Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

SOMOGYI N ÉPLAP 4 Vasárnap, I960, január 3C A SZILVID© UVIEG MÖGÖTT ■ i Amikor a tanulóvezető elő­ször ül volán mellé, egy kicsit elszorul a szíve. Vajon enge­delmeskedik-e a jármű, nem rohan-e belé a szembejövő gépkocsi, nem lép-e eléje va­laki a járdáról? — gondolja, és ilyenkor érzi igazán, meny­nyi veszély leselkedik az or­szágúton a gépkocsivezetőre. Amikor elmagyarázzák neki, hogyan kell vezetni, akkor pe­dig még az a kis bátorsága is elszáll, ami volt. Megteszi az első mozdulatokat, remegő láb­bal benyomja a tengelykapcso­lót, ügyetlenül keresi a sebes­ségváltó kar indulási helyét, reszket a keze a lámpaláztól, szíve a torkában ver... És ekkor megszólal egy hang: »-Nyugodtan, barátom'-« Az oktató hangja ez. Az ok­tatóé, aki elmondja, hogyan kell megjegyezni azt a sokféle mozdulatot, amire a gépkocsi vezetéséhez szükség van. Lő- ■ ■ rincz József, a Magyar Honvé­delmi Sportszövetség oktatója igen sokszor elismételte már, mit kell tudnia, mire kell vi­gyáznia a gépjárművezetőnek. És hogy jól adja át tudását, azt bizonyítja: azok, akiket tanított, jól szerepelnek a na­gyon nehéz vizsgákon. Hogy szereti és lelkiismeretesen végzi munkáját, azt a baleset- mentes közlekedésért kapott aranyjelvény is bizonyítja. 500 000 kilométert tett meg baleset nélkül — oktatás köz­ben. Lőrincz József két dologra ügyel nagyon munka közben. Először arra, hogy a tanuló nyugodt legyen. Izgatott, ide­ges embernek nem szabad vo­lán mellé ülnie. Ezért legfon­tosabb feladatának tartja a tanuló önbizalmának növelé­sét. Szerinte a második legfonto­sabb fe’ lat elsajátíttatni a tanulóval azokat a mozdulato­kat, amelyeket vezetés közben végeznie kell. A gépkocsiveze­tés nagyon bonyolult, összetett mozgást, nagy koncentrálást kíván. A forgalom, az útjelző táblák állandó figyelése köz­ben kell néha egyszerre négy­öt mozdulatot is megtennie. Ezeket a mozdulatokat nehéz szinkronba hozni. Sokat kell vezetni, gyakorolni, hogy si­kerüljön. Lőrincz József T-jelű kocsi­ja bujkál a reggeli ködben, s nemegyszer az esti sötétben is rója a város utcáit. Ha kell, túlórázik. Nem gépiesedik el. Munka közben azon is gon­dolkodik, hogyan lehetne az oktatást még korszerűbbé, job­bá tenni. Nemrég Budapesten egy tanácskozáson javasolta, engedjék meg, hogy a tanuló­vezetők megfelelő környezet­ben túlléphessék a 60 kilomé­teres sebességet. Szerinte jobb, ha a nagy sebességhez idejé­ben hozzászoknak, így megis­merik a nagy sebesség közben fellépő fékhatást. Kevésbé for­dulna elő, hogy az újdonsült gépkocsivezető 70—80 kilomé­teres sebességgel száguldó autójával beleszalad az előtte álló járműbe fékezéskor. Jó munkájáért anyagi és er­kölcsi elismerésben részesül Lőrincz József. De neki a leg­nagyobb örömet az szerzi, ha a tanulóvezető a kétórai uta­zás után szerencsésen visszaér kiindulási helyére. Hiszen ez azt jelenti, hogy tanítványa sok veszélyt hárított el, izzasz­tó munkát végzett, s új tapasz­talatokkal gazdagodott. Szegedi Nándor Szép eredménnyel zárta a múlt évet a nágocsi Új Hajnal Tsz 16 062 forint az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés (Tudósítónktól.) A járási szakemberekből ál­ló bizottság felülvizsgálta és megerősítette a nágocsi terme­lőszövetkezet zárszámadását. Az adatok szép eredményekről tanúskodnak. Az Űj Hajnal a múlt évet 5 669 000 forint bruttó jövede­lemmel zárta. Ebből a tagok részesedésére 4 112 000 forintot — az előző évinél 731000, a tervezettnél pedig 946 000 fo­rinttal többet — fordítanak. A munkaegység értéke 38 fo­rint— a prémiummal együtt pedig 42,50 forint —; ez jóval meghaladja mind a tervezet­tet, mind az előző évit. Ennek megfelelően az egy dolgozó tagra jutó részesedés 16 062 forint. Ez az előző évinél 3901, a tervezettnél pedig 3695 fo­rinttal több. A közös gazdaság tiszta va­gyona egy év alatt 812 000 fo­rinttal gyarapodott, s már 12 255 000 forintot ér. A megerősítő bizottság jegy­zőkönyvi elismerését fejezte ki a termelőszövetkezet tagsá­gának és vezetőségének a múlt évben végzett munká­jáért. Az eredmények fokozá­sát javasolta, hogy egyrészt a munkacsúcsok idején a to­vábbiakban még jobban szer­vezzék meg és kellő időben végezzék el a munkákat, más­részt az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a talaj ter­mőerejének növelésére. Ta­valy ugyanis a szántóterület­nek csali 17 százalékát trá­gyázták meg. Új könyvek a pódiumon Felolvasóest-sorozatot indít hol­nap a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár. Havonta egy alkalom­mal a Csiky Gergely Színház művészei szemelvényeket mutat­nak be a könyvtár legújabb szer­zeményeiből. Hétfőn este 7 óra­kor Bűrös Gyöngyi, Fonjó István és Kun Vilmos Capek, Illés End­re, Kassák, Mauriac és mások műveiből olvasnak fel részlete­ket. „fia pen úgymond, hadd legyen per!'* Hogy hová ragadja él az embereket a rosszindulat, a kicsinyesiség és az önzés, jó példa rá az a fülemüleper, amelyet járásbíró barátom­tól hallottam. Először talán bemutatom a fölperest és az alperest. Az előbbinek jó szakmája van, mindennapi borravalóval, állásban van a felesége is, házrészt vet­tek nemrégen, s most ad­ják be igényüket gépkocsira. Nevezzük talán Kovács La­josnak a fölperest. Az alpe­resnek nemrégen halt meg a férje, szerény özvegyi nyugdíjából éldegél. Ahogy mondják a járási székhe­lyen, segítségre szoruló, el­esett ember az ebben az írásban Simon Józsefnénak elnevezett özvegy. Hogy mi szülte a pöröökó- dést? Még leírni is restellem (a fölperes helyett is szé­gyellem magam), de hát ezt a tényt nem kerülhetem meg. A vécépucolás. Százöt­ven forintba került ugyanis, és Kovács Lajos ötvem-ötven forintot kért a másik két tulajdonostárstól. Simonné sokallta az összeget, fel­ajánlotta, hogy harminccal hozzájárul a költségekhez. Kovácsék azonban nem ér­ték be ennyivel, amikor a postás meghozta a pénzt, rögtön visszaküldték az öz­vegyasszonynak. S itt kezdő­dik a fülemüleper, ha nem is a madárfüttyért, hanem tíz (nem sajtóhiba, valóban ennyiről van szó!) forintért. Valójában Kovács Lajos húsz forintért szállt perbe az öz­veggyel, de hát tíz forintot kifizetett illetékre, amikor beadta a keresetei Hosszadalmas lenne az ügy minden stációját nyo­mon követni, ezért csak egy kis statisztikát közölnék, há- jnyan foglalkoztak.az üggyel. Először is az állami közjegy­ző, aztán a járásbíró, továb­bá négy ülnök (két tárgyá­vá lást tartottak a járásbírósá­gon). Közreműködött még két jegyzőkönyvvezető is. Hogy pontos legyen a lista, hozzáteszem, bekapcsolódott a perbe egy másik járásbí­róság is (egy bíró, egy jegy­zőkönyvvezető), ugyanis itt hallgatták ki a fölperes egyik tanúját. Kilenc ember, temérdek akta, levelezés, idő, de hát minden állam­polgárnak joga, hogy a bíró­ságon keresse az igazát! Hogy megnyugtassam ol­vasóimat, a tárgyaláson minden jóra fordult, nem a jómódú Kovács családnak, hanem a szegény özvegyasz- szonynak adtak igazat, ugyanis neki a tulajdonosi hányadnak megfelelően há­romszor kevesebbel kell hozzájárulnia a tisztításhoz, mint a fölperesnek és a má­sik tulajdonostársnak. Még a felajánlott harminc forint­nál is jóval kevesebbet. Eb­be viszont Kovácsék nem nyugodtak bele, a második tárgyaláson a fölperes fele­sége odavágta a járásbíró­nak: — Soha sem nyugszom bele ebbe a döntésibe, föl- lebbezek! Azt talán fölösleges ecse­telnem (mindenki elképzel­heti ezek után), milyen te­kintetet vetett a pert meg­nyerő elesett kis özvegyasz- szonyra. Ha varázserő szállt volna a szemébe, rögtön megsemmisítette volna az ellenfelet. Hogy a tízforintos ügy el­jut-e a megyei bíróságra, nem lehet előre megmonda­ni. Én legalábbis reményke­dem benne, hogy Kovácsék jobb belátásra térnek, s bé­kén hagyják az alperest. De ha nem így lenne, remélem, a bíróság ismét fölteszi a kérdést: Vajon mikor szűn­nek, meg végre az időt és energiát rabló fülemülepe­rek? Lajos Géza Opt Luna, Bea, ima és társai A z árkádok alatt csak- nem egy órája sodor a hömpölygő emberáradat. Néha nekem csapódik vala­ki, aztán bocsánatkérésfélét mormogva továbbáll. Szavait nem értem, csak az elnézést kérő arc sejteti, hogy nem akarva tette. Ahol vége sza­— Fontos ez? — kérdi visz- sza, miközben gyanakodva végigmér. Látom rajta, hogy menne már, felkínálom, hogy elkísérem egy darabon. Ahogy sétálunk a széles sugárúton, fölenged előbbi bizalmatlan­sága. ő kezdi el az abbama­radt beszélgetést: AZ ÜZLETELŐ kad az árkádoknak, elém áll egy ember. Csomagokkal van tele a keze, kitérni sincs időm, már mondja: — Der cigaretta. S az orrom alá dug egy doboz Fecskét. Látja, hogy váratlanul ért a kínálása, még valamit motyogni akar hozzá németül, de sehogy sem áll össze a mondata. — Mennyit kér érte fo­rintban? — Hát maga tud magya­rul? — Egy keveset. — Mióta él Németország­ban? — Egy hete. Hát maga? — Három napja jöttem, — És nincs márkája? — De van. Csak hát azt mondták otthon, hogy itt jó áron el lehet adni a Fecskét. Hoztam néhány dobozzal. — Mennyit? — Mit lehet itt jól eladni? — Fogalmam sincs róla. Otthon nem tájékozódott? — Azt mondták, a ciga­retta megy, de sokallják érte még a két márkái is. — Maga megvenné nyolc forintért? — Ha bolond volnék. — Merre járt eddig? — Az utcán meg az áru­házakban. — És mit vett? — Még semmit. Eladni akarok. — Mit hozott még? Egy padra invitál. Lehetet­len színű zsinórokkal fonott üres üvegeket mutat. Azt mondja, van belőle vagy hat, de még senki sem vett tőle. — Milyen érzés idegen em­bereket leszólítani az utcán? — Nézze, uram, én nyolc napra jöttem ide. Abból ha négyet üzleteléssel töltök el, négyet pedig vásárlással, ak­kor nekem megérte. Hogy milyen érzés? Elmegyek, és soha többet nem látnak. Mit bánom én, hogy mit gondol­nak rólam! Megint bezárkózik. — Igyunk meg egy pohár sört. — Majd otthon. Ott forin­tért adják. — Én hívtam meg. — Akkor rendben van. A beszélgetés egy vendég­lőben folytatódik. A második pohár után ismét faggatni kezdem: — Mikor vett utoljára al­kalmi árustól akármit is otthon az utcán? — Soha, uram, soha! Van nekem olyan keresetem, hogy akár a legelőkelőbb áruház­ban is vásárolhatok. — Akkor nem ériem. — Dehogynem érti! Amit innen viszek, az külföldi holmi. — Mit gondol, milyen vé­leménnyel van magáról, akit leszólít? — Miért, talán tudja, hogy ki vagyok? — A cigaretta elárulja, hogy magyar. — Na és?! Mondtam már, hogy egy hét múlva itt sem vagyok. — Maga elmegy, de jönnek mások. — Az engem nem érdekel. Ügy látszik, provokációnak vette utolsó megállapításo­mat, mert többet nem szólt. Kercza Imre Útban az első folyékony mosószer — Kukorica- csírából, paradicsom­magból étolaj A háziasszonyok számára az új esztendő néhány újdon­sággal kedveskedik. Számos újítás született a laboratóriu­mokban: háztartási szerek, az élelmezést javító új gyártási módszerek. Valójában nem je­lentősek, azonban könnyítik a második műszak kásebb-na- gyobb terheit. 1958-ban kezdődött hazánk­ban a szintetikus mosószerek gyártása, s ma már veteksze­nek a külföld gyártmányaival. A Növényolajipari és Mosó­szert Gyártó Vállalat új sze­rei: az Optima, a Bea és a Luna tulajdonképpen a Ra­pid, a Rádión és a Tisztaság- por megjavított utódai. A Luna nemsokára, a Bea azon­ban csak az év harmadik ne­gyedében kerül piacra. Ugyan­ekkor a kutató dolgozók már­is újabb anyag előállításán kísérleteznek. A leendő »cse­csemőnek« már van neve is: Unimo. Ez lesz az első ma­gyar gyártmányú folyékony mosószer. Az étolajipar is gondosko­dott meglepetésről. Üj cso­magolásban hozza forgalom­ba az étolajat Nem kell ez­után bajlódniuk, mérgelőd­niük a háziasszonyoknak az olajosüvegekkel, amiket szin­te lehetetlen teljesen kimos­ni, s az üvegbeváltó rendsze­rint visszadobja. Az olaj át­látszó, háromnegyed literes PVC-fóliákban kerül majd forgalomba; kifolyónyílása újból befedhető, tehát higié­nikus, praktikus. Az olaj hű­vös helyen több hónapig is friss marad. A tervek szserint az új csomagolás az év har­madik negyedében jelenik meg a piacon. A Rákospalotai Növény- olajgyárban két újfajta olaj­jal is kísérleteznek. A tudo­mányos munkatársak paradi­csommagból és kukoricacsírá­ból akarnak olajat sajtolni és étolajjá feldolgozni. Mindket­tő vitamindús, kellemes ízű; változatosságot jelentene a nálunk még gyér olajválasz­tékban. A Békéscsabai Konzervgyár Olaszországból beszerzett tész­tagyártó gépsoráról már tu­dunk, s arról is, hogy rövide­sen megindul itt a próbagyár­tás. A tervek szerint egyelőre 500 vagon tésztát állítanak elő a legkülönbözőbb fajták­ban. A Kner-nyomda készíti az újszerű csomagolódobozo­kat, amelyekbe a szálas tész­ta kerül. Színesek, tetszeti­tek, s főképpen megszűnik a panasz: »Nem elég, hogy a spagetti csupa törmelék, még ki is hullik a csomagolás eresztékein.« A többi tészta­félének is gondosabb lesz a csomagolása, a margarint pe­dig kasírozott fóliában fogják adagolni, s így levegőmente­sen tovább marad friss, hasz­nálható. A már beharangozott és várt Bébiétel próbagyártása megkezdődött a Gyümölcs és Főzelékkonzerv Gyárban. Az első szállítmány 10 vagon lesz, a kelendőség szabja meg a további gyártás mennyiségét. Az Élelmezéstudományi Inté­zet anyakönyvében a csinos címkével ellátott fémdobozos babaételek az 1—10 számot kapták. Ezek az ellenőrző szá­mok. A paraj-, a sárgarépa- és a zöldborsó krém — van, amelyik hússal ízesített — a legszigorúbb felügyelettel ké­szül. Kitűnő az ízük, s a még zárt doboz fölmelegítése és kinyitása után nyomban fo­gyasztható S. E. 1966. FEBRUAR FF MEZOGAZDASAGI KÖNYVHÓNAP Vásároljon könyveket a földművesszövetkezeti könyvesboltokban és bizományosoknál. (3568)

Next

/
Oldalképek
Tartalom