Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

flLÁG PROLETÁR] AJ. EGYESÜLJETEK] Ara. 50 fillér «Hl. ÉVFOLYAM 23. SZÁM * PÉNTEK, 1966. JANUAR 28. Szükség Tan a téglára (3. o.) A piros ruhás menyecske (5. o.) Hasznot hajtó foglalatoskodás (6. o.) ! , INTEZE i 's Jfri .. ■ “;<V 1’ AZ 1966. ÉVI ÁLLAMI KOLTSEGVETESROL SZ0L0 TÖRVÉNYJAVASLAT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT Csütörtökön délelőtt II órakor összeült az országgyű- Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizott- lés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Köz- ság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány ponti Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a fórra- tagjai. dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gás- A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti pár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP diplomáciai képviseletek számos vezetője. A ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Sza­bó József Somogy megyei képviselő lemondott mandá­tumáról, és a megüreserett képviselői helyre Gombaszögi Jenő soron következő pótkép- viselőt behívta. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottságban egy hely meg­üresedett. Vass Istvánná ja­vaslatára az országgyűlés egyhangúlag Molnár György Szolnok megyei képviselőt választotta meg a bizottság tagjává. Bejelentette as országgyű­lés elnöke, hogy Klujber László interpellációiát — amely a legutóbbi ülésszakon hangzott el, s az arra adott választ az országgyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa 5. bekezdése alapján tanulmányozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizottságnak. A bizottság az interpellációban felvetett kérdés tanulmányozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos jelentését későbbi időpontban terjeszti az or­szággyűlés elé. Vass Istvánná ezután arról tájékoztatta « képviselőket, hogy a forradalmi munkás- paraszt kormány megbízásá­ból dr. Tímár Mátyás pénz­ügyminiszter benyújtotta az 1966. évi állami költségvetés­ről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott tör­vényjavaslatot előzetes tár­gyalásra kiadta az ország- gyűlés állandó bizottságainak és szétosztotta a képviselők között. Az országgyűlés elnöke be­jelentette, hogy a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéről szóló jelentését — az Alkotmány rendelkezé­seinek megfelelően — a kép­viselők között ugyancsak szétosztotta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának jelentését jóváha­gyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánná javaslatára az 1966. évi állami költségvetés­ről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s megtartotta költ­ségvetési expozéját. Dr. Tímár Mátyás beszéde Az 1965-ös évvel lezárult a második ötéves terv időszaka — kezdte beszédét Tímár Má­tyás. Az eltelt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Az ipari termelés 47 százalék­kal emelkedett, a mezőgazda- sági — a megelőző öt év átla­gához képest — mintegy 10 százalékkal. A kiskereskedel­mi forgalom 30. az összlakos­ság egy főre jutó reáljövedel­me 20 százalékkal nőtt. A leg­jelentősebb tényező ez utóbbi­ban a munkások és alkalma­zottak számának gyarapodása mintegy 400 ezer fővel, ami jelzi a társadalmunkban vég­bement hatalmas méretű átré- tegeződést. Szerepet játszott a reáljövedelem emelkedésében a közvetett juttatások bővülé­se is. Nem kedvező, hogy az életszínvonal növekedésén be­lül, a teljesítményekkel szoro­sabban összefüggő reálbérek emelkedése csupán 8 százalék volt. A második ötéves terv folyamán hatalmas beruházási programod hajtottunk végre — mondotta, majd így folytatta: A második ötéves terv idő­szakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági cél­jaink realizálásához, de elkép­zeléseinket nem valósítottuk meg maradéktalanul. Űj prob­lémák jelentkeztek az ipar te­rületén. Az 1956 utáni évek­ben a gazdaság rekonstruk­ciója jól haladt és előbb feje­ződött be a tervezettnél. A re­konstrukció viszonylag egy­szerűbb feladatának befejezté­vel isimét előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bo­nyolultabb kérdések. Ezek kö­zül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly és az optimális lejlődési ütem biztosítása érdeké­ben — a beruházásokat a belföldi szükségletek és a fizetési mérleg szempont­jából legfontosabb terüle­tekre koncentráljuk. E té­ren nem tudtunk kielé­gítő eredményeket elérni. Nem javult eléggé a termékek minősége, nem szélesedett kel­lően az export, a gazdaságos­ság sok helyütt háttérbe szo­rult a mennyiségi feladatok mögött Az indokoltnál na­gyobb mértékben nőttek a készletek. A gazdaságirányítás rendszere nem biztosította Dr. Tímár Mátyás pénz­ügyminiszter beszél. eléggé a vállalatok önállóságát, azt, hogy a döntés joga és a felelősség ott érvényesüljön, ahol az a legindokol tabb. A mezőgazdaságról elmon­dotta, hogy bár az átszervezés alatt és után is emelkedett a termelés, javult a munka szer­vezettsége, mégis túlzottnak &i- zonyult a termelés emelésének tervezett üteme. Minthogy a nemzeti jövedelem felhaszná­lási oldalán a következtetése­ket nem vontuk le időben, ez feszültségek forrásává vált. A nagy átalakulás jó előké­szítéssel és kedvező légkörben folyt le, de az átszervezéssel járó problémák: a nagyüzemi termelés megalapozásának fo­lyamata, a termelőszövetkeze­ti vezetés személyi feltételei­nek kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaságirányítási kérdések (így például az ár­rendszer) lassították a fejlődés ütemét. E problémák újszerű megoldásokat követeltek, me­lyeknek objektív feltételeit, legkedvezőbb formáit azonban egy-két év alatt nem volt le­hetséges kialakítani. Az említett okok következ­tében a nemzeti jövedelem az ötéves terv utolsó évében, a tervezett 36 százalékkal szem­ben csak 25—26 százalékkal volt magasabb az 1960. évinél. Ugyanakkor a fogyasztás és a felhalmozás nem igazodott eléggé e változáshoz, ami kül­kereskedelmi mérlegünket kedvezőtlenül befolyásolta, A nemzeti jövedelem-ki­esés nagyobb része a me­zőgazdaságnál jelentkezett, a további rész az ipar­ban, aminek oka elsősor­ban az önköltségcsökken­tési feladatok nem telje­sítése volt. Ez utóbbi, 5 év alatt — az ere­deti tervhez viszonyítva — 9—10 milliárd forint bevételi kiesést okozott az államháztar­tásban. A fejlődés nagyobb ütemét lehetővé tevő módszerek és eszközök kialakítására szá­mos intézkedés történt már a tervidőszak első eveiben ;s, majd 1964-ben a problémák szélesebb körű felmérése és a Központi Bizottság decem­beri határozatai alapján. Nyilvánvaló azonban, hogy az említett kérdések nem olyanok, amelyek könnyen megoldhatók. Szükségessé vált a ta­pasztalatok alapján, gaz­daságirányítási rendsze­rünk szélesebbkörú elem­zése és átfogó reformjá­nak kidolgozása, az ipa­rosítás magasabb fokának és a szocialista mezőgaz­daság követelményeinek megfelelően. Ezt tűzte napirendre a Köz­ponti Bizottság 1965-ben. E reform mellett jelentős té­nyező gazdasági fejlődésünk biztosításában a távlati ter­vek elkészítése, az optimális fejlesztési arányok kimunká­lása. a harmadik ötéves terv kidolgozása. Mindennek tükrében kell megítélni az elmúlt évet, az 1966-os népgazdasági tervet és a költségvetést is. Ti már Mátyás ezután meg­említette, hogy az állami vállalatok jövedelmei összes­ségükben megközelítik a ter­vezettet. majd arról beszélt, hogy a kiadások területén a költségvetésből finanszírozott beruházások elmaradtak a tervezettől, a vállalati forrá­sokból megvalósított beruhá­zásoknál viszont túlteljesítés volt. Eredménynek tekinthe­tő, hogy a befejezett létesít­mények száma nőtt. Míg 1964-ben 250, addig a múlt évben mintegy 300 jelentő­sebb beruházás fejeződött be. A költségvetés termelőszö­vetkezeti kiadásai között bi­zonyos átcsoportosítás követ­kezett be. Hosszú- és közép- lejáratú hitelek összege az előirányzottnál alacsonyabb volt, míg az elemi károk kö­vetkeztében fellepő szükség­letek többletkiadásokat von­tak maguk után. A szociális kérdésekről szólva elmondot­ta, hogy a tervben és a költségvetésben előirányzott családi pótlék és nyugdíjeme­lés is megtörtért, éves kiha­tása összesen 770 millió fo­rint. A lakosság pénzbevéte­lei összességükben az elő­irányzatnak megfelelően ala­kultak. A takarékbetét-állo­mány az év során 3,5 mil­liárd forinttal növekedett Tímár Mátyás ezután az 1966. évi költségvetésről be­szélt, elmondotta, hogy az 1966. évi népgazdasági terv fő célja a termelés és a gaz­daságosság növelése mellett a népgazdaság egyensúlyának szilárdítása. Ennek érdekében a terv az iparban mér­sékelt, 4—6 százalékos termelésfejlesztést tartal­maz, s előtérbe helyezi a minőség javítását, a műszaki fejlesztést, az export fokozását, a jobb készletgazdálkodást. A tervezett költségszint-csök- kentés átlag 0,5—0,6 százalék. Az állami építőipar feladata 2,5 százalékkal nő. A közle­kedés áruszállítási teljesít­ménye 5 százalékkal bővül. A mezőgazdasági termelés 1965. évi várható eredményeihez mért növekedése 5—5.5 szá­zalék, ami az elmúlt évek átlagos fejlődési üteménél magasabb ugyan, de az 1965. évi alacsony zöldség- és gyü­mölcstermés miatt reálisnak tekinthető. A mezőgazdasági felvásárlása árak emelése csak részben szolgál a köz­vetlen személyi jövedelem nö­velésére, s minden bizonnyal ösztönzőleg hat a termelésre. Az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásával össz­hangban a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. A költségvetés bevételeinek mintegy 80 százalékát az ál­lami vállalatok befizetései nyújtják, amelyek 76 mil­liárd forintot tesznek ki. Számolunk azzal, hogy a munkaszervezési intézke­déseket, amelyeket válla­lataink 1965 folyamán megkezdték, tovább fej­lesztik. Meg kell akadá­lyozni az adminisztratív létszám növekedését. Na­gyobb figyelmet kell for­dítani — elsősorban a kohó- és gépipar terüle­tén — az anyaggazdálko­dásra, az anyagfelhaszná­lásra. A népgazdaság beruházá­sainak összvolumene 1966- ban 45,1 milliárd forint, mintegy 5—7 százalékkal több az előző évinél. Ennek több mint felét — elsősorban a nagyobb létesítményeket — az állami költségvetés fi­nanszírozza — mondotta, és megemlítette, hogy új tétel­ként jelennek meg — egy­milliárdos keretben — az exportnövelő és importcsök­kentő kisebb beruházások. Ezek számára egyszerűsített engedélyezési és bonyolítási eljárást biztosítunk, ami le­hetővé teszi, hogy viszonylag gyorsan elkészülő létesítmé­nyekkel kedvező irányba be­folyásoljuk külkereskedelmi mérlegünket. A termelőszövetkezeti be­ruházások megvalósításához hosszú- és középlejáratú hi­telek formájában 4472 millió forintot, beruházási és üzem­viteli juttatásokra pedig 4434 millió forintot irányoz elő a költségvetés. Termelőszövet­kezeteink 1966-ban a felvá­sárlási áremelés nyújtotta be­vételi többletek feihasználá- val amortizációs alapot léte­sítenek. Az alap — egyelőre — gépek és gépi berendezé­sek pótlására és fejlesztésére használható fel. Az alap kép­zése és elszámolása fontos lé­pés az önálló gazdálkodás erősítését célzó intézkedések sorában. Növekszik a korábbi évek­ben megvalósított beruházá­sokkal, ültetvény-telepítések­kel kapcsolatos járulékos lé­tesítményekre fordított ősz- szeg. így az előző éveknél nagyobb mértékben létesül­nek csomagotok, tárolószínek, tej házak, takarmány előkészí­tők. Gépállomási díjkedvea- mények címén 820 millió fo­rintot, a gyenge termelőszö­vetkezetek állami _ támogatá­sára — az előző évhez ha­sonlóan — 700 millió forin­tot biztosít a költségvetés. Timár Mátyás kiemelte, hogy a fogyasztási alap a terv szerint 2,5—3 százalék­kal nő. A reálbéreknél az emelkedés 1,5 százalék. A megjelent rendeletekből és nyilatkozatokból ismeretes, hogy a Központi Bizottság és a kormány határozata alap­ján hozott árintézkedések célja az értéket jobban ki­fejező arányok megteremtése, a termelés ösztönzése, a do­tációk csökkentése, a fo­gyasztás összetételének bizo­nyos változtatása. Közismert, hogy húsáraink lényegesen alacsonyabbak, mint számos szocialista országban és álta­lában a tőkés országokban. Mivel a hús fogyasztási ára, (Folytatás a 2. oldalon.) Tanácskozik az országgyűlés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom