Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-11 / 35. szám

Péntek, 1966. február 11.

3

lOMOGlI NÉPLAP

TRAKTOROSTANFOLYAMON

A Műnk módosításának megyei tapasztalatairól, a munkaügyi döntőbizottságok tevékenységéről beszélgettünk Hegedűs Gyulával, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság elnökével.

— Eredményesen használták-e fel a vállalatok és az intézmények a törvényben biztosított lehetőségeket?

— Tapasztalataink alapján igennel válaszolhatok erre a kérdésre. Megszilárdult a munkafegyelem, a vezetők éltek a fegyelmi büntetések lehetőségével. Ma súlya van a fegyelminek. Azelőtt, ha elbocsátottak valakit, elhelyezkedett máshol, s úgy dolgozott tovább, mintha mi sem történt volna. Most rávezetik a büntetést a MIL-lapra, s az új munkahelyen is viseli a dolgozó a fegyelmezetlenség következményeit. Hatékonyabb volt a társadalmi tulajdon ellen vétők felelősségre vonása. Mind az első fokú fórumokon, mind nálunk a kártérítési ügyek száma a legnagyobb, ezután következik a fegyelmi büntetés és a munkaviszony megszüntetése.

— Megfontoltan, a ISrvé- nyék szellemében határoznak-e a vállalati munkaügyi döntőbizottságok?

— Énre szintén igennel £elelhetek. Az ügyek kétharmadában helyesen foglaltak állást tavaly, a vitáknak mindössze egyharmada kerül a TMD elé. Ezek azonban valóban nehéz ügyek: 337

alkalommal elhamarkodtak a döntést első fokon, ezért mi 209 esetben a vállalatnak, 128 ízben a dolgozónak adtunk igazat. Száztizenegy első fokú határozatot kifogástalannak találtunk. Ezek az adatok a múlt év január 1- től november 30-ig terjedő időszakára vonatkoznak,

— Mi az oka, hogy ügyek összes számához mérten csekély munkaügyi vitában rossz döntés született?

— Ennek több oka van. Először: még tapasztalatlanok a bizottságok, nem vált vérükké a törvénymódosítás. Közrejátszik, hogy nem minden vállalat biztosítja a tárgyi föltételeket, a bizottságnak nincs Munka Törvény- könyve, nem jár a Munkaügyi Szemle, a Munkaügyi Közlöny, a szaktárca közlönye. Egyes határozatokból azt állapítjuk meg, hogy az első fokú fórum tagjait erősen befolyásolja a vállalati, illetve a hivatali függőség. A tényállást nem tisztázzák világosan, a határozatok nem felelnek meg a törvény szellemének. Még nem kaptak elegendő oktatást a bizottságok. A megyében 231 döntőbizottság alakult 1155 taggal, s csupán hetvenkét százalékuk vett részt a tavaly tartott huszonhét törvényismertető tájékoztatón. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsával közösen most készítjük az idei oktatási tervet. Azaz elképzelésünk, hogy stencile- zett útmutatókat adunk ki, beszámolókat tartunk az országos tanácskozásokról, a jó módszerekről. Tavaly harminchét esetben ellenőriztük a döntőbizottságokat, az idén még többször szeretnénk helyszíni támogatást nyújtani. Megérdemli a dicséretet a 13. sz. AKÖV, a TRANSZ- VILL, a kutasi, a balaton- nagybereki állami gazdasági, a tabi, a marcali, a siófoki járási közös munkaügyi döntőbizottság. Nem lehetünk elégedettek az fmsz-ek. a gépjavító állomások, a Lábo- di Állami Gazdaság, a Vas- és Fémipari Vállalat bizottságának döntéseivel. Megemlíteném, hogy a SZOT a >'Szakszervezeti munkáért« kitüntetés bronz fokozatát adományozta tavaly Móricz Jenőnek, az AKÖV döntőbizottsága elnökének.

— Milyen típushibákat tapasztalt a TMD a hozzá kerülő ügyekben?

— Nagyon megnyugtató, hogy tudatosan egy vállalat sem követ el kirívó törvény- sértést (szülő nő, beteg dolgozó elbocsátása stb.). A paragrafusok téves értelmezésével azonban gyakran találkozunk. Akinek nem volt egyéves folyamatos munka- viszonya, a szakszervezet beleegyezésével indoklás nélkül felmondhattak a vállalatok. Három olyan ügyünk volt, amikor nem vették figyelembe, hogy a dolgozó áthelyezéssel került a vállalathoz, s így több éves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik. Aztán még mindig kísért a régi jogszabály a szellemi és fizikai alkalmatlanság címén való felmondásokban. A MÉH például ezen a címen elbocsátott egy kőművest, noha nem alkalmatlanságról volt szó,

hanem fegyelmezetlenségről. A TMD visszahelyezte a vállalathoz, s fegyelmi felelősségre vonást javasolt. Olykor nem kéri ki az igazgató a szakszervezeti bizottság véleményét (elbocsátás, szakszervezeti funkcionárius áthelyezése stb.). A kártérítési ügyek fő buktatója, hogy a vállalat nem vesz föl kártérítési jegyzőkönyvet, nem állapítják meg a tényt, a dolgozót nem hallgatják meg. Néhány kereskedelmi és ipari vállalat stencilezett blankettán rója ki a kártérítést; az okozati összefüggést, a dolgozó felelősségét nem mérlegeli. Itt van egy banánhéj, ezen sok üzem elcsúszik; a módosítás szerint a fegyelmi jogkör gyakorlójának (igazgató, művezető stb.) személyesen meg keE hallgatnia a dolgozót a fegyelmi büntetés kiszabása előtt Ezt írásban is rögzíteni kell, különben érvénytelen a fegyelmi, megsemmisíti a döntőbizottság. A kiszabott fegyelmi büntetést csak kirívó esetben mérsékeljük. A múltkor például visszahelyeztünk a Tanácsi Építőipari Vállalathoz egy dolgozót mert vétségével nem volt arányban az azonnali hatályú elbocsátás.

— Több panasz érkezett a szerkesztőségbe, hogy soká kerül sor ügyükre, még erre az évre is húzódott át tárgyalás tavalyról. Mi az oka ennek?

— Valóban előfordult torlódás, hiszen változatlan tárgyi föltételekkel 34,5 százalékkal több ügy érkezett hozzánk tavaly, mint 1964- ben. A törvénymódosítás kiterjesztette a TMD hatáskörét, azt a munkát is végzi, amely eddig nyolc járásbíróság között oszlott meg. Az ügyrend szerint először a fegyelmi, a felmondási és az áthelyezési ügyeket, majd a kártérítésieket és az egyebeket tárgyaljuk. Tavalyról mintegy félszáz aktát hoztunk át, egy részükben már határoztunk. Sokszor a föl- lebbező dolgozók és vállalatok hibájából támad huzavona. A föllebbezők nem írják rá pontos lakcímüket az aktára, úgy kell kinyomoznunk. Aztán nem jut vissza hozzánk a térti vevény (ebben a falusi postások is ludasok), enélkül pedig nem tűzhetjük ki a tárgyalást. Sok tárgyalást napoltunk el azért, mert valamelyik fél nem jelent meg, vagy nem hozott el fontos iratokat. Az is megesik, hogy a vállalat teljesen tájékozatlan felkészületlen képviselőt küld. Vannak, akik visszaélnek az új tárgyalás iránti kezdeményezés lehetőségével. A TMD minden tényt, bírósági határozatot, hatósági döntést figyelembe vett ügyükben, mégis élnek a lehetőséggel, mert utolsó szalmaszálnak fogják fel. Mi örültünk, hogy végre befejeztük az ügyet s kezdődik minden elölről. Reméljük, hogy a vállalatok és a dolgozók nagyobb megértésével meggyorsíthatjuk az ügyintézést az idén — fejezte be nyilatkozatát Hegedűs Gyula.

L. G.

Társasház-építési akció Tabon

(Tudósítónktól.)

A Tabi Községi Tanács nyolcvanöt olyan lakásigénylést tart nyilván, amelyeknek többsége sürgős megoldást kíván. A tanács legutóbbi ülésén társasház-építési akció megindítását határozták el. Már negyvenötén jelentkeztek az akcióban való részvételre. Rövidesen megalakítják a társasházépítéssel foglalkozó intéző bizottságot. Az építkezés megkezdése attól függ, hogy az OTP hány családnak tud kölcsönt nyújtani. Még az idén szeretnék megkezdeni egy tíz- és egy tizenkét lakásos társasház építését.

A tanács a legrászorultabb családoknak állami költséggel is építtet egy tizenkét lakásos házat. Ennek építését a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói a napokban meg is kezdték.

— A létszám huszonöt, távol egy — jelenti az alapfokú traktorosképző tanfolyam naposa Hesz Mátyásnak, a Lengyeltóti Gépjavító Állomás főnökének. Szinte minden úgy történik, mint az iskolában. A különbség csak annyi, hogy itt sokkal több a gyakorlati, mint az elméleti foglalkozás.

A padsorokban ülő kék munkaruhás traktoros jelöltek többnyire fiatalok. Néhány évvel ezelőtt még általános iskolába jártak. Később növénytermesztők, állattenyésztők lettek. Némelyikük már ült traktoron a csúcsmunkák idején. Apja vagy barátja tanította meg az erőgépek kezelésére, s most azért jött a tanfolyamra, hogy tudását kiegészítse, s jogosítványt is

szerezzen. Vannak olyanok is, akik egyszer már szereztek szakképesítést. Tóth József a múlt év júniusában kapta meg a növényvédő gépész szakmunkás-bizonyítványt Ba- latonszentgyörgyön. Mi hozta ide őket? így vallanak erről.

Almási Imre Ordacsehiből;

— A huszadik században a gépeké a jövő. Szerettem volna régebben is szakmát tanulni, de még nem volt rá alkalmam.

Kovács József Lengyeltótiból:

— Azért jöttem, mert jó szakma, szépen lehet keresni is, meg kell, hogy valaki pótolja az öregeket.

Makai Géza Hácsról:

— Szeretem a gépeket.

Hogy mennyire a szakmaszeretet hozta ide ezeket a

fiatalokat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor elindultak, egyikük sem kapott ígéretet arra, hogy a tavaszai gép várja otthon. Tudják azt is, hogy az alapfokú tanfolyam elvégzésével még nem bizonyos, hogy kitűnő értői lesznek a gépeknek. Dömötör Gyula az ordacsehi tsz-ben már arra gondolt, hogy magasabb fokon is elsajátítja az eddig tanultakat. Jövőre — ha lehet — beiratkozik a középfokú tanfolyamra. Csaknem mindenkinek vannak távolabbi tervei is, melyek a tsz-hez kötik őket. Néhány vélemény a huszonötből:

Kiss László bedolgozó volt a szöllőskislaki tsz-ben. Most azt mondja, ha nem adnak neki gépet, akkor továbbra is fogatoskérut dolgozik, mert tudja, hogy a szövetkezet nem adhat mindjárt gépet a jogosítvánnyal rendelkező

traktorosoknak. A buzsáki Barcsánics István azt mondja: >-Ha kapok gépet, akkor traktorosként dolgozom, ha nem, akkor visszamegyek a száüítóbrigádhoz.« A pamuki Salamon Lajos így vélekedik: »A téesz csak váltó műszakban tud alkalmazni. Amíg meg nem kezdődik a kétműszakos munka, növény- termesztő maradok.-« Győré Imrének sem ígértek gépet Somogyváron.

— Nem köteleztek rá, hogy jöjjek traktorosiskclára mondja. — Magam vállaltam a tanfolyam elvégzését, hogy megszerezzem a jogosítványt. Nagyon szeretem a gépet, de senki sem mondta, hogy az iskola elvégzése után traktorra kerülök. Szeretnék géppel dolgozni, igaz, de ha nem megy, más munkát ts vállalok.

Azt, aki már géppel dolgozott, mielőtt Lengyeltótiba jött, visszavárja a traktor. S valamennyiüket visszavárja a szövetkezet. Ez a tél sokat jelentett számukra, hiszen szakimét kaptak a kezükbe. Olyan szakmát, amit előbo vagy utóbb, de otthon hasznosíthatnak. Amit az iskolán kaptak, azt kiegészíti majd a gyakorlat a két műszakok idején. Mindenütt nagyon számítanak rájuk a csúcsmunkák időszakában.

Kereza Imre

Esztergályosokat

felveszünk.

ÉM Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat. Jelentkezés a vállalat gépészeti csoportján, Kaposvár, Május 1. utca 20.

(3592)

Villa nyszerelőket

VESZ FÖL

az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat

a kaposvári, siófoki, nagyatádi és marcali építkezéseire. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat villanyszerelő részlegénél, Kaposvár, Május 1. utca 57. (35477)

rmr >rr» r

Termelői ar —

fogyasztói ár

]A1 indenfei által ismert és természetes- nek tartott dolog, hogy a termékek előállítása költségekkel jár. Ki kell fizetni a felhasznált anyagot, áramot, szerszámot; javítgatni, majd cserélni kell a gépeket, fizetni a munkásokat, tisztviselőket. A termékeket szállítják, csomagolják, raktározzák — ez is pénzbe kerül. A termék árában ezeknek a költségeknek meg kell térülniük. Csakhogy az ár többnyire nagyobb, mint az előállítás költsége. Miért? Hová teszi az állam, a szövetkezet a többletet, amit az üzletben a vevő kifizet?

Sok helye van ennek a pénznek. Felsorolni is nehéz, mennyi mindenre van szüksége az egyénnek és a társadalomnak, ami nem áruként kerül forgalomba, tehát amit nem kell — pénztárcánkból — kifizetni, vagy amit sokkal kevesebbért kapunk, mint amennyiért előállítják. Az állam az öregeknek nyugdijat fizet, hozzájárul a gyermekek eltartásához családi pótlékkal, óvodákkal, bölcsődékkel. A szocialista állam fedezi az oktatás, a népművelés költségeinek nagy részét, ösztöndíjakat fizet, kórházakat, rendelőintézeteket tart fenn, táppénzt folyósít. Utcákat, tereket tartanak rendben, gondozzák a parkokat, karbantartják az állami lakásokat. Fenn kell tartani az államigazgatást, a honvédelmet, AA indezeknek a társadalmi kiadások- nak forrása a termelő, az értéket alkotó munka. Ezek a kiadások viszont a termelő embert, a dolgozó társadalmat szolgálják. Az árakat összességében úgy állapítják meg, hogy bennük ne csak a közvetlen előállítási költségek térüljenek meg, hanem a társadalom egyéb tevékenységeinek költségei is.

A termelés költsége tehát minden olyan tevékenység költsége is, amely a társadalom normális életéhez kell. Ezért kerül többe az áru, mint amennyi a vállalati költsége. Ha a vállalati költségekhez hozzáadjuk az adószerűén befizetendő összegeket, így az SZTK-járulékot, az illetményadót, az eszközlekötési járulékot, a kamatot stb. és az engedélyezett nagyságú nyereséget, akkor megkapjuk a termékek termelői árát. Ehhez hozzászámítják a forgalmi adót, a kereskedelem költségeit, és létrejön a fogyasztói ár.

A termelői árak fontos feladatokat teljesítenek. A legfontosabb ezek közül, hogy általa megtérüljenek a termelés költségei és a társadalom nem termelési jellegű kiadásai. Feladatuk az is, hogy ösztönözzenek a termelésre. Amelyik termék árában több nyereség van, azt érdemesebb termelni. Minden vállalat azt a terméket gyártja szívesebben, amely jobban fizet, vagyis amelynek árából több bér, nyereségrészesedés, munkaegység, jutalom biztosítható.

A fogyasztói árak szoros kapcsolatban állnak a bérekkel. Éppen az általános árszínvonal szabja meg, hogy a bér áruban kifejezve mit ér: a névleges bér mekkora reálbérnek felel meg. A fogyasztói árak feladata, hogy a keresletet és a kínálatot egyensúlyban tartsák. Ha valamiből kevés van, és az ára alacsony, akkor az áru eltűnik az üzletekből. Ha valamiből sokat termelnek, de az ára magas, akkor ott porosodik az üzletek raktárában. Az árakat úgy kell tehát megállapítani, hogy a termékekből lehetőleg annyit keressenek, mint amennyi azokból van.

A z állam egyes termékek árát néha emeli, másokét a költségekhez képest alacsony szinten tartja. Ennek oka gyakran az, hogy egyes termékek fogyasztásának növekedését lassítani akarja, mások megvásárlásait pedig meg akarja könnyíteni. Az alapvető élelmiszerek ára nálunk igen alacsony, az orvosi ellátás ingyenes, a gyógyszerek, az oktatás majdnem ingyenes. A pálinka ára vagy a személy- gépkocsié pedig igen magas. Ha a fogyasztás összetételén változtatni akarunk, akkor a fogyasztói árak arányain kell változtatná.

Időnként a termelői árak változtatása is szükséges. Az alacsony termelői ár a termelés csökkentésére, a magas a termelés bővítésére ösztönöz. A termelői árak átlagos színvonalának hosszabb időszakot nézve csökkennie kell, vagy az átlagos bérszínvonalnak növekednie.

A költségek nem minden területen csökkennek egyformán. A villamosközlekedés ma nagyjából ugyanannyi költséget igényel, mint tíz évvel ezelőtt. A bérszínvonal viszont állandóan emelkedik. A legtöbb ágazatban ez nem növeli a termelési költségeket, hiszen a bérszínvonal emelkedése lassúbb, mint a termelékenységé. A technikailag lassan fejlődő területeken —szolgáltatásokban, közlekedésben, néhány mezőgazdasági területen — a bérszínvonal emelkedése a költségeket is növeli, a nyereséget csökkenti. Ezeken a helyeken a termelői ár már nem ösztönöz a termelés bővítésére. Emelni kell tehát az árakat. Ha nem emeljük, nem tudjuk növelni az ott dolgozók bérét, és az emberek otthagyják a rosszul fizető munkákat.

A z áraknak az a természetük, hogy nem változatlanok. Egyik emelkedik, a másik csökken. Csak egy a fontos: ezektől a változásoktól nem csökkenhet a lakosság életszínvonala. Ellenkezőleg: hosszabb távon az ilyen intézkedéseknek is hozzá kell járulniuk az életszínvonal emelést eredményező egészséges gazdasági fejlődéshez. Dr. P. O.

Meghozta a várt eredményt megyénkben is

a Munka Törvénykönyvének módosítása

Törvén ' "■*