Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-14 / 294. szám

Kedd, 1965. december 14. 5 SOMOGYI NÉPLAP NEM KELL MINDIG A. MÁSZÓVAS Mérlegen a szakmunkásképzés Interjú Pintér Kálmánnal, a Mii. M. 503. sz. iparitanuló-iskolájának igazgatójával Gondok, melyekről a vendég nem tud... Miklós Ferenc tizennegye­dik éve párttitkára a Ven­déglátó Vállalat pártszerve­zetének. Azóta fáradozik a vállalat dolgozóinak nevelé­sén. Jó segítőtársa ebben a pártvezetőség, amely mosta­ni összetételében tíz éve dolgozik együtt. Farkasfalvi János, Rétsági Béliné, Sári Nándorné, Kővári Tibor egyaránt szívügyüknek te­kintik a dolgozók szakmai és politikai nevelését. Negyvenöt párttagja van a vállalatnak; az éttermek­ben, cukrászdákban, konyhá­kon, a központban tevékeny­kednek. S hogy mennyire fontosnak tartják a pártszer­vezet szerepét, azt bizonyít­ja, hogy 1956 novemberének első napjaiban már újjáala­kult, tovább dolgozott a pártszervezet, hogy segíthes­sen a vállalat munkájában. Ez érezteti hatását az egyre jobban szélesedő szo­cialista munkaversenyben. Különösen a kaposvári biszt­róban és a Corso Cukrászdái­ban dolgoznak jól a brigá­dok. A nyári rossz időjárás két­millió forint bevételkiesést okozott, mégis —- Farkas György főkönyvelő szerint — előreláthatólag 98 százalékra teljesítik a tervüket. Mivel dolgozóik a forgalom után bizonyos százalékot kapnak, akadnak némelyek, akik fi­gyelmen kívül hagyják az ittas emberek kiszolgálását tiltó rendelkezést. Szeren­csére ők vannak keveseb­ben, többségük inkább az ételek eladását szorgalmazza, eredményesen: összbevételük 34,8 százaléka a saját készí­tésű ételek forgalmából szár­mazik, s másodikak lettek az ország vendéglátó vállalatai között. Pedig cukrászüzemük korszerűtlen, és elavult több kaposvári vendéglőjük is. A vállalat négyezer ember köz- étkeztetését látja el. Még a Béke Étterem is vállalti 200 személy étkeztetését, hogy segítsen az áldatlan állapo­ton, amely csak akkor oldó­dik meg, ha majd az új szálloda és benne a közét­keztetésre alkalmas étterem elkészül. A pártszervezet és a szak- szervezet javaslatára több fiatal szakember — felszol­gáló és portás — tanul ide­gen nyelvet, hogy a Kapos­várra és a Balaton-partra érkező külföldieket minél megfelelőbben fogadhassák. A fiatalok a szocialista bri­gádokban is megállják he­lyüket. Sajnos, némelyek «szakmai kötelességnek« tartják a szeszes italok túl­zott fogyasztását is. Egyikük olyan ittasan állt szolgalat­ba, hogy gorombáskodott a vendéggel. * Márkus Lajos főellenőr is kommunista. Ö mondta el a következőket: — Kevés az ellenőr — mindössze öten vagyunk —, s a hetvenöt egységhez nem tudunk min­dig eljutni. Főleg nyáron nincs idő arra, hogy alapos, mélyreható ellenőrzéseket vé­gezzünk mindenütt. Sokat segíthetnének a megelőzés­ben a kommunisták, ezzel elérhetnénk a visszaélések számának csökkenését. — Nemrég egyik osztá­lyunk kommunista dolgozó- ! ját figyelmeztettem, mert el­mulasztott egy fontos beje­lentést. Válasza megdöbben­tett: -Nem az én reszor­tom« — mondta. De az osz­tályon ő az egyedüli kom­munista, kinek kellene hát figyelni a k'ros dolgokra, ha nem neki? Megmagyaráztam a helyzetet, s azt kértem a vállalat minden kommunis­tájától. hogy ne menienek el közömbösen az olyan hibák mellett, amelyeknek kijaví­tása mindannyiunk köteles­sége — mondja Balogh La­jos igazgató, és hozzáteszi; — Az utóbbi években sok segítséget adott a gazdasági vezetéshez a pártszervezet, de szerintem ezt még to­vább lehet fokozni. Igen, de ez a Vendéglátó Vállalat valamennyi kom­munistájának, tehát nemcsak a pártvezetőségnek a fel­adata. Szalai László véllel rendel­kező oktatók is megállják helyüket, nagy szakmai gyakorlatuk van. Szinte valamennyien képezik magukat. — Ha az ipantanuló-iskola emelt szintű képzésében vég­zett fiatalok élnének a lehe­tőséggel, és a szakközépisko­la harmadik osztályába irat­koznának, megfclelnének-e az ott támasztott követelmények­nek? — A szakközépiskola har­madik osztályába azok a fia­talok jelentkezhetnek, akik az iparitanuló-iskolában emelt szintű oktatásban vesznek részt. Ez nagyobb követelmé­nyeket állít a fiatalok elé. A heti óraszám magasabb, mint a hagyományos szakmunkás­tanuló-oktatásban. Az emelt szintű képzésben részesülő fiatalok tanulnak kémiát, fi­zikát és elektrotechnikát. Vé­leményem szerint jól meg fog­ják állni helyüket a szakkö­zépiskola harmadik osztályá­ban. — A jelenlegi körülmények között meg lehet-e tartani az iskolai szabályokat a tanulók­kal? — A körülmények az isko­lai szabályok meglazulását idé­zik elő. Különösen a vidékről bejáró nyolcszáz tanuló fe­gyelmezése okoz nagy gondot. A délelőtti órákra a vidéki fiatalok nagy része nem ér be kellő időben. Az oktatás fél nyolckor kezdődik. Mivel a vonatok és az autóbuszok kés­nek, még nyolc órakor is harminc-negyven tanuló csel­leng. Az első órák nem teljes értékűek. Hasonló a helyzet a 13.20 órakor kezdődő és 19.30- ig tartó délutáni tanításkor is. A fegyelmezetlenséget csak az egy műszakos tanítással le­hetne megszüntetni. A gimná­ziumok, középiskolák sokkal jobb helyzetben vannak, mint mi. Ügy látszik, hogy a mi is­kolatípusunk nem kapja meg azt a támogatást, mint amit a középiskola. Szeretném itt megjegyezni, hogy a mi ta­nulóink zöme az általános is­kolában elégséges vagy köze­pes eredményt ért el. Az ilyen előmeneteld tanulókkal az említett körülmények között igen nehéz megfelelő ered­ményt elérni. Nagyrészt pe­dagógusaink áldozatos munká­jának köszönhető, hogy e fia­talok magatartása, tanulmányi előmenetele megfelelő. — Milyen szakmák iránt ér­deklődnek leginkább? — Az úgynevezett divatos szakmák iránt. Ezek a követ­kezők: rádió- és tv-műszerész, elektroműszerész, autószerelő, férfi- és női fodrász, kozmeti­kus. A népgazdaságnak nincs szüksége annyi rádió- és tv- műszerészre, fodrászra, autó­szerelőre, mint amennyien ezeket a szakmákat szeretnék elsajátítani. Éppen ezért a di­vatos szakmákra jelentkezők egy részét más foglalkozási ágakba irányítottuk át. Cipész, bognár és öntöformázó viszont senki sem akart lenni. A problémákat a Munkaügyi Minisztérium, valamint a me­gyei párt- és tanácsszervek jól ismerik. A minisztérium egy új iparitanuló-iskolát kí­ván építeni. Próbáltunk segíte­ni magunkon. Iskolánk pincé­jének egyik helyiségét átala­kítottuk tanulószobának. Eb­ben a vidékről bejáró tanu­lók egy része elfér. Itt emlí­tem meg, hogy nagyon jó len­ne, ha a délutáni műszakra járó tanulóknak a városi ta­nács vagy a szakszervezetek tanulószobának alkalmas he­lyiséget adnának. — Megfelel-e majd a köve­telményeknek az új iskola? — Az új iskolában a kor­szerű követelményeknek meg­felelően kabinetrendszerű ok­tatás lesz. Az ötemeletes épü­letben tizenhat tanterem, egy fizikai, egy kémiai előadóhe­lyiség, egy rajz-, egy tornate­rem, továbbá kétszáz szemé­lyes kollégium, háromszáz fős étkezde és kétszáz tanuló be­fogadására alkalmas tanmű­hely lesz. Ügy tudom, hogy — Hol helyezkednek el a végzett ipari tanulók? — A végzett ipari tanulók többsége annál a vállalatnál marad, amelyiknél szakmai tanfolyamát végezte. Egy-két vállalat, sajnos, nem tartot­ta meg újdonsült szakmun­kásait. Ez véleményem sze­rint igen helytelen. Tizenöt­húsz fiatal pedig nem kapott azonnal munkát. Tudomásom szerint a megyei tanács munkaügyi osztályának köz­belépése után ezek a fiata­lok álláshoz jutottak. — Megfelelö-e az ipari ta­nulók nevelése? — Üzemeink, vállalataink egy része nem foglalkozott megfelelően a leendő szak­munkásokkal. Főként az ipari tanulók nevelésével tö­rődnek keveset. Ezt ugyan­is csak az iskolától várják. Helytelen ez a szemlélet. A tanulók egy héten két fél­napot töltenek az iskolában, négy telles napot az üzem­ben. Sokkal több idő jut tehát nevelésükre az üzemek­ben. Az üzemi KlSZ-szerve- zeteknek, a munkaügyi osz­tályoknak. a szakszervezeti bizottságoknak sokkal na­gyobb gondot kellene fordí­taniuk a talulóik szakmai, politikai nevelésére. — Mi a véleménye a szak­munkás-bizonyítványt szerzett fiatalok üzemi munkájáról? — Legtöbbjük megfelel a követelményeknek. Azok az ifjú szakmunkások, akikkel az üzemekben lelkiismeretesen foglalkoztak, az iskola elvég­zése után három-négy hó­nappal már teljesíteni tud­ják a normát. Az építőipar­ban, a gépállomásokon, az állami gazdaságokban, saj­nos, nem fordítanak kellő gondot a tanulók képzésére. A fiatalok arról panaszkod­nak, hogy nem bízzák meg őket olyan feladatokkal, amelyeknek végrehajtása közben szakmai tapasztala­tokra tehetnének szert. Ezey a fiatalok csak 80—85 száza­lékra teljesítik a normát —■ feierte be nyilatkozatát" az iparitanuló-iskola igazgatója. Sz. N. A megye ipara fejlődik. Üzemek bővülnek, uj gyárak létesülnek. Az üzemek, válla­latok egyre több szakmun­kást igényelnek. Hogyan moz­dítja elő a szakmunkáskép­zést a kaposvári iparitanuló­iskola és az üzemek? — er­ről beszélgettünk a minap Pintér Kálmánnal, az iskola igazgatójával. — Hány tanulót vettek föl az idén? — 1965—66-ra 736 első éves tanulót iskoláztunk be — mondta Pintér elvtárs. — Kö­zülük 425 a minisztériumi, 311 pedig a helyi ipari vállalatok­nál és a magánkisiparban dol­gozik. Az iskolában jelenleg 1848 fiatalt oktatnak. Az ipa­ri pályára jelentkezők közül csak azok nem tanulnak is­kolánkban, akik időközben meggondolták magukat, és máshol helyezkedtek el. — Megvannak-e a korszerű oktatás föltételei? — Sajnos, a korszerű okta­tásnak nincs meg minden tár­gyi föltétele. A létszám ugyanis hirtelen felduzzadt, s ezt nem követte az épület, a fölszerelés bővítése, korszerű­sítése. Tanulóinkat négy he- A DÉDASZ dolgozói NDK-gyártmányú, önjáró létrát lyen oktatjuk. (Az Irányi Dá- használnak a nagyobb javítások elvégzéséhez. niel utcai anyaépületben, a Táncsics Gim­náziumban, a 3. számú gim­náziumban és a Szántó Imre utcai kollégi­umban.) Ez a szétszórtság akadályozza a szemléltetőesz­közök haszná­latát. A sze­mélyi föltéte­lekkel elége­dettek va­gyunk. Jó fel­készültségű testületünk van. A taná­rok nagy része egyetemet, fő­iskolát vég­zett. A közép­iskolai okle­az iskola tervei már a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál vannak. Az építkezést a ta­vasszal kezdik, és 1968-ban fejezik be. Ha a létszám úgy növekszik, mint eddig, akkor 1968-ban ez az iskola is kicsi lesz. — Mivel lehetne még javí- tani az iparitanuló-kepzést? — Az iparitanuló-képzés színvonalát emelni lehetne az­zal is, ha az építőipari szak­munkásképzést különválasz­tanánk az egyéb iparitanuló­oktatástól. Az 1966—67-es tan­évben az építőipari tanulók szama eléri a nyolcszázat. Nem lenne egészséges dolog együtt oktatni őket az egyéb szakmájú fiatalokkal. Vélemé­nyem szerint a jelenlegi épü­letben az új iparitanuló-isko­la elkészülése után csak épí­tőipari szakmunkásokat kel­lene képezni. Háziasszonyok, figyelem! ÜNNEPEKRE, LAKODALMAKRA, NÉVADÓKRA, ÖSSZEJÖVETELEKRE, MULATSÁGOKRA ÉS MINDEN CSALÁDI ÜNNEPRE Torták (dobos, csokoládés, puncsos, citromos, gesztenyés stb.) Félkész torták Csemegeáruk (lúdláb, royal ooinba, kakaós csemege, borzas stb.) MÁR MOST ADJA Apró áruk (minyon, ichler, linzer stb.) Krémes és képviselő fánk Mákos és diós bejgli MEGRENDELHETŐK a földművesszövetkezetek VEGYES. ÉLELMISZER- ÉS ITALBOLTJAIBAN Kívánsága szerint helybe szállítjuk. MEG KARÁCSONYI SÜTEMÉNYRENDELÉSÉT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom