Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-31 / 76. szám

Csütörtök, 1965. március 31, 5 SOMOGYI N fi P !, A P 800 vagon burgonya termelésére kötöttek szerződést a böhönyei MÉK-kirendeltség körzetében (Tudósítónktól.) A böhönyei MÉK-kirendelt­ség több mint 2500 hold bur­gonya termésének szerződéses átvételét tűzte ki célul. Már­cius közepéig körülbelül 2200 holdra kötöttek megállapodást. Ez azt jelenti, hogy a kör_ét­hez tartozó 49 termelőszövet­kezet a 900 vagon burgonya helyett csak 800 vagon megter­melésére vállalkozott. A gazdaságoknak csak egy része határozott úgy, hogy a (tavalyihoz hasonló területen termel burgonyát. (Pl. a sze- nyéri, a nagyszakácsi, a so- mogyzsitfai és a szabási, vala­mint a csurgói Zrínyi Tsz.) Ne- mesviden 50, Segesden £0, Gyékényesen 30 holddal csök­kentették a burgonyatermő te­rületet. A véseiek a tavalyi 130 helyett csak 10 hold bur­gonyát termelnek, a zákányiak pedig teljesen megszüntették az étkezési burgonya termelé­sét. A tartózkodás egyik oka a tavalyi rossz esztendő okozta alacsony termésátlag. Ez el- kedveílenedést szült annak el­lenére, hogy a felvásárlási árak jók, hiszen például a gül fajtákért 210, a rózsa fajtá­kért 180 forintot fizetnek má­zsánként. Tény az is, hogy ke­vés a vetőgumó, a marcali tsz-t ez tartja vissza 40 hol 1 elültetésétől. A szövetkezetek közötti vásárlásra azonban van még lehetőíég. A burgonyaültetés küszöbén állunk, érdemes még egyszer fontolóra venni az elképzelése­ket. Egy kis törődéssel, több gondossággal — nemrég me­gyei értekezleten is tanác-k'z- tak erről a szakemberek — az étkezési burgonya visszahálál­ja a ráfordított munkát, költ­séget. A szenyéri baromfitartók kicserélik a háztáji állományt (Tudósítónktól.) A böhönyei példa alapján úgy határozott a szenyériek túlnyomó többsége, hogy ház­táji gazdaságukban teljesen ki­cserélik a baromfiállományt. Böhönyén két évvel ezelőtt végezték el ezt a munkát. Az eredmény: tavaly a tervezett 800 000 helyett 1 080 000 tojást adtak a gazdák közfogyasztás­ra. Az állománycsere után fél­millióval több tojást vásárol­tak fel a háztájiból, mint az­előtt. Érthető, hogy a kedvező ta­pasztalatot a szenyériek is hasznosítani kívánják. A köz­ségben levő 200 háztáji gazda­ság közül 180-ban cserélik ki az állományt. Káplár Istvánná szövetkezeti felvásárló szinte minden családot fölkeresett, ismertette a tapasztalatokat, terjesztette a jó módszert. En­nek eredményeként 7300 na­poscsibét osztottak ki, de még 7Ö00-re van igény. Á feb­ruárban kiadott aprójószágok Szépen fejlődnek. Jelentéktelen mérvű az elhullás, a háziasz- szonyok nagy gonddal nevelik őket. Sok szenyéri gazda forgat barómfitenyésztési szakköny­Értesítjük a város lakosságát, hogy a szemészeti ellátás megjavítása céljából április 1-től kezdődően Kaposvár város lakói részére szombat délután kivételével mindennap du. 2 órától 6 óráig tartunk rendelést. Kérjük a város lakóit, hogy saját érdekükben is ezt a beosztást megtartani szíveskedj enek. A megyei rendelőintézet igazgató főorvosa (37141 vet. Ennek hatására lassan teljesen eltűnnek a földbe vájt tyúkólak, helyettük újakat építenek a szakikönyvek útmu­tatása szerint. Többen a ki­használatlan istállókat alakí­tották át erre a célra. Belezet­ték a fejlettebb takarmányo­zási módszereket is, táppal etetik a baromfit. Folytatása következik —- de mikor? Nagyon örültek a Kanizsai utca végén meg a környékén lakók, amikor a múlt év őszén fölszedték a gyalogjáró kiko­pott tégláit, s hozzákezdtek a betonjárda készítéséhez. An­nak viszont már nem örültek, hogy a munkát hamarosan ab­bahagyták —• igaz, a rossz idő akadályozta azt —, s bizony­talan időre elhalasztották. Sok száz ember lakik ezen a környéken. Télen a hóié, most az eső miatt kénytelenek bokáig sárban kínlódni, ha csak nem vállalják annak ve­szélyét, hogy lemennek a nagy forgalmú úttestre. Tudják, a járdaépítést befejezik. De ért­hetetlennek tartják, hogy miért nem használták ki a több hetes jó időt, s miért nem végeztek a munkával. Kí­váncsian várják, hogy mikor folytatják, illetve fejezik be a járdaépítést, Sz. L. A tulajdonos kötelessége a tatarozás Fényképet közöltünk lapunk február 18-i számában a lábodi postáról. Kifogásoltuk, hogy a második világháborús sebeket még mindig nem tüntették el az épü­let faláról. A Pécsi Postaigazgatóság kö­zölte, hogy a ház. a lábodi föld­művesszövetkezet tulajdona. A posta bérli a hivatali helyisége­ket. A rendeletek szerint nem lehet elvégeztetni a külső tata­rozást a bérelt épületen. Ez a tulajdonos kötelessége. Kerti traktor a háztájiban Az idén előszói' vásárol­hatnak a háztáji gazdaságok, illetve a háztáji társulások kerti traktort. Az AGRO- TRÖSZT 140 tíz lóerős, Die­sel-meghajtású gépet vásá­rolt e célra Csehszlovákiá­ban. A jól kihasználható »ügyes« kis kerti traktorok négy munkagéppel — kulti- vátorral, forgó kapával, eké­vel és pótkocsival — kerül-1 nek forgalomba. Kőműveseket és segéd­munkásokat vesz föl * az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári és környéki, siófoki és környéki épít­kezéseire. Különélési pótlékot fizetünk Kaposvár területén családfenntartóknak, napi 15 Ft-ot, nem családfenntartóknak napi 10 Ft-ot, vidéki mun­kahelyeken családfenntartóknak napi 20 Ft-ot, nem családfenntartóknak pedig napi 15 Ft-ot, ha vidéki laká be jelen é sei rendelkeznek, és állandó lakhelyükre nap illa nem térnek haza. Munkás- szállást. üzemi étkeztetést biztosítunk. A fölvé­telkor tanácsi igazol -s szükséges. Jelentkezés: Ka­posvár, Május 1. utca 57. és Siófok, Fő utca 200. __________________(52469)! a megyehatáron “HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Szédülés fog el, ha arra gondolok, milyen magasba emelte a ml rendünk Vásárhelyet, az ország legnagyobb parasztvárosát. Ez a csúcs nem újságírói túlzás, hanem reális mérték. Idézzük csak emlékezetünkbe az országjáró író innen keltezett riportjait. Hány­szor szorult ökölbe Móricz Zsigmond keze a nyomor, a kilátásta- lanság láttán! Huszonháromban még csak azon kesergett, hogy a hatvanezer lakosú városban egy könyvet se vesznek, a huszon­négyezer tanyai magyar mindössze 8—10 diákot állít. Sokkal söté- tebb képet fest a városról 1910-ben: fogy a nép, nincs népegész­ségügy, út, közüzem, törvényszék, kereskedelmi iskola. S kimond­ja az ítéletet: halálra ítélt város Hódmezővásárhely. A ma idelátogató riportert más kép fogadja: modern lakótelé­nek, fényes üzletsorok; elegáns emberek a széles utcákon, a tágas tereken; Nagyvilágot és Tiszatájai olvasó fiatalok a Sarokház Cuk­rászdában; külföldre szállító gy rak: fúrótornyok a végtelen ró­nán, kígyózó olajvezetékek a rvzőkön; új tanyaközpontok, szik­rázó hidroglóbusok. Ez a mai Vásárhely. A halott város feltámadt ■55-ben, s új életre kelt. öröm tölti el az embert a rohamos fej­lődés, a megalapozott gazdagodás láttán. A tanyák az öregekkel együtt halnak meg A Dunántúlról érkezőt a nagysága hökkenti meg elő­ször. Tizenkétszer akkora te­rületen fekszik a város, mint Kaposvár, pedig lakóinak száma csak négyezerrel több. Szeretném érzékeltetni, mek­kora Vásárhely határa: egyik végétől a másikig ugyan­annyit tesz meg a gépkocsi, mint Kaposvártól Dombóvá­rig. S míg itthon hét falut érint, ott csak gémeskutat, akácosok közül kifehérlő ta­nyákat lát az utas. Megraga­dott néhány kép az úton. Motorkerékpár fordult be előttünk a dűlőútra. öreg parasztnéni vezette a közeli tanya felé. Ha Somogybán látom, biztosan elmosolyo­dom. Itt azonban létszükség­let a jármű, a végei'thatat­lan tanyavilágból másképpen hely ma már a rizséről is nevezetes. A felszabadulás után megépített öntözőrend­szer lendítette föl a rizster­melést ezen a vidéken. Itt van hazánk legjelentősebb kendertermelő állami gazda­sága. Amikor továbbindultunk a városból, megszokott kép fo­gadott a határban: sárga növényvédő repülők szórták a műtrágyát alacsonyan re­pülve az állami gazdaság tábláira. A vásárhelyi termékek a világ minden tájára eljutnak Negyvenöt előtt tipikus mezőváros volt Vásárhely. Csak egy üzeme volt, a Kok- ran-féle kötöttárugyár. Ak­kor négy-ötszáz munkás dol­gozott a gyárban. Ma csak­nem kétezer-kilencszázat fog­lalkoztat a tvisztpulóveréről bögréket, hordókat stb. Most épül az Alföldi Porcelán­gyár vásárhelyi üzeme 270 millió forintos költséggel. Edényt, egészségügyi porce­lánt s talán falburkoló csem­pét gyártanak majd itt. Em­lítettem, hogy a táj képébe beletartozik a fúró to.' n , a csővezeték. A második öt­éves tervben honosodott meg ezen a vidéken a kőolaj- és a földgázbányászat. Most dol­goznak a vásárhelyi gázháló­zaton és a gázfogadó állo­máson. December 31-én már zavartalanul üzemelnie kell, hogy a porcelángyárban — gázfűtésre rendezték be — megkezdhessék a próbagyár­tást. A korszerű gépeket az NDK szállítja a porcelán- gyárnak. Vásárhely népművészete nagyon híres. A fazekasok, a bútorfestők, a hímzők és a faragók nevét hét határban ismerték mindig. Ez a gaz­dag hagyomány ad magyará­zatot rá, hogyan foglalkoz­tathat 1400 embert (Csong- rád megyében a legtöbbet) a Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezet agyagos- és textilrészlege. Városfejlesztés szanálás nélkül Egy kicsit irigykedtem, amikor Sajti Imre vb-elnök elmondta a városfejlesztés­ről, hogy minden szanálás nélkül alakíthattak ki mo­művészeket? A tanyavilág, a Tisza- és a Maros-part? A barátságos vásárhelyi embe­rek? Mind együttvéve. Né­meth László találóan írja a Sajkódi estékben: »Amióta Tornyai képeit a vásárhelyi műértők kis köre az ország közkincsévé tette, nem kell sokat magyarázni, a szépség miféle neme az, amit a Susán zugaiban vagy a határ nagy üres ege alatt ott érez az ember ... Vásárhelyt nem­csak Tornyai és Endre Béla A Szántó Kovács-szobor. Irókázók a majolikagyárban. nem lehet gyorsan eljutni a városba. Láttam néhány özönvíz előtti típusú autót is, gazdáig szintén tanyasiak. A felszabadulás előtt hét­ezer tanyát tartottak szá­mon. Ma olyan háromezer- kilencszázat, s még így is tanyasi a vásárhelyiek hu­szonöt százaléka. Sajti Imre tanácselnök elmondta, hogy a tanya halálra van ítélve. A fiatalok szabadulni sze­retnének innen. Aki teheti, beköltözik a városba, vala­melyik tanyaközpontba. Az öregek azonban ragaszkodnak a tanyához mondván, hogy ott születtek, őseik szerezték, szeremének ott meghalni. Ez a század rámegy a tanyavi- iág felszámolására. A ta­rt ácskirendeltségek akkora te­rületeket »kormányoznak«, mint Kaposvár, csak az em­ber kevesebb, két és fél ezer lélek. Forr, változik a tanya- világ. Szikáncson (itt tal-1'ák tavaly azt a sok aranypénzt) több mint húsz tanyai em­ber szeretne családi házat építeni a szövetkezet se?'+ "- gével. A jövő csírája Szi- káncs, itt érték el a legna­gyobb eredményt a tanya- központ fejlesztésében. Tizenhárom termelőszövet­kezet (van közte gvön«e. közepes, jó) és két állami gazdaság műveli Vásárhely határát. Elképzelhető, mi­lyen nehéz dolguk van a bri- gádvezetoknek; nem úgy van, mint például Bolhón vagy MeszteEfn"őn, hngv beik-rv'?- nak a soron, s már össze­szedték az errhsroM Moto­ron, biciklin járják a messzi tanyákat, ha sürgős dolguk akad. A búzájáról híres Vásár­híres Divat Kötöttárugyár. A második ötéves tervben na­gyon sokat fejlődött az ! üzem. A majolikagyár szin- j tén msgvolt a felszabadulás | előtt. Endre Béla festőmű­vész fejében született meg a gondolat: föl kellene újítani a vásárhelyi gölöncsérséget. A városban élő művésztáivak (Tornyai, Rudnay, Pásztor, KaEos stb.) támogatásával alakult meg 1911-ben a Mű­vészek Majolika és Agyag- ipari Telepe. Az igazi táv a- tok csak az államosítás után nyíltak meg. A majolika- gyárban készülő tálak, vá­zák, perselyek, Miska kor­sók, butéliák, gyertyatartók felét Hollandiába, Svédország­ba, Ausztriába, az NSZK-ba szállítják. Jártunk a gyár­ban, megcsodáltuk, hogyan formálják vázává a holt agyagot a gölöncsérek mai utódai, hogyan díszítik ma­gyaros vagy modern min­tákkal a tálakat és a vázá­kat az irókázók. A Kossuth téren van a gyár reprezenta­tív boltja, itt látja igazén az ember, mi minden kerül ki az égető kemencékből. Végvári György iparművész keze nyomát ott éreztem a kecsesen karcsú gyertyatar­tókon, a bumfordi korsókon, a vaskos butyellákon. A többi üzem teljesen új. A mérleggyár, a Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat (kétezer-háromszázán dolgoz­nak a két vállalatnál), a szandálüzem, az autószerviz, a gépállom's. Tizenhat or­szágba exnortál a Fémipari Vállalat. Zömmel Dél-Ame- rikába, Hollandiába, Cseh­szlovákiába, Lengyelországba szállít alumínuim poharakat, edényeket, merítőkanalakat dern városnegyedet. A ne­vezetességnek számító vásár­tér a belvárosban terült el, ezt építették be erkélyes há­zakkal. Eltűntek a düledező viskók a főutcából, akárcsak Kaposváron, s a helyükön emelt bérházak városiasabbá tették Vásárhelyet. Sose fogy ki a város az építkezésekből. Négy közép­iskola és két kollégium van Vásárhelyen, s most kezdtek neki még egy 420 személyes kollégiumnak, hogy legyen otthonuk a tanyasi diákok­nak. A Hód-tó környékén társasházakat építenek. A Kossuth tér (az egykori köpködő) olyan hangulatot áraszt, mint a mi Latinka terünk, azzal a különbség­gel, hogy a nagy hírű pro- menád sétányaival, padjaival, : fáival a régi. Itt van a tar | nácsháza. Ugyanolyan tor­nyos, faburkolatú nagyter- mű, mint a kaposvári. Még a lépcsőháza is a miénkre emlékeztetett bennünket. Gazdag művészeti hagyományok Sok művészt megfogott Vásárhely hangulata a szá­zad elején, s azóta is. Tor­nyai János azzal az elhatá­rozással telepedett le szülő­városában, hogy művészeti életet teremt. Ez sikerült ne­ki. Hamarosan követte pél­dáját Endre Béla, Rudnay Gyula festőművész. Pásztor János szobrász A lelkes mű- vészg rdának köszönheti a város a múzeumot (gondolata Toryaitól eredt, megalapító­ja Kiss Lajos néprajztudós volt), a majolikagyárat. Hogy mi vonzotta ide annyira a idejében, most is jól érzik magukat a művészek.« Sígy igaz. Fiatal festők és szobrá­szok telepedtek le rövidebb- hosszabb időre (Németh Jó­zsef, Kolxán György, Szűr­ésije János, Kajári Gyula, Szalay Ferenc festők, Szabó Jván, Samu Katalin, Ligeti Erika, Szöllősy Enikő szobrá­szok), hogy folytassák a fél évszázados hagyományokat. Érdemes megemlíteni a vá­sárhelyi és a zentai (Ju­goszlávia) művésztelep bará­ti kapcsolatát. Képzőművészr cserék, cserekiállitások jelzik az együttműködést. Amikor Vásárhelyen jártunk, meg­néztük a Tornyai Múzeum­ban a zentai művészek kiál­lítását. A vásárhelyiek ug« ekkor Jugoszláviában áll'' tak ki. Egy-két szót a mú­zeumról. Kinőtte a város, ezért a művelődési házban tekinthető meg például a Tornyai- és a Medgyessy-ki- állítás (a híres debreceni származású szobrász is dol­gozott a városban, s halála előtt mintegy harminc alko­tását a múzeumnak ajándé­kozta). A néprajzi gyűjte­mény és a neolitkori lelet­tár is híres. A Szántó Kovács-szobor Tavaly állították fel a Kossuth téren, a városháza mellett. Somogyi József Kossuth-díjas szobrász kitű­nő alkotása nagy vihart ka­vart a városban s annak ha­tárain kívül is. Több ezren gyűltek össze az avatásra. Amikor lehullott a lepel, döbbent csendben néz e tömeg a szobrot. S aztán kö­vetkezett a felzúdulás. Volt, aki elhozta magával Szántó- Kovács fényképét, s össze­hasonlította a bronz alakkal. A művész kénytelen volt ki­állni, s elmondani művészeti hitvallását. Mi váltotta ki ezt a hatalmas ellenkezést? Vári Ernő, a városi pártbi­zottság első titkára elmond­ta, hogy olyan ábrázolást vártak a v'sárhelyiek, min' a városháza falán elhelye zett domborműről, a tanáé? teremben levő festményről az orosházi mellszoborról is mertek. S hopv csitultak« azóta a kedélyek? Hát per­sze. A városban élő művé­szek is hozzáiárultak ehhez, elvittek a szoborhoz mun­kásokat. tsz-tasokat, elma­gyarázták nekik hoc van néz­zék a szobrot, mit 1'ssanak meg a komon-'- Mert a mű erérvo «bv? rejlik. N-o- egv s-o«-vn-k hanem a forradalmi hagyományok­ban gazdag vidéknek állít emléket a szobor. Sok min­(Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom