Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-03 / 52. szám
Csütörtök, 1966. március 3. 3 SOMOGYI NEPfeAP Ház a faluvégen Nemcsak bátorság dolga A Kürtöspusztára vezető földutat a szántókra is benyúló víztükrök borítják, és teszik járhatatlanná. Tetején kacsák úszkálnak a tavaszias napsütésben. Az út túlsó oldalán, a zöldellő vetésen varjak sokasága feketéllik. A salakjárda elfogy a lábunk alól. Pedig még néhány ház vakolatlan fala, mellék- épületei Ide látszanak. Óvatosan kerülgetjük a sarat Egy enyhe emelkedő után vad kutyacsaholás fogad a keresett házból. — Hiába, kell a jó kutya itt a faluvégen — mentegetőzik Siposné a házőrzőt csatít- va. Somogyfajsz utolsó előtti házába lépünk be. A konyha ragyogóan tiszta. Modern szekrény, frissen festett falak, ajtók. Csak a család nő tagjai vannak itthon. Visnyei néni, a mama, Siposné és lánya, Erzsiké. A családfő a tsz darálóját kezeli, csak esténként tartózkodik itthon. Művelődésről, szórakozásról beszélgetünk. — Elmennénk mi minden alkalommal a kultúrotthonba, de kinek van kedve ilyen feneketlen sárban kimozdulni? — mondja Siposné egy kis ellenérzéssel. — A járdát is abbahagyták, nem hozták el eddig, pedig mi is éppen úgy fizetjük a községfejlesztést, mint akármelyik más fajszi család. Meg villanyunk sincs. Mármint kint a dúcokon — teszi hozzá sietve, mivel csodálkozva nézek a mennyezetről lelógó villanyburára. — Tanácsüléseken nem esett szó ilyesmiről? — Nem megyünk mi olyan helyre, ahová nem hívnak. Meg tudom én — replikázik Visnyei néni —, hogy akármit mondunk is, csak az történik, amit az elnök meg a titkár akar. Voltam én is tanácstag tíz évvel ezelőtt, ismerem, hogyan megy ott minden. A velünk levő tanácselnök próbálja megmagyarázni, hogy csak fokozatosan lehet mindent megvalósítani; sorolja, mennyit tettek az utóbbi években, de nem nagyon hallgatják meg. Helyette újabb sérelmek: hogy engedik elvinni az állatorvosi rendelőt, a gyógyszertárat a szomszédos — mellesleg másfélszerte nagyobb, központi fekvésű — Pusztakovácsiba; ez is csak a vezetők gyengesége Számokat, adatokat sorolunk, de hiába. Vendéglátóink csak a magukét hajtogatják. Így ismét visszakanyarodunk eredeti témánkhoz, a művelődési kérdésekhez. Igen, mondják, rádiójuk van. Tv a környéken nincs. Visnyei néni nem is látott még. — Újság? — Nem jár. A családfő legkedveltebb szórakozása az elmaradhatatlan vasárnapi ulti a kocsmában. — Olvasás? — Ha ritkán veszünk egy- egy hetilapot vagy ilyesmit.» A kislány 16 éves, két esztendeje végezte a nyolc általánost. Amint mondják, jó tanuló volt Könyvtárba nem jár, könyveket nem vásárol. Horgol, kézimunkázik. — Mozi? Ismeretterjesztő előadás? — Ritkán Nincsenek hasonló korú fiatalok. Meg az út is ross*. — Nem ment senki a környékről. így én se iratkozom be. Búcsúzunk, elnézést kérünk a hívatlan vendégeskedésért És a kis vitáért Nem, dehogy BBZPBSfiCI BLBPFOGBLIHBH Bérgasdálkodás Az állam a nemzeti jövedelem fogyasztási alapjának elosztásakor határozza meg azt az összeget, amelyet munkabér formájában osztanak et Ez az országos mun- babéralap, a népgazdasági terv egyik legfontosabb előírása. Központilag szabj ált meg azokat az elveket és módszereket is, amelyek szerint ezt az összeget felosztják a vállalatok, majd az egyes dolgozók között A cél az, hogy a szocializmus elosztási elvének megfelelően mindenki a munkája arányában részesüljön, a kifizetett összegek ne lépjék túl a bérformában szétosztható nemzeti jövedelem kereteit, és a bérezés ösztönözzön a munka termelékenységének növelésére. Ennek a feladatnak a megoldása nem is olyan egyszerű. Az 1957- ig alkalmazott, úgynevezett béralap-ellenőrzési módszernek számos hibája volt, ezért helyette az átlagbér-ellenőrzést vezették be. Mi ennek a lényege? A minisztériumok, ismerve a vállalataik jellegét, a munkások szakképzettségének és munkakörülményeinek figyelembevételével megállapítanak egy átlagos bérszínvonalat, amit túllépni nem szabad, hiszen ez alkotja a nemzeti jövedelemből a bér útján szétosztható részt. Ezt az átlagbért szorozzák a dolgozók létszámával, s igy megkapják a vállalat béralapját, vagyis azt az összeget, melyet a vállalat munkabér címén egy meghatározott időszakban kifizethet. Hogyan valósul meg a munka szerinti elosztás a központilag előírt átlagbér mellett? Az átlagbér csak középarányos összeg, az egyes dolgozók bére — a végzett munka alapján — a valóságban több, másaké viszont ennél kevesebb lehet. A végzett munka számbavétele megköveteli a meghatározott idő alatti teljesítmény nyilvántartását, az egyes munkafajták megfelelő megkülönböztetését és a dolgozók szakképzettségének figyelembevételét is. A vállalatok mindehhez megfelelő lehetőségeket kapnak. A minisztériumok az átlagbérek színvonalát általában minden évben valamelyest emelik, és a vállalatok a béralap egy részét tartalékolják az emelkedő teljesítményekért járó magasabb bér kifizetésére. A vállalatok lehetőséget kaptak arra is, hogy a fölöslegesnek bizonyuló létszám leépítésével elért béralap-megtakarítás egy részét ugyancsak az átlagbérek emelésére használják fel. Igen fontos közgazdasági követelmény, hogy a termelékenység növekedésének mindig meg kell előznie a bérek növekedését, más szóval: a termelékenység növekedésével elért terméktöbblet nem fordítható mind fogyasztásra, mert ez fékezné a népgazdaság fejlődését A normák állandó, tervszerű hozzáigazítását a javuló műszaki föltételekhez (ami elsősorban a különböző beruházásoknak, új, jobb gépek alkalmazásának stb. az eredménye) nálunk sokfelé elmulasztják. Pedig a normáknak ez a »karbantartása*1 éppen azt a célt szolgálja, hogy megfelelő ütemben növekedjék a munka tfrmelé- kenysége, és ezit a i löveke- dést az egész népgazdaság fejlesztésének szolgálatába állíthassuk. B. Gy. haragusznak — bizonygatják. Csak megmondták ők is a magukét Kint a tanácselnök kedvetlenül magyarázni kezd. A szomszéd házra mutat, amelyet a közeljövőben elhagynak a lakói. A falu belterületére költöznek. Aztán csak ez a két-három ház marad a járdától 150—200 méternyire. A külterületek, puszták, ta nyák sajátos gondjaihoz kanyarodik beszélgetésünk. Igen. lakóik valóban hátrányos körülmények között élnek. De azért maguknak is mozdítaniuk kellene saját helyzetükön. Legalább a lehetősé^ nyújtotta keretekben. P. L. KÖZÉLETÜNK TÖMEG- ELLENÖRZÉSE mindjobban erősödik. A megannyi szempár figyelő tekintetét nemigen kerüli el semmi kevező ag ■ rendel.e es lel'n-i' g • Az ország gazdájává vált nép több mint két évtized óta ebben a szellemben nevelődött. Józan ítélőképességgel, kialakult igazságérzettel egy-egy közösség pontosan meg tudja különböztetni, el tudja választani a jót a rossztól. Ha a sok mindent mérlegelő, nyilvános vitában valaki egyénileg vakvágányra té s‘Tn?, c •; : többen, igyekeznek visszafordítani a jó irányba. Általános tapasztalat, hogy a tévelygők ! olykor vagy rendszerint a bíráSok cr szárítani való kukorica Október 16-a óta dolgoznak a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat csurgói kirendeltségének s'árítóüze- mében. A prizmás, csöves kukoricát lemorzsolása után két Farmer géppel szárítják. Három műszakban dolgoznak, ezalatt kétszáz mázsa kukoricát szárítanak meg. A fűtő Ki szóljon hozzá? öt termelési tanácskozáson vettem részt a közelmúltban. Mindjárt az elsőn meglepetés ért. Az ötórás értekezleten három-négy — megyei szakirányítással foglalkozó — küldött képviselte intézményét. Az igazgató beszámolója után. mintha kötelességük lett volna, sorra ők kértek szót. Példájukat követve a vállalat osztályvezetői is kiteltek magukért. Csupán kíváncsiságból jegyeztem föl az eredményt. A termelés elősegítésére hivatott tanácskozáson, az üzemi demokrácia legmagasabb fórumán ti zmhárom vezető vagy magasabb beosztású meghívott szak- irányító és öt (!) dolgozó ka poít szót. I Aki ;ör még azt hittem, hogy ez v pétien; csak később, a;- ötödi £ tanácskozáson jöttem rá, qogy egy furcsa, rossz cTí vat van születőben. Mindössze egyetlen helyen, i a 13. sz. Autóközlekedési Vállalatnál emelt szót ez ellen a szakszervezeti bizottság titkára. Ezt mondta: Most már ne a vezetők beszéljenek, engedjük szólni a dolgozókat, azért vagyunk itt, mert az ő véleményükre vagyunk kíváncsiak.-« A figyelmeztetés elhangzott, de azért az arány később sem változott. Beszélgettem a m gy tői kiküldött, derekasan hozzászóló előadókkal. Nem értették aggodalmamat: ►►Mit szólnának a dolgozók, hogy ide jöttünk, és még csak föl sem szólalunk?« Az, hogy ezek a tarnícskozá- ok másra hivatottak, valaho y rls kkaüt a ►'-Mit sz:'l iának?« Helytelen szemlélete mögött. Jó dolog, ho - egyre több megyei ember látogatja a termelési tanácskozásokat. Az is helyes, hogy az üzemek szakvezetői is meghallgatnák i dolgozók véleményét, de az ár nem, hogy a tanácskozzon éppen miattuk egy e kesébb munkás beszélhet. N. S. Lat bátorságának órve alatt próbálkoznak valamiféle, nem éppen tisztának minősülő céljaik elérésével. Előfordul, hogy önigazolást keresve, nézetük elfogadtatása végett tényekből indulnak ki, hogy eljuthassanak vélt panaszok hangoztatásáig. Meddig mehetnek el ezen az úton? Csak addig, amíg a közösség meg nem állítja őket. EBBŐL A SZEMSZÖGBŐL vizsgálva érdemes utólag is néhány megjegyzést fűzni a somogyvámosi közgyűléshez. Felállt az ellenőrző bizottság egyik tagja, s a tagság által joggal elvárt beszámoló helyett olyasmit kezdett fejtegetni, hogy a vezetőség nekik nem adott választott tisztségük gyakorlásával ösz- szefüggő feladatot. Munkának ez bizony nem sok, a tétlenség indoklására pedig éppenséggel kevés. Valami igazság persze van a dologban. Megtehetik a vezetők, hogy biztatják, buzdítják ellenőrzésre az e célra választott testületet. Ám az a bizonyos vásár itt nem is annyira kettőn, mint inkább egyen áll: az ellenőrző bizottság nincs a vezetőségnek alárendelve. A közgyűlés választja meg, a tagságtól közvetlenül kapja megbízatását, ösztönzi rá a vezetőség vagy nem, tetszik neki, vagy nem tetszik — ellenőrizni kell! Ezt a mulasztást magyarázni lehet, de elfogadhatóan megmagyarázni nem. Az ellenőrző bizottság sok mindent tehet, csak azt az egyet nem, hogy félrehúzódik, semmit sem csinál. De elemezzük csak tovább a vámosi tapasztalatokat. Felszólalónk mégsem mondott el itt mindent. Más idézte emlékezetébe szavait. »Végigjártad a napokban a falut, s azt híresztelted, hogy ma, a közgyűlésen váltás lesz. Nemcsak a vezetőket emlegetted, hanem az állatgondozókat is. Köztük is nyugtalanságot keltettél a lecserélés beharangozásával.« Ezek ismeretében már tisztul a helyzetkép. Váltás? Van neki valós alapja. Az elnöki beszámoló is félreérthetetlenül kimondta, hogy semmi szükség sincs a vezetőségben azokra, akiknek soha egy szavát sem lehet venni, ha fontos dologban kellene határozni. A szövetkezet egyik brigádvezetője közgyűlési felszólalásában már a részletes tisztújítás követelményét. a kiválasztás alapelvét is megfogalmazta: »A leváltandók helyett olyan gazdatársainkat válasszuk be a vezetőségbe, akik nem személyi ügyeiknek, hanem a közérdeknek a szószólói.« A tagság ezt egyébként igen jól megértette, a javaslatot elfogadta, és eszerint cselekedett is, amikor kézfeltartással a vezetőség új tagjainak bizalmat szavazott. E kérdés vitájában a kö&- gyűlésen többen is bekapcsolódtak. Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára általános érvényű útmutatásként hangsúlyozta: A szövetkezeti gazdák — tisztségviselők és kétkezi dolgozók — járjanak mindig nyitott szemmel a majorban, a mezőn; figyelmeztessék egymást, tegyék szóvá, ha rendetlenséget vagy hanyagságot észlelnek; óvják, becsüljék, védjéiv ,zö8 javaikat. övék a gazdaság minden eredményével és nehézségével együtt. Csakis fegyelmezett, pontos, gondos munkával gazdagodhatnak, csakis szoros összefogással boldogulhatnak. Ami azt illeti, a rendellenességet, a mulasztást nemcsak szóvá lehet, hanem szóvá is kell tenni személyre való tekintet nélkül, névre szólóan. A vámosi vezetők érdemeit, a tagság döntő többségének példás szorgalmát elismerve hozzátette: A nyílt szókimondásnak a bátorság csak egyik jellemzője. Az keli hozzá, hogy a bíráló erkölcsileg, emberileg feddhetetlen legyen, politikai 24- győződésében szilárd alapon álljon, és közérdeket szolgáló célokért helyes módszerekkel küzdjön. GYAKRAN HALLJUK, hogy gyűlésen, értekezleten, szűkebb vagy tágabb körben valakiről felszólalása után így nyilatkoznak: »Ezt nevezem kiállásnak, bátran megmondta a véleményét.« Nem mindig fogadhatjuk ezt az elismerésnek szánt kijelentést teljes értékű dicséretnek. Csak akkor, ha a bírálat hiánytalanul megfelelt az összes többi követelménynek is. Az ellenőrzés, a vizsgálódás, a megfigyelés, az észlelt hibák feltárása ugyanis nemcsak bátorság dolga. Sót nem elsősorban az, hanem a megalapozottság, a politikai tisztánlátás, a segítőkészség kifejezője. Akkor tanúsíthat bátorság->S a Kővé -rki, ha mindezeknek követelményeknek megfelel mondanivalója, ő pedig aszerint is él, ahogyan ítélni jogot próbál szerezni magának. Kntas József ISZAPSZÉN, EGYÉB HÁZTARTÁSI SZÉN ES BRIKETTFÉLESÉGEK bőséges választékból vásárolhatók a földművesszöveíkezeti TÜZÉP- telepeken. Felsőmocsolád Kiskorpád Kadarkút lengyeltóti Balatons zen tgyörgy Böhönye Somogyszob Zákány BalatonszemeB°Tatonmário öregj Fonyód Kőröshe =■ Bab ácsa Keressp föl TÜZÉIMelepeinket
