Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-18 / 14. szám
fl Kedd, 1966. január 18. 3 SOMOGYI NÉPIÍAF TÉL A VASÚTON Utóhangok a karádi tűzhöz tették, mert késedelmesen vizsgálták ki az ügyet. So- mogyvári György nem tájékoztatta a valóságnak ' megfelelően az SZTK-ellenőrt és az újságírót. Akkor emlékezett A Somogy megyei Tanács Kórházának igazgatója az ötvöskóryi tbc-kórházhoz fölvesz szakképzett szakácsot. f izetés kulcsszám szerint, 30 százalékos veszélyessági nótákkal. Az állás 196j. február 1-én elfog- lp'h tó. T,?k‘st az intézet bizto'f : tv nem tud. (35182) — Ha két lakást kapnánk az idén, száz munkást vehetnénk föl — mondta nemrég a Kaposvári Ruhagyár igazgatója. Ezt a városi tanács vb-el- nökével is közölte — hivatalosan. Ügy tudjuk, hogy mind a városi, mind a megyei tanács támogatja a Kaposvári Ruhagyár vezetőinek kérését. Voltaképpen tehát a formaságok vannak hátra. Nem azért említjük ezt, hogy tudósítsuk a ruhagyáriakat arról, mit kell még eljuttatniuk a tanácsra. A kezdeményezést tartjuk említésre méltónak. Az. amit a ruhagyár vezetője akar tenni, üzembővítés, azaz az iparfejlesztés egyik formája. Tegyük hozzá, hogy nálunk egy kicsit mellőzött formája Megyénkben ugyanis ritkán fejlesztik az ipart bővítéssel. Néha még az e célra biztosított pénzt sem használják fel a vállalatok (ez elsősorban a tanácsi iparra vonatkozik). Némelyek meg maxi- malizmnsra törekszenek. Szerintük akkor lép előre iparunk, ha új üzemet létesítenek. Mások azért nem szívesen foglalkoznak az üzembővítés gondolatával, mert idegenkednek a vele járó gondtól, fáradtságtól. A Kaposvári Ruhagyár vezetői bebizonyították, hogy bővítéssel ' is lehet számottevően fejleszteni az ipart. Ez a gyár azért számít megyénk nagy és korszerű vállalatai közé, mert szinte évről évre építettek hozzá valamit. A sok kicsi sokra ment. Kétségtelen, a gyár vezetőinek keményen meg kellett harcolniuk az üzem korszerűsítéséért bővítéséért, számtalan akadályt kellett elhárítaniuk az útból, meg kellett jár- ' niuk a bürokrácia útvesztőit. Legtöbbször a pénzt is önmaguknak kellett megszerezniük (önköltségcsökkentő hitelt vettek föl). Ebbe a nemes munkába. lám. nem lehet belefáradni. Az eredmények újabb munkára sarkallják a ruhagyár vezetőit. Jó lenne hallani más üzemek, vállalatok vezetőitől is, hogy növelni akarják a kapacitást, enyhíteni a munkaerő-tartalékok hivatalának gondját. Ha bővítéssel stb. évente csak tízzel növelné a létszámot minden üzen», akkor a megyében újabb 420 embernek adhatnának munkát Szűk a hely. nincs pénz, anyag — mondhatná erre szín-( te valamennyi vállalatvezető. Erre csak azt lehet válaszolni: mindez a ruhagyárnál is hiányzott. Volt viszont jócskán bátorság, ötlet, kezdeményért S*. N. Esküvői, eljegyzési ebédek, vacsorák. Baráti összejövetelek, farsangi bálok, zárszámadási vacsorák rendezését vállalják a FÖLDMÖVESSZÖVETKEZETh ÉTTERMEK. tat, Hantos Sándor központi szakszervezeti munkásvédelmi megbízottat írásban figyeimezAz iparfejlesztés egyik módja (3531) bad ég alatt végzik munkájukat. Jó minőségű szenünk van, az utánpótlás folyamatosan érkezik. Indulás előtt. Nagy István mozdonj-vezetö még egyszer áviss;:ál m ndent Imikor észreveszi, hogy I:íéayk 'peztük, nevetve mondja: "így nyárias. Várjanak meg, amíg visszaérünk "T 'teres jégcsapok díszítik majd az elejét.« Megkezdődött a küzdelem. Igaz, egyelőre még nem a hó, hane mcsupán a szél indított támadást, de amint látszik, egyáltalán nem lebecsülendő ellenfél. A nyilatkozatok mindenesetre biztatóak. Mielőtt a mindennapi, menetrend szerinti feladatokat végrehajtó vasutasokhoz mentem, öt irányítással fcg'.a'kozó vezetőtől kaptam nyilatkozatot. Lsginy József ügyeletes tiszt, a Kaposvári Vasútállomás üzemmérnöke kezdte: — Rendkívüli eseményünk még nem volt. A zord időjáTovábbra is nagy gondot fordítunk a szerelvények elő fűtésére. Parányi János intéző, a távközlő és biztosítóberendezési szakszolgálat vonalellenőre: — A mi vonalunkon minden rendben van. DolgozóKávé István váltókezelő a váltók papucsait tísztíija. Az «akrobaták« egyik tagja, Tolnai Ká'-oly gép kis érő kocsirendező munka közben. tok pontosak voltak. Az érkezők közül egy motorvonat késett harminc percet. A viharos erejű, szél legjobban a te- hervagonos vonatszemélyzetet, a kocsirendezőket és a váltókezelőket tette prőbá'a A fű- - tőház a barcsi és a f nvédi jtakodómunkásai fáradhatatlaszerelvémyek kivételével jében előfűtölte a kocsikat. Az említett két vonaton kívül kellemes, meleg kocsikba szánhattak be az utasok. Nagy Zoltán fűtőházfőnök: — Nekünk is ellenségünk a szél. Szerencsére rendben van min den. A mozdonyok személyzete becsülettel helytáll. A kocsimü- hely dolgozói éppen úgy, mint jó időben, most is a szaideváitók tisztítá- *ában segédkeznek. Egyelőre még nincs készenlét. Az esetleges javításokhoz biztosítva van a szükséges anyag. A légvezeték-szakadásból adódó akadályokat is azonnal él tudjuk hárítani. Kézdi László kereskedelmi főnökhelyettes: — Csak elismerően szólhatok a vagonok ki- és berakásáról. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat és i Tanácsi Építőipari Vállalat nul dolgoznak. Dicséretet érdemel a cukorgyár is. Náluk észre sem lehet venni, hogy tél van. És mit mondanak a pálya- fenntartási főnökségen? Chio- vini Róbert vezető mérnök: — A hófigyelő őrök éjjel- nappal ellenőrzik a vonalakat. Ha akadály lesz, négyszáz pályamunkást mozgósíthatunk. A kocsirendezők: Tolnai Károly gépkísérő, Kardos József, Gelencsér István, Fe- rencz Béla, Szabó Géza, Szabó László és társaik nem érnek rá beszélgetni. Ügy mozognak a helyenként korcsolyapályának is beillő terepen, mint az akrobaták. Tolnai egy kocsi lekapcsolása közben ennyit mond: — Vigyázunk egymásra. Erről beszél a toronyban Kávé István váltókezelő is. — Egy-egy szolgálat alatt fejenként negyven tonnát emelünk meg. Ezenkívül 460 váltópapucsot tisztogatunk állandóan. Már megszoktuk. A télről: — Az igazi még ezután jön ... Németh Sándor A Somogyi Néplapból és a televízióból sokan szereztek tudomást arról, hogy január 13-án hajnalban leégett a karádi Búzakalász Tsz egyik istállója. Amikor ott jártunk, az istálló helyén üszkös falak meredeztek a magasba, és egy lánctalpas traktor az elégett állatokat vonszolta ki a romok közül. Lovak, csikók és szarvasmarhák pusztultak el. Harmincegy állat elégett, kettőt a vágóhídra küldtek. Az Állami Biztosító 314 000 forint összegű kárt állapított meg. A tsz-irodán is a tűzről beszélgetünk. id. Fábri János éjjeliőr, aki a vizsgálat szerint a tüzet gondatlanságból okozta, nincs jelen. A szövetkezet vezetői szerint: — Érthetetlen, hogy miért akarta fölmelegíteni a csapot, hiszen a tartálynak használt csibe tele volt vízzel, s elég lett volna az itatáshoz. — Az ilyen szevfás épület könnyen lángra gyűl. A sral- matet'nek nem sok kell. s a pókhálón is felfut a láng az első szalmaszálig. Az épületnek nincs padlása, csak teteje, így az égő szalma mindjárt az állatokra hullott. — Hideg volt az istállói ezért kellett trágyával betömni az ajtót. Ez is akadályozta a mentest. Legjobb lovaink pusztultak el. A beszélgetés szálai egy gondolat köré fonódtak. Nem az istálló szerkezetében keresendő a fő ok, hanem egy fontos feladat elmulasztásában. Nagyobb felelősségre lett volna szükség! Felelősségre a közős ve»von iránt. Id. Fábri János éöeli- őr 63 éves. A karádi Bűza- kalász Termelős-ö'-ctkezet- nek tizennyolc éiiel'őre van, a legidősebb elkerülte már a nyolcvan évet. *js átl?"os életkoruk me-közel'ti a hetvenet. Felad? tnkról kiadatták őket a tsz vezetői, s mé"is... A megyében több száz hasonló korú éiieliőr vigyázza a tsz-ek. érdekeit, s munkájukat többnyire jól ellátják. Am elegendő néhány másodpercnyi gondatlanság, felületesség, s máris százezer forintokra rúgó kár keletkezhet. Erre figyelmeztessen a karádi Búzakalász Termelőszövetkezet szomorú példája. H. F. GflzoasnGi QLQPPOGflimnK A nemzeti jövedelem felhasználása Manapság szinte minden család gyűjt valamire; ki televíziót, ki mosógépet, ki meg családi házat szeretne venni vagy építem. Az ilyen tervek valóra váltása persze nem megy máról holnapra. A jövedelem egy részét félre kell tenni, föl kell halmozni addig, míg össze nem gyűlik a családi beruházáshoz szükséges összeg. Valahogyan így jár el az állam is: a nemzeti jövedelmet kétfelé osztja: fogyasztási alapra meg felhalmozási alapra. Milyen célt szolgál a felhalmozási alap? Hasonlót, mint a családi beruházásokra gyűjtött összegek. Az elhasznált termelési eszközök, gépek pótlása csak azt biztosítja, hogy a termelés ugyanolyan színvónalon és ugyanolyan mértékben ismétlődjön, mint az előző évben. De hát manapság napról napra új cikkek termelésére kerül sor, a korábban gyártott termékek közül is sokat fejlettebb módon állítanak elő, s a mezőgazdaságban Is egyre több gépre, épületre, vegyipari termékekre stb. van szükség, mint a megelőző termelési időszakban. A termelésnek ezt a bővítését, tökéletesítését a felhalmozási alapból fedezzük. Ugyancsak ebből az összegből valósítjuk meg azokat a beruházásokat is, amelyek nincsenek közvetlen összefüggésben a termeléssel. Ilyenék pl. az állami erőből épülő lakóházak, a kórházak, iskolák, művelődési házak, színházak stb. építése, fejlesztési, egyszóval a kommunális, szociális és kulturális beruházások. A felhalmozás tehát óriási szerepet játszik az ország fejlődésében; nagysága és részletes felosztása döntően meghatározza, hogy a gazdasági élet egyes területein hogyan, milyen ütemben haladhatunk előre. Igen lényeges gazdasági kérdés, hogy a nemzeti jövedelem milyen arányban oszlik meg fogyasztási és felhalmozási alapra. Hazánkban 1963-ban pl. a nemzeti jövedelemnek mintegy 28 százalékát felhalmoztuk, és 72 százaléka szolgálta a fogyasztás céljait. Ez az aránv persze nem állandó, az adott időszak gazdasági feladatai szerint változik, de nagy általánosságban a fenti számok körül ingadozik A fogyasztási aL?t> fe^eri az ország lakosainak egyéni fogyasztását, valamint az úgynevezett társadalmi fogyasztást is. Ide tartozik pl. a bölcsődék, óvodák, iskolák, kórházak stb. fe-rtartása; ösztöndíj, nyugdíj, táppénzkifizetés; utcák, paritok gondozása, világítása stb. A fogyasztási alap két része tehát eltérő módon áll a dolgozók rendelkezésére. Az egyéni fogyasztási alapot a végzett munka szerint osztják el, a társadalmi fogyasztási alapból viszont más elvek szerint részesednek a dolgozók. A szocialista társadalomra az jellemző, hogy mindenféle jövedelem alapja a munka, munka nélkül senki nem juthat jövedelemhez, míg a kapitalizmusban éppen a kizsákmányolok, akik nem dolgoznak, vágják zsebre a legnagyobb jövedelmeket. B. Gy. Cikkünk nyomán Felelősségre vonták a mulasztókat Lapunk 1965. november 28-i számában cikket közöltünk Egy baleseti jegyzőkönyv margójára címmel. Megállapítottuk, hogy hátravan annak megállapítása, ki milyen mértékben felelős a 18 éves Csonka Mária balesetéért a Lábodi Állami Gazdaság nagybaráti kerületében. A cikkre Druskóczi József, az állami gazdaság biztonsági megbízottja válaszolt, noha ez a főigazgatóság utasítása szerint a gazdaság igazgatójának a feladata. Szabados Dezső, az Állami Gazdaságok Igazgatóságának igazgatója megbízta Dankházi Lajos gépészmérnököt, hogy vizsgálja ki a baleset körülményeit. A megyei igazgatóság vizsgálata megállapította: Nem felel meg a valóságnak a kerületvezetó állítása. hogy október 5-én jelentették a halesetet. A gazdaság központjában október 11-én érkezett be a jelentés. Kiss István vonatóvezető szabálytalanul. a sárhányón szállította Csonka Máriát, ezért fegyelmi úton felelősségre vonták. Druskóczi József központi biztonsági megbízotvissza a tényleges helyzetre, amikor a helyszínen lejátszották a baleset körülményeit. Az SZMT munkásvédelmi felügyelőjének, a gazdaság munkaügyi döntőbizottságának már azt vallotta, hogy a mozgó pótkocsira akart föllépni Csonka Mária. A Lábodi Állami Gazdaság munkaügyi döntőbizottsága rpegállapította, hogy Csonka Mária hanyagsága, figyelmetlensége miatt történt meg a baleset. A kerület biztonsági megbízottját szántén fegyelmi úton vonták felelősségre, mert a baleseti jegyzőkönyvet csak a központi biztonsági megbízott kiszállásakor vette föl. Stágl Lajos kerületvezető nem győződött meg róla, eiké- szült-e a jegyzőkönyv, tévesen tájékoztatta az újságírót, ezért szintén felelősségre vonta a gazdaság.
