Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
Vasárnap, 1966. január 16. 5 SOMOGYI NÉPLAP Az ipar és a belkereskedelem jobb kapcsolata A z utóbbi években a fogyasztók azt tapasztalták, hogy az iparcikkek és az élelmiszerek választéka időközönként nem kielégítő, a vásárlók gyakran nem kapták meg a keresett árucikkeket A kereskedelem készletei mégis — főként egyes ruházati árukból — felduzzadtak, és — különösen 1965-ben — nagyarányú készletrendezésre, kiárusításra és leértékelésre került sor. Sokan a hiánycikkek létezését, illetve az elfekvő készleteket valamilyen szükséges rossznak minősítették, és an- nek megfelelően korábban még »elméleti nézetekkel« is próbálták indokolni. A hazai gazdasági gyakorlat felülvizsgálata, a szocialista országok tapasztalatai, a közgazdaság- tudomány eredményei viszont egyértelműen bebizonyították, hogy ^ gazdasági irányítási rendszer megváltoztatásával e hibák kijavíthatók. Megállapították, hogy központilag nem lehetséges előre, részletesen meghatározni a lakosság igényeit, és aprólékosan megszabni — ennek megfelelően — az ipari üzemek termelésének programját, a belkereskedelem értékesítési tervét Ilyen körülmények között ti. a kereskedelem arra kényszerül, hogy átvegye azt, amit az ipar- vállalatok termelnek, még akkor is, ha a vásárlóknak a gyártott árucikkekre nincsen szükségük. Ezért a kereskedelem nem tudja aktívan befő lyásolni a termelést, és nem képviselheti kellő súllyal a vevők kívánságait. Szűk területre korlátozódtak a kereskedelmi és az ipari vállalatok közötti kapcsolatok. A szállítási szerződések eddigi rendszere hátrányos helyzetbe hozta a felhasználó szerveket a termelőkkel szemben. Az ipari üzemek rövid távra szóló anyagi érdekeltsége, a kellő ösztönzés hiánya a gyártmányfejlesztés elmaradását okozta. Ezzel magyarázható, hogy például számos tartós fogyasztási cikk elavult, a technikai fejlődés lassult A kereskedelemnek viszont nem maradt választási lehetősége, mivel az elavult gyártmány helyett más terméket nem tudott beszerezni. A kereskedelem nem rendelkezett olyan eszközökkel, amelyek lehetővé tették volna, hogy jobban ér- vényítse a fogyasztók kívánságait az iparral szemben. A szűkös import devizakeretek, a központilag megállapított merev árak, a termelők versenyének szigorú korlátozása gátolta a lakosság szükségletének jobb kielégítését. A gazdasági irányítási rendszer felülvizsgálatát célzó széles körű munka során kidolgozták azokat a legfontosabb alapelveket, amelyeknek megvalósítása a felsorolt fogyatékosságok kijavítására vezethet. Novemberi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága részleteiben megtárgyalta és elfogadta az új gazdasági irányítási rendszer irányelveit Egyetértettek abban, hogy hazánkban a.' szocialista gazdaság fejlettségénék jelenlegi szintjén megszüntethető a hiánygazdálkodás, és a szigorú központi előírások helyett a termelő és értékesítő vállalatok közötti közvetlen kapcsolatoknak kell érvényesülniük. Az állam természetesen a jövőben is központilag fogja biztosítani a fő arányokat a vásárlóerő, a lakosság pénzjövedelme és az árualapok között, viszont elősegíti a belkereskedelem és az ipar szoros együttműködését. Nyilvánvaló, hogy a jól dolgozó kereskedelmi vállalat jól ismerheti a vásárlók igényeit. Ha tehát nő a hatásköre, közvetlenül köthet megállapodást a termelő vállalattal megfelelő mennyiségű, választékú, minőségű fogyasztási cikk idejében való szállítására. Ezzel természetesen fokozódik a kereskedelmi vállalat felelőssége is, hiszen önállóan kell döntenie, ahelyett, hogy egyszerűen utasításokat hajtana végre. Az új gazdasági irányítási rendszerben a termelő vállalatok döntési joga is kiszélesedik, és abban lesznek érdekeltek, hogy mesz- szemenően kielégítsék a vásárlóknak — a kereskedelem által közvetített — igényeit. Az ipari üzem és a kereskedelmi vállalat közvetlen kapcsolatának alapja a szállítási szerződés lesz. Az idén életbe lép a szállítási szerződések új rendszere, amely mindenekelőtt a felhasználó, a rend í él. érdekeit tartja szem előtt, és lehetőséget nyújt a kereskedelmi módszerek fokozottabb alkalmazására. Az új szabályozás módot ad — bizonyos föltételek között — az árakra, a szállításra, a bizományi értékesítésre stb. vonatkozó különleges megállapodásokra is. A z új gazdasági irányítási rendszer reformjának egyik legfontosabb feladata, hogy fokozottan segítse gazdaságpolitikai céljaink elérését, népgazdaságunk egészséges fejlődését, a lakoáság anyagi szükségleteinek mind jobb kielégítését. E célokat szolgálja a kereskedelem és az ipar közötti közvetlen és rugalmas kapcsolatok megteremtése is. Dr. K. D. Egy év n mérlegen Az első lépés Bárkit kérdezek a múlt évről, ezzel kezdi: — Nagyon nehéz volt. Ezt mondták Barcson, és erről beszéltek a csurgói üzemben is. — Ez volt az első közös évünk — mondja Szabó János igazgató. — A barcsi és a csurgói üzem tavaly került valóban közel egymáshoz. Megvallom őszintén, gyerekcipőben jártunk az új vezetés útján. Az első közös évet a nehézségek ellenére elismerésre mél. tó eredménnyel zárta a Délmagyarországi Fűrészek. Tervét 108 százalékra teljesítette. A két üzem együttesen 90 000 köbméter fát dolgozott fel. A hogyan ?-ra keresek választ. — Mindig a legjobb, legész- szerűbb megoldást kerestük. Torma János és felesége, a Tabi Zsák- és Ponyvaüzem gépészei a vállalat fennállása óta szorgalmasan dolgoznak. Tervüket 103,5 százalékra teljesítették. Állandóan exportárut készítenek. Újítási verseny indult a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában az újító- mozgalamról tárgyalt a szakszervezeti bizottság. Az újítási bizottság beszámolója részletesen foglalkozott az újitómozgalom tavalyi eredményeivel. Megállapították, hogy bár kevesebb újítást adtak be és fogadtak el, mint 1964- ben, az újítómozgalom nem volt rosszabb az előző évinél. Ugyanis az újítások jobbak voltak az előzőeknél. Míg például 1964-ben 1 404 597, 1965- ben 2 476 982 forint volt az utókalkulált gazdasági eredmény. Az újítókkal rendszeresen foglalkoznak, munkájukat megfelelően díjazzák, és a feladatokat adnak nekik. Az idén az eddigieknél is több segítséget kívánnak nyújtani az újítóknak. Jó feladattervet bocsátanak rendelkezésükre, a áliújságon rendszeresen tájékoztatják őket az újítások sorsáról, szerzőjéről, az eredményekről és a díjazásról. Az újítási bizottság ebben az évben versenyt hirdetett meg. A verseny az az újító nyeri, aki a legtöbb és legnagyobb hasznot hozó újítást adja be. Az első helyezettnek 1500 forintot ad egy lipcsei utazáshoz az üzem vezetősége. A második heljtezett 1000 forint értékű tárgyjutalmat kap, a harmadik. nsmve'Mk fy-H-uv helyzett 800, 600, illetve 500 lOr.nt jutalomban részesül. Év végén üzemi újítási an- kétot rendeznek, ekkor értékelik a munkát, és megjutalmazzák a legjobb újítókat. SQZD3S3GI HLQPFOGßLmflK Társadalmi össztermék, nemzeti jövedelem Ha minden terméket, amit egy országban megtermeltek — gépeket, szerszámokat, élelmiszereket, háztartási cikkeket stb. — felhalmoznának egy hatalmas raktárban, az év végén egy óriási áruhalmaz állna előttünk: a társadalom egyévi termelő tevékenységének ered- nye. Ezt a terméktömeget társadalmi összterméknek nevezzük. Ezt persze még senki sem látta együtt, hiszen minden árut igyekszünk gyorsan használatba venni. Ha a társadalmi össztermék nincs is együtt soha egy csomóban, a pontos nyilvántartás, könyvelés eredményeképpen minden év végén összeszámolhatjuk. A hosz- szú listán sok tízezerféle termék szerepel a neki megfelelő mértékegységben: tonnában, literben, méterben, darabban, kilowattban stb. De egyszerűbben is kiszámíthatjuk a társadalmi összterméket, úgy, hogy összeadjuk valamennyi termék árát. Így végül is egy pénzösszegben kifejezve megkapjuk az év során megtermelt társadalmi össztermék összérté két. Mire fordíthatja a társadalom, ezt a terméktömeget? Vajon felhasználhatja-e a egészet mint jövedelmet': Nem, az összes termék nen fogható fel jövedelemként hiszen a termelésben kopnak, használódnak az előző években előállított gépek és egyéb termelési eszközök. A termelés zavartalansága érdekében ezeket rendszeresen pótolni kell. Ha egy gép például nyolc év alatt elhasználódik, a segítségiével termelt áruk érából fokozatosan félre kell tenni annyit, hogy a nyolcadik év végére együtt legyen az elhasznált gép helyett beállítandó új, ugyanolyan teljesítményű gép ára. Szükség van tehát egy pótlási alapra, amelyből a népgazdaság minden ágában fedezni lehet az elhasznált termelési eszközöket. A társadalmi össztermékből tehát le kell vonni ezt a pótlási alapot, és csak a megmaradó részt lehet elkölteni mint jövedelmet. Ezt az összeget nevezi a politikai gazdaságtan nemzeti jövedelemnek. Eszerint tehát nemzeti jövedelem nemcsak pénzben kifejezett értékösszeget jelent, hanem egy meghatározott nagyságú társadalmi termékmennyiséget is. Olyan termékeket, amelyeket az ipar, építőipar, mezőgazdaság állított elő, és amelyeknek az értékét a közlekedés is növelte azzal, hogy a felhasználókhoz szállította. A nemzeti jövedelem növe- .edése és az ország egy la- osára számított bán -ada fő jellemzője egy adott or- ág gazdasági fej . jt tí> -. 3 f . csak ennek növekedése léiét forrása a szem'-es jövedelmek emelkedésének, az életszínvonal szüntelen javulásának. B. Gy. Rekon strukció Csurgón A csurgói telepet 1964 tavaszán csatolták a Dél-magyar- országi Fűrészekhez. A barcsi üzemnek mindig jó híre volt a megrendelő vállalatok körében.* Nem így Csurgónak. Az anyagszállítók úgy vélték: a csurgói üzem mindent átvesz. A kapacitás kihasználása végett sok mindennel próbálkoztak. A babakocsitól kezdve a koporsóig, a konyhabútorig szinte mindent gyártottak. Az átcsatolás előtti évet több mint három és fél millió forint veszteséggel zárták. A csurgói telep fennállása óta most először nyereséges. A dolgozók nyugodtan néznek a holnap elé. Senki nek sem kell attól félni, hogy nem lesz munkája. A h'rom fő profillal ötvenmillió forint termelési értéket állítanak elő. Pontosan tízszeresét az 1955. évinek. Két éve háromszázötven dolgozót, ma pedig több mint ötszázat tudnak foglalkoztatni. — Bizalomra, akaratra és kitartásra volt szükség — mondja Szabó igazgató. — Munkaidejének 70 százalékát a csurgói telep irányítására és a problémák rendezésére fordította a vállalat vezetősége. Azzal kezdtük mindjárt az év elején, hogv végigl' togattuk a szállítóvállalatokat, és közös nevezőre hoztuk az érdekeket. Felülvizsgáltuk, ho«y mihez milyen minőségű anyag kell, és szigorúan megköveteltük az erre vonatkozó előírások megtartását. Rossz anyaggazdálkodással évente több százezer forint is veszendőbe mehet. Sajnos, Csurgón hosszú éveken át nem törődtek ezzel. Kölcsönösen támogatta egymást a két telep. Ha a szükség úgy kívánta, a legjobb barcsi dolgozók segítettek Csurgón. Barcson a múlt év elején súlyos anyaghiány volt, Csurgóra viszont folyamatosan tudtak szállítani. Könnyűszerrel, »-házon belül« oldották meg ezt a gondot. — A csurgói helyzet körültekintő föltérképezése után fölöttes hatóságunk harmincmillió forintot biztosított az üzem rekonstrukciójára. Ebből az összegből készült a ládaüzem, ebből építik az utat, az iparvágányt, a kazánházat, a fűrészcsamokot, az erőtelepet, a parkettüzemet, az új rönkteret és — minden csurgói dolgozó örömére — a korszerű szociális létesítményt. Valóban mindenki örömére, mert Csurgón eddig öltöző és fürdő nem állt a dolgozók rendelkezésére. A rekonstrukcióról szólva meg kell jegyezni, hogy a beruházás megindítása nagy erőpróbája a csurgói telepnek. Az építkezés idején is folyamatosan kell termelni. Ezért úgyszólván minden talpalatnyi helyet kétszeresen ki kell használni. Új módszerek A barcsi telepen sokszor szóba kerültek a párt decemberi határozatai. Keresték, kutatták az ésszerű, a gazdaságos módszereket. Merték vállalni az úttörő fáradságos szerepét. Két példa erre: Alapos gazdasági számítások és viták után új anyagmozga- -ási és máglyázási rendet vezettek be. Két homlokvillás emelőtargoncával harminc százalékkal csökkentették a parkettléc mozgatási idejét. Szál- lítólád 'kát készítettek a parketthoz. Az osztályozótéren azonnal ezekbe a ládákba kerül az anyag. Az emelőtargoncák így egv tömegben szállítják a máglyázótérre, s ott már úgy rakják le, mint a kész márúvát. A ’é^sz'rítás "tán ugyanilyen egységcsomagokba viszik tovább az anyagól - feldolgozó parkettüzembe. Az új módszer jelentőségét így ősz- szegezik: — Jó néhány munkafolyamatot kikapcsoltunk. Az ország többi fűrészüzemében csupán parkettlécet gyártanak. Ezekben az üzemekben csak kész anyagot kell a rakodótérre szállítani. Mi teljesen kész parkettát gyártunk, így naponta harmincöt köbméter parkettlécet mozgatunk meg, méghozzá kétszer. Az új máglyázási rend igen gazdaságos. Lényegesen gyorsabban szárad, és nem színező- dik a fa. A hagyományos máglyázással öt-hat hónap, az újjal három-négy hónap eltelte után kerülhet feldolgozásra a kiszáradt fa. Két-három hónap időnyereség a készletgazdálkodás szempontjából szint« felbecsülhetetlen. Az országban elsőként a barcsi telep jelentkezett a par- kettléc- futószalagos gyártásához szükséges berendezés elkészítésére. Az ötezer köbméter teljesítőképességű szalagot a csurgói, a tízezer köbméter« szalagot pedig a barcsi telepen helyezik üzembe. A mintapéldányt sok szakember »vizsgáztatta«, de a barcsi lelep tmk- műhely^nek dolgozói nem vallottak szégyent. Több munkaalkalom A rekonstrukció befejezése után a csurgói telepen még több munkaalkalmat lehet biztosítani. Néhány nappal ezelőtt kapott szabad kezet a vezetés a hulladék anyag értékesítésére. Máris szép terveik vannak. Az igények felmérése után begyuj tólapokat és lombos hulladék csomagokat is készítenek. Az előzetes számítások szerint a hulladék anyag értékesítése több százezer forint hasznot hoz majd. A múlt év elején még gyakran lehetett ilyen kifakadáso- kat hallani Barcson: — Csak teher Csurgó! Mi a fenének törődünk mi velük?! Hogy ma van-e barcsi sovinizmus? — Az már a múlté — válaszolja az igazgató. A nehéz év közel hozta egymáshoz a Dél-magyarországi Fűrészek két telepének dolgozóit. A kezdeti idegenkedés és félelem ma már csak emlék. Itt is, ott is mosolyognak rajta. Egy közös cél eléréséért fáradoznak mindkét üzemben. Németh Sándor Készül a „Csalogány” prototípusa A Somogy megyei Faipari Vállalatnál az idén új gyártmányt kezdenek készíteni. -Csalogány« néven forgalomba hozzák a négy székből, két fotelból, egy asztalból álló kárpitosgarnitúrájukat. Á hétezer forintba kerülő garnitúrát a kanizsai bútorgyár műszaki Jolgozói tervezték. A terv megnyerte a E^útorértékesítő Vállalat szakembereinek tetszését, s azt javasolták, hogy a Somogy megyed Faipari Vállalat gyártsa a »Csalogány« garnitúrát. Az üzemben már ké=ri- tik a bútor prototípusát, Előreláthatóan február közepein kezdik meg a nullszéria gyártását. Ebben az évben tízmillió forint értékű »Csalogány«-t készítenek. Az új bútor nem szorítja ki teljesen a régieket. Az üzem a »Balaton« néven ismert háló-szobabútorból 1500 garnitúrát gyárt. Padrekamiéból 750, »Balaton« hever öböl 600, »Balaton« fotelből 500 darabot hoz forgalomba. A »Balaton« garnitúra egyes darabjait készítik szólóban is, hogy a maradék szövetet felhasználhassák.
