Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1966. február 2t. Kállai Gyula J Indiában (Folytatás az 1. oldalról.) A két miniszterelnök és kísérete ezután gépkocsiba szállt. A repülőtérről az el­nöki palotáig — a küldöttség szállásáig — vezető körülbe­lül húsz kilométeres út mind­két oldalán sokan integetve , köszöntötték a magyar vendé­geket. Indira Gandhi az elnöki palota déli udvarán emelkedő vendégházban rövid szívélyes beszélgetést folytatott Kállai Gyulával.- ■ * * * A kora esti órákban Kállai Gyula látogatást tett Indira Gandhi házában. Helyi idő szerint este nyolc (magyar idő: délután fél négy) órakor Indira Gandhi viszonozta a látogatást. Este az indiai mi­niszterelnök vacsorát adott a magas rangú vendég tisztele­tére. Hétfő reggel Kállai Gyula és a magyar küldöttség tagjai lerótták kegyeletüket az in­diai nép nagy vezetői — Gan­dhi, Nehru és Sasztri emléke előtt. A déli órákban Kállai Gyu­la az elnöki palotában föl­kereste Radhakrisnant, India elnökét, aki néhány évvel ez­előtt Budapesten is járt, és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem díszdoktorává avat­ták. A világhírű tudós és ál­lamférfi szívélyesen fogadta a magyar vendégeit, majd rö­vid beszélgetés után ebéden látta vendégül. Kállai Gyulát és a küldöttség tagjait » Hétfőn délután Indira Gan­dhinak, az indiai parlament­ben levő dolgozószobájában megkezdődtek a hivatalos ma­gyar—indiai kormányközi tár­gyalások. Kállai Gyula .hétfőn este Delhiben az Asoka Szálló ét­termében vacsorát adott In­dira Gandhi miniszterelnök* tiszteletére. (MTI) HÍREK A VILÁG MINDEN TÁjARÓLi KOMMENTÁR Moszkvában megnyílt a bolgár, a magyar, ez NDK, a mongol, a lengyel, a román, a csehszlovák, a jugc .iáv és a szovjet szakszervezeti lapok főszerkesztőinek értekezlete. A részvevők megvitatják, ho­gyan vesznek részt a szakszer­vezetek a szocialista országok gazdasági reformjainak meg­valósításában. Harcok Jemenben. Az AFP jelentése szerint a jemeni fegyverszünet életbe lépte óta az első súlyosabb harcokra február 18-án került sor Sa­naa, a jemeni főváros közelé­ben, amikor jemeni királypár­ti erők ütköztek meg egyip­tomi csapatokkal. Az össze­csapásnak mintegy húsz se­besültje van, az anyagi károk jelentősek. De Gaulle: Békét kell kötni Vietnamban Párizs, február 21. De Gaulle francia köztársa'- súgi elnök decemberben tör­tént újraválasztása után feb­ruár 21-én, hétfőn tartotta meg első sajtóértekezletét. A nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezleten nyilatkozata első részében elemezte a ta­valy decemberben megtartott elnökválasztások eredményét. Megelégedéssel nyilatkozott Franciaország gazdasági hely­zetéről, és hangot adott an­nak a véleményének, hogy az egész világon nincs még egy olyan pénz, amely oly szilárd lenne, mint a francia frank. A Ben Barka-üggyel kap­csolatban az elnök félreérthe­tetlenül Oufkir tábornokot, a marokkói kormány belügymi­niszterét vádolta, őt tette fe­lelőssé a marokkói ellenzéki vezető »eltűnéséért«. Elismer­te azonban, hogy a francia titkosszolgálatnak és a rend­őrségnek volt tudomása az egész ügyről. A NATO problémáiról szól­va De Gaulle kijelentette, hogy 1969. április 4-ével min­den külföldi katonai egységet, amely Franciaország területén tartózkodik, francia parancs­nokság alá helyeznek. Vietnammal kapcsolatban a francia köztársasági elnök is­mét fölvetette azt a gondola­tot, hogy az öt világhatalom — köztük a Kínai Népköztár­saság, amellyel Franciaország diplomáciai kapcsolatot tart fenn — foglalkozzék a viet­nami probléma megoldásával. Kijelentette, a háborúnak csak akkor lehet véget vetni, ha békét kötnek az összes ér­dekeltek, vagyis ' »mindazok, akik 1954-ben Genfben egyet­értettek«. (MTI) Paul Segers, a belga ke­resztényszocialista párt kép­viselője, akit megbíztak az új kormány megalakításával, folytatja tárgyalásait a poli­tikusokkal és az üzleti kö­rök képviselőivel. Nguyen Cao Ky tábornok dél-vietnami miniszterelnök hétfőn rádióbeszédben jelen­tette be, hogy átalakította kormányát. A kabinet kibőví­tését az ország súlyos gazda­sági és katonai helyzete tet­te szükségessé — mondotta. Betiltották a nvugat-ber- ini Német Szocialista Egy- Jégpárt első kongresszusát, amelyet február 25—27-e kö­zött kellett volna megtartani. Heinrich Lübke nyugatné­met államfő héttőn íeggel különrepülőgéppel indult el Afrikába. Hivatalos látogatást tesz Madagaszkárban, Kame­runban, Togóban és Maliban, majd magánlátogatás formájá­ban utazik Kenyába és Ma­rokkóba. WILSON MOSZKVAI ÚTJA W ilson miniszterelnök moszkvai látogatá­sának első napján valamennyi mértékadó meg­figyelő azt jósolja, hogy Wil­son o Szovjetunióból hazatér­ve két héten belül kiírja az új általános választásokat. Ami a szovjet—brit csúcs- találkozó napirendjének érde­mi problémáit illeti, hivatalos angol források hangsúlyozzák: Wilson »nem táplál nagy re­ményeket. és azt tekinti leg­fontosabbnak, hogy a vietna­mi háború által okozott nem­zetközi feszültség légkörében egyáltalán sor kerülhetett lá­togatására, különösen azután, hogy a brit kormány támo­gatta Johnson elnök döntését Észak-Vietnam bombázásának felújításáról«. Ezzel a miniszterelnöknek tulajdonított és széltében- hosszában terjesztett nézettel az angol kormánykörök két le­gyet próbálnak ütni egy csa­pásra: A TAJGA LEGÍJABB VÁROSA A szibériai tajga bozótjá­ban a folyópartról teraszosan emelkednek az utcák: ez Gyivnogorszk, a Szovjetunió egyik legfiatalabb városa. Születését a Jenyiszej folyón épülő vízi erőműnek köszön­heti. Az emberek képzeletében Szibéria még manapság is kegyetlen fagyokkal, úttalan utakkal és az élet mindenfé­le visozntagságaival kapcsoló­dik össze. Pedig Gyivno­gorszk. mire a vízi erőmű felépül, a korszerű város mintaképe lesz: már most is van színháza, stadionja és több sportcsarnoka. Lakossá­ga egyelőre nem nagy szá­mú: mindössze 40 000 fő. Fő­ként fiatal építőkből áll. Ta­valy 500 lakodalmat ünne­peltek Gyivnogorszkban. »Sietni kell a lakásépítéssel — kesereg Szemjon Likov, a város fiatal tanácselnöke. Az új városnak sok szak­emberre, technikusra és mér­nökre van szüksége. A mun­kásoknak megvan minden le­hetőségük arra, hogy közép­iskolát és egyetemet végez- zenek. Sokan közülük a moszkvai egyetemek levelező hallgatói. Gyivnogorszk min­den negyedik lakosa tanul. A FONYODI ÉPÍ­TŐIPARI KTSZ keres fölvételre vés szak­es Fonyódon és kör­nyékén levő mun­kahelyekre. (3623) A Kaposfő és Vi­déke Körzeti Fmsz gyakorlattal ren­delkező képesített könyvelőt keres kontírozó könyvelői munka­körbe. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezni lehet azonnal a központi irodában. Kaposfőn. (3626) TÍMÁR EDE: AMERIKAI TÖRTÉKETEK A ZÁSZLÓ KÖVETI A DOLLART A századforduló táján, a ko­rábbi sikeres mexikói terület­rablások után az Egyesült Ál­lamok fiatal imperialista tőkés- csoportjai új ^ területek után ku­tattak, hogy ezeket meghódít­va kiépítsék gyarmati rendsze­rüket. Jelszavuk ez volt: A zász­ló követi a dollárt! Vagyis a tőkével rövidesen el lehet érni a politikai fennhatóság megte­remtését is. Az első falatot 1889-ben Samoa elfoglalásával nyelték le. Az egzotikus Hawaii szi­getek fővárosa, a dallamos nevű Honolulu már száz év óta az USA bálnavadászha­jóinak, valamint Kína felé tartó kereskedelmi hajóinak a kikötője volt. A Csendes­óceánon fontos - stratégiai po­zíciót betöltő Hawaii szige­tekre azonban katonailag és politikailag is szemet vetet­tek. Megszerzésére a Texas­ban és Kaliforniában jól be­vált cselfogást alkalmazták. Amerikai telepesek özönlöt- ték el a Hawaii szigeteket. A benszülöttektől potom pén­zért felvásárolták a földeket. 1890-ben a szigetek túlnyomó része már az USA polgárai­nak tulajdonába került. A Hawaii szigetek gyenge ke­zű királynője a behatolás el­len nem tudott fellépni. Meg kellett adnia magát az ame­rikai erőszaknak. Washington és az amerikai tőkés csoportok biztatására a telepesek 1893-ban úgyneve­zett alkotmányos pártjuk égi­sze alatt puccsot hajtottak végre, kiragadták a hatal­mat a királynő és bennszü­lött híveinek kezéből. Aztán nem . teketóriáztak sokat. 1894-ben a Hawaii szigeteket nyíltan az Egyesült Államok­hoz csatolták. A szigeteket gyorsan katonai támaszponttá alakították. Különösen Pearl Harbourt erősítették meg. Az USA tehát behatolt a Csen- desMÍceánra. A Hawaii szigetek elrablá­sa után tovább nőtt Üncle Sam étvágya. A világ imperialista felosztá­sához azonban az Egyesült Ál­lamok kissé későn érkezett, ös- gyarmatosító már nem lehetett, másik hatalomtól kellett hát el­ragadni a koncot. Az egyetlen gyarmattartó hatalom, amellyel az Egyesült Államok össze mer­te mérni az erejét, a félfeudá­lis, keresztül-kasul rothadt Spa­nyolország volt. Az amerikai polgárok háborúra való pszicho­lógiai előkészítéséről Hearst és Pulitzer sajtómágnások, a sze­nátorok megvesztegetéséről pe­dig Rockefeller gondoskodott. Segített ebben neki J. P. Mor­gan, aki Henry Cabot Lodge szenátor politikai karrierjét egyengette. Lodge. Theodor Roosevelt tengerészügyi minisz­terrel együtt soviniszta hangu­latot szított a kongresszusban, és tüzes harci riadót fújt. A spanyol kormány — amelynek éppen elegendő teendőt adott a kubai füg­getlenségi mozgalom féken- tartása — óvatosan ügyelt arra, nehogy ürügyet szolgál­tasson valamivel az USA-nak a háborús konfliktusra. Wa­shington viszont az égvilá­gon mindent elkövetett, hogy ürügyet találjon. 1898 januárjának végén Ha­vanna utcáin fegyveres ösz- szecsapásra került sor a ku­bai hazafiak és a spanyol ka­tonák között. Theodor Roose­velt tengerészetügyi minisz­ter rögtön parancsot adott: — A Maine cirkáló az amerikai polgárok védelmére azonnal induljon a havannai kikötőbe. Sigsbee kapitány, a cirkáló parancsnoka teljes harci ké­szültségben vetett horgonyt a kubai partok közelében. T. Roosevelt utasításához híven sóvárogva várta, hogy a spa­nyol parti ütegele tüzet nyis­sanak a Maine-re. Ehelyett azonban váratlan fordulat történt. Blsnk spanyol kor­mányzó még aznap entére bankettre hívta palotájába Sigsbeet és a Maine vala­mennyi tisztjét. Az amerikai kapitány még életében soha nem ment olyan savanyú áb- rázattal vendégségbe, mint ez alkalommal. Míg Sigsbee és tisztjei ke­serű szájízzel ürítgették poha­raikat az ud\ arias kormányzó egészségére, Washingtonban McKinley elnök és T. Roosevelt azon törték a fejüket, hogy most már mitévők legyenek, hogyan provokáljanak háborús konfliktust. Ez annál inkább is fogas kérdés volt számukra, mi­vel Hearst már elküldte Re­mington urat, egyik fotóripor­terét Havannába, hogy az ő lap­jai hozhassák elsőnek az A*e- deti háborús fölvételeket. Remington is részt vett a kor­mányzói banketten, és annak befejezése után az alábbiakat . táviratozta főnökének: »Semmi sem történik stop, visszatérjek-e stop.-« Egy órán belül választ ka­pott: »Maradjon stop, szállítson fényképfelvételeket stoo, és én szállítok háborút stop Hearst.*« S a háborút valóban szál- lították. E sürgönyt követően pontos dátum és időpont sze­rint: 1898. február 15-én 21 óra 45 perckor a havannai kikötő felől roppant nagy erejű robbanás zaja hallat­szott. Az ámerikai tengerésztisz­tek, akik a bankett után a város egyik lokáljában szóra­koztak, szinte egyszerre kiál­tottak fel: — A fiajónk! Eltalálták, Csodálatosan megérezték, hogy mi történt a kikötőben. Valóban a Mai­ne repült a levegőbe. (Folytatjuk) O Eleve -Vagy-Britannlán kí­vül álló tényezőkre« hárí­tani a felelősséget a kevés eredménnyel kecsegtető csúcsta­lálkozó várható kimeneteléért, és -sikerként« elkönyvelni a látoga­tás puszta tényét. Azt sugalmazni, hogy az Cft Egyesült Államok vietnami háborújához nyújtott, csak­nem fenntartás nélküli brit kor­mánytámogatás nem z.árja ki Wil­son -közvetítő szelepének« lehe­tőségét és a brit—szovjet társel­nöki szeren érvényesítését az 1954-es genfi értekezleten elfoga­dott indokínai rendezéssel kapcso­latban. Nyilvánvaló azonban, hogy ebben a sugalmazott értelme­zésben maga a brit kormány sem hisz. Wilsont rendkívül kínosan érinti az. hogy moszkvai lá­togatásának előestéjén lemon­dott Mayhew haditengerészeti miniszter, hogy így tiltakoz­zon a kormány »mélységesen elhibázott« külpolitikai felfo­gása és erre alapozott kato­napolitikai döntései ellen. A munkáspárti jobbszámy- hoz tartozó Mayhew lemondá­sa és Nagy-Britannia külpoli­tikai -alapállását« támadó bí­rálata aligha segíti Wilsont abban, hogy Moszkvában meggyőzően beszélhessen a brit diplomácia »független közvetítő szerepéről«. — Wilson, miután olyan szorosan azonosította magát az Egyesült Államokkal, most kétségtelenül felismeri: meg kell fizetni ennek az árát a más országokhoz fűződő kap­csolataiban. Az oroszoknak meg lehet bocsátani, ha Wil­sont kevésbé fontos látogató­nak tekintik, mint De Gaulle elnököt — állapítja meg hét­fői vezércikkében a Times, majd megjegyzi: — Wilson, ha nem is tölt­heti be a »közvetítő« szerepét Washington és Moszkva kö­zött. az amerikai álláspont megmagyarázásával még min­dig eljátszhatja a »tolmács szerepét«. Gizenga Brazza vi lle-be menekült? Az UPI léopoldville-i tudó­sítójának jelentése szerint An­toine Gizenga, a léopoldville-i Kongó volt miniszterelnök-he­lyettese, ismeretlen körülmé­nyek között eltűnt az ország­ból. Lap jelentés szerint Gi­zenga a múlt szombat éjjel a Kongó folyón Brazzaville-be kelt át. (MTI) Azonnali belépésre fel­veszünk S 80-as dóae- runkra kezelőt Jelentkezés az ÉM So- mogy-Zaia megyei Tég­la- és Cserépipari Vál­lalat termelési csoport­jánál, Kaposvár, Május 1. u. 20. (3622) Balatonboglári üdülőnk­be helybeli vagy kör­nyékbeli lakost kere­sünk gondnoknak, vagy üdülési adminisztrátornak Lakást nem biztosítunk. Rövid életrajzot kérünk iskolai végzettség és szakmai gyakorlat fel­tüntetésével »Napsu­gár« 2919 jeligére a Fel- szabadulás téri hirdető­be. (2919) Ú 1966. FEBRUAR rr MEZOGAZDASAGI KÖNYVHONAP Nagy választékból vásárolhat különböző szakkönyveket a földművesszövetkezeti könyvesboltokban és bizományosoknál. <3568) \ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom