Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
* * * * * mm nw * ANDERSEN MESÉIBŐL: A POSTAKOCSIN P sikorgott a fagy, szél- csend volt, a tiszta ég csupa csillag. — Bumm! — ágyúlövés köszöntötte az új esztendőt. Szilveszter éjszakája volt, és tizenkettőt kongattak a toronyban. — Tra-ra! — zeng a kürt. Jókora postakocsi állt meg a városkapu előtt. Tizenkét utasa volt, többen nem is fértek volna el benne. Ugyan kiket hozhatott? Az utasoknak rendben volt az útlevelük, málhával érkeztek, még ajándékot is hoztak nekem, neked, minden sínek a városban. Kik lehetnek, s mit hoztak nekünk? — Jóreggelt! — köszöntötték a kapu őrét. — Jóreggelt! — felelte az, mert az óra már elkongatta az éjfelet. A ztán megkérdezte az első utast, amikor kilépett a kocsiból: — Mi a neve? Mi a foglalkozása? — Nézd meg az útlevelemben! Tudsz olvasni! — felelte az első utas. — Én: én vagyok! Szép szál legény volk prémes bekecset, prémmel bélelt csizmát viselt. — Az vagyok, akiben annyian reménykednek. Látogass meg holnap, újévi ajándékot kapsz tőlem. Rézpénzt meg ezüstpénzt hajigálok az emberek közé, bálokat rendezek, harmincegy bált, ennyi éjszaka áll rendelkezésemre. A hajóim jég közé fagytak, de a szobámban jó meleg van. Kalmár vagyok, Január a nevem. ÍV yomban utána a máso- ^1 dik utas szökkent le nagv vidáman a postakocsi hágcsóján, álarcos bálok, komédiák, táncos mulatságok, fő-főmestere. Nem volt nála egyéb, csak egy nagy hordó. — Ebből a hordóból ugranak majd ki farsangkor a jókedv ördögei! — kiáltotta. — Mert mulatni akarok meg mulattatni, amíg tart az élet, mert az egész családból az én időmet szabták a legrövidebbre. Csak huszonnyolc napom van. Talán megtoldják még egy nappal, de az se sokkal több. Éljen a víg- ság! — Tilos a csendháborítás! — intette rendre az őr. — Nekem ugyan nem ti- , los! — kiáltotta hetykén az utas. — Karnevál . hercege vagvok. Február a nevem. ’ lőbukkant a harmadik utas is. Ösztövér legény volt, ínséges formájú, mint a böjt maga. Időjóslással foglalkozott, s az bizony nem valami zsíros hivatal. Nem volt rajta egyéb dísz, csak egy kis ibolyacsokor a gomblyukában, de nagyon apró ibolyákból. — Március, hopp! — kiáltott rá a negyedik, aki nyomban utána lépett ki a kocsiból, és meglökte az előtte állót. TTgorj be az őr szobájá- ba, jó puncsot főztek ott, érzem a szagát! — De ez a negyedik csak lódított, áprilist akart járatni a társával, így mutatkozott be az őrnek. Bolondos legénynek látszott, olyannak, ' akinek több az ünnepnapja a munkás napjánál. — Föl-alá táncol a kedvem! — rikkantotta. — S ahogy a kedvem tartja, eső esik, vagy a Nap süt. Sír az egyik szemem, nevet a másik, ezt csinálják utánam! Csupa nyári ruha van a ládámban, de nem vagyok bolond, hogy fölvegyem! Itt vagyok! Tavaszi lakkcipőben, de téli kesztyűben megyek sétálni vasárnap. TVT yomában egy hajadon •L" libbent le a kocsiról. — Május vagyok! — mutatkozott be. Bükkfalevél színű selyemruhát viselt, kökörcsin koszorút a hajában, szagosmüge illata áradt a ruhájából olyan erősen, hogy az őr eltüsszentette magát. — Egészségére! — mosolygott rá a hajadon. Ö, de gyönyörű szép volt! Énekelt is, de nem a színházban, hanem kinn az erdőben, a maga gyönyörűségére. A/T őst jön a menyecske! — kiáltották s lesegítették az ifjú Június asz- szonyt a kocsihágcsón. Szép, sudár teremtés volt, rátarti és fürge mozgású. Látszott rajta, azért jött a világra, hogy munkára tanítsa az álomszuszékokat. De lakomát is adott, méghozzá az esztendő leghosszabbik napján, hogy vendégeinek ideje legyen a sokféle jót elfogyasztani. Járhatott volna a maga hintáján is, de postakocsin döcögött a társaival, ezzel is mutatva, hogy csöppet sem gőgös. Különben sohasem utazott egyedül: mindenüvé elkísérte öccse, a Július. üiros arcú legény volt 1 ez a Július, szalmakalap hetykélkedett a fején. Kevés málhája volt, nem is jó a nagy melegben sokat cipelni, csak fürdősapkáját meg úszónadrágját lóbálta kezében. A ztán az anyja követke- zett, Augusztus asz- szonysr.g. Ez aztán ügyes asszony volt! Gyümölcsöt árult, halastavai voltak, érett kalászú gabonaföldjei. Széles szoknyájában szaporán jött- ment, csak úgy égett a kezében a munka, maga hordta a kancsót a mezőre az aratóknak. — Arcod verítékével szerezd a te kenyeredet! — ez volt a jelszava. De az aratóünnepen aztán nem sajnálta a jókedvet a mimkásembertől. TT tána egy férfi lépett ^ ki a kocsiból, festőféle volt, a színek mestere: Szeptember. Ha akarta, vörösre, aranyosra, barnára fes- tegette az erdő minden zöld levelét. Munka közben feketerigók hangián fütyörészett. Ráérős idejében komlósört erjesztett, mert ehhez is értett. Egy festékes doboz meg egy nagy ecset volt minden útipoggyásza. |' azdaember formájú bátyja követte a sorban. Most is a szántás-vetés járt az eszében, egyre azon törte a fejét, elvetettbe mindent idejében. De a vadászat örömeiről sem feledkezett meg. Vadászpuska csöve meredt Október uraság válla mögött, vadászkutya szökdellt a sarkában, dió csörgött-zörgött a tarisznyájában. Temérdek málhája volt, még egy újfajta ekét is hozott magával. Egyre csak a földről beszélt, de alig lehetett érteni a szavát bátyja hangos prüszkölé- sétől meg krákocá.-ától T'l lyan náthás volt ez a ” szegény November, hogy lepedőt használt zsebkendőnek. TTtolsónak az öreg De- ^ cember-anyóka kászálódott le a kocsiról. Farazsas fazekat hozott a kezében, mégis didergett. De a szeme fénylett, mint két tiszta csillag. Másik kezében virágcserép: egy zsenge kis fenyő zöldellt benne. Ezt mindenüvé magammal viszem — mondta. — Ápolom, gondozom, hogy karácsonyig nagyra nőj jön, és színes gyertyács- kák, aranyalmák, bábuk teremjenek ágain. Akkor alája ülök magam is, előveszem a meséskönyvemet, és mesélek belőle a gyermekeknek — No, mehet a kocsi tovább! — kiáltotta a városkapu őre. — Megvon mind a tizenkét utas. Jöhet a következő postakocsi! — Előbb ezt a tizenkettőt bocsátjuk be a kapun — mondta a városkapitány. — Lépjetek be sorra, egymás után! Az útlevelük itt marad, egy-egy hónapig érvényes mindesyik. Tessék belépni, Január uraság! A Január nem kérette magát. Majd jövő ilyenkor elmondom, mit hozott nekem a tizenkét utas, nekem, neked, mindnyájunknak. Most még nem tudom, s azt hiszem, nem tudják ők maguk sem. (Fordította: Rab Zsuzsa) KI EMLÉKSZIK TÖBBRE? Egy asztalra, vagy sátor- lapra kirakunk 15—20 hétköznapi tárgyat: kulcsot, dugót, zsebkendőt, órát, gyufát, bélyeget stb. A holmit kendővel lefedjük, s behívjuk a játékosokat. Amikor mindenki elhelyezkedett, a kendőt levesszük, s a tárgyakat 30 másodpercre megmutatjuk a társaságnak. Fél perc múlva a kendőt visszatesszük, a játékosoknak papírost és ceruzát adunk, s kinek-kinek le kell írnia, mi mindent látott Aki a legtöbb tárgyat megjegyezte, s a legkevesebb »hamis« adatot írta, az nyer. Ha a játék már jól megy, nehezítésül megszabhatjuk, hogy az egyes tárgyak helyét is meg kell határozni a felsorolásban. (Pl. az óra a bicska mellett volt, stb.) A hóember Fekete szén a szemem, Szép sudár a termetem, Orrom répa, nagy darab, A fejemen vaskalap. Szám is van, fülemig ér, hónam alatt seprűnyél, S hósubámon — még ilyet! Kilenc apró gomb fityeg. Ághegyéről csepp veréb Szállt a váltamra elébb, Arra volt kíváncsi Ián, Hogyan szelei a pipám? EnyedI György A vonat A vonat, hej, a vona . ott, a nagy kőhíd alau. nagyot sípol, tffy szala Csak én nézem egyedti , szívemre vágy nehezül: jó annak, ki bene ül. Fürtös Gusztáv !r E> SZEMFENYVESZTES Jó a szemmértéked? Mindjárt elválik! Nézd meg mindegyik rajzot alaposan, és próbálj az alájuk irt kérdésre válaszolni! Utána nem árt, ba ellenőrződ magad, mert nem biztos, hogy jól válaszoltál 1 5. 1. A köcsögkalap karimája vagy a kürtője nagyobb? (Az utóbbi a karima alsó részétől számítva!) 2. A keskenyebb szalag mennyivel lehet hosszabb mint a szélesebb? 3. Két kalpag. Nézd meg jól, a kalapok alsó szélei egyforma hosszúak? 4. Mit gondolsz, a felső vagy az alsó ábra alsó széle a hosz- szabb? 5. Azt mondja a lány a fiúnak: Légy szíves, add nekem a hosszabb evezőt! A fiú beleegyezik. No, de melyik a hosszabb? A vízszintes vagy a függőleges? Döntsétek el U1 ÍJÉVI BABONÁK, SZOKÁSOK 1 ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 2 3 98 4 5 6 7 88 8 9 10 1 11 198 12 13 ■■■■ 88 14 98 IS :::: :::: 16 17 UR 88 18 £ 19 20 88 :::: 21 22 88 23 88 24 88 23 26 27 88 28 29 30 31 88 I32 ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ 33 UK UK 34 N VÍZSZINTES: X. £. A. 4. Finom cukorka. 8. Üjévi babonás étel. (Akinek az itt elrejtett ételében a toll megpörkölődik, az a következő évben meghal.) u. Ilyen dal is van. 12. A háztetőn erre rakják a cserepet. 13. Igás állat. 14. K. ö. 15. Ilyen alma is van. 16. A minőségellenőrzés három betűje. 18. Kérdő névmás. 19. T. A. 20. Ételt készít, fordítva. 21. Kezének egy része. 23. S. N. 24. Az állatoknak van. 26. Nem lép bele. 28. A betegség jele névelővel. 30. Arckép. 32. Nem ezt. 33. S. A. 34. Ezt az ételt eszik Üjévkor, hogy egész éven át sok pénzük legyen. FÜGGŐLEGES: 1. At, népiesen. 2. ...» de már meghalt. 3. Névelővel a házbérlő. 4. Sóz betűi keverve. 5. I. P. 6. Zoltán becézve. 7. Ígéretet tett. 9. Ez is újévi babona. 10. Állóvíz névelővel. 15. A bárányt így is nevezik. 17. E. F. 18. Mértani fogalom. 20. Gabonát szállítanak benne. 21. Gyomot irt. 22. A szerencse megtestesítője. 34. Ez a vas, a réz stb. 23. Kergette. 27. Pál betűi keverve. 29. Zsírozásnál fontos kártyalap, a betűk keverve. 31. S. E. X. J. * * * Beküldendő a vízszintes I., 34. és a függőleges 9., 22. Beküldési határidő 1966. január 6-án, csütörtök délig. A szüksége* sorokat levelezőlapon küldjétek be ezzel a megjegyzéssel: »Gyermek keresztrejtvény.-* Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Játék; Óra; Gyertya; Szaloncukor; Karácsonyfa. Gergely Márta Szöszt című könyvével jutalmazzak a következő pajtásokat: Szőke Agnes, Kaposvár; Tibold Miklós, Nagyatád; Bernét Évi, Iharosberény; Sári! Mihály, Fonyód. A könyveket postán küldjük el. TONDÉRALOM Petőfi Sándorra emlékezve egyik legszebb Urai költeményéből idézünk rejtvényünkben. »Egy haty- tyú száll fölöttem magasan...« Folytatása a fligg. 3., 5., 1. és vízszintes 2, sz. sorokban. VÍZSZINTES: 13. Mássalhangzó, kiejtve. 14. ... József, jogtudós volt (1750—1795), Martinoviccsal együtt végezték ki. 15. S. K. Z. 17. Római szám. 18. Z. S. A. 19. Azonos mássalhangzók. 20. Szedi a lábát. 22. Juttatok. 24. »... és védj« — Radnóti Miklós ismert versének elme. 28. Az 6 részére. 28. Étkezés. 30. A liliomról ék családjába tartozó növénynemzetség. 31. Fővárosa: Lagos. 33. Visszaver! 35. Pír betűi keverve. 36. S. N. I. 37. Szerszám. 38. Letesz. 40. Személyes névmás. 43. Egymást előző betűk az ábécé legelejéről. 45. Elbeszélések. 46. Zenei hang. 47. E. E. L. 49. Lant mássalhangzói. 51. R. O. N. 52. Gömbölyűre (+’). 54. Folytonossági hiány. 56. Semmikor. 58. Nyomtatvány. 59. Iga. 61.' Zola regénye. 62. Számnév. 63. Azonos betűk. 64. Kis patak. 65. Szarvasféle. 87. Lát mássalhangzói. 68. Láz betűi keverve. 69. ízleled. 72. Tova. FÜGGŐLEGES: 4. Folyadék. 6. Mezopotámia déli része, a későbbi Babilónia. 7. Város Ukrajnában. 8. Fém. 9. Visz ellentéte. 10. Üres test névelővel. U ............Tristan, francia Í ró, a dadaizmus megalapítója volt. 12. Kettősbetű. 16. Lázcsökkentő gyógyszer. 19. Hintett. 21. T. A. E. 23. Szeretnéd megkapni. 25. Becézett Hona. 27. Tűzhányó nyílása. 29. Hada. S3. Ismert kalotaszegi hímzésféle. Különösen, sűrűn varrott, sötétkék vagy piros stilizált növényi díszek varrásakor használatos (—’). 34. Fém készül belőle. 38. Jégen vágják. 39. Vissza: szer» szám. 41. Z. M. 42. Görög filozófus volt <L e. 336—204). A sxtolclzmus megalapítója. 44. Évszak névelőveL 48. Zeneszerző, a magyar nemzeti opera megteremtője volt. (1813— 1893). 50. A Tisza bal oldali mellékfolyója (90 km). 52. Dél-Klna kereskedelmi központja. 53. Csapadék (+')• 55. Idős. 57. Levesféle. 6«. Építkezéshez szükséges. 66. N. T. A. 68. Lébon van. 69. K. S. 7Í. Fém (—•). 71. Kötősző. 72. Ua. mint a 63. sz. X. A. * • • Beküldendő a költemény Idézett részlete, a függőleges 3., 5., 1. és vízszintes 1 számú sorok megfejtése. Beküldési határidő 1966. január 6-án, csütörtök délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjék be, s Írják rá: »Felnőtt keresztrejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Természettudományi; Verlaine; Goethe: Balzac; Flaubert; Voltaire; A fekete város; Zenei lexikon; Küroez; Dante; A kék öböl. Gogol Holt lelkek című könyvé* nyerték: Gombás Magda, Zinare JOzsefné, Kaposvár; Felg *v», Szentpáll Istvánná, Somogy vár. A könyveket postán küldjük eL
