Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

Szombat, 1966. január 29. 3 SOMOGYI NÉPLAf 23 millió forint béremelésre me Szőke Pál, az SZMT vezető titkára nyilatkozik az idei népgazdasági tervből megyénkre háruló feladatokról, a műszaki konferenciák jelentőségéről és a béremelésekről 1566-ban nemcsak új nép- gazdasági évet kezdtünk, hanem hozzáláttunk harma­dik ötéves tervünk teljesíté­séhez is. Arra kértük Szőke Pál elvtársat, az SZMT ve­zető titkárát, hogy adjon tá­jékoztatót az országos ter­vekből (akadó somogyi fel­adatokról, s nyilatkozzék azokról a bérügyi intézke­désekről Is, amelyek me­gyénk dolgozóit érintik. — Felelősségteljes munka hárul valamennyiünkre ebben az évben. Mint ismeretes, gaz­dasági életünk minden terü­letén előtérbe került az egyé­ni felelősség kérdése, ezzel párhuzamosan pedig az az elv, hogy aki többet ad a társadalomnak, az kapjon is többet a társadalomtól En­nek egyik előfeltétele, hogy a dolgozók munkakedvét, lelke­sedését a lehető legnagyobb mértékben fokozzuk, s megis­mertessük velük nemcsak az ország, hanem az adott üzem terveit, feladatait is, hogy va­lóban sajátjukénak érezzék a programot. Eat a célt szolgál­ják a gyárak, üzemek műsza­ki konferenciái; itt készítjük elő a termelési tanácskozáso­kat, melyeken azonban már a konkrét feladatokat is vá­zolni tudjuk egy-egy üzem­részre vagy akár egy-egy dol­gozóra lebontva. Fejlődést je­len* a korábbi évekhez vi­szonyítva, hogy ma már ja­nuárban vagy február elején közölhetjük a terveket, hi­szen így az embereknek bő­ven jut idejük, hogy részle­teiben megismerjék a progra­mot. A műszaki konferenciák eddigi tapasztalatai igen ked­vezőek. Ez annak is köszön­hető, hogy a gazdasági veze­tésen kívül képviselteti ma­gát rajtuk a párt- és a szak- szervezet meg a KISZ, min­denki hallatja szavát, és sok jó ötlettel, javaslattal segít a tervezésben. Emellett adva van egy .ser egyéb tényező is, ami előre­lendítheti a munkát. Gondo- lók itt például az új premi­zálási rendszerre, vagyis an­nak az elvnek az alkalmazá­sára, hogy az egyenlősdi fel­számolásával azok jussanak többletkeresethez, akik mun­kájukkal kiérdemelték. A má­sik ilyen dolog a céljutalmak helyes felhasználása, az igaz­gatói alap ésszerű elosztása. És nem utolsósorban az új bérrendezés az, ami erőtelje­sen ösztönözhet a munkára. — Sokat beszélnek az em- berek az utóbbi időben a február 1-én életbe lépő új ár- és bérpolitikai rendel­kezésekről. Mivel az árin­tézkedések részletei még nem ismertek, megkérjük Szőke elvtársat, tájékoztassa la­punk olvasóit a bérügyi döntésekről. — Somogybán mintegy ti­zenkétezer embert érint a béremelés, főleg fizikai mun­kásokat, kereskedelmi dolgo­zókat, egészségügyi középká­dereket és pedagógusokat Az iparban, építőiparban mint­egy nyolcmillió forinttal emel­kednek a bérek. A Kaposvári Ruhagyár például több mint egymillió forintot kapott, a ez a dolgozók nyolcvan százalé­kát érinti. Az élelmiszeripar­ban foglalkoztatott munkások ötven százaléka részesül bér­emelésben. Az építőipari mun­kások különélési pótlékának rendezése három és fél mil­lió többletbért jelent ebben az évben. Mintegy négyszáz­ötven művezető kap nagyobb fizetést február 1-től, s ez éves viszonylatban egymillió forintot jelent. Megoldódik a pedagógusok régóta vajúdó bérrendezése is: megyénk két- ezer-hétszáz tanítója, tanára átlagban 250 forintos fizetés­zépkáderek között két és fél millió, a kereskedelem dol­gozói között pedig hatmillió forintot osztanak fel. összes­ségében Somogy megye mint­egy huszonnyolcmillió forint­tal részesül a béremelésre for­dítható keretből. «— A családi jövedelmek emelését azonban nemcsak a bérrendezés jelenti. — Valóban így van. A bér­emelésre most kiadott összeg mellett természetesen föl kell használni a vállalatok szoká­sos bérfejlesztési lehetőségeit is a fizetések rendezésére. Ügy véljük, helyesen jár el az a vállalat, amely úgy gaz­dálkodik, hogy a bérfejleszté­si alapot azok között osztja el, akik a mostani fizetéseme­lésből nem részesülnek. És nem lehet közömbös az sem, hogy erre az évre országos szinten 1,5 százalékos reál­jövedelem-emelést tűztünk ki célul, ez pedig minden dol­gozót érint Szeretnék szólni a családi pótlék növeléséről is. Me­gyénkben 14 624 családnál éves szinten 1 731 450 forint­tal emelkedik a családi pót­lék a bérből és fizetésből élő dolgozóknál, emellett növek­szik majd a termelőszövetke­zeti tagok családi pótléka is. Befejezésül csak annyit: a február 1-én életbe lépő in­tézkedéseket jelentősnek tart­juk, mert megalapozzák az 1966. évi munkát, a tervtel- jesitést Kérjük, hogy a gaz­dasági vezetők és a szakszer­vezeti bizottságok éljenek a nagyobb önállóság adta lehe­tőségekkel, mert ez nagyon fontos előrehaladásunk szem­pontjából. Nem könnyűek idei feladataink, de reálisak. Ha jól végezzük munkánkat, akkor célkitűzéseink megva­lósulnak — mondotta befeje­emelést kap, s ez egész évre vetítve körülbelül hatmillió I zésül Szőke PáL forint Az egészségügyi kö-1 F. Gy. A gazdaságirányítás reformja IV' éhány hónap óta a vállalatok és intéz­mények dolgozói szerte az országban foglalkoz­nak a gazdasági irányítás re­formjával. E témát az MSZMP Központi Bizottságának no­vemberi ülése óta mind széle­sebb körben vitatják meg. A Központi Bizottság titkárának, Nyers Rezsőnek nyilvánosság­ra hozott beszéde alapos isme­reteket adott Gazdaságirányí­tási rendszerünk átfogó felül­vizsgálatáról. A népgazdasági mechaniz­musról beszélgetve elhangzik olyan észrevétel, hogy a szo­cializmus építését az eddigi módszerekkel is lehetne foly­tatni. Valóban lehetne, hiszen a felszabadulás óta az iparban, a mezőgazdaságban és a ke­reskedelemben jelentős ered­ményeket értünk el. Ám szük­séges megjegyezni, hogy akik a régi módszerék mellett áll­nak ki, azok nem eléggé is­merik az újnak, a korszerű­nek a célját. A felszabadulás után nép­gazdaságunk irányításában a centralizmus honosodott meg. A második világháború sebei­nek be gyógyítása céljából anyagi erőnk felhasználásának központi irányítása helyes és szükséges volt. A gyárak, a pénzintézetek és a nagykeres­kedelem államosítása, az első népgazdasági terv teljesítése ugyancsak szükségessé tette a központi irányítást. De amikor az egész népgazdaság szociálisa ta jellegűvé vált, a falvakban pedig megerősödtek a közös gazdaságok, a túlzott centraliz­E' mus már nem kedvez a továb­bi fejlődésnek. legendő, ha csak a legjellemzőbbeket so­rolom. Az erősödő és egymástól eltérő feladatokkal foglalkozó gazdasági egységek­nek nem tud hatásos irányító­ja lenni a mindenre kiterjedő központi vezetés. Egyre lehe­tetlenebb központilag helyesen dönteni arról, hogy az egyes termelőegységek mit, hogyan, mennyit és milyen föltételek­kel termeljenek. A létszám, a bér és az önköltség központi­lag történő megállapítása, az anyag- és gépkiutalás gyakor­ta akadályozta a legrentábili- sabb vállalati tevékenység ki­alakítását. A tervezési meto­dikában elavult az úgynevezett báziselmélet, amely szerint központilag nem a vállalati objektív lehetőségeknek meg­felelő tervet adták, hanem an­nak alapján szabták meg a fel­adatokat, hogy az előző esz­tendőben a termelőegység mennyit produkált. Ha az elő­ző esztendő terve a lehetősé­gekhez mérten alacsony volt, akkor a bázist növelve is vál­tozatlanul laza terv készült. A centrális irányítással elavulttá vált a bérezési és jutalmazási, premizálási rendszer is. A felülről mindent megha­tározó utasításokkal való irá­nyítás a termelőegységek ve­zetődtől nemcsak a hatáskört veszi el, hanem a felelősséget is. A túlzottan központosított gazdaságirányításból — és el­sősorban az 1950-es évek ant'- marxista, dogmatikus szemlé­letéből — fakad az is, hogy árrendszerünk gyakorta nem támaszkodik az értéktörvény­re. Főleg a szolgáltatást, a la­kást, a fűtést, a közlekedést stb. lényegesen a költség alatt kapja a lakosság. A fogyasztá­si cikkek tetemes részét vi­szont — elsősorban a könnyű­ipar és a gépipar gyártmá­nyait — értéke fölött vásá­rolja a város és a falu lakos­sága. A Magyar Szocialista Munkáspárt gazdaságpolitiká­ja alapján 1957 után már tör­tént néhány jelentős változás. A legfontosabb a mezőgazda­sági begyűjtési rendszer meg­szüntetése és a szerződéses felvásárlás alkalmazása. HAROHSZAZNYOLCYAN MARCALI POLITIKÁT TANUL A hazai igények gyor­sabb növekedése, igaz­ságosabb kielégítése — es a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése egy­aránt szükségessé teszi gazda­ságirányítási rendszierünk fe­lülvizsgálatát A gazdasági mechanizmus reformja termé­Darázs Lajossal, a községi pártbizottság titkárával a pártoktatásról beszélgettünk. Hetvennel több dolgozó jár oktatásra az idén, mint az 1964/65-ös oktatási évben, öt Világgazdasági, hét Időszerű kérdések, négy A szocializ­mus építésének kérdései tan­folyamon, három Gazdaságpo­litika mezőgazdasági, illetve ipari tagozatán háromszáz- nyolcvanan (kétharmaduk párttag) ismerkednek a mar­xizmus—leninizmussal, a párt politikájával. A legtöbb in­tézményben, szövetkezetben, vállalatnál egy oktatási for­mát választottak. A területi pártszervezetnél, a járási ta­nácson, a rendőrkapitánysá­gon és a kórházban az embe­rek érdeklődésének, képzett­ségének megfelelően kettőt, a Vörös Csillag Tsz-ben pedig hármat. Darázs elvtárs a nyilván­tartás alapján megállapítot­ta, hogy kevesen — körülbe­lül negyvenen — morzsolód­tak le az oktatásra jelentke­zők közül. Ez a szám bizo­nyítja, hogy a propagandis­ták, a pártvezetőségek nagy gondot fordítanak a szerve­zésre, a meggyőzésre. Az idei oktatási év eredménye, hogy a posta, a vasút, a sajtüzem, az erdészet és a téglagyár dolgozói szintén járnak tan­folyamra. Ezeken a helyeken először indult oktatás. A vég­rehajtó bizottságnak az volt az álláspontja, hogy a posta­hivatal ne tervezzen önálló oktatást A kommuni ;ták nem nyugodtak bele ebbe a dön­tésbe, kiverekedtek, hogy le­gyen propagandistájuk, s megszervezték az Időszerű kérdések tanfolyamát a vas­úti sl közösen. Noha » jelent­kező négy vasutas közül csak h°rom látogatja a foglalko­zói okát, a postái tart)ak a 'í"7í-ég egyik legjobb tanfo­lyamát. Hogy hol a legnagyobb ará­nyú a hiányzás, a lemorzso­lódás? Darázs elvtárs erre a kérdésre így válaszolt: — Az erdészet, a sajtüzem, a téglagyár közös tanfolya­mára huszonegyen jelentkez­tek. Már a szervezés is dö­A Somogy megyei Épületszakipari Szolgáltató Vállalat balatonboglári kirendeltségéhez vezető raktárost korcs fölvételre Víz- vagy villanyszerelési anyagokban való jártas­ság szükséges. Az írásbeli jelentkezéseket a központ­ba kérjük: Kaposvár, Petőfi tér 3. szám. (3559) cögött, az irodában dolgozók nem érezték szükségét, hogy gyarapítsák politikai ismere­teiket. Az oktatáson nyol- can-kilencen jelennek meg. Sajnos, a gazdasági vezetők (főképpen a sajtüzemben és az erdészetnél) úgy osztják be az embereket, hogy nem vehetnek részt a foglalkozá­sokon. Ugyanez a helyzet a Finommechanikai Vállalat marcali telepén. A Gazdaság- politikai tanfolyam ipari ta­gozatára jelentkezett húsz dolgozóból csak a fele tanul. Tudjuk, hogy három műsza­kos a telep, mégsem fogad­ható el, hogy nem biztosítják a föltételeket A helyszínen tárgyaltunk ebben az ügy­ben a telepvezetővel és a párttitkárral, változást azon­ban eddig még nem tapasz­taltunk. A rendőrkapitánysá­gon és a kórházban a szol­gálati beosztás szerint vál­tozik a létszám. Megkértük a vezetőket, jobban támogassák a pártoktatást A kórházban néhányan teljesen lemorzso­lódtak, azzal magyarázzák hiányzásukat hogy időközben rájöttek, nincs szükségük a tanulásra. Ezek a kirívó esetek. Azon­ban nem a hibák, hanem az eredmények vannak túlsúly­ban. A területi alapszerve­zetben, a tsz-ben, a földmű­vesszövetkezetben, a tűzren­dészet! parancsnokságon, a ktsz-ben, a pénzügyőrségen, a járási tanácson, a kórházban jól halad az oktatás. Sokkal színvonalasabbak a tanfolyamok a tavalyinál. A propagandisták lelkiismerete­sen felkészülnek, jól tálalják az anyagot. A hallgatók ösz- szekapcsolják a tanultakat az újságban olvasott, a rádióban hallott, a televízióban látott eseményekkel. A tv-nek kü­lönösen serkentő hatása van a foglalkoz sokon. Mindez új jelenség a községben. i Tavaly egy-két nő jelentke­zett a tanfolyamra a Vörös Csillag Tsz-ből. Most a ba­romfitelepen, a növényter­mesztésben dolgozó szocialis­ta brigádok kezdeményezésé­re megalakult az Asszonyok fóruma. Tizenheten járnak az Időszerű kérdések tanfolya­mára. Élénken érdekli őket a külpolitika (Vietnam, Indoné­zia stb.) a belpolitika (az 1966. évi népgazdasági terv) és a termelőszövetkezet gaz­dasági helyzete. — A politikai könyvhómap idején eljöttek az asszonyok a községi pártbizottságra — mondja Darázs elvtárs. — A Gestapo története, Az Eich- mann-ügy című könyveket keresték, mert a tsz bizomá­nyosánál elfogyott A politi­kai oktatás keltette föl ér­deklődésüket e művek iránt Azt hiszem, ez beszédes pél­da. HelybeE hibáikról is szó esik a pártoktatáson. A ktsz- ben például a tervszerűtlen ség, a szervezetlenség ellen keltek ki a hallgatók. Az fmsz ABC-áruházzá alakít­tatta át az áruházzal átelle­ni boltot A MÉSZÖV akkor jött rá, hogy túl magasan van a kirakat amikor a ktsz beüvegezte, beépítette. Szep­temberben készült el az első terv, ilyenről akkor szó sem volt. A hallgatók megkérdez­ték a propagandistától, fele­lősségre vonnak-e azért vala­kit. Ebben az ügyben a köz­ségi pártbizottság is állást foglalt Az érdekéitek végül is úgy döntöttek, hogy in­kább a járdát emelik meg, ez egyszerűbb és olcsóbb. A község tizennyolc alap­szervezetében most taggyűlé­sen vitatják meg a kommu­nisták, hogyan tehetik még színvonalasabbá a tanfolya­mokat, hogyan növelhetik to­vább a hallgatók érdeklődé­sét és vitakészségét. szelesen nem mondhat le a központi tervezésről. A leg­fontosabb gazdasági arányok meghatározását, a legjelentő­sebb beruházási feladatok megszabását, az általános ter­melési és fogyasztási elvek megjelölését továbbra is csak a központi szerv végezheti. Azzal, hogy a népgazdasági tervben csak a fő irányszámo­kat dolgozzák ki, nem csök­ken a központi szervek felelős­sége. Ellenkezőleg. Az új gaz­daságirányítási rendszerben a jelenleginél is körültekintőbb irányelvekre lesz szükség. Az általános elvi és gyakorlati út­mutatások biztosítják az ipari és mezőgazdasági termelőegy­ségek számára a mind maga­sabb fokú önállóságot A vállalatok és a termelő­szövetkezetek — a népgazda­sági érdekeket szolgálva — a gazdasági irányítás reformter­vezetének elfogadása után ön­tevékenyen alakítják munká­jukat. Saját maguk döntenek arról, hogy a népgazdaság és a lakosság érdekeit milyen eszközökkel, mekkora mun­káslétszámmal szolgálják. Az új irányítás fontos feladata, hogy a jelenleginél hatásosab­ban termeljünk a szükségletek kielégítésére. A műszaki fej­lesztés, a termelékenység nö­vekedése és a rentabilitás csak úgy lehet pozitív, ha a válla­lat vagy a termelőszövetkezet tevékenysége a népgazdaság és a lakosság érdekeivel össze ta- lá'kozik. A gazdaságirányítás új módszerével az eddi­ginél is jelentősebb szerepet leap a vállalati és a szövetkezeti munkáskollektí- va. A munkásdemokrácia fej­lesztése a vezetés számára nélkülözhetetlen lesz. A meg­növekedett hatáskörrel járó követelményeknek az irányító apparátus csak a dolgozók részvételével tud megfelelni. A dolgozók tapasztalatainak, tanácsainak erkölcsi elismeré­se és tudásának, szorgalmának anyagi elismerése fokozza az alkotó-, kezdeményezőkészsé­get. Bizonyos, hogy ha a vállala­ti, a szövetkezeti termelésiben az anyagi érdekeltség a jelen­leginél sokkal jelentősebb sze­repet kap, fennáll a népgazda­sági érdekek háttérbe szorítá­sának veszélye. Ezt a káros törekvést elsősorban közgaz­dasági intézkedésekkel lehet megakadályozni. A szocialista állam beruházása, hitelnyújtá­sa csak azt a vállalkozást tá­mogatja, amely következetesen szolgálja a népgazdaság és a lakosság érdekét. A vezető és a beosztott dolgozó anyagi ösztönzése is ezt a célt szol­gálja. Az a vállalati kollektí­va kapja az anyagi elismerést, amely a legjövedelmezőbben termel, úgy, hogy az természe­tesen kiváló minőségben és megfelelő változatosságban elégíti ki a hazai és a külföldi vásárlók szükségletét. A ter­melő vállalati tevékenység ér­tékelése nem az áru elkészíté­sével, hanem avval fejeződik be, hogy az áru hogyan érté­kesíthető. A z új gazdaságvezetési módszerek következe­tes alkalmazása céljá­ból szükséges, hogy azokat a város és a falu lakossága tá­mogassa. E támogatás elnye­réséért a vezető szervek és a sajtó a fontos közgazdasági fo­galmakat közérthetően, rend­szeresen magyarázza. A köz­véleménynek alapos tájékoz­tatással meg kell ismernie az értéktörvényt, a termelési ár stb. marxista értelmezését Az alapfogalmak ismertetésével együtt a munkásokkal, a pa­rasztokkal, az értelmiségiek­kel szükséges megismertetni a szocialista építés gyorsítását szolgáló új árrendszert Az ér­téktörvényre támaszkodó ke­reskedelemben az állam csak néhány legfontosabb közszük­ségleti cikk árát határozza meg, illetve rögzíti. Az állam az új vezetési módszerek al­kalmazása közepette csak rit­kán téríti el az áruk árát az értéküktől. E módszer a jelen­leginél igazságosabb, ezért a termelésben és az értékesítés­ben ösztönzőbb is. Minden különösébb kom­mentálás nélkül is kicsendül az a jogos igény, hogy érde­mes az új, korszerűbb ár­rendszerrel a közvéleménynek megismerkednie. A tapasztalat azt mutatja, hogy húsz esztendő alatt az elavulthoz, a megszokotthoz való ragaszkodás erős gyöke­ret vart. E körülmény az új irányítási módszerek gyakor­lati alkalmazásának akadályo­zójává válhat. A helyes, ész­szerű cselekedet ilyen módon nem lehet más — az összes akadályok leküzdése céljából —, mint hogy őszintén, min­den részletében sokoldalúan, nyíltan magyarázzuk a dol­gozóknak. Lónyai Sándor Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom