Somogyi Néplap, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-20 / 16. szám

Csütörtök. 1966. január 20. s iOMOGTI NÉPLAP Kaposvárnak kell... Három nap alatt két közlekedési baleset történt Kaposváron, a vasúti felüljáró donneri oldalán. Ezúttal szerencsére senki sem sérült meg. Figyelmesebben és óvatosabban kellene vezetni a síkos, havas úton! Fiatalok - a fiatalokról Jókedvűek, érdeklődök, min­denre fölfigyelnek, véleményük van. Tizenhét évesek... Há­rom napja vannak a csurgói gimnáziumban a megyed KISZ- bizottság tanfolyamán, amelyet középiskolás KISZ-vezetőség tagoknak, titkároknak, re­szortfelelősöknek indítottak. Az imént még jókat nevettek a délutáni tréfás foglalkozáso­kon, most pedig nagyon komo­lyan vitatkoznak. Harmadikosok valameny- nyiem, egy év múlva érettsé­giznek. S azután? Sokat töp­rengtek már ezen, gondot okoz a pályaválasztás. Tisztában vannak a lehetőségekkel, tud­ják, hogy nem mindenki tanul­hat tovább. Elmondják, hogy jóllehet sokan akarnak közü­lük főiskolára, egyetemre men­ni, az osztályátlagok elég gyengék. — Az a baj, hogy még nem kielégítő a pályaválasztási ta­nácsadás — veti föl Németh Márta —, nem tudjuk, milyen pályákra mehetnénk. Ismerünk ugyan nyolc-tíz szakmát, de ezek olyanok, amikre amúgy is sok a jelentkező. — A mi osztályfőnökünk minden osztályfőnöki órán is­mertet egy-egy szakmát — szól közbe Simon Marika —, de nem mindenütt törődnek ezzel ennyire a tanárok. Nem árta­na, ha az újságok is többet foglalkoznának a kevésbé is­mert szakmákkal — teszi hoz­zá. — Szóba került a szülők be­folyása is a pályaválasztásra. Nagyon sok szülő csak orvos­nak, ügyvédnek vagy tanárnak tudja elképzelni a gyerekét, még akkor is, ha alkalmatlan arra a pályára. — Szerintem nagyon tárgyi­lagosan kellene a szülőknek a pályaválasztással foglalkozniuk — jegyzi meg Bona Gábor. — Ismerik gyereküket, képessé­güket. Sok jó szakma van, ám a családokban ezek szóba se kerülnek. Saját példáját említi azt, hogy nem közgazdasági technikumiba akart iratkozni, a születi beszélték rá. — Nem bántam meg, hogy hallgattam rájuk, sőt... Na­gyon érdekelnek a tantárgyait, s ha nem tanulhatok tovább, a technikum szakmát ad a ke­zembe. Némelyek arra számí­tanak, hogy ha az első alka­lommal nem veszik fel őket egyetemre, megpróbálják több­ször, hátha sikerül. — Van egy tanárunk, öt évig bányász volt — mondja Pintér Dezső —, azután végez­te el az egyetemet. Nagyon jó tanár, érezzük, hogy hivatás- tudatból választotta ezt a pá­lyát. Felvetődik, hogy a mezőgaz­daságban milyen nagy jövője van a szakmunkásképzésnek. — Az a baj, hogy olyanok is eljönnek középiskolába faluról -— mondja Kerekes István —, akik bukdácsolva végzik ed az osztályokat, s az érettségi után valami jó »-Íróasztala^« foglal­kozást szeretnének. Ebből a megjegyzésből nagy vita kerekedik. Sokan azt mondják, hogy jobban meg kellene szűrni a középiskolák­ba jelentkezőket. Mások azt hangoztatják, hogy a városi és a falusi oktatás közötti különb­ség miatt nem lehet a nyolca­dikos végbizonyítvány, de még az elsős középiskolai bizonyít­vány alapján sem eldönteni, hogy mire képes a tanuló. Majd arról vitáznak, hogyan lehetne megakadályozni a fal­vak elöregedését. Az a véle­ményük, hogy az eddiginél több falusi fiatalnak kellene mezőgazdasági szakiskolákba mennie Beszélnek arról is, hogy dél­előtt előadást hallgattak a KISZ kb állásfoglalásáról, az oktatási reformtörvény végre­hajtásának tapasztalatairól, ennek kapcsán a KISZ fel­adatairól a középiskolákban és a szakmunkástanuló-intézetek­ben. Szó esett a teenager-partyról is. — Gyakran foglalkozunk ez­zel a kérdéssel — mondják —, ugyanis sokan hallgatják ezt a műsort. Természetesen, ha a teenager-partyról van szó, mindig elmondjuk a többiek­nek, hqgy nem önzetlenül, nem a magyar fiatalok iráintá szim­pátiából sugározza ezt a mű­sort a Szabad Európa. Kihasz­nálják, hogy a md korosztá­lyunk szereti a dzsesszt, a tánczenét. És azt is tudják, hogy híreik, kommentárjaik közben kevesen kapcsolják ki a rádiót... — A Csak fiataloknak című műsor ellensúlyozza ugyan a teenager-partyt — jegyzi meg Simon Marika —, viszont a legújabb, legnépszerűbb leme­zek még így is késve kerülnek hozzánk. Ezért hallgatják so­kan a rövidhullámot. — Sok-sok olyan téma van, melyekről vitatkoznunk kell — mondják —, ezekkel a kérdé­sekkel nekünk, KlSlZ-tagoknak kötelességünk foglalkozni egy­más közt és a taggyűléseken is. Strubl Márta Előkészítés alatt a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának folyamatos üzemeltetése A minap a Pamutfonó-ipa­ri Vállalat Kaposvári Gyárá­ban a párt-végrehajtóbizott­ság, az üzem vezetősége, szakszervezete a gyár folya­matos üzemeltetésének lehe­tőségeiről tárgyalt. Róna Im­re igazgató elmondta, hogy a Pamutfonó-ipari Vállalat Miskolci Üzemében már be­vezették a folyamatos üze­meltetést, a 6j-2-es rendszert. Azaz szombaton és vasárnap is dolgoznak. (Vasárnap éj­szaka kivételével.) Miskolcon azóta 18 százalékkal nőtt a termelés, s emelkedett a ter­melékenység is. Ha a kapos­vári gyárban is 6+2-es rend­szerben dolgoznának, akkor a létszámot hatszázzaí lehetne növelni — mondta az igaz­gató. Megállapította, hogy a folyamatos üzemeltetés hasz­nos a népgazdaságnak, ugyan­is nagyabb beruházás nélkül növelhető a termelés. Igen kedvező lenne ez a megye számára is, mivel sok nő kap­hatna munkát. Egyetlen felszólaló sem mondta, hogy nem lehet be­vezetni a folyamatos üzemel­tetést, ám többen kijelentet­ték, hogy ehhez alapos elő­készítő munkára van szük­ség. Nem könnyű feladat ez, ugyanis — mondták a felszó­lalók — a munkásoknak nem fog tetszeni az, hogy vasárnap is kell dolgozni. Erről a napirendi pontról nem hoztak határozatot. A fő cél a tájékoztatás volt. Nem számolunk be tehát a tanács­kozás részleteiről, csupán a látszólag legnagyobb gondot okozó átállással akarunk fog­lalkozni. Újabb munkaalkalom Amikor megyénk vezetői azt mondták, hogy a Pamut­fonó-ipari Vállalat Kaposvá­ri Gyárában is be kellene ve­zetni a folyamatos üzemelte­tést, nemcsak a gazdaságos­ság szempontjait tartották szem előtt. Főképpen arra gondoltak, hogy így hatszáz nőnek lehetne munkaalkalmat teremteni. Úgy véljük, nem kell bi­zonygatni, hogy arra a kér­désre: kell-e a folyamatos ÁRVA PÓTKOCSI Nyolcszázezer tv-elofizelo A posta statisztikája szerint a múlt évben 156 506 új televíziú- készüléket Jelentettek be, s ez­zel együtt hazánkban — « Ja­nuár 1-i állapotnak megfelelően pontosan 831 182 televízió-előfize­tője van. Egy pótkocsi cipel a hátán egy másikat. Azaz, hogy csak ci­pelt hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt. Aztán a traktoros — nem tudni, miért — leakas^totla a pótko­csikat, és ott felejtet­te alig néhány száz méterre a nagybajo­mi faluvégen, egy kukoricaföld szélén. Nehéz lenne kitalálni, hogy a Kaposvári Gépjavító Állomás­nak vagy a trakto­rosnak mikor lesz ró sz álma a kinn fe­lejtett pótkocsi miatt. A megyében utaz­va sokfelé látni elfe­lejtett géneket. Ta­lálkoztunk már kint hagyott permetező­géppel, másutt egy Orkán nyaka hever a kukoricaföM kel­lős közepén. Ekét is láttunk belefagyva a földbe. Vajon ezek a gé­pek. munkaeszközök senkinek sem hiá­nyoztak a múlt hó­napban? A leltározá­sok idején a bizott­ságok végigjártak minden majort és génudvart. Nem tűnt fel nekik, hogy egy ekével vagy két pót­kocsival kevesebb van? Vagy ha mégis hiányzott volna va­lamelyik gép, akkor nézzenek körül a határban is — hátha megtalálják! T D D DjjD Foxi Maxi -társulatával- együtt belopta magát a tv- nézők szívébe. Hétről hétre keresik a műsorban, reklám­má! ják, ha elmarad egy-egy folytatás. Honnan ex a népszerűség? — Talán azért, mert a történeteket igyekszünk ma­gyarosítani — mondja Nayy Vilma, az átíró-fordító. — Ugyanezek a filmek Lengyelországban megbuktak. Ott ugyanis ragaszkodtak az eredeti történetekhez, és nem szinkronizálták, hanem egysjerűen aláolvasták a nyers fordítást. — Szerencsénk volt — kapcsolódik a beszélgetésbe Gerhardt Pál, a szinkron rendezője —, úgyszólván az első pillanattól kezdve sikeült elkapnunk a megfelelő hangokat, s most már kialakult egy olyan együttes, amely saját maga is végig szórakozza, és élvezettel ját­szik, illetve beszél. Beszél? Ugat, cincog, nyávog és dörmög. Szereposztás szerint. Foxi Maxi: Csákányi hásrló. Már megszokta, hogy ha a gyerekek meglátják az utcán, utánakiabálnak: Lász- lóóó! Szenzációóó! Ez is a népszerűséggel jár. Éppúgy, mint az, hogy Inci, azaz Váradi Hédi különböző egér­figurákat kap ajándékba. — Voltam már — meséli Inci-Hédi — tücsök, esupa- füd. tüskeböki, Toppancs Walt Disney filmjében, a Bam­biban, nyuszi, mókus és mindenféle apró állat hangja. De ez a legkedvesebb állatszinkron szerepem. Boldog­ság, amikor elkezdjük a munkát. Nem is munka: játék, szórakozás. Legkedvesebb élményem a macska lelkiisme­retének megszólalásához fűződik. Sohasem felejtem el a macskát, ahogy mondja: — Szeretni kell az egereket... Valóban szereted, Kandúr Bandi? — Szeretem —mond­ja elkeseredetten — nagyon... Juci pajtás! Find koma! Azóta az együttesben szállóigévé vált ez a párbeszéd Ha valami nem megy, vagy nem akarjuk csinálni, min­dig ezt idézgetjük. A gyerekközönség nagyon hálás. Kedves leveleket kapok tőlük. Egy kisfiú például ezt ír­ta csupa szögletes nagybetű vei: »Csak te mondjál me­sét. húsz puszit küld Miki.« Mindenkinek vannak kedves gyerektörténetei. Várhe­lyi Endre, illetve Maci Laci a közelmúltban a csepeli munkásotthonban 1L i'ülöp áriáját énekelte, > a szám után váratlanul megszólalt egy kisfiú a nézőtéren: — Ugye, bácsi, te vagy a Maci Laci? — Akkor, egy pil­lanatra nagyon furcsa volt mindez, de a közönség neve­tett, az operaénekes feltalálja magát a színpadon, s ba­rátságosan válaszolt: — Ige n, én vagyok ... — Azóta már az Operában is úgy kémek tőlem au- togrammot a felnőttek, hogy írjam oda a másik neve­met is. Gombos Kati a fiúegér, a nyakkendős Find; ez a gyámoltalan fiúegér roppant kedves egyéniség. Bármibe kezd, mindig baleset történik vele. — A pécsi filmfesz­tiválon a Gyerekbetegségek című film két kis fősze­replője odajött az asztalomhoz. — Mondd, néni, tény­leg te vagy a Finci? És van neked gyereked is? — Van kettő — válaszoltam —, egy tizenkét éves lá­nyom, és egy tizennégy éves fiam. — Hű, akkor te na­gyon öreg vagy már. Ezt sohasem mondtad el a televí­zióban ... — Utoljára rozsdás vas szöget alakítottam — moso­lyog Szuhay Balázs... Amióta Kandúr Bandi lettem, haragszanak rám a gyerekek, viszont — az egyik példá­ból ítélve — tisztelnek a portások. Legutóbb, amikor egy gyárban jártam, a kap iban elkérték az igazolvá­nyomat. A tányérsapkás bácsi rám nézett: — Maga az a Szuhay Balázs, aki a kandúr? — Igen — mondtam egy kicsit zavartan. — A bácsi fölemelte a telefon- kagylót: — Igazgató elvtárs, a Kandúr Bandi keresi ma­gát... Az írónőnek is jut a népszerűségből. A Televízió székháza előtt gyerekek várják, s — ami szokatlan egy fordító életében — autogramot kérnek, de így: »Azt tessék odaírni, hogy a Foxi Maxi mamája.« A rendező­ből — mosolyogva — ilyen meglepő föltétellel vették át a ruhát az egyik Patyolat-fiókban: »Csak akkor tisz­títjuk ki a ruhát, ha vasárnap újból lesz Foxi Maxi!« És lesz. Elérd áthatóan ebben a.z évben még tart a •orozat, és talán jövő-e is, ha a külföldről érkező hí- -eknek hinni lehet. B;»nnyára örülnek ennek a tv-né- zők — gyerekek és felnőttek egvaránt —. de ueva-úev a társulat tagjai is, akik már elkezdték a sorozat kö­vetkező történetének, a »Krumpli«-nak a szinkromeáiá- sát D. B. üzemeltetés, csak igennel le­het válaszolni. Köztudomású, hogy megyénk iparának fej­lődése elmaradt az ország többi megyéje iparanak fej­lődése mögött. A lemaradást csak akkor tudjuk megszün­tetni, a munkaerő-kivándor­lást csak úgy állíthatjuk meg, ha minden lehetőséget meg­ragadunk iparunk fejlesztésé­re. Ha Borsodban —• ebben az iparilag fejlett megyében — két kézzel kaptak a fo­lyamatos üzemeltetés után, akkor Somogybán még in­kább szorgalmazni kell az új termelési rendszer bevezeté­sét. Valamit valamiért Ha valami jót, hasznosat akarunk megvalósítani, akkor áldozatod is kell hozni érte. Mint minden feladat megol­dása előtt, most is számítás­ba veszi az ember, hogy mek­kora lenne ez az áldozat Mérlegre teszi az előnyöket a hátrányokat Nos. mit mutat a mérleg a folyamatos üzemeltetés beve­zetésével kapcsolatban? Az előny: 18 százalékos ter­melésnövekedés, a termelé­kenység jelentős emelkedése, a munkaerő foglalkoztatása, a bérek, a nyereségrészesedés és a szabadnapok számának növekedése. (Miskolcon a fo­lyamatos üzemeltetés beveze­tése után emelkedett a fonó- nők bére, s az eddiginél több pihenőnap jut nekik. Egy- egy vasárnapi műszak után két, de néha három szabad­napot is kaptak.) A hátrány: nem mindig va­sárnapra esik a pihenőnap. A dolgozók általában havon­ta kétszer vehetik, ki vasár­nap a szabadnapot. Azt mond­hatná valaki: elevenbe vágó, hogy nem mindig vasárnapra esik a pihenőnap. Ez igaz. Ám ez nem leküzdhetetlen akadály. Itt van a vasutasok példája, akik vasárnap is tel­jesítenek szolgálatot. És van­nak más szakmák, iparágait is, amelyekben vasárnap dol­gozni kell, mart a gazdasá­gosság, az élet rohanó tem­pója ezt követeli meg Az embernek úgy kell berendez­nie életét, hogy hétköznap is jól kipihenhesse magát, meg­találja örömét, szórakozását Munkára fel! Ha úgy döntenek, hogy a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárában is be kell vezetni a folyamatos üzemel­tetést, akkor 1967-ben meg­kezdik az ehhez szükséges föl­tételek megteremtését. Leány­szállást, raktárt stb. építenek. Mintegy 23 millió forintot fordítanak erre a célra. (Mint már írtuk, üzembővítósre, gé­pek vásárlására nem kell pénz.) Előreláthatólag 1969 második felében lehet meg­kezdeni a folyamatos üzemel­tetést. Ha esetleg a tervek az idén nem készülnének el, ak­kor az építkezés csak 1968- ban kezdődhet meg. Az időt nem szabad húzni. A huzavonának elsősorban a megye látná kárát. Nem len­ne szerencsés, ha hónapokig azon vitatkoznának, hogy be­vezessék-e a 6+2-es rendszert /agy sem. Természetesen a "onónőkkel meg kell tárgyalni a dolgot. Meg kell velük be­szélni, föl kell világosítani iket. Kérjenek tőlük javas­latokat. Csak meddő polemi­zálásba nem szabad bele­menni. Ez nem vinné előbb­re az ügyet. A gyár vezetői magukévá tették a folyamatos üzemelte­tés gondolatát, és vállalták a bevezetésével járó fáradságot. Reméljük, hogy a munkások öbbsége is megérti, miről /an szó, s teljes erővel tá­mogatja a vezetőket, a jó Jgyet Szegedi Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom