb ruha. — Látta maga is a tündéreket? — szakítom félbe a mese szövését. — Akkor már halottak voltak, a sírjukat láttam. Azok a tündérek mintha porcelánból lettek volna. Az arcuk, mint a babáé, olyan volt. A lábuk térdtől lefelé fekete. A világ legszebb tündérei voltak. Vajon hogyan születtek meg ezek a tündérek? Talán a szép ruhák elkápráztatták a szolgálók szemét, s a gyöngysoros ruhákba nem tudtak embert képzelni, csak tündéreket? S ahogy mesélték szájról szájra, sokan igaznak hitték, özv. Nagy Vendelné váltig bizonygatta, hogy bizony, fiam, ez igaz volt. Történelem és mese, történés és a képzelet csodás tára nyílott meg előttem, amikor az idős nénike beszélt — Sok mindent láttám, sok mindent tudok, azt elmesélni nem lehet — mondta sírva a legendás életű idős néniké, amikor elbúcsúztam tőle. Horányi Barna
