Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

Vasárnap, 1966. február 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP Néhány gondolat 80 éve született Kun Béla Kaposvár vendéglátóiparának fejlesztéséről Egyre gyakrabban hallani: a kaposvári vendéglátóipari egységek nem tudják kielégí­teni az igényeket. Így is van ez. A járási székhelyek ven­déglői, presszói lassan már túltesznek a megyeszékhely szórakozóhelyein. A kaposvári cukrászdákban, eszpresszók­ban nehéz helyet kapni. A Corsóban például fél óra alatt gyakran több száz ember for­dul meg. Ez a cukrászda a harmadik negyedévben kilenc- százezer forint forgalmat bo­nyolított le. Az egységek kor­szerűtlenek, barátságtalanok is. A Kedves elnevezésű cuk­rászdában például még mosdó sincs. A higiéniai előírásokat nem mindig tudják megtartani a szórakozóhelyeken. Nincse­nek megfelelő raktárak, szociá­lis helyiségeik. A felszabadu­lás óta a város lakosságának száma jelentősen növekedett.. Vendéglátóegység viszont jó­val kevesebb van, mint az­előtt Ezért a nagy zsúfoltság. A Somogy megyei Vendég­látóipari Vállalat igyekezett változtatni ezen a helyzeten, eredményt azonban nem ért el. A helyiségeket ugyanis nem tudta bővíteni. Ennek két oka van. Az egyik: az egysetek túlnyomó többsége magántulaj­donban levő épületben van. A másik: a körülmények nem enged.., meg az építkezést, az átalakítást. Ebből következik, hogy a kapacitást bővíteni csak új szórakozóhelyek építé­sével, a régi egységek korul levő helyiségek • szórakozó­hellyé alakításával a volt szó­rakozóhelyek viszaadásával le­het. Természetesen mindhárom fajta kapacitásbővítéshez szük­ség van a megyei és a városi ta­nács segítségére. Enélkül a leg­jobb terv is csak terv marad. Nemrég a GELKA, a Corso Cukrászda és a Vendéglátó­ipari Vállalat vezetői közös tervet dolgoztak ki a kedvelt Corso kapacitásának növelé­sére. A terv a következő: A GELKA átadná a cukrászda melletti helyiséget a Vendég­látóipari Vállalatnak, ha a Dózsa György utcában levő szerviz mögül a lakót elköl­töztetnék. A GELKA helyisé­gének egyik részét a vendég­látóipar, a másikat a rossz körülmények között levő pa­pír- és írószerbolt kapná meg. A városi tanácson kijelen­tették: lakás nincs, nem tud­nak segíteni. Holtpontra ju­tott tehát az ügy. Meghozza a vendéglátóipar a pénzt akkor is, ha korsze­rűtlenek az egységek — gon­dolják egyes felelős beosztású emberek. Azzal már nem tö­rődnek, hogy a vendégek bősz­POSTÁNK NÖSBÄL POLÄNYBAN Az idén is megrendezték Polányban a hagyományos nős­bált. Ugyan most kevesebben jöttékéi, mint tavaly, táncban, mókában és nótában mégsem volt hiány. A szatyrok tele voltak mindenféle jóval, a kor­sók pompás italokkal. Éjfélre magasra hágott a hangulat. Reggelig húzta a talpalávalót az ecsenyi zenekar. Amikor kiürültek a szatyrok és a kor­sók, az asszonyok karon fog­ták a férjüket, s trombitaszó­ra hazavezették. Somfai Sándor ÖTVENHAT LITER VÉR Ennyit adtak térítés nélkül az őrtilosi és a zákányi lako­sok a közelmúltban megtartott véradáson. A zákányi tégla­gyárból tizenöten jöttek el fíoós István üzemvezető veze­tésével. A zákányiaknak 'és a zák '.nytelepieknek tizenöt szá­zaléka tag i a a vöröskeresztes szervezetnek. Csupán Zákány­telepen kétszázötven tagot számlál a szervezet. Ez az eredmény megyei viszonylat­ban a legjobb. Négy egészség­szankodnak. Vagy talán azt hiszik, a vendég nem veszi észre, hogy a pénzéért nem azt kapja, amit kapnia kellene? Az emberek ma már sokat utaznak, sokat látnak, s tud­ják, hogy nm várhatnak a ven déglátói partól. Szerencsére a megyei taná­cson ma már a vendéglátó- ipar fejlesztését sürgető han­gokat is lehet hallani. Pápa János kereskedelmi osztálwe- zető például elmondja, hogy korszerűsíteni akarnak né­hány, periférián levő vendég­lőt, új cukrászüzemet akarnak építtetni a Cserben, meg akar­ják javítani a közétkeztetést stb. Véleménye szerint az ed­diginél nagyobb gondot kell fordítani a vendéglátóipar fejlesztésére. Ö jól látja a helyzetet. Talán egy kissé a Koronát becsüli túl. Annak a huszonhatmillió forintnak nagy részét ugyanis, amelyet a Ko­rona építésére fordítanak, a szállodai kapacitás növelé­sére és közétkeztetés moder­nizálására költik. Ha a Koro­na-komplexum szórakozóhe­lyeinek kapacitásából levon­juk a Belvárosi kapacitását (az építkezés megkezdése előtt megszüntetett Belvárosit a Véleményünk szerint azok­nak van igazuk, akik sürgetik a vendéglátóipar fejlesztését. A perifériákon, az új városrész­ben új létesítményeket kell építeni. Az új lakások föld­szintjén helyet kell biztosítani az üzleteknek, szórakozóhe­lyeknek. A meglévő egysége­ket bősíteni kell. Hozzájuk kell csatolni azokat a helyiségeket, amelyek közvetlenül mellettük vannak. Legjobban akkor fej­lődik a vendéglátóipar, ha megtartják azt a rendeletet, amely kimondja, hogy a volt szórakozóhelyeket vissza kell adni a vendéglátóiparnak. (Ezt a rendeletet ebben a városban szem elől tévesztik. A Szarvas vendéglőből pl. fodrászüzletet csináltak.) Kellene gondolni erre az iparra, ha egy-egy hely meg­ürül. Sőt, jó lenne, ha néhány hivatalt a Május 1. utcából el­költöztetnének máshová, s he­lyén szórakozóhelyet létesíte­nének. Talán az utóbbi lenne még a legolcsóbb. Szükség len­ne kirándulóhelyekre is. A vá­rosnak ma egyetlen valamire­való kirándulóhelye sincs. Korona-komplexum szórakozó­helyeinek kell pótolniuk), to­vábbá, ha figyelembe vesszük, hogy a város lakossága a Ko­rona elkészítéséig jelentősen nő, akkor megállapíthatjuk, hogy a vendéglátóipar nem tudja kielégíteni az igényeket 1968-ban. (Természetesen ez akkor áll, ha a kapacitást má­sutt nem növelik.) Egy szó, mint száz: Kapos­vár vendéglátóiparának előre kell lépnie. Valaki nemrég azt mondta, fejleszteni kell a ven­déglátóipart, hogy a város la­kóinak ne kelljen szégyenkez­niük az átutazók előtt. Ez is szempont, de nem a legfőbb. Elsősorban azért kell fejlesz­teni a vendéglátóipart, hogy a kaposváriak tudjanak jól szórakozni. Szegedi Nándor Mezőgazdasági könyvhónap a marcali járásban (Tudósítónktól.) Mint már megírtuk, február­ban könyvbizományosok százai segítik elő a mezőgazdasági könyvhónap sikerét. A marcali járás területén 40 felvásárló is bekapcsolódott a szakkönyv- értékesítés munkájába. A könyvhónapon Libickozmán a kertészetről, Nemesdéden a kukoricatermesztésről, Varász- lón pedig A vegyszerek hasz­nálata a növényápolásban címmel tartottak előadást. Február 24-én Kelevízen a gyümölcsfák ápolásáról hang­zik el ismeretterjesztő előadás. A járás nyolc községében az úttörők bevonásával szervezik meg a szakkönyvek házról BÓL ügyi állomást szervezett a Vö­röskereszt, vezetői elvégezték az elsősegélynyújtó tanfolya­mot. Az álltalános iskolában húsz ifjú egészségőr dolgozik. Dr. Kiss Richárd körorvos előadásain nagyon sokan vet­tek részt. Ez is hozzájárult a véradás sikeres megszervezésé­hez. Várfalvi Gyula VONJAK KI A FORGA­LOMBÓL Zöldborsót hozattam a ka- l'osfüredi boltból febiuár 5-én. Amikor felbontottam az üve­get, borzalmas bűz ütötte meg az orromat. A borsó romlott volt. Visszaküldtem a boltba, az eladó kicserélte. Mi lett volna azonban akkor, ha nem veszem észre, s megfőzöm? Helyes volna, ha feltűnően megjelölnék az üveges befőt­tek, borsók stb. szavatossági idejét. Ha lejárt, vonják ki a forgalomból. A másik panasz, hogy nem lehet cigarettahüvelyt kapni. Miért tűnt el a boltokból? Farkas Györgyné Kaposfüred, Kossuth L. u. 56. házra való árusítását. Jelentős­nek ígérkezik 27-én a Marca­liban megrendezendő mezőgaz­dasági könyvnap. amelyen a gimnázium tanulói és az út­törők árusítják a könyveket. PAZARLÁS Az öröklakás-építkezés előtt állunk, és arról beszél­getünk, milyen örvendetes, hogy egyre több emeletes lakóház épül Siófokon, hogy divatba jött a társasház- és emeletráépítés. — Ez így jó — mondja az egyik kőműves. — Ezen a részen én már nem enged­ném meg az egyszintes épít­kezést. A másik mester is hozzá­szól: — Én sem! De azt se, hogy lapáttal szórják ki a pénzt az ablakon. A mi bri­gádunkban majdnem min­denki régi építő. Átlagosan másfél évtizede vagyunk a szakmában. Sok furcsa, bu­ta dolgot láttunk már, de ez az itteni szinte korona mindegyikre. Elmondják, hogy ötmillió forintba kerül ez az épület. A földszinten két intézmény kap irodákat, az emeleteken huszonegy lakás lesz. Ez rendben is van, de az már nem, hogy ötmillióból egy­millió kellett a pince megépítéséhez. A földszint irodáiban a cserépkályhákon kívül központi fűtés is lesz. Ezért kellett csaknem hat méter mélységű pincét épí­teni. Csak a talajvíz kiszi­vattyúzása 350 000 forintba került. — Nem leheteti volna okosabban tervezni? — kér­dezik az építők —, és mind­járt hozzá is teszik: — Hiába beszélünk a ta­karékosságról, ha némelyek büntetlenül nagyvonalúskod- hatnak. N. S. _____________________________ B ESZÉLGETÉS KUN ÁGNESSEL A FORRADALMÁR ÉLETE - KÉPEKBEN Kun Béla feleségével és Ágnes leányával 1916-ban. Kun Béla beszél Csepelen. Kun Béla dolgozószobájának bútorai a Legújabbkorl Történeti Múzeumban. 1919. május 1. A kormány vezetői a felvonuláson. Sűrű fekete hajú asszony. Vonásai határozottságukban is lágyak, asszonyosak. Fag­gatom, arra keresem a vá­laszt, milyen érzés lehet Kun Béla lányának lenni. Mire emlékszik ő, a gyermek egy nagy forradalmár életéből, aki neki ennél is több: az édesapja. Február van. Megitréfál bennünket az időjárás. A budai ház kertjében fényes a megkopott pázsit. Eső áz­tatja a várost. Könyvek. Könyvek a mennyezetig. Az édesanyja, az élettárs Hidas Antal és Martinon, a kedves költő ba­rát fényképe díszíti a köny­vespolcokat. A falon Uitz Béla festménye a fiatal Kun Ágnesről. — Édesapámról meséljek? — Elgondolkodik. — Róla nagyon sokat, egyszersmind nagyon keveset lehet mesél ­ni. ö sohasem beszélt tettei­ről, nagyon szerény ember volt. Életét nehéz lenne re­gényben megírni, ment nem tűr kiegészítést. Csak a do­kumentumokat kell egymás mellé tenni, minden kom­mentár nélkül. — Anyám sókat mesélt apám ifjúkoráról. Tizenhat éves volt csupán, gimnazis­ta Kolozsváron, amikor aranyérmet nyert a magyar népköltészetről, Petőfi Sán­dor és Arany János munkás­ságáról írt dolgozataival. Igazságérzete hajtatta, a harc útját kereste. — 1912-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, és rö­vid idő alatt az erdélyi szo­cialista mozgalom egyik ve­zetője lett. Fáradhatatlanul agitált a közeledő háború, az elnyomás ellen. — Mondják, hogy a ko­lozsvári urak boldogok vol­tak, amikor a Pesti Napló munkatársaként Budapestre költözött. A szerkesztőségben együtt dolgozott Kosztolányi Dezsővel. Kortársai szerint nemcsak kiváló politikus, de jelentős újságíró tehetség is volt. Aztán a háború. 1915- ben hívták be katonának. . Beszélgetünk. A régi em­lékeket idézi. Csöng a tele­fon. Az Izvesztyija munka­társa kér interjút. Néhány percre távoztak a lengyel új­ságírók. Jártak itt mar üi„sz és jugoszláv kollégák Is, akik szintén Kun Béla születésé­nek 80. évfordulója alkalmá­ból készítettek interjút Kun Ágnessel. — Apám 1916-ban Tormzk- ban fogságba esett. Mint a bolsevik párt tagja a hadi­foglyok szervezésének élére állt. ülttől kezdve minden cselekedetével, lélegzetvéte­lével már a forradalmat szolgálta. Részt vett a KMP megalakításában is. — És mint apa? — Minit apa? — ismétli —, mint apa talán a legtökéle­tesebb volt. A Tanácsköz­társaság napjaiban — pedig abban az időben a külügy. a hadügy és szinte minden, ami a Tanácsköztársasággal összefüggött, az ő vállán is nyugodott —, ha egy percre nyugalom volt egyáltalán, a családról nem ieiedkezett meg. «-Éljenek a felszabadí­tott "verekek- — mondta —, és engedett élni, valóban szabadon gondolkodni. A ke­zemet mégsem engedte el egy pillanatra sem. Irányítot­ta a fejlődésemet, felhívta a figyelmet a jeles olvasniva­lókra. Közben észre sem vet­tem, hogy a tanácsát önkén­telenül is a magam akara­tának éreztem. — A Tanácsköztársaság bukása után a bécsi emigrá­ció. Külön tőlünk. Moszkvá­ban találkoztunk ismét, ö fáradhatatlanul harcolt to­vább. Részt vett a krími harcokban mint Frunze har­costársa. — Emlékszem. amikor megérkeztünk, német szár­mazású házvezetőnője mu­tatta, hogy a szekrényben két ing és egy nadrág Kun Béla minden vagyona. -Nem tehetek róla — mentegetőd- zött —, de Kun elvtárs min­denét elajándékozta,-« — Pétérváron kapcsolat­ban állt Leninnel. Moszkvá­ban a kommunista hadifog­lyok föderációjának elnöke lett apám. Dolgozott, beszé­deket tartott. — Milyen ember volt? Ta­lán a hiszékenységig jó. Az internacionalizmus szemé­lyes tulajdonságává vált. Hányszor, de hányszor el­mondta: akkor lesz boldog­ság a földön, ha a népek egy nagy családdá egyesül­nek, s megszűnik az egymás elleni acsarkodás. Egy apró példát magatartása jellem­zésére. A Kommintem vég­rehajtó bizottságának tagja volt akkor apám. Meggyűlt a lábam, tűrtem a fájdalmat, azután mégis el kellett men­nem a kórházba. Bekötöz­ték a lábaim, de nem fért a cipőbe a pólya. Felhívtam édesanyát, talán most — ki­vételesen — apa éltem küld­hetné egy autót. Anyu vísz- szahívott a kórházban. -Apád üzeni — mondta za­vartan —, hogy kocsit saj­nos nem tud küldeni, de mindjárt érted megyek, és viszek egy nagy kalucsnit, abba befér a kötés is.“ — Most, a 80. születésnap­ján mindenki azt kérdezi tő­lem: milyen ember volt? Csak annyit mondhatok: for­radalmár, s nekem az apám. Hős volt és egyszerű em­ber egy személyoen. Kun Ágnes befejezi. Arra gondolok, milyen szép és magasztos tudat: Édesapja nevét aranybetűkkel írták t*» a magyar'nép, a nemzetközi munkásosztály történetébe. Regős István

Next

/
Oldalképek
Tartalom