Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

Szombat, 1966. január 22. 3 SOMOGYI JfÉPLAP ?? MINDENRE EMLÉKSZEM“ Az előbb az elnökkel be­szélgetett. A major olyan csöndes, olyan néptelen, mint­ha elköltöztek volna. Csak a szél száguld a Balaton felől, és egyetlen jármű mellett dolgozik né­hány ember. Répaszeletet raknak. Vala­hogy a cukor­répa került szóba. — Jól em­lékszem, 1915- ben volt ilyen hatalmas ter­més. Aztán hirtelen jött a nagy tél. Sok répa kinn meg­fagyott .. Napközben is akad itt min­dig munka, silót berakni, el- ben sem váltogatják egymást szedni a trágyát... De futja az időből egy kis üldögélésre is. — Békésen elfeküsznek a marhák. Én mondom, ezek a legnagyobb urak. Itt van­nak az egyenletes melegen, helyükbe jöt az enni-, inni­való ... Nekik, a gondozóknak, há­romkor, vagy ha messzebb laknak, még korábban kell kelni. — Nekem még jó — Ki­tties János kezével a puszta házai felé mutat. — Itt la­kom benn Battyhyány pusz­tán. De azok a társaim, akik Szentgyörgyről járnak! Ilyen időben igen hosszú tud ám lenni az a két kilométer. Napról napra négykor kez­denek. Sokszor szinte neki kell feküdni a szélnek és a hónak, lépésről lépésre kell utat törni. Nehéz és fáradsá­gos. — Négy év óta csinálom. — S azelőtt? — Voltam kocsis, brigád- vezető. Minden. Csak csirás nem. De most már öreg va­gyok. Nem bírom a sok jár- kálást. A tizenhat jószág mellett — ennyit gondozok én — eldolgozgatok. Meg­különösen megjegyeztem, akkor szereltem le. Most 65 éves. Sokat látott, sokat fáradt, sokat megért »Kinics bácsi igen becsüle­tes dolgozónk.« A majd 500 munkaegység is erről tanús­kodik. — Ügy vagyok ilyenkor, mikor napos vagyok, hogy az ebédet is csak éppen kap­kodva eszem meg. Sietek vissza. Mindig az jár eszem­ben, hátha éppen most sza­badul el egy jószág. — Előfordult már ilyesmi? — Nem. Mióta én itt va­gyok, különös baj még nem volt. Azon van az ember, hogy ellássa, amivel megbíz­ták. Megszoktam. Most már innen akarok nyugdíjba men­ni — ha megérem. Különös esemény? Nem történt vele. Él, dolgozik. A napok megszokott ritmussal következnek egymás után. Minden hajnali négy óra a munkahelyén találja, és be­csülettel, odaadón végzi a kötelességét Végigmegy a jószágok kö­, , .. zöft, eligazítja az almot. Az­Hogy más jószág kerül azi.. . ... állóba, az gyakoribb. Nngy|tan leu1’ pihen egy kicsit Kint a Balaton felöl fütyölve 4 valódi célok szolgálata Bánki Pál, a Munkaügyi Minisztérium bérgazdái kotlási főosztálya vezetőjének nyilatkozata az új prémiumrendszerről az állatgondozók. istállóba a balatonszentgyörgyi Balaton Tsz, s különböző száguld a szél.. Dél­gazdasági meggondolások miatt előfordul, hogy egyik üzemegységből a másikba ke­rülnek a marhák. — De ha véletlenül ismét visszajön ide egy-egy jószág, rögtön megismeri az ember. Aztán minden hatodik nap rám kerül a naposs~g. Mert hogy hatan vagyunk ebben az istállóban ... Végighordozza a tekinte­tét — Éppen a múltkor be­széltem rá a többieket hogy pókhálózzunk le. Szereti az ember a rendet De már me­gint hogy néz ki! Hiába, nem új az épület Más azért egy új, modern istálló! Ez már állt a Szabó uraság idejében . is. Igaz, 1924-ben át­alakították. — Ilyen pontosan emlék­szik az évszámra? — Hogyne! Nem felejti el Vörös Márta 1965-ben a kifizetett prémiu­mok összege az állami ipar­ban megközelítette az 500 mil­lió forintot. A prémiumfeltéte­leket teljesítették, tehát csak azok kaptak prémiumot, akik valamilyen előírásnak valóban eleget tettek. Ha azonban a föltételeket vizsgáljuk, akkor már felmerül a kérdés: Vajon a prémiumfeladatok minden­hol, mindig valóban a szűkeb­ben értelmezett munkaköri Kö­telességnél nagyobb erőkifej­tésre ösztönöztek-e, a vállalati jövedelmezőséget valóban elő­segítették-e? E kérdések vizs­gálatakor már kiderülhet, hogy a prémiumtényezőként kitűzött feladatok megoldásával nem produkáltak minden esetben egyértelmű, általánosan jó eredményt. Sőt, helyenként a prémiummal ösztönzött munka esetleg egy és más területen a nem ösztönzött munkát is hát­ráltatta. Ezért vált szükséges­sé a prémiumrendszer módosí­tása. Miben különbözik az úi pré­miumrendszer a régi öl? — A régi rendelkezés értei- méhen egy-egy vállalat pré­AUTÓBUSZON szoktam itt. Nálunk külön- azokat az ember. Meg ezt Robog a távolsági busz. ' Az utasok Kaposújlak után hely­rerázódnak az üléseken. Akad még hely bőven, öten fémek el a hátsó ülésen, most csak egy férfi szunvókál ott. »Pál- major!« — hallom a kalaiuznő hangját. Majd utána: »Tessék, uraim, igyekezzünk, nagyságos asszony.« Az ajtó felé fordu­lok. Négy-öt jói öltözött ci­gányember igyekszik fel a ko­csiba féleségestül a kalauznő »kedves«, harsány biztatására. A kocsi végébe tuszkolja őket. s kiadja a további parancsot: »Adjuk át a leghátsó ülést, hadd üljenek páholyba!« A férfi fölébred a hátsó ülésen, még sem mozdul, pedig másutt is van hely. A kalauznő nem érti, csodálkozó tekintetéből az olvasható ki: Csak nem akar ee az ember a cigányok mellett ülni?! Magamban azért szurkolok, hogy akarjon. Nyerek, ott ma­rad. A kalauznő megsemmisülve suttogja: »Hát érdemes jónak lenni?« Mészáros László Kaposvár, János utca 11. PARASZTSORSOK 4. rßü't&k a kaLafiáes alatt Szomorkás ősz volt. Lent a réten, ahova jól oda lehetett látni a ház ajtajából, regge­lenként dér jelezte a tél kö­zeledtét. S úgy peregtek le a fákról a levelek egy-egy erősebb szélrezdülésre, mintha könnyek hullanának. 1934 ok­tóberét írták akkor. Ebben a szomorkás őszben koppant az árverő kalapács C.sima Jó­zsef kiseyaláni udvarán. A kikiáltó a házat és a kertet meg két hold mezei földet bocsátott áruba. Az össze­gyűlt falubeliek földre sze­gezett fejjel figyelték, ho­gyan akarják megsemmisíteni egy ember álmát. A FALU NEM VETTE MEG Hiába ismételték a na­gyon kedvező árat, senki sem jelentkezett. Árverés útján nem kell a föld, még ha ol­csó is. Valami különös dac élt az emberekben. Aztán lassan megindultak hazafelé. A Dunántúli Bank és Taka­rékpénztár Rt. embere pedig dolga vógezetlenül ment visz- sza a hivatalába. Pillanatnyi­lag úgy látszott, hogy Csima Józsefnek kedvez a szerencse. De a ház meg a föld a bank tulajdonába került, mert nem tudta kifizetni az adósságot. S hogy mégsem került ki a szabad ég alá feleségestül és gyerekestül, az testvérének köszönhető. Csima István így vall erről: — Eladósodott a Jóska, hát nem nézhettük tétlen. és mi vettük meg a banktól a hó Egvík felében a testvérünk felesége lakott, a másikban meg bent maradt továbbra a Jóska. — Hogyan adósodott el annyira? — Férjhez mentek a lá­nyok. Heten voltunk testvé­rek. öt férfi meg két lány. A lányok azt mondták Jóská­nak — mivel ő maradt benn az apai házban —, hogy fi­zesse ki a jussukat. Mind­egyik kapott másfél hold föl­det. Jóskának nem volt elég pénze, hát vett föl a bank­tól. Én már akkor gondol­tam, hogy baj lesz ebből, mert — hiába volt jó gazda — azért a tizennyolc száza­lékos kamatot nem lehetett bírni. EZER PENGŐ PERKÖLTSÉG hez kezd ez az ember. Az alispán válaszát a göllei kör­jegyző adta át: — Az alispán úr nem se­gíthet magán, forduljon kér­vénnyel a Dunántúli Bank és Takarékpénztár Részvénytár­sasághoz. — Halasztást nem adtak — őket a gyerekek. Ha pedig a gyerekeknek nem kellett a föld, akkor is akadt mindig valaki, aki a birtokért gond­jukat viselte. Aztán ha el­úszott a föld, akkor egyedül maradt az ember. A kétkezi munka vajmi kevés biztonságot adott. Kü­lönösen a harmincas évek hi­folytatja a gondolatot a test- , ., ,. ,, , , vér - Ha valaki a bankkal volt bizonytalan, került kancsolatba, az ment- szen agafdffágl ,yalsaS le­hetetlenül eladósodott. Mi, j Je megmutatta nulyen kony- testvérek igyekeztünk rajta | veszítheti el egyik segíteni, de nekünk is elég volt a magunk baja. Menjen végig most a gyaláni utcán. Nézze meg, mennyi új házat építettek. Azt hiszi, hogy ezekben nincs kötesön? De azért nem kell félni attól, hogy árverést csinálnak. Ha éppen úgy jön ki a lénés. ha­lasztást is kérhetnek. Próbált A baj csőstül jön - tartja volna vaJaki akkOT ilyetkér' szólásmondás. Az 1934-es m' Csima József megpróbálta. A következménye az lett, esztendő meg különösen roszs- szul sikerült. Kevesebbet ter­mett a föld, mint korábban, aztán elpusztult néhány ál­lat, ráadásul még sújtotta a szegény embert a gazdasági válság miatt bekövetkezett "ohamos árcsökkenés is. A bank meg követelt, mert ne­ki kellett a pénz. Bíróságra adta az ügyet. Jöttek a tár­gyalások meg az ügyvédek. S amikor a bank végképp r > tette a házra a kezét, már a perköltségek is többre rúgtak -zer pengőnél. Az emPer végső elkeseredé­hogy Dombóvárra kel'ett köl­töznie. Az asszonylánya adott helyet neki. — Ott miből élt? — Napszámba járt. Erős, nagy munkabírású ember volt a Józsi. — Hit ilyen világ járta akkor? — Akinek kevés volt, az bizony nehezen boldogult az élettel. A PARASZTEMBER sében az flispárhoz fordult. Ezt írta neki: »Én bízok a j TÁMASZA Magver Államban és a Mi- j ~~~~“ niszlArmmsáaha.n. hogy csak I — A z öregek, ha már nem nem hagtivak éhen veszni.« Csakhogy a magyar állam oírták úgy a munkát, min­dig azt hajtogatták, hogy a nem sokat törődött azzal, mi- birtokért majd csak eltartják veszítheti el napról a másikra a kenyeret i az ember. De akinek állatai voltak meg földje, valahogy átvészelte a nehézségeket. — Ma másként van — ezt tartja a hetvenhat éves Csi­ma Istv'm is. — A havi két­százhatvan forint öregségi járulék nem sok ugyan, de valami alapot teremt. — S ehhez, ha hozzájön még az a teljesítmény, amit a tsz- ben dolgoznak, már meg le­het élni. A múlt évben hét mázsa kenyérgabonát, mázsa árpát kantak meg elő­legként négy és fél mázsa kukoricát. Erre még számíta­nak legalább nyolc mázsa prémiumot. — Meg aztán a paca is ka­pott szón át. hogy legyen a teheneinek — teszi hozzá a felsoroláshoz az asszony. — Nyugodtabban él most a parasztember — folytatja Csima István. — Ha rend­szeresen dolgozik, van mit a tejbe aprítani. Az öregek­nek máskor nagyon bizony­talan volt. Most sok minden­ben jobb. (Folytatjuk) Kereza Imre miuma több tényezőtől függött. A követelmények többségét a fölöttes hatóságok írták elő. A prémiumkeret nagyobbik része egyes iparágakban az önkölt­ség alakulásától, az exportterv teljesítésétől, a műszaki fej­lesztés eredményeitől függött, így a vállalatok érdekeltségi köre megoszlott Bizonyos fo­kig pedig válogathattak, s a könnyebb feladat teljesítésével is megtalálhatták számításu­kat. Prémiumot például az a vállalat is kaphatott, amely csak exparttervét teljesítette vagy csak az önköltségi tervet. A már eleve megszabott köve­telmények miatt az igazgatók kénytelenek voltak olyan kifi­zetési föltételeket szabni a dol­gozóknak, amilyenektől a vál­lalati prémiumkeret függött. Ebből következően ezek a fel­adatok nem minden esetben voltak »testre szabottak«. Vagyis: a régi prémiumrend­szer elsősorban a prémium elérésére ösztönzött és nem a vállalat egész mun­kájának javítására, fejlesztésé­re. Az új szabályzat értelmében a vállalat az 1965-ös keretnek mintegy 70 százalékát kapja meg föltételek nélkül. Ez a keret az elért nyereség­től függően növekedhet is. Ez­után bizonyos mértékű, napok­ban kifejezett nyereségrészese­dés elérésekor (ez iparáganként és vállalatonként eltérően le­het például 15 nap, de legföl­jebb 24 nap) a föltételekhez nem kötött keret 80 százalékát is megkaphatja még pluszként a vállalat, tehát így elérhető a tavalyi keret mintegy 130 szá­zaléka is. A nagyobb föltétel nélküli keret lehetővé teszi, hogy a vállalat igazgatója döntse el, mire ösrt'nzi a szakembereket így a re . :.s helyzetből indul­hatnak ki, s ők is tudják leg­jobban, milyen területeken kell javítaniuk a munkát (Az újságíró megjegyzése: A nyereség reagál legérzékenyeb­ben bármiféle változásra- Ha valamennyi részfeladatot — pl. a műszaki fejlesztést, a selejt- csökkentést, a gyártmányfej­lesztést stb. — eredményesen megoldanak, az a nyereség te­kintetében is pozitív változá­sokat idéz elő. Tehát ha a na­gyobb nyereség elérésére ösz­tönözzük a vállalatokat, akkor •gészében véve a gazdaságo- abb, korszerűbb, racionálisabb munka, a komplexebb, elem­zőbb szemlélet kialakulását se­gítjük elő.) 3 Mik'nt változik as trj pré- miumrendsz-e ben a vezetők személyi érdekeltsége? — Az igazgatók, helyetteseik, a főkönyvelők, főmérnökök csak év végén kaphatnak pré­miumot s csak a fölöttes ható­ságoktól, ha a vezetők egész évi jó munkáját — a vállalati össz- eredmények alapján — kielé­gítőnek találják. Eddig a ve­zetők két-három előzetes föl­tételt is kaptak, és ezeket túl­ságosan szemmel tartották, más, ugyanolyan fontosságú té­nyezőket esetleg másodrendű kérdésként kezeltek. Elbírál­hatjuk egy vezető munkáját néhány szempont alapján? Nem, hiszen a vezetők a válla­lat egész munkájáért felelősek. Az új prémi u rrn-en deleiben te­hát a munka komplex szemlé­lete és értékelése érvényesül. Milyen változások várhatók a vállalaton belüli p erm .-fás­ban? Válfoz k-1 például a pre­mizáltak köre? — A vállalatok önállósága megnőtt azáltal, hogy nőtt a föltételekhez nem kötött keret, s így az igazgatóknak lehető­ségük nyílt arra, hogy a mun­kaköröknek teljesen megfelelő feladatokat írjanak elő. Az új rendszerben a vállalatok nem­csak abban érdekeltek, hogy °z irányító szerveknél mag­adott mutatókat teljesítsék, ha­nem az eredménv növe’é'ében is. Ez azt jelenti, h'gv a jobb, , gazdaságosabb munkához veze­tő utat a vállalat határozhat­ja meg. A oremizálásra kije­lölt munkaköröknél tehát ez­zel kell számolni. Elvben vala­mennyi műszála és adminiszt­ratív dolgozó részesülhet pré­miumban, a gyakorlatban azonban azokat érdemes pre­mizálni, akiknek a vállalati eredmény kialakításában szá­mottevő befolyásuk van. Az addigi gyakorlat kialakította azok körét, akik rendszeresen, kaptak prémiumot. Ezt a kört érdemes most felülvizsgálni. S ott, ahol a prémiumok kereset­kiegészítéssé váltak, s ahol a premizálás az eredmény ala­kulását lényegesen nem befo­lyásolhatja, indokolt megszün­tetni a prémiumot. Persze, ha a vállalat bérhelyzete megen­gedi, méltányos, hogy — az éves bérfejlesztés keretében — egyes munkakörökben az eddig prémiumként adott összeg egy részét alapbérré változtassák. Ebből következően a kör szű­külhet, ám ugyanakkor a pré­mium differenciáltabbá válhat^ ezáltal ösztönzőbbé és értéke­sebben felhasználhatóvá. (Az újságró megjeyzése: Eddig ez volt a számítás: fi­zetésem 2000 forint. Ehhez ;ön 500 forint prém1 um, tehát ke­resek 2500-at. Ez most így vál­tozott meg: Fizetésem 2000 fo­rint — de kereshetek 4 ezret is; és most ebben a »föltételes módban« a társadalom haszna is tükröződik. Igaz, ezután nincs prémiumos állás, de le­het a kimagasló teljesítmé­nyért illő honorárium.) Mit várhatunk az ój pré­miumrendszertől, annak gya­korlati alkalmazásától? — A módosítás több lehető­éget nyújt a vállalatoknak az "redmények fokozására a dif­ferenciáltabb érdekeltség meg­teremtésével, azzal, hogy a ve­zetők figyelmét nem osztja meg élőre rangsorolt felada­tokkal. E lehetőségekkel per­sze élni kell. Ez azzal kezdő­dik, hogy például a feladato­kat úgy kell meghatározni: azok címzettiéi területükön va­lóban jelentős befolyással bír­janak, vállalati szintű feladatot csak vállalati hatáskörrel ren­delkező dolgozó kapjon. A részletmunkát végző dolgozót valóban a saját területére vo­natkozó prémiumfeladattal hízzuk meg. Azt is várjuk, hogy ezután a prérmumkifize- tesek ne csak a naptári idősza­kokhoz kapcsolódjanak, hanem a feladatok teljesítésének Idő- oontjálhoz is. Legyenek olya­nok, amelyekért csak év végén fizethető prémium (ezek általa • ban azok legyenek, amelyek­nek erős a hatásuk a vállalat egész eredményére, s éppen ezért csak óv végjén értékelhe­tők pontosan), de legyenek olyan részfeladatok is, ame­lyeknek elvégzéséért azonnal járjon prémium. Az új rend­szer azért is ösztönzőbb, mert a prémiumnak most csak alsó határa van: 500 forint — felső határa nincs. Ezzel is élni kell, hiszen lényeges, hogy a felada­tok súlyától, a munka színvo­nalától függően érzékelhető differenciálást valósítsunk meg. Ne az emberekhez keres­sük a feladatokat, hanem a feladatokhoz az embereket. Te­hát először elemezzük, vizs­gáljuk meg pontosan, mi a teendő a nagyobb eredmény el­éréséért, s utána azt is ele­mezzük pontosan, hogy ki az, aki munkakörénél, beosztásá­nál fogva valóban a legtöbbet teheti. (Az újságíró megjegyzése: A prémiumfeladatokat is tehát gazdasági számításokkal, elem­ző precizitással kell »megszer­keszteni.«. Felelősséggel kell kezelni ezt a keretet is — most már valóban egyszemélyi felelősséggel, hiszen ezután minden vállalat maga dönti el, mire költi ezt a pénzt. S nem akármilyen befektetés éven­ként félmilliárd!) G. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom