Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

Csütörtök, 19G6. március 3, 5 SOMOGYI NÉPLAP Veszélyes könnyelműség Három helyen történt súlyos gázrobbanás, és okozott tüzet a közelmúltban. Mindenütt a könnyelműség, a nemtörődöm­ség idézte elő a bajt. Meggyújtotta, majd elment hazulról Éles csengőhang riasztotta nemrégen a marcali tűzoltókat. Miközben gépkocsira ültek, közölték velük: Balatonboglá- ron tűz van... A Dózsa György út 45. számú házból sű­rű füst gamolygott elő, a lán­gok a tetőt mairdosták. Azon­nal munkához láttak. Alig in­dult meg a tömlőből a víz, ha­talmas robbanás remegtetta meg a levegőt és a környező házak ablakait. — Ez csak gáz lehetett — jegyezte meg az egyik tűzoltó. Valóban gáz volt. Gobi Je­nő nyugalmazott tanár a gáz­tűzhelyre tette föl ebédjét. Miután meggyújtotta a gázt, elment hazulról. A láng a ki­futó ételtől elaludt, s a to­vább ömlő gáz a tűztől kelet­kezett hőtől meggyulladt A kár huszonötezer forint. „Nem tudtam, mi a tilos...” Néhány hónapja kapta meg a gázpalackot Puska Pál Mar­caliban. Felesége vette át Aláírta azt a jegyzőkönyvet, amelyben kioktatták a gáz ke­zelésére, s figyelmeztették, hogy a használati utasítás minden egyes pontját feltétle­nül tartsák meg. Február 12-én á késő esti óráikban mégis a tűzoltóknak kellett lakásukra kivonulniuk. — Meg akartam gyújtani a gázt. Nem ismertem a haszná­lati utasítást, s tévedésből a főszelepet csavartam le — mondta a baleset után Puska PáL A gáz így nem a nyo­máscsökkentői keresetül, ha­nem a főszelepen át ömlött ki, s a szomszéd szobában levő olajkályba melegétől robba­násszerűen megigyulladit. Nem dísz, hanem utasítás! Az utóbbi években rohaxno­azt is megakadályozzák, hogy az esedékes ellenőrzést — pe­dig sok veszélyt elháríthatná­nak vele — megtartsák. „Ha van gáz, meggyullad...” Mindig zsúfolt a kaposvári állomással szemben levő ven­déglő. Állandóan ég a gáz. A szűk pult mögött főzik a virs­lit, a debrecenit, a teát. — Ki kezeli a gázt? — Mindenki, aki a pult mö­gött van. — Ismerik a biztonsági sza­bályokat? — Azt tudjuk: ha van gáz, akkor meggyullad, ha nincs, akkor nem ... Ennyit tudnak a gáz hasz­nálatáról a dolgozók és az üz­letvezető helyettese. A ven­déglőben még használati uta­sítás sincs, pedig ahol ennyien kezelik a gázt, feltétlenül szükség lenne rá. „Megvan a rögzítő, majd felszereljük...“ Nagyon sokan használnak könnyen dűlő giarzontűzhelyet Beleakadhat a kötény, a ját­szó gyermekek is feldönthetik. De bajt okozhat a tűzhelyre rosszul föltett nagyobb edény is. Az utasítás előírja, hogy a garzontűzhelyet szilárdan a falhoz kell rögzítem. A Dózsa Györvv utcában dr. G. Z.-ék- nál még sincs rögzítve. — Decemberben tettük át ide a tűzhelyet, még nem ér­tünk rá a rögzítő fölszerelésé­re, pedig megvan. D. S.-éknál a bejárati ajtó mellett van a rögzítetlen gar­zontűzhely. Szeptemberben már egyszer figyelmeztették az ellenőrök őket, mégsem csinál­ták meg. Az ellenőr mindkét tulajdonossal közli: — Amíg a mulasztást nem pótolják, a palack kiadásét le kell tilta­nom. • •• Három súlyos balesetet oko­zott néhány hét alatt a sza­bálytalanul kezelt gáz. Sokan — az említett esetek tanúsít­ják — mégsem okulnak belőle. Szalai László A tanács és a rendőrség együttműködéséről tárgyalt a Csurgói Járási Tanács (Tudósítónktól.) A rendőrség és a tanács együttműködéséről tárgyaltak a Csurgói Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának legutób­bi ülésén Szatmári György százados beszámolója alapján. Megállapították, hogy egyre jobban számíthatnak az ön­kéntes rendőrök segítségére. A társadalmi szervezetek és a rendőrség jó kapcsolatának kö­szönhető, hogy tavaly ötvan bűncselekménvt előztek meg; ezekre a szakigazgatási szer­vek hívták fel a figyelmet. A megelőzés eredményeként az utóbbi időben csökkent a bűn- cselekmények száma. Több mint hárommillió forint kártérítés (Tudósí lónk tói.) A napokban készült el a műit évi mérleg az Állami Biztosító nagyatádi fiókjánál. Koleszár Sán­dor fiókvezető elmondta, hogy 1955-ben a kártérítés összege meg­haladta a befizetett díjak kétsze­resét. A tsz-eknek jégkárra 1 576 009 forintot fizetlek ki. Pél­dául a görgetegl Búzakalász Tsz a jégkár után annyi pénzt kapóit, hogy az 12 forinttal növelte a munkaegységet. A vagyon- és személybiztosítás­ra ugyancsak másfél millió forint kártérítést adtak. A házláji gaz­dálkodás védelmére bevezetett ál­talános biztosítást 2371 család — a tsz-családoknak jőval több mint a fele — kötötte meg. A belegi, a mikéi, a sz-T?ási, a háromfai és a lábodi tsz-ekben 530 tsz-tag lépett be a biztosítási és önsegélyző cso­portba. Bekötő utat kap Torvaj Szépül és fejlődik Torvaj a tabd járás kis községe. Régi panasza a falunak, hogy nincs bekötő útja. Az idén teljesül a torvajiak vágya: megépítik a kövesutat. A külterületen la­kóiknak járdát építtet a tanács 25 000 forintos költséggel. öt év óta minden tanévben megszervezték a dolgozók ál­talános iskoláját a faluban. Az idén kilencen végzik el a hetedik osztályt. Húsz asszony és leány jár a nőtanács szabó­varró tanfolyamára. Nagy si­kerük volt a szülők akadémiá­ján elhangzó előadásoknak. A községi szervek elhatároz­ták, hogy megrendezik Torva­jon az első öregek napját. Új traktor érkezik Bemutatjuk az MTZ 50-et leti Intézetben nemrég fejez­ték be a szovjet traktor ipar legújabb termékének, az MTZ—50 traktornak magyar- országi vizsgálatait. A traktor a közismert Belorusz gépcsa­lád »legfiatalabbika«, amely­től az üzemeltetők nyilván azt várják: legalább olyan jól megállja helyét mezőgazdasá­gunkban, mint az eddig legel­terjedtebb MTZ—5 típus. Nos, ezt az igény v minden bizony­nyal kielégíti. Erre egyfelől — mint minden külföldi és ha­zad gép esetében, most is — biztosíték, hogy a traktor »me­netlevelére« rákerül az MGI minősítése: »A traktor a ma­gyar mezőgazdaság számára alkalmas.« Ezek után lássuk főbb jel­lemzőit, azokat a műszaki ada­tokat, amelyekből előre 's megítélhető, hogy valóban mit várthatunk az MTZ—50-től. A traktor száraz súlya (a vezetőfülke és a pótsúlyok nél­kül) 2550 kg, csaknem fél ton­nával kevesebb, mint az MTZ—5 típusé. Kilenc előre- és két hátrameneti sebesség- fokozata van. Legkisebb se­bessége 1,55 km/óra, a legna­gyobb 24,3 km/óra. A szántó­földi munkák sebességzónájá­ban négy fokozat található. Motorja 50 lóerős. Kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint közismert elődje és a hazai traktorok többsége. A motor indítása a vezetőfülkéből elektromos önindítóval törté­nik. Nőtt az MTZ—50 hasmagas- sága: a mellső tengely alatt 65 cm, a differenciál alatt pedig 47 cm a talajtól mért legki­sebb távolsága. Az új traktor mozgékonyabb is, és könnyeb­ben fordul. Nyomtávolsága 120 és 180 cm között — az első kerekeké fokozat nélkül, a hátsóké fokozatokkal — állít­ható. A gépen több, a vezető ké­nyelmét szolgáló, egészségét védő fölszerelést is találunk. Szervokormánnyal látták -el, és vezetőfülkével készül. A vezetőfülkében gombnyomásra működő, légcserét biztosító ventillátort találunk. A gép eleje spirálrugós teleszkóppal kapcsolódik az első kerekek­hez. Ezzel némileg kiküszöbö­lik a talaj egyenetlenségeiből és a kedvezőtlen útviszonyok­ból származó rázkódtatásokat. Ez a traktor közúti forga­lomra is alkalmas lesz. Ellát­ják irányjelzőkkel, féklám­pával stb. A traktor — kérés­re — az AGROKER-telepeken vizsgáztatott állapotban vehe­tő majd át. Erőleadó (kardán) tengelye az európai szabványoknak megfelelően hathornyos kivi­telben készül. Hidraulikájának teherbíró képessége 1600 Kg. Ezt 2,6 másodperc alatt emeli föl, s — kétirányú munkahen­gerével — 1 mp alatt süllyesz­ti. Emelési magassága 89 cm. Függesztő karjaira — két be­tét felcsatolásával — a hátul függesztett munkagépek is rá- szerelhetők, s e traktorral is gazdaságosan üzemeltet?’.®'- ők. Fehér István san emelkedett a háztartási gázt használók száma: 1960- ban alig több mint 3000, ma pedig csaknem 16 000 háztar­tásban van már gáz. Hamaro- aan újabb 6000 fogyasztó kap­ja meg a palackot. — Sajnos, az emberek egy része könnyelműen, felelőtle­nül bánik vele, nem gondol arra, hogy milyen veszélynek teszi ki magát és szomszédait. Pedig mindenki megkapja a palackkal együtt a használati utasítást, de sokan, ha felfüg­gesztik is a palack fölé, dísz­nek tartják, az előírásokkal nem törődnek — mondta Kal­már Tibor, a Dunántúli Föld­gázszolgáltató és Szerelő Vál­lalat Somogy megyei ellenőr­csoportjának vezetője. Az ellenőrök minden fo­gyasztót kioktatnak, s kérik őket, ha baj van, azonnal je­lentsék. Sokan azonban még Egészsége* és üdítő a természetes fonyódi ásványvíz. Mindenütt (35864) kérje! — isti! Azt hittem, hallucinálok, amikor a dunántúli kisváros fenyő- és frisskalács-illatú utcáján csatangolva a szűkebb baráti körben használatos ne­vemen szólítottak. Elhessegettem magamtól a gondolatot. Ugyan, ki ismerne itt? Ba­rátaim közül senki sem ke­rült ide, én is először járok itt. Nem, csak képzelődtem! Ügy látszik, a karácsonyesti hangulat űz tréfát velem. Alig jutottam idáig a gon­dolatszövésben, amikor az előbbi hang újra megszólalt mögöttem: — Isti, állj már meg! Hátrafordultam. A néhány órája hullott hószőnyeggel bo­rított úton egy nő közeledett felém. Mikor az utcai ostor­lámpa vibráló, kék színű fé­nye megvilágította az arcát, felkiáltottam meglepetésem­ben: — Tündi, hogy kerülsz ide?! Csodálkozó arcom láttán tisztán, csilingelve felkaca­gott. — Ezt én kérdezhetném tő­led. Mi itt lakunk Karesz- szal... Most ismét rajtam volt a csodálkozás sora. — Szóval, te meg Karesz rj és feleség vagytok? — Igen. Már négy éve. KULTÚROS SZERELEM szeméhez kap, mint aki rosz- szul lát, megdörzsöli. — Hát megkerültél, te el­veszett? ! Nincs időm magyarázkodás­ra. Karjai körém fonódnak, s a férfias ölelés közben csont­jaink hangosan ropognak... ... Hosszú nyakú üvegből lopjuk az aranysárga rizlin- get. A csendet Tündi töri meg. — Emlékszel még a vers­re? Az emlékezés színes sza­lagjáról hétéves képek éled­nek föl, s már együtt mond­juk az erőltetett menetből so­ha vissza nem tért költő so­rait: » Régi, szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek! // Köl­tőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott // tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszap­ján? // hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot // it­tak a fürge barátok a szépsze- mü karcsú pohárból?* A láthatatlan varázspálca megemelkedik a kezünkben, s mint egykor Prospero, ma­gunk elé idézzük a szabadjá­ra engedett, szilaj csikóként elnyargalt évek képeit. Fenn, a színpadon dal, tánc, vers és muzsika ölelke­zett. Minden műsorszám után rá­adást kértünk. Amikor a tán­cos lábú lányok szoknyája magasabbra lebbent, és elő­villantak a feszülő rózsaszín és fehér nadrágok, elismerően csettintettünk, felerősödve zú­gott a »-hogy volt**... Tündi a műsor második fe­lében lépett föl. Radnóti A la recherche című versét szaval­ta. Testhez simuló sötétkék ru­hájában, egy kicsit borzas csi­bészfrizurájával olyan kedves jelenség volt, hogy minden szívet megdobogtatott. Tap­soltunk neki. Karesz még a takarodó után is róla beszélt. — Te, Isti, mi a vélemé­nyed arról a kis képzős lány­ról, aki szavalt? — Hát, belefér ia csapatba... — Hülye. Nem úgy gondol­tam. Ezt a lányt szeretni tud­nám. — Akkor szeresd, és álmodj vele! Álmos voltam, a fejemre húztam a pokrócot. Aztán Karesz is jelentkezett a kultúrcsoportba. Szavalt. Ekkor tudtuk meg: nem is rosszul. Rám már nem volt szük­ség. A próbák szünetében mind gyakrabban feledkeztek hosszú beszélgetésbe. Barátságos, falatnyi családi szék. A falakon Goya- és őnyi-reprodukciók. Az yondíszített fenyőfa körül t éve látott barátom, Vági ircsi szorgoskodik. — Karesz, nézd. kit hozott künk a Jézuska! — szólítja ag Tündi a férjét tréfálkoz­Karesz megfordul a tenge- e körül, aztán hirtelen a Nekünk, a botladozó léptű újoncoknak a közeli tanító­képző lányainak laktanyai szereplése csemegének ígérke­zett. Egy hónapja múlt már, hogy formás lábakat, huncut női mosolyt láttunk. Vágyód­junk utánuk, s bizony most fordult elő először, hogy pa­rancsszó nélkül is igyekez­tünk az étkezdéi színpad fe­lé. Akkortájt kezdtem küldöz­getni tudósításaimat a katona­újságnak. Gyurka (akkor még nekem főhadnagy elvtárs volt) a felét meghúzta, de a lányok szerepléséről írt ri­portom megjelent. Próbákra jártam, s itt lettünk — puszi nélkül — Tündivel is pertu­ban. Az egyik próbára Kareszt is elhívtam. össze'smertetter. őket. Néhány szót váltottak, főként szakmai kérdésekről. (Karesz civilben tanító volt.) A laktanyaudvar fáin híz­tak már a rügyek. Kitavaszo­dott. És Karesz még mindig nem mert Tündinek érzései­ről vallani. Ugrattuk is emiatt. — Ne légy már ilyen mam­lasz! Meglásd, ha sokáig hall­gatsz, rád un, hűtlen lesz hoz­zád. ö ilyenkor legyintett. — A, ti nem értitek ezt. Tündi nem az a lány, akinél ajtóstul lehet a házba ron­tani. ... Az ezred szavalóverse­nyén aztán Karesz végre val­lott — a költő szavaival. Radnóti Miklós Tétova óda című versével indult, s mi­kor ajkáról hullani kezdett a szó: »Mióta készülök, hogy elmondjam neked // szerelmem rejtett csillagrendszerét: // egy képben csak talán, s csupán a lényegét* — már éreztük: nemcsak a szavalóversenyt, de Tündit is most akarja megnyerni. Tündi mellett ültem, hal­kan odaszóltam: — Tündi, Karesz most hoz­zád szól. Rám emelte bogárfekete sze­mét, és kíslányos zavartsággal válaszolta: — Ugyan, Isti, miért mondsz u aneket... ? Bíborszínűre festődéit ar­cát ismét a színpadra emelte, ahol Karesz éppen akkor mondta: »de benned alszom én is. nem vagy más világ.-* A kertekben megérett a gyümölcs. Tündi és Karesz sokat kó­száltak együtt. A hangulatos, öreg Tabán a tanújuk, ő hall­gatta ki elsuttogott vallomá­saikat, és ő leste meg az első röpke, suta csókot... Nagy volt közöttük a szere­lem. Karesz bizony hiába tagad­ta, már féltékenykedett is. No, nekünk sem kellett több! A kultúrcsoportot augusztus 2l)-án jutalomból két napra levitték a Balatonra. Az estét a Kíspipában töltöttük. Pazar jókedvünk kerekedett, össze­esküdtünk Karesz ellen. Terényi Misi táncba vitte Tündit. Végiglötyögtek egy tangót, aztán angolosan lelép­tek. Majd egy órát voltai: tá­vol. Mikor kart karba öltve visszatértek, láttuk: tréfánk csuda jól sikerült... Karesz szaporán kezdte a poharakat emelgetni, a prí­mást is odaintette: »Gombház, sej, ha leszakad, Egy helyébe ezer is akad.* Nem akadt. Kibékítettük őket. 8 Gyülekeztek a fecskék. Szét­szaladtak velünk a vonatok. Évek hagytak itt bennünket anélkül, hogy hírt hallottunk volna egymásról. Sorsvona­tuk ezalatt új állomásra ér­kezett: a leszerelés után egy évre Karesz és Tündi kimond­ták a boldogító igent. Most a kisváros iskolájában taníta­nak. Nagyon boldogok. ta­vasz végére trónörökös' vár­nak ... Uracsok Istvta

Next

/
Oldalképek
Tartalom