Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

Szombat, 1966. február 13. 3 SOMOGYI JtBPtAP Egy év a mérlegen Hullámvölgyben az Épületszakipari Vállalat A Somogy megyei Épület- szakipari Vállalat 102 száza­lékra teljesítette múlt évi ter­vét. Ennek ellenére nem le­het elismeréssel beszélni mun­kájáról. Ugyanis mintegy 800 000 forintra rúgott a vesz­teségük, tavaly állandóan pénzügyi problémáik voltak, sorba álltak. A Magyar Nem­zeti Bank Somogy megyei Igazgatóságának egyik dolgo­zója a súlyos pénzügyi gon­dok megtárgyalásakor kijelen­tette: az Épületszakipari Vál­lalat 1965-ben tizenöt alka­lommal kapott munkabérhi­telt. Miért került hullámvölgybe a vállalat? Annak, hogy vesz­teséggel zárták az évet, egy­részt az az oka, hogy a fel­ügyeleti szervtől, a megyed tanácstól nem kapták meg a megfelelő támogatást, más­részt a vállalat vezetői rosz- ezul irányítottak. Amikor az Épületszerelő Vállalatból Épületszakipari Vállalat lett, gyakran lehe­tett hallani, hogy áldatlan ál­lapotok uralkodnak náluk. Nincsenek meg a munka föl­tételei. Akkor azt gondoltuk, hogy a vészharangkongatók eltúlozzák a kezdeti nehézsé­geket. Reméltük, hogy a vál­lalat néhány hónap múlva talpra áll. Sajnos, az idő azo­kat igazolta, akik azt han­goztatták, hogy hiányoznak a munkafeltételek. Ebben az időben nem kaptak megfelelő támogatást a tanácstól. Emiatt rossz lépéseket is tettek á vállalat vezetői, például Nagyatádon létrehoztak egy szolgáltatórészleget. Később vissza kellett vonulniuk a já­rási székhelyről, mert kide­rült, hogy ebben a körzetben Háncs szükség rájuk. (A Nagy­atádi Komfort Ktsz kielégíti az igényt.) Ezt a kudarcot el­kerülhették volna, ha a ta­nács segítségével idejében föl­mérik a helyzetet. Nem sokat törődött a ta­nács a szakembergárda ki­alakításával sem. Amit ezért tett, abban sem volt sok kö­szönet. Amikor a főmérnök távozott a vállalattól (fél év­vel ezelőtt), a tanács ipari osztályának illetékesei meg­ígérték, hogy Veszprémből hoznak főmérnököt. A főmér­nök máig se érkezett meg. Az ködő igazgatónak a főmérnö­ki teendőket is el kell látnia. Ügy látszik, a tanács egy kissé beletörődött abba, hogy az Épületszakipari Vállalat hibát hibára halmoz. Nemrég revíziós vizsgálatot tartottak a pénzügyi osztály szakembe­rei. Arra azonban már nem vettek fáradságot, hogy a vál­lalat vezetőivel megbeszéljék a problémákat, és felelősség­re vonják a hibát elkövető ve­zető beosztású dolgozókat. Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg a mű­kőüzem átcsatolását. Amikor a Tanácsi Bánya- és Építő­anyagipari Egyesülés meg­szűnt, a megyei tanács az Épületszakipari Vállalathoz csatolta a műkőüzemet. Pénzt nem biztosított a korszerűsí­tésére. Az elhanyagolt, tech­nológiai utasításokkal nem rendelkező üzemre 1965-ben az Épületszakipari Vállalat ráköltötte azt a pénzt, ame­lyet beruházásra és felújítás­ra kapott Pedig ezt az össze­get kisgépek vásárlására, a telepek korszerűsítésére kel­lett volna fordítani. Jelenleg ugyanis a vakolókanál és a lapát a legkorszerűbb munka­eszközük. Szükség lenne ter­melékeny kisgépekre, a mun­kát megkönnyítő, meggyorsító eszközökre. A veszteségeit leginkább a rossz vezetés okozta. A veze­tők valójában csak az esemé­nyeket regisztrálták. Bár né­ha még ezekről sem volt he­lyes képük. Például a rossz számlázás következtében nem számolták fel a fuvarköltsé­gek egy részét. A fuvarra for­dított pénznek csak egy ré­szét hajtották be. Emiatt ká­rosodott a vállalat. A vezetők nem vették észre a hibát. A munkáit nem elemezték. Se a vezetőknek, se a művezetők­nek nem volt elképzelésük a munka megjavítására. Általá­ban az események után kul­logtak. Ilyen körülmények kö­zött meglazult a munkafegye­lem. A vállalat vezetői elhatá­rozták, hogy 1966-ban jól fog­nak gazdálkodni. Elemezték a múlt évi munkát, és pontosan megszabták a feladatokat. A velük való beszélgetéskor úgy éreztük, hogy frontális táma­dást indítottak a hibák ellen. Kidolgozzák az ügyrendet, feladata, ki miért felelős. Na­gyobb önállóságot adnak az építésvezetőknek, a műveze­tőknek. Jól megszervezik a szállítást. Rendet teremtenek a számlázási csoportban, terv­szerűbbé teszik az anyagbe­szerzést, valamennyi munka- folyamatra technológiai uta­sítást dolgoznak ki, eljárnak a tekergőkkel szemben — hogy csak néhányat említ­sünk a tervekből. Az év végéig ki akarnak kerülni a hullámvölgyből. A termelési tanácskozáson arra kérik a dolgozókat, mozdítsák elő a feladatok végrehajtását. A vezetők remélik, hogy a munkások teljesítik a terve­ket, takarékoskodnak, csök­kentik a költségeket, óvják a vállalat vagyonát. Bizonyára így lesz, hisz a munkások zöme a múlt év­ben is derekasan dolgozott. Reméljük, a tanács támogatá­sa se várat magára sokáig. Szegedi Nándor A termelés és a parasztember A MOSTANI HETEK JEL­LEMZŐJE faluhelyen a zár­számadás. A parasztember életében, munkájában egyre inkább ünnepszámba menő esemény ez. Tanácskoznak, mérlegelnek, vitatkoznak, keresik a módját annak, ho­gyan fordíthatnak sorsukon, milyen eszközökkel javíthat­ják gazdálkodásukat. A köz- érdeklődés méltán fordult most még jobban feléjük, hi­szen termelőszövetkezeteink munkája elszakíthatatlan egész népünk boldogulásától. A zárszámadó közgyűlések központi témája a helyes módszerek, az új, jobb utak keresése. De a termeléstől nem választható el maga az ember, aki eszét, erejét, fá­radozását adja ahhoz, hogy többet teremjen a föld, több tej gyűljön össze a fejőskor, több kiló hússal gyarapodja­nak a hízó állatok. A gazda­sági számvetésen túl ezért esik mostanában sok szó ar­ról, hogyan is él a paraszt- ember. A helyzetet, a tényekeit több vonatkozásban is ele­mezhetnénk. életkörülményeinek, életszín- adatok jelzik: sok tennivaló vonalának több összetevője van. Röviden fogalmazva ezt így szoktuk mondani: egyik a közvetlen jövedelem, amit megteremt a közösség és a háztáji, a másik az, ami nincs benn a borítékban. Ide tartozik a kulturális, az egészségügyi és a szociális juttatások sora. A gyakorlat­ban nehéz ezeket szétválasz­tani, hiszen szoros összefüg­gésben és kölcsönhatásban vannak egymással. Ám ahogy a zárszámadásokon, a terv­tárgyalásokon részletekbe menően kell megvitatni min­den gazdasági jelenséget, ugyanúgy szükséges, hogy az összefüggéseket ismerve kü­lön is elemezzük parasztsá­vár még ránk. Közismert falvaink elöre­gedésének gondja. Ennek okát a néhány helyen meg­levő gazdasági nehézségeken kívül a szociális viszonyok­ban is kell keresni. Me- I gyénkben öt év alatt meg­négyszereződött a tsz-nyugdí- jasok száma. A csaknem 69 000 biztosítottnak mint­egy 30 százaléka öregségi já­radékot kap, tehált a tagok­nak hozzávetőlegesen egy- harmada kiöregedett a mun­kából. A 260 forint járadé­kon kívül legtöbbjük segít­ségre, támogatásra szorul. A közösség segítő szándékának, a szocialista humánumnak számtalan megnyilvánulásával gunk __ életkörülményeinek találkozhatlmk. Termelőszö­újdonsült, sok gonddal küsz- meghatározzák, kinek mi a Ritkaságszámba menő gyűjteménnyel dicsekedhet a 72 éves Máté László, székesfehérvári nyugdíjas. Lakásán egy speciális fiókos szekrényben 217 madárfajta 3600 tojását őrzi. Az eltelt 40 év alatt felhalmozott gyűj­teményét most a Madártani Intézetnek ajánlotta fel. AZ ILLETÉKESEKÉ A SZÓ Megtartotta a rendelkezést a nagyatádi üzemvezetőség Szabó Pál nagyatádi olva­sónk kifogásolta, hogy nin­csenek rendesen megvilágítva a járdák a községben, a vi­lágítást esténként később, reg­gelenként. előbb kapcsolják be, mint kellene. A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat kaposvári üz­letigazgatósága tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a nagyatádi üzemvezetőség a közvilágítási naptár szerint kapcsolta be és ki a közvilá­gítást. Az időjárás hirtelen változásaikor (borús, felhős idő stb.) úgy tetszhet, hogy a beállítás nem megfelelő. A levélíró ilyen tévedésbe es­hetett. A közvilágítás fő rendelte­tése, hogy megfelelő fénnyel árassza el az úttestet a köz­lekedés zavartalansága végett. Persze szükséges a járdák megvilágítása is, azonban a nagyatádi Baross utca na­gyon széles, s az északi olda­lon levő járdára valóban na­gyon kevés fény jut. Ha a köz3''°i tanács a szóban for- ctó n m. f1 e y közvilá­o ' " ' T' -1 sz. reltetne fö‘ ‘ ' y a sötétség. Ez az .an r.?m gazdaságos megoH-'­A diákok elszállítása ? ■> 'intosabb golhat az utas Szentgáloskér- re. Késmárki József, a 13. szá­mú Autóközlekedési Vállalat forgalmi szakosztályvezetője közölte, hogy azért szüntet­ték meg a szóban forgó jára­tot a megyei tanács két osz­tályának beleegyezésével, hogy a somogygeszti, mer- nyei, somogyaszalói középis­kolásokat nyolc éra előtt be­szállíthassák a megyeszék­helyre. A vállalat beállított még egy járatot a Kaposvár­ról hat óra harminc perckor Magyaratádon át Igalba köz­lekedő busz mellé. Ez meg­szüntette a zsúfoltságot, sen­kinek nem kell leszállnia Ma­gyaratádon. A beállított busz Tátom pusztáig megy. Téves az az állítás, hogy a szentgálos- kéri és a ráksi diákok ne­gyed hétkor Igalba érnek. A busz hat óra negyvenöt perc­kor ér oda velük. Valóban igaz, hogy a levélírónak nincs buszjárata a ráksi elágazótól, a vállalatnak azonban a diá­kok elszállítását kellett meg­oldania. Megjavították a hidat a tanulók Egy taranyi dolgozó elpa­naszolta, hogy rossz a hid a taranyi buszmegállónál, nincs aki megjavítsa. Friedrich József, a Taranyi Községi Tanács vb-elnöke el­ismerte, hogy jogosan fogott tollat a levélíró. A levél meg­jelenése után az általános is­kolások azonnal megjavítot­ták a hidat társadalmi mun­kában. A tanács megköszönte az ifjú barkácsolóknak és a társadalmi munkát kezdemé­nyező nevelőnek a gyors in­tézkedést. Rekordforgalom és nyereség a tabi fmsz-nél '•Vvá s'á­í tanító • fiú ár 7- áiegszünleite az ,—*1 hat óra íme ;io;-k(liTe is be­Hegy. Most Ráksibói gyalo­(Tudósítónktól.) A Tab és Vidéke Körzeti Föld- müvesszövetkeczet egységei min­den eddiginél nagyobb forgalmat bonyolítottak le a múlt évben. Csalinem nyolcvanhétmillió forin' értékű árut adtak el, a felvásár­lási hálózat pedig több mint tíz­millió forint értékű zöldséget, gyümölcsöt és egyéb terméket vett meg a gazdáktól. Az ipari szolgáltatási üzemág 2 265 600 fo­rintot forgalmazott. A földmű­vesszövetkezet mintegy 99,5 mil­lió forintos összforgalmat bonyo­lított le r múlt évben a tervezett 98 092 000 forinttal üzemben. A szerződéses termeltetés haté­konyságának köszönhető, hogy jó­val több babot, burgonyát, fejes káposztát, vöröshagymát és zöld­ségfélét vehettek meg tavaly, mint 1964-ben. A fokozott takarékosság révén a gazdálkodás eredményes­ségében Is rekordot ért el az fmsz. A szövetkezet múlt évi gazdálkodási nyeresége a terve­zett 1 417 400 forinttal szemben 1 959 600 forint. A szép nyereség alapján vásárlási és c .tékesítési visszatérítés címén is jóval na­gyobb összeget fizet ki tagjainak a földművesszövetkezet, mint az előző években. Jóindulat ?! Szociális alapon kapott in­gyentelket Siófokon Burai La­jos és Gáspár Rudolf. Mind­ketten becsületes munkásem­berek. El akartak szakadni a múlttól, a putritól, a cigány­élettől. A társadalmi szervek, munkahelyük vezetői támogat­ták törekvésüket. A Siófoki Községi Tanács így adott ne­kik telket ingyen a sziget­nek nevezett részen. Az OTP mindkét építkezőnek negy­vennégyezer forint hosszú le­járatú kölcsönt biztosított. A társadalmi szervek építési ter­vet adtak. Eddig minden szép és ör­vendetes. De ha valaki azt hi­szi, hogy Burai Lajos és Gás­pár Rudolf élete egyenes vá­gányra került, az téved. A községi tanács ugyanis olyan területet adott nekik ingyen, ahol az év egyik felében — enyhe túlzással — csak fü­rödni és mérgelődni lehet. A terület feltöltése és a vízelve­zetés annyiba kerülne, mint két rendes, jó fekvésű telek. Ezt szakemberek mondják, akik már nagyon sokszor fog­lalkoztak a két dolgozó pa­naszával. Vajon hogyan értelmezik a siófoki tanácson a kormány idevágó rendeletét? egy-egy összetevőjét. HOGYAN ÉLNEK termelő­szövetkezeti tagjaink, mennyi szociális juttatásban része­sülnek a társadalombiztosítá­si alapokból? A helyzet meg­ítéléséhez nélkülözhetetlen az emlékezés. Egy parasztem­ber így fogalmazta ezt meg: »A magam helyzetéről nem tudok úgy beszélni, hogy ne Parasztságunk I hasonlítsam össze az apámé­val; a fiam már az én éle­temhez viszonyít, tehát az ő mércéje magasabb.« A fejlő­dés szükségszerűsége az élet minden területén megnyilvá­nul, s ennek a törekvésnek felel meg az is hogy 1966- ban a kormány módosítja parasztságunk társadalombizc tosítási ' szolgáltatásait. A megtett út — bár az évek száma nem sok — hosszú volt. Emlékeztetőül egy adat: a felszabaduláskor megyénkben mindössze nyolc­ezer mezőgazdasági biztosí­tott élt. Az egészségügyi szolgáltatások kiterjesztése parasztságunk életében rend­kívül fontos mérföldkő. A múlt évben csaknem 69 000 termelőszövetkezeti tagot tar­tottak nyilván, akik beteg­ség esetére biztosítottak vol­tak. A két adat magáért be­szél. ' Érdemes megemlíteni azt is, hogy a termelőszövet­kezetek megalakulásának éveiben faluhelyen nem lát­ta, nem értette mindenki teljesen a biztosítással járó szociális szolgáltatások nagy jelentőségét, öt-hat évvel ez­előtt még hallhattunk ilyen véleményt: »Mi szükség van rá, minek fizetni a betegel­látási díjat, a baleset-biztosí­tást, a nyugdíjjárulékot? .. .*> Ezeket az időket már ma­gunk mögött hagytuk. Az életkörülmények változása törvényszerűen fokozza az igényeket, s ezek az igények jogosak. Míg kezdetben a szolgáltatásokért járó kötele­zettség forgott szóban, ma az ezekből fakadó előny a be­szédtéma. Sok adatot, számot sorolhatnánk arról, hogy mek­kora az az összeg, melyet pa­rasztságunk így közvetett juttatásként kapott meg, egy­szóval ami nem került a bo­rítékba. Példaként csak egy­néhányat említünk. A múlt évben a megye szövetkezeti tagjai összesen 460 887 forint értékű gyógyászati segédesz­közt kaptak, s ebből csak­nem 392 000 forintot az SZTK térített meg. Ugyancsak em­lítésre méltó, hogy a tbc-s tsz-tagok rendkívüli segé­lyezésére 130 000 forintot for­dítottak egy évben. Üzemi baleset miatt több mint egy­millió forint kártalanítási se­gélyt kaptak tavaly a rászo­rulók. És mindez a szociális juttatásoknak csak egy ré­sze. Mégis, a más foglalko- zásúakkal való összehasonlí­tás tapasztalatait nem hagy­hatjuk figyelmen kívül. Or­szágosan a munkás 649, az alkalmazott 844, a szövetke­zeti tag 331 forintot kapott szociális juttatásként, évente. Ezt a szembeötlő, nagy kü­lönbséget nem indokolja sem­mi. PARASZTSÁGUNK ÉLE­TÉBEN, de mondhatnánk úgy is, hogy napjaink törté­nelmében a társadalombizto­sítás, a nyugdíjjogosultság bevezetése olyan nagy vív­mány, amellyel méltán büsz­kélkedhetünk. Azt a célt szolgálja, hogy a két alap­vető osztály közötti különb­ség ebben fokozatos"» a különb" azonban még mindig megle-1 N. S. h'etősen nagy. Az említett vetkezeteink a szociális ala­pon tartalékolt összeg jó ré­szét (1963-ban például a fe­lét) az idősek, a munkakép>- telenek segítségére fordítják. Earcson például rendszere­sen támogatják az időseket és a betegeket. Pusztaszeme­sen a szövetkezet öregségi jár radékosait fejenként 160 fo­rint értékű természetbeli tá­mogatásban részesítették, a betegeket összesen 22 000 fo­rinttal segítették. Tapsony- ban hasonló célokra 19 000 forint készpénz és 9000 forint értékű terményt biztosí­tottak tavaly. Számottevő se­gítséget azonban azok a ter­melőszövetkezetek nyújthat­nak. melyeknek a gazdasági eredményei jók vagy leg­alábbis közepesek. Az elván­dorlás, az elöregedés gondja nagy mértékben nem is ezek­ben a tsz-ekben jelentkezik; hanem ott, ahol a gazdálko­dásban is nehézségek van­nak, s ebből fakadóan a sa­ját erőből biztosított segít­ségnyújtás kisebb mértékű. Mint említettük, a kor­mány módosítja az idén pa­rasztságunk társadalombizto­sítási szolgáltatásait. Emel­kedik a szövetkezeti tagok családi pótléka. Nem egy-ket­tő, hanem sok száz falusi családot érint ez a rendelke­zés, amely a fejlődés újabb lépcsőfoga. A múlt év de­cemberében megyénkben 499 tsz-tag kapott több mint százezer forint családi pótlé­kot. Az előzetes fölmérés szerint meghatszorozódik me­gyénkben a családi pótlékban részesülő parasztcsaládok szá­ma! A KÖZÉRDEKLŐDÉS az eddiginél nagyobb mértékben fordul termelőszövetkezeteink felé napjainkban. S ha a fa­lusi ember szociális helyze­téről, életkörülményeiről be­szélünk, szükséges figyelem­be venni mindezt. Ahogy a zárszámadásokon, a felelős­ségteljes tanácskozásokon te­szik mostanában, úgy ítélhe­tünk helyesen ebben a vo­natkozásban is: méltányolva, elismerve az eddigi fejlődést* s józanul megfontolva, mér­legelve a soron következő feladatokat. Mert a termelés és az ember nem választható el egymástól. Vörös Márta Az MT Központi Üdülő Balatonőszöd 1. számú anyagátvevő bélyegzője elveszett. A bélyegző érvénytelen. (3602) tekintetben is zűnjön Ez csökkent is, Értesítjük a megye összes mezőgazdasági termelő- és földművesszövetkezeteit, valamint egyéb üzemeit, hogy villanytartály -szerelő részlegünk elvállal külső hálózati és belső szerelési munkákat, villa­mos berendezések felül­vizsgálatát, szigetelési és földelési ellenállásmérést, alamint energiavételezé- i tanácsadást. A megren- eléseket Állami Mezőgaz- iasági Gépjavító Állomás, Tab, üzemegysége Karád címre kérjük. (3590)

Next

/
Oldalképek
Tartalom