Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1966. január 14. Afrikai kezdeményezés a vietnami béke érdekében (Folytatás az 1. oldalról) menetünk középpontjában — jelentette ki Johnson. —Nem engedjük meg azoknak, akik lőnek ránk Vietnamban, hogy győzelmet arassanak az ame­rikai nép vágyai és szándé­kai felett. Országunk elég ha- talmas, társadalmunk elég egészséges, népünk elég erős ahhoz, hogy otthon építse a nagy társadalmat, miközben a világ többi részén céljai meg­valósításáért küzd. Johnson tíz pontban foglalta ösz- sze a teendőket: 1. folytatni kell a tavaly megkezdett egészségügyi és oktatási programot; 2. folytatni kell az úgynevezett szegénység el­leni harcot; 3. új irányba kell te­relni a külföldi segélyprogramot; 4. lehetővé kell tenni a kereske­delem kiterjesztését az Egyesült Államok és K.elet-Eurőpa illetve a Szovjetunió .között; 5. nagymé­retű építkezést kell kezdeni a vá­rosközpontokban és nyomome- gvedekben; 6. meg kell gátolni a folyók további szennyeződését; 7. növelni kell a bűnözés elleni küz­delmet: 8. újabb intézkedésekkel kell biztosítani a néger lakosság egyenjogúságát; 9. modernizálni kell a szövetségi kormányzatot, közlekedési minisztériumot kell létrehozni; 10. a jelenlegi kettőről négy évre kell emelni a képvise­letek mandátumának időtartamát. Az elnök öt pontban ösz- szegezte külpolitikai irányvo­nalát. Az első helyre termé­szetesen az erőt tette, és azt mondotta, hogy a jövő költ­ségvetési évben 58,3 milliárd dollárt fordítanak katonai cé­lokra. A vietnami háború költségvetése egymagában 5,8 milliárddal növekszik. A költ­ségvetés valamennyi más, így például szociális vagy kulturális célokat szolgáló té­tele együttvéve sem emelke­dik 0,6 milliárddal. Az EAK elnöke folytatja nemzetközi konzultációját a vietnami békés rendezés elő­segítése ügyében. Kairói saj­tójelentések szerint Nasszer elnök Bumedien algériai el­nökhöz intézett személyes üzenetében tájékoztatta az algériai kormányt Harriman- nel folytatott megbeszélései­ről és a vietnami konfliktus rendezését célzó erőfeszítései­ről. Az elnök hasonló üzene­tet küldött Hailé Szelasszié császárnak is. Kairói sajtó­körök értesülése^, szerint af­rikai kezdeményezés várha­tó a vietnami béke érdeké­ben. Bumedien szerdán fogadta a DNFF Algériában tartóz­kodó küldöttségének vezető­jét, és mintegy félórás be­szélgetést folytatott vele. A megbeszélés tárgyáról részle­teket nem közöltek, de dip­lomáciai körökben elterjedt hírek szerint a vietnami kon­fliktus rendezésére irányuló legutóbbi lépésekről volt szó. Említett körökben arról is beszélnek, hogy Algériában sor került valamiféle kapcso­latfelvételre a DNFF és az Egyesült Államok képviselői között. kérdésről folytat megbeszélé­seket a kormány vezetőivel. Az AP jelentése szerint ugyancsak a Vietnammal kapcsolatos diplomáciai fej­lemények közé tartozik Szol- datov londoni szovjet nagy­követ húszperces megbeszé­lése Thomson angol külügy- miniszter-helyettéssel. Mint az AFP jelenti, a dél-vietnami kormány hivata­losan még nem jelentette be, hogy elfogadja a DNFF hold­újévi tűzszüneti ajánlását, ennek kizárólagos elfogadását azonban gyakorlatilag biz­tosra lehet venni. Dél-vietna­mi részről »látványos« gesz­tust jelentettek be: a Hol- újév alkalmiból szabadon bo­csátanak húsz hadifoglyot. A DNFF több mint kétszer ennyi hadifoglyot bocsátott szabadon. Az Algériai Távirati Iroda jelentése megerősíti, hogy a DNFF képviselői és az ame­rikai megbízottak között — közvetítők révén — kapcso­lat állott fenn. Mint az al­gériai hírügynökség jelenti, amerikai részről semmiféle engedményt nem helyeztek kilátásba, viszont telesíthe- tetlen föltételeket szabtak. MEGKEZDŐDTEK | A SZOVJET-MONGOL TÁRGYALÁSOK Ulánbátor, január 13. Csütörtökön a kormány re­zidenciáján megkezdődtek a tárgyalások a szovjet és a mongol párt- és kormáriy- küldöttség között. A szovjet küldöttséget Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a mongol kül­döttséget Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a minisztertanács elnö­ke vezeti. Szoboljev, a Szovjetunió Ulánbátor! nagykövete csütör­tökön fogadást adott a hiva­talos látogatáson Mongóliá­ban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tiszte­letére. A fogadáson, amely rend­kívül baráti, szívélyes lég­körben zajlott le, Brezsnyev és Cedenbal pohárköszöntőt mondott. Csütörtök este a szovjet párt- és kormányküldöttség elutazott Darhanba, ott meg­tekintik az épülőfélben levő ipartelepet és erőművet (MTI) Őszi nie tábornokok A z Egyesült Államok in­tervenciós csapatainak egyik főkolomposa Steelwell tábornok. Legutóbb feltették neki azt a kérdést, mi az amerikai parancsnokság »dokt­rínája« a vietnami háború­ban? A tábornok elképesztő nyíltsággal válaszolt: »Uraim, ez igen egyszerű: annyi viet­namit kell megölni, amennyit csak lehet. Amennyit csak le­het, uraim .« Steelwell és kartársai igye­keznek is az említett kanni- báli doktrínát a rendelkezé­sükre. álló összes eszközökkel alkalmazni: földrészközi bom­bázógépekről ledobott bom­bákkal, helikopterekről a föld­re árasztott napalmmal, a büntetőosztagok golyóival és a különleges csapatok diver- zánsainak késével. De mind­ez nem volt elegendő. A Pen­tagon áttért a vegyi háborúra. Ekkor a felháborodás hulláma söpört végig az egész világon. Mivel válaszolt a Pentagon a világnak? Phil Golding elő­ször is kijelentette, hogy a gázok alkalmazása ... ember­séges .eljárás, másodszor plé­dig idézte föíöttesének, Cyrus Vance hadügyminiszter-he­lyettesének kijelentését:»Nem­zeti politikánk nem tiltja és sohasem tiltotta mérgező anyagok alkalmazását, amikor tömegmegmozdulások elfojtá­Diplomáciai tárgyalások Averell Harriman nagykö­vet, Johnson utazó diploma­tája szerdán rövid látogatást tett Vientianéban. Souvanna Phouma laoszi miniszterel­nökkel főként Vietnamról volt megbeszélés. Harriman visszaérkezett Bangkokba, hogy onnan Sai­gonba utazzék. Egyidejűleg bejelentették, hogy Rusk amerikai külügyminiszter csü­törtökön Űj-Delhiből Thai­földre utazik, és a vietnami Wilson „kegyelmi időt kapott Lagosban Szerdán este a Brit Nem­zetközösség »szupertitkos« zá­róülésén háromórás kemény alkudozás után született meg a Rhodesia ügyében összehí­vott Rendkívüli csúcstalálkozó közös közleménye Lagosban. A helyzetet végül is Pear­son kanadai miniszterelnök kompromisszumos javaslata mentette meg. Ennek lénye­ge: márciusig adjanak időt a brit kormánynak annak be­bizonyítására, hogy a gazda­sági szankciók is elegendőek a Smith-rezsim megdöntésére. Eredménytelenség esetén vi­szont a brit kormány nem el­lenezné, hogy az ENSZ-alap- okrriány 7. cikkelye alapján kötelező erejűvé tegyék* az ál­talános kereskedelmi zárlatot Rhodesia ellen. Ez a cikkely lehetővé teszi a katonai blo­kád alkalmazását is a keres­kedelmi embargó érvényesíté­sére. Angól források szerint a szigorúan bizalmas ülésen Wil­son további ígéreteket tett Állítólag azt a taktikát java­solta, hogy február végéig hal­mozzanak fel Zambiában ele­gendő olajtartalékokat ahhoz, hogy a rézövezet működését a rhodesiai szénszállítmányok nélkül is biztosíthassák. Azt indítványozta, hogy Zambia és Malawi — Rhodesia két legfontosabb kereskedelmi partnere Anglia mellett — csak akkor csatlakozzék a brit kereskedelmi szankciók­hoz, ha Zambiát már megfe­lelően bebiztosították a Smith- rezsim megtorló intézkedései­Belső átalakítási és ácsmunkákat AZONNALRA VÁLLAL a Kaposmérő— Kad irkúti Építőipari Ktsz, KAPOSMÉRŐ, Telefon ?. (3538. vei szemben. Wilson szerint február végéig már »törési pontig« jut Rhodesia gazda­sági élete, és akkor Zambia és Malawi kereskedelmi zárlatá­nak bejelentésével »megad­ják a kegyelemdöfést« a Smdth-rezsimnek. Wilson csütörtökön délelőtt a zambiai Lusakába érkezett, és megbeszéléseket folytatott Kenneth Kaunda elnökkel a dél-rhodesiai kérdésről. A ta­nácskozásokat követően Wil­son is, Kaunda is sajtóérte­kezletet tartott. Kijelentették, hogy az angol és a zambiai álláspont lényegesen közelebb került egymáshoz, s Anglia változtatott álláspontján, de Zambia is módosított valame­lyest nézetein. Wilson sajtóértekezlete után Lusakában heves angolellenes tüntetések zajlottak le. Wilson még csütörtökön re­pülőgépen elhagyta Zambiát, és — úton London felé — a kenyai Nairobiba érkezett. Ezzel egy időben Lusaká­ban a brit főmegbízotti hiva­tal bejelentette, hogy Arthur Bottomley nemzetközösségi miniszter ma a dél-rhodesiai fővárosba, Salisburybe utazik. A hír annál nagyobb feltű- rhodesiai lázadás óta vezető nést keltett, minthogy a dél­angol államférfi még nem járt Salisburyben. A látogatás hi­vatalos célja az, hogy Bot­tomley találkozzék Gibbs brit kormányzóval, akit Smithék elmozdítottak. (MTI) SANTO DOMINGO Elfoglalták a rádiót A csütörtökre virradó éj­szaka 12 fegyveres hatalmába kerítette az egyik Santo Do- mingó-i rádióállomást, és be­olvasta Wessin Y Wessin tá­bornok üzenetét a dominikai néphez. Üzenetében Wessin »éberségre hívta fel Domini­ka népét, tekintettel arra, hogy Garcia Godoy elnök nem sZál ’ l szem’'0 a kommunista veszéllyel«. AMTJU ATOMAKNAZAR Oly sok ékesszóló washing­toni cáfolat után ismét nap­világot látott a hír: mégis megvalósítják a nyugat-német­országi halálövezetet, elhelye­zik az atomaknákat az NSZK területén.,A Spiegel című nyu­gatnémet lap értesülése sze­rint ezer akna már meg is érkezett. Ezeket »egyelőre« az amerikai gamizonok bunker­jeiben tárolják. A halálövezet létrehozásá­nál 1964 óta több hírhedt po­litikai kalandor bábáskodott Induláskor Kai-Uwe von Has­sel hadügyminiszter több hó­napion át tárgyalt amerikai tábornokokkal az NDK és Csehszlovákia határai mentén létesítendő atomakna-övezet tervéről, ami lényegileg any- nyit jelent, hogy egyetlen gombnyomással több millió embert pusztíthatnának el és hatalmas területet fertőzhet­nének meg radioaktivitással. Később Trettner, a Bundes­wehr főfelügyelője (aki egyéb­ként a második világháború idején döntő szerepet játszott Rotterdam és Firenze lerom­bolásában) a bonni kormány tottak fel, amelyet gyertyák helyett atomaknamakettek »díszítettek«. A Welt der Ar­Todessrhachie íH , írlcrtl < Ki beit című lap pedig így írt: »A Trettner-féle tervnek sem­4 • : <* » J >>yi v \ mi köze sincs a védelemhez, '^3 inkább öngyilkossági kísérlet­V' n'm { V ' {/I re emlékeztet. Ugyanilyen si­. .-ÍZ yé-N kerrel ciánkálit is rendelhet­í<*y<> tek volna minden NSZK-ál­■> ■' lampolgárndk, és ez olcsóbb m - • r • • .. jfl lenne.« fp*v< •• • ■&*'V ' < >•><<' . * ­Él A helyzet alakulása szoro­san összefügg az egyre agresz- szívabbá váló amerikai vonal­vezetéssel. A délkelet-ázsiai kalózháború élesedésével ugyanis egyenes arányban nő Bonn katonai jelentősége az Egyesült Államok számára. Felmerült egy olyan elgondo­lás is, hogy a Nyugat-Euró. pában állomásozó amerikai haderők egy részével erősíte­nék fel a inetnami katonai egységeket. A »légüres« tért pedig a Bundeswehr töltené be. A bonni rezsimet tehát a jelek szerint fölértékelték Wa­shingtonban. Nyilván ennek tudatában nyilatkoztak Strauss, volt hadügyminiszter­) «• ­Sprengloch fur Á-Msnen t■ ■■ ÁA;UK.i t, ,-, iV {L■ A Spiegel folyóirat cikket közölt az atomaknazárról. A képen az atomtöltet elhelyezésére szolgáló akna nyílása. megbízásából az elgondolást a párizsi NATO-tanács elé ter­jesztette. Legutóbb Lemnitzer NATO-főparancsnok »melegí­tette fel« az atomaknatervet és a végrehajtására a közvet- 'éfí utasítást magit az ameri­kai hadügyminiszter adta ki. Jellemző, hogy a halálöve- :et-elgondolás a Német Szö­vetségi Köztársaságban is óriási felháborodást keltett. A határmenti vidékeken tünte­tésekre került sor. Hamburg­om? olyan karácsonyfát állí­hez közel álló körökben, szó szerint így: »Nem érdemes fáradságos utakon törekedni az atomfegyverek feletti be­folyás megszerzésére. Ehelyett inkább vegyék rá az Egyesült Államokat egy kétoldalú kato­nai szövetség megkötésére, Ehhez megvan most a lehető­ség. Ha viszont az Egyesült Államok nem lenne hajlandó ezzel a szövetséggel messze­menő kötelezettségeket vállal­ni, akkor Németország késle­kedés nélkül lásson hozzá sa­Atomafcnazár a* NSZK térti lé­tén. A térképen bejelölt helyek Jelzik az atomaknákat. ját atomhaderejének kiépíté­séhez.« Ehhez kapcsolódik a tény, hogy Washingtonban egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy a NATO megmen­tése érdekében ki kell alakí­tani egy külön szövetséget. Nem vitás, hogy elsősorban Bonnra gondolnak, tehát ez is arra mutat, hogy az Egyesült Államok szemében határozot­tan megnőtt az NSZK jelen­tősége. Itt kell megemlítenünk még egy sokatmondó epizódot. Ari­zonában ötszáz nyugatnémet repülőt képeztek ki öt éven át A tanfolyam végén egy magas rangú amerikai kato­natiszt így nyilatkozott ró­luk: »Ezek a legkiválóbb fic­kók. Ha kiadnám a paran­csot, akár egy hegynek is ne­kivezetnék a gépet.« A meg­állapítás bizonyára találó, a hitleri Luftwaffe gyilkos pi­lótáinak utódai nyilván min­denre elszántak, és ez tulaj­donképpen ráillik az egész bonni vonalvezetésre. Az ot­tani felelős politikusok igen nagy hajlandóságot mutatnak arra, hogy gépükkel neki men­jenek a hegynek. Bizonyos hogy ez végső fokon nem a hegynek, hanem a nyugatné­met gépezetnek az összeom­lásával végződne, ámde a tör­ténelem bizonyságtétele sze­rint az ilyen »vállalkozások« mindig mérhetetlen szenve­dést zúdítottak az emberiség re. Ezért olyan súlyos mind azoknak a felelőssége, akik atomfegyvereket,, halálöveze­tet akarnak a veszélyes ka­landorok kezére játszani. Sümegi Endre sáról van szó.« Ez rövid és virtuos kijelentés. A Pentagon vezetői na­gyon jól tudják, há- bbrújukat nemcsak a felsza­badító hadsereg, hanem a bé­ke?; lakosság ellen is folytat­ják. s ezt nemcsak tudják, ha­nem be is ismerik. Jelentést adnak ki azokról a támadá­sokról, amelyeket bombázógé­peik kórházak, iskolák és templomok ellen intéznek, s arra hivatkoznak, hogy fe­lülről nem könnyű kivenni, pontosan hova is esnek a bombák. A »Newsweek« című folyó­irat szeript a Pentagon egyik alezredese beismerte, hogy »az ilyenfajta háborúban lehetet­len megkülönböztetni a Viet Kong harcosait a békés lakos­ságtól ... Amikor gránátot do­bunk valamilyen barlangra vagy alagútra, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy ott nincsenek-e gyerekek.« Az ezredes ugyan »nem volt bi, zonyos«, de Lewis Walt vezér­őrnagy, a Vietnamba vezényelt tengerészgyalogság 3. had­osztályának parancsnoka őszintén beismerte, hogy be­osztottjai megölik a nőket és a gyerekeket is. Richard Russel, a szenátus hadügyi bizottságának elnöke — a Pentagon érdekeinek vé­delmezője a szenátusban — azzal a gálád felhívással állt elő, hogy bombázzák Hai­phong kikötőjét Persze a szenátor harci hevét igen ko­moly anyagi okok támasztják alá, Russel közel áll a raké­tákat és repülőgépeket gyártó »Lockheed Aircraft« társaság vezetőségéhez. Az említett tár-, saság 1964-ben — Russel te­vékeny közreműködésével — az első helyre tört előre a Pentagon 10 fő szállítója kö­zött. 1965-ben a »Lockheed« még nagyobb profitra áhíto­zott, s ezért kellett sürögnie- forognia Russelnek. A gonosz­tevő szenátor azonban nem áll egyedül. Kartársa — a kép­viselőház hadügyi bizottságá­nak elnöke, Rivers — szintén azt, követelte, hogy intézzenek tömeges bombatámadást Hai­phong és Hanoi ellen. Az agresszorok katonai helyzetén azonban nem segít sem a VDK ellen irányuló bombatámadások fokozása, sem az, hogy új csapategysé­geket küldenek Dél-Vietnam- ba. Az agresszorok között erő­södik a bizonytalanság a há­ború kimenetelét illetőleg és a rémület, pusztulásuk lehe­tőségének láttán. A Time cí­mű folyóirat megírta, hogy az amerikai repülők borzadva várják a felszállási parancsot, ha bombatámadásra kell in­dulniuk a VDK területén fek­vő célpontok ellen. A pilóták — a lap beismerése szerint — a »kárhozottak feladatának« nevezik az ilyenfajta repülé­seket. mert — mint Glenn Magatan repülő százados ki­jelentette — a célpontokhoz vezető útjukon és a bomba­támadás végrehajtása után mindenütt erős légvédelmi tűz fogadja őket. A VDK lég­védelme és egész hadereje pe­dig napról napra erősödik. A Szovjetunió testvéri segítsége észrevehetően megmutatkozik a köztársaság egyre növekvő honvédelmi készültségén. A Potomac partján »állo­másozó« hetvenkedő katonák továbbra is hisznek a nagy számok erejében, s egyre újabb csapatokat kül­denek Vietnamba. A történe­lem azonban már nemegyszer megmutatta, hogy nem lehet legyőzni azokat a népeket, amelyek megértették: a sza­badságukért, a jövőjükért és gyermekeik jövőjéért küzde­nek. B. K. NEW YORK , Véget ért a sztrájk A New York-i városi ható­ság háromtagú közvetítő bi­zottsága szerda este 12 olda­las javaslattervezetet állított össze a közlekedési sztrájk befejezése feltételeinek meg­teremtésére. A avaslatot, amelyet nem hoztak nyilvá­nosságra, a szakszervezet kép­viselői megfelelőnek találták és elfogadták. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom