Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-02 / 27. szám

YtLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK) iRAi 50 FILLÉR SomogyiMéalap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 27. szám. 1966. február 2., szerda AZ ORSZÁGOS ARH1VATAL NYILATKOZIK AZ ÁRVÁLTOZÁSOKRÓL Dr. Csikós Nagy Béla, az Országos Árhivatal elnöke a február elsején életbe lépett árváltozásokkal kapcsolatban válaszolt a Magyar Távirati Iroda és a Népszabadság munkatársainak kérdéseire. — Miért váltak szükségessé az árváltozások? Milyen célo­kat szolgálnak? Milyen szem­pontok vezették az illetékes szerveket, amikor éppen a szóban forgó termékeknél és szolgáltatásoknál rendelték el az árak fölemelését, illetve leszállítását? I I Nem mondok vele újat, hogy útrendszerünk sok vo­natkozásban nem megfelelő. Bár 1957 óta néhány intéz­kedéssel javítani igyekez­tünk, árrendszerünk még mostani formájában sem fe­lel meg annak a követel­ménynek, hogy a termékek árai, a szolgáltatások díjai híven tükrözzék, mennyibe kerül előállításuk a társada­lomnak. Ez a helyzet különböző mó­dokon — persze — éreztette is hatását. Ami erősen drága volt, azt kevesebben vették és takarékoskodtak vele, de ami olcsó volt, afelé meg­nyílt és rohamosan nőtt a társadalmi igény, ami nem is baj addig, amíg ki tudjuk elégíteni. A gond akkor je­lentkezik, amikor az ilyen termékeknél nagy összegű be­ruházásokkal jelentősen bőví­tettük a termelést, de az ol­csó ár miatt még így sem lehetett az egyre növekvő igé­nyeket kielégíteni. Külön hangsúlyoznom kell a követ­kezmények közül azt, hogy a helytelen árrendszer fékezi a népgazdaság arányos fejlesz­tését, a gazdaságnövekedés ütemét. Hadd mondjak példát. A húsfogyasztás 1957 óta 30 százalékkal nőtt. Ez a növe­kedés az alacsony húsár mel­lett következett be. A hús fo­gyasztói ára és ezzel össze­függésben a felvásárlási ára is alacsonyabb volt annál, mint amennyibe a megterme­lése került. Az alacsony fel- vásárlási ár nem ösztönzött a mezőgazdaságban nagyobb, több termelésre, az egyre nö­vekvő igények arányában az állattenyésztés fejlesztésére. De ezzel sem fejeződik be a gondolatsor: Ha alacsony is volt az állatok felvásárlási ára, az állam még műidig drágábban vette meg, mint amennyit a hús eladásából bevételezett, s a különböze- tet egyéb állami bevételekből fedezte, közismert szóval: do­tálta. Például minden kiló marhahúsnál 6 forint volt a ráfizetés. Az elmondottakból — úgy gondolom — világos az intéz­kedések célja. Azt akarjuk elérni, hogy az árak mindin­kább és mind pontosabban tükrözzék előállítási költsé­geiket, közelítsük egymáshoz a tenned ói és fogyasztói á a- kat, s ezzel jobban ösztö­nözzük a termelés fejlesztő ■ sét. Nem helyes, há a bar­kóit — és a lakosság aital nem is -ismert, tehá> nem is becsűit -- sek százmilliós, sőt milliárdos állami támoga­tások rendszerét alkalmaz­zuk, hanem az: kell elér­nünk, hogy mindenki maga fizesse meg rendes árán azt az árucikket, amelyet megvá­sárol. elfaivsszt, azt a szol­gáltat,1st (pé'dáu! közleke­dést. központi fűtést atb.) amelyet igénybe vesz. E -‘él felé jelentenek lépéseket a naoetani intézkedések. I — Köszönjük, de amit hal­lottunk, újabb kérdésre kész­tet. Eszerint a hús- és a hús­készítmények áremelésének egyik célja a fogyasztás csök­kentése? Nem cél a húsfogyasztás visszaszorítása, lecsökkentése, legfeljebb az, hogy ne az eddigi — már említett — nagy ütemben növekedjék to­vább. Amikor a szakemberek az ár- és bérintézkedéseken dolgoztak, s kiszámították, hogy a bérből és fizetésből élők mennyivel többet fog­nak az áremelés után másra költeni, vátlozatlan fogyasz­tási szint alapján számolták ki ezt az összeget, s került ez — a családok nagy részé­nél — ellentételezésre bér­emelési, * családi pótlék- és nyugdíjemelési, illetve árle­szállítási intézkedésekben. Az állam egyetlen fillért sem keres a húsáruk és a tejter­mékek fogyasztói árának emelésén, sőt még valamivel többet is fordít a felvásárlá­si árak emelésére, hogy ez­zel fokozza a termelési ked­vet, a mezőgazdasági üze­mek igyekezzenek csökkenteni az önköltségét, neveljenek több állatot, jobban tudjuk kielégíteni a lakosság igé­nyeit húsban és állati termé­kekben, és emellett tudjunk többet exportálni ts. Csupán megemlítem: ez az intézkedés lehetővé tette egyben a ter­melőszövetkezeteknél az amor­tizációs alap létrehozását, ami szintén kedvező' - hat a termelés további fejlesztésé­— Engedjen meg egy gya- korlati kérdést: A felvásárlási ár élősúlyban, kilogrammon­ként a sertésnél 1 forinttal, a szarvasmarhánál 3 forinttal lett magasabb: hogyan követ­kezik ebből a sertéshúsnál át­lagosan 30, a marhahúsnál át­lagosan csaknem 58 százalé­kos áremelés? Azzal szeretném kezdeni, hogy az új fogyasztói árak részletes kialakításával a tő­kehús fogyasztói átlagára az eredetileg előirányzottnál va­lamivel kisebb mértékben emelkedik. A tőkehús átlag­ára 30 százalék helyett 28.2 százalékkal nő. A marha tő­kehúsnál pedig — annak kö­vetkeztében, hogy az import fagyasztott hús a belföldi húsnál kilogrammonként 2—4 forinttal (mintegy 10 száza­lékkal) alacsonyabb áron ke­rül forgalomba — a különb­ség még nagyobb; az átlago? áremelés az előirányzott 50 százalék helyett 46,5 százalé­kot tesz ki. Az árváltozások eredetileg számításba vett kihatását be­folyásolja az is, hogy az ét­kezési szalonnafélék fogyasz­tói ára az előirányzott 11 százalék helyett 16,4 száza­lékkal csökken. A kérdés lényegére térve: először is más az élősúlv, és más a vágóit súly. A vá­gómarhánál az élősúlynak csak mintegy 50—-0Í> százalé­ka hasznosítható; ez az arány a sertéseknél kedvezőbb ugyan — mintegy 80—85 szá­zalék —, ennél viszont azt kell figyelembe venni, 5:ogy a vágott sertés súlyának va­lamivel több mint 40 száza­léka a szalonna és a zsír, márpedig ezeket az eddiginél olcsóbabn adjuk. A zsír ára 25 forint helyett 20 forint lett, a szalonnaféléké — műit az előbb említettem is — több mint 16 százalékkal, a tepertőé pedig kereken 14 százalékkal csökkent. I — Ml az oka annak, hogy az egyes húsfélék ára nem egyforma százalékkal nőtt? Mire alapozódik a differenciá­lás? Mindenki tudja, hogy ke­vesebb karaj van egy sertés­ben, mint combhús, de mivel nem volt elég nagy a kü­lönbség a kétféle hús ára kö­zött, a kereslet olyan nagy mértékben irányult a karaj felé, hogy nem is lehetett teljesen kielégíteni. A köz­gazdász nyelvén, de remé­lem, széles körök számára is érthetően, így tudom ezt megfogalmazni: a differen­ciálással azt akarjuk elérni, hogy a termék fogyasztói ár­színvonala ne csak a terme­lési költségekhez, hanem a kereslet és kínálat irányításá­nak követelményeihez is job­ban igazodjék, és helyeseb­ben fejezze ki a használati értékarányokat is, magyarán: a minőségi húsok árát emel­tük nagyobb arányban. A Minisztertanácstól kapott megbízás alapján arra külön gonddal ügyeltünk, hogy a lakosság által legnagyobb mennyiségben fogyasztott hús­félék — például a sertés­comb vagy lapocka — ára ne az átlagosnál nagyobb mértékben, hanem annak megfelelően emelkedjék csu­pán. Ugyanakkor egyes ke­vésbé értékes húsrészek ára az átlagosnál kisebb mérték­ben emelkedik. így például a dagadó ára kilogrammonként 30 forintról csak 35-re, sőt egyes kocsonyahúsok — kö­zöttük a sertésfej — ára csökken. A szakmai szempon­tok, a kereslet és kínálat egyensúlyának előmozdítása a marhahúsnál még fokozottab­ban tette szükségessé az árak széthúzását. A marhahús-fogyasztás zö­me a csont nélküli színhús­ból, a hátszínből és rostélyos­ból (amely kisebb mértékben csontos hús), valamint az egyéb leveshúsokból (ahol a csont részaránya magas) tevő­dik össze. Ezek áremelkedése együttesen 5ü százalék alatt marad. Ez azonban úgy való­sul meg, hogy például a comb és a lapocka ára mintegy 65 százalékkal, viszont a leves­húsok ára csak mintegy 20 százalékkal emelkedik. Az át­lagosnál nagyobb mértékben kellett emelni a borjúhús, a vesepecsenye és a máj árát. — Hogyan alakúinak az árak az üzemélelmezésben és a vendéglátóiparban? I Az üzemélelmezésben csak az ételek elkészítéséhez fel­használt élelmiszerek árválto­zásának egyenlegét, azaz az árkülönbözetet hárítjuk át a dolgozókra: kiszámolják, mennyivel kerül többe a hús vagy a húskészítmény, illet­ve a felhasznált tejtermék, s ebből levonják, hogy mennyi­vel lett olcsóbb a zsír és a szalonnaféle. Egyéb költségek is emelkednek itt, de ezeket a vállalati költségvetési hoz­zájárulás emelésével fedezik. Az új árakkal összhangban emelkednek az üdülési díjak, de — ahogyan a lapok már hírt adtak erről, a SZOT el­nöksége úgy határozott, hogy a szakszervezeti kedvezmé­nyes üdülésnél ennek beveze­tésére csak július elsejével keiül sor. A kereskedelmi vendéglátó­iparban a haszonkulcs -rára­kod ás- miatt nagyobb mérvű drágulás tulajdonképpen csak az osztályon felüli és az I. osztályú éttermekben követ­kezik be. Ezeknél a vendég­lőknél ugyanakkor a fix ha­szonkulcs rendszerről a moz­gó haszonkulcs rendszerére térünk át. Ez lehetőséget ad arra, hogy a luxus éttermek a szezonkövetelményekhez igazodva idegenforgalmi sze­zonban nagyobb és a holtsze­zonban alacsonyabb haszon­kulccsal dolgozzanak. A szociális, egészségügyi és kulturális intézményeknél (óvoda, bölcsőde, kórház, is­kolai étkeztetés stb.) az élel­miszerek áremeléséből adódó többletköltségeket nem hárít­juk át a lakosságra. Ezeknél (Folytatás a 2. oldalon) EGYHÓNAPOS AFRIKAI, ÁZSIAI ÚTJÁNAK ELSŐ ÁLLOMÁSÁRA, Kairóba érkezett Kállai Gvala eivlárs Kállai Gyula elvtársnak, a Minisztertanács elnökének ve­zetésével kormányküldöttség utazott Afrikába és Ázsiába. Elutazása előtt válaszolt a Népszabadság és az MTI tu­dósítóinak kérdéseire. Elmondotta, hogy a küldött­ség csaknem egyhónapos afri­kai és Ázsiai útra indul. Fölkeressük az Egyesült Arab Köztársaságot, az Etióp Császárságot, Tanzánia Egye­sült Köztársaságot. Kuwait Államot majd az Indiai Köztársaságot, hogy egyes or­szágokban viszonozzuk az il­lető állam vezetőinek ha­zánkban tett baráti látogatá­sát, másutt pedig a kormá­nyunk elnökének szóló ko­rábbi meghívásnak tegyünk eleget. ŰtunJc politikai jelle­gű baráti látogatás, amely­nek során mód nyílik arra, hogy hasznos véleménycserét folytassunk, jobban megis­merjük egymás nézeteit két­oldalú kapcsolatainkról és a nemzetközi helyzetről. Az úti program híven tük­rözi külpolitikánk egyik igen fontos «lkotó összetevőjét és vonósát, azt, hogy hazánk a a gyarmati rabságból fel­szabadult fejlődő országok között mindinkább erősödik a barátság, szélesednek és bő­vülnek az állami, politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatok. A szocialista országok szo­lidárisak voltak ezekkel a népekkel, támogatták őket a nemzeti függetlenségük kiví­vásáért folytatott harcukban, s ugyanúgy mellettük állnak és együttműködnek velük most, amikor a függetlenség megszilárdításáért, a gazda­sági önállóságért és a gyors fejlődésért, a társadalmi előrehaladásért folytatják to­vább harcukat. Igen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk annak, hogy útunk során az egyes orszá­gok vezetői vei a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a béke megvédelmezésének soron levő feladatairól véle­ményt cserélhetünk, jobban megismerjük egymás állás­pontját, s lehetőleg egyeztes­sük elképzeléseinket. Küldöttségünk olyan idő­ben kel útra — mondotta Kállai Gyula —, amikor az Egyesült Államok sorozatos agressziói, és kiváltképpen a vietnami nép ellen folytatott háborúja nyomán a nemzet­közi helyzet feszültebbé vált. A világban azonban az alap­vető erőviszonyokat tekintve a fölény továbbra is a szo­cialista világrendszer és a gyarmati rabságból felszaba­dult országok, a béke hívei­nek oldalán van. Ezért az imperialista agressziót visz- szaszorítva, a nemzetközi íc- szütlség gócait fel lehet és kell számolni. Biztosítani | kell — és lehet is biztosíta­ni — az emberiség békés fejlődését. Ehhez azonban a világ békeszerető erőinek egységesen kell fellépniük. Abban a reményben indu­lunk útnak, hogy látogatá­saink és tárgyalásaink elő­mozdítják a Magyar Népköz- társaság és a felszabadult af­rikai és ázsiai népek között a barátság és az együttműködés ápolását, s ez hozzájárul a szocialista világrendszer és a fejlődő országok antiimperia- lista egységfrontjának erősí­téséhez, növeli a béke hívei­nek erejét és egységét — fe­jezte be nyilatkozatát Kállai Gyula. * * * Kállai Gyula és felesége, va­lamint a kíséretében levő ma­gyar küldöttség különrepütó­gépen kedden délben megér­kezett az EAK fővárosába. A magyar vendégeket Za- ’ ■ n/lohieddin miniszterel­nök és felesége, Mahmud tx um Külügyminiszter, dr. Szolimán Huzajen, a kultu­rális ügyek minisztere, az EAK kormánya által kikül­dött fogadóbizottság elnöke fogadta. Ott volt a repülőté­ren Rácz Pál nagykövet is a magyar kolónia tagjaival. A magyar és az egyiptomi himnusz felcsendült, 21 ágyú dísztüze köszöntötte a ma­gyar vendégeket. Kairó la­kossága és a magyar kolónia nevében kislányok és kisfiúk virággal köszöntötték Kállai Gyulát és feleségét. Ezután a magyar kormány­fő Mohieddin miniszterelnök­kel együtt a Kubbeh köztár­sasági palotába, kairói szál­lására hajtatott. A palota or­mára ünnepélyesen felvontál« a Magyar Népköztársaság és az EAK zászlaját. • * * Kedden délután Káítai Gyula és felesége, dr. Szoli­mán Huzajen, a kulturált?« üy ek minisztere, a diszkísé- ret elnöke társaságában a Kubbeh-palotából Kairo Dofc- ki városrészébe, Zakaria Mo­hieddin miniszterelnök rezi­denciájába hajtatott. A láto­gatás során baráti eszmecse­rét folytatott a két kor­mányfő. Az At-Fahlr klubban (amelynek neve magyarul fel­szabadulást jelent) az EAK miniszterelnöke és felesége vacsorát adott Kállai Gyula tiszteletére. A két miniszter- elnök pohárköszöntőt mon­dott. (MTI) TÉLI MUNKÁK FALUN Gép segít a trágyarakodásban. (Képes tudósításunk a S. oldatot») NAPIRENDEN Az oktatási reform Együttes ülést tartott a megyei párt- és tanács vb Tegnap délelőtt Németh Ferencnek, a megyei párt- bizottság első titkárának el­nökletével együttes üiest tartott a megyei párt-vb és a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A tanácskozá­son megjelent és felszólalt Lugossy Jenő művelődés- ügyi miniszterhelyettes is. A közös vb-ülésen Vór- konyi Imre elnökhelyettes előterjesztése alapján Az oktatási reform végrehajtá­sának eredményei és to­vábbi teendőink Somogy me­gyében című anyagot vi­tatták meg. A beszámoló je­lentés részletesen elemezte az általános és középisko­lák helyzetét, a személyi és tárgyi föltételek alakulását, a továbbképző iskolák és a szakmunkásképzés hely­zetét; vizsgálta az oktató­nevelő munka színvonalá­nak alakulását, az ifjúság világnézeti, erkölcsi, poii- tikai nevelését. Széles körű vita után fontos határozatot hozott a két végrehajtó bizottság, ennek alapján dolgozzák majd ki eredményeink to­vábbfejlesztésének rntézke. dési tervét

Next

/
Oldalképek
Tartalom