Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-14 / 294. szám
Kedd, 1965. december 143 SOúHOGTI ÜNNEPRONTÁS? A jelenség nem új keletű, örülni lehetne valaminek, de az ember szájízét megkeseríti egy apróság, talán nem is lényeges dolog, s mégsem tud őszintén nevetni, önfeledten lelkesedni, mert állandóan ott motoszkál az agyában a gondolat: valami nincs rendben. Már szólna is, hogy mi a véleménye, amikor valaki a fülébe duruzsol: Ugyan, ne légy már ünneprontó, ne rontsd el az örömünket... Avatnak egy iskolát, egy lakóházat vagy egy üzemet; minden a legnagyobb rendben megy addig, amíg valaki meg nem súgja: Holnap jöhetnek a kőművesek, hogy kijavítsák azt a sok-sok hibát, melyet munka közben elkövettek. De most ne beszéljünk erről, csillapítsuk felháborodásunkat a hanyag, felületes munka láttán, hiszen végeredményben nem is olyan nagy a baj. Nyilvánosan megbírálnak egy vállalati igazgatót, mer* az ellenőrzés kisebb visszásságokat fedezett föl az üzem munkájában — amelyek esetleg naggyá is nőhettek volna, ha nem veszik észre őket —, másnap jön a reklamáció: bezzeg azt nem vették észre, nem vették figyelembe, hogy az üzem munkájára évek óta nem volt panasz. Most egy ilyen kicsiség miatt lejáratják a vezetők tekintélyét; hogyan nézzenek ezután a dolgozók szemébe? Rendőrségi vizsgálat folyik egy szerv néhány dolgozója ellen csalás miatt, azonban mindenki retteg attól, hogy nyilvánosságra kerül a hír: árnyékot vet majd a vállalatra; mit szólnak hozzá az emberek, ha megtudják? — ez a refrén. Jól ismert jelenségek ezek, s nem mehetünk el mellettük szó nélkül. Némelykor úgy érsg, az ember, hogy valamiféle titkolózási görcs bénítja meg a különféle szerveket, ünneprontásnak tartják, ha az ember kimondja azt, amit egyébként mindenki tud, amiről mindenki beszél; az imént említett vállalati igazgató személye elleni támadást vél fölfedezni a bírálatban, s nem hajlandó tudomásul venni, hogy a hibák bírálatáról volt szó, nem pedig általánosságban az ő irányító, vezetői munkájáról. Ügy gondolom, szemlelet- beli kérdésről van itt szó, hiszen valamennyien jól tudjuk, hogy az átadott, de hibás épület, a kritikát személyes támadásnak vélő igazgató, a vállalat presztízsét féltő vélemények ellenére is jól halad a szocializmus építése. De ha valaki hajlamos arra, hogy az úgynevezett kis ügyek fölött elnézzen, s ne lásson mögéjük, ne vegye észre az emberek reagálását, azt feltétlenül szóvá kell tenni szűkebb körben vagy a nyilvánosság előtt. De hallgatni nem szabad róluk, mert azzal csak árthatunk a szocializmus ügyének. És itt felvetődik már valamennyiünk felelőssége — a bíráló és a megbírált felelőssége is —, hogy ne tekintsük ünneprontásnak, ha jogos a kritika, hanem merjük nevén nevezni a gyereket. Egyre inkább hozzászoknak az emberek, hogy kendőzetlenül, őszintén beszélnek velük vezetőik, s mindjobban hozzászoknak ahhoz is, hogy van beleszólásuk a közös ügyekbe. Korábban gyakran megtörtént, hogy a közvéleményt érintő fontos kérdésekről éppen a közvélemény nem kapott tájékoztatást, s az is gyakorlat volt némely helyen, hogy megpróbálták figyelmen kívül hagyni az emberek jogos érdeklődését. Ma azonban — ha országos dolgokról tárgyalunk — már senki sem mondja, hogy ünneprontás a hibákról beszélni; a nyílt, kendőzetlen véleménynyilvánítás egyre inkább szocialista demokráciánk minden napos velejárója. Hiszen nagyon könnyű válaszolni a kérdésre: Mi jobb, ha az emberek pusmognak valamiről, esetleg felnagyítják a tényeket, vagy pedig ha nyomban nyílt, őszinte felvilágosítást kapnak? A válasz nem lehet kétséges: az utóbbi a jobb! És ez egyáltalán nem ünneprontás. Polesz György 360 traktorost képeznek ki a télen a gépállomásokon és a gépjavító állomásokon Az idei télen tovább növekszik a szakképzett traktorosok száma a megyében. Várhatóan mintegy hatszáz embert képeznek ki, ebből háromszázhatvannak az oktatását a gépállomások és a gépjavító állomások irányozták elő. A termelőszövetkezeteken és az állami gazdaságokon kívül tehát a gépüzemek oktatnak legtöbb jelentkezőt a gépkezelés és a közlekedésrendészet tudnivalóira. Balatonkilitiben, Ta- bon és Csokonyavisontán már elkezdődött a traktorosok képzése. Csokonyavisontán a darányi üzemegységgel együtt körülbelül negyven részvevővel indult a tanfolyam, s az e célra kijelölt gépüzemekben is még ebben a hónapban megkezdődnek a foglalkozások. Karódon szerelőképző oktatást tartanak negyven hallgatónak, Nagyatádon szintén szerelőknek kezdődik tanfolyam januárban. A tervek szerint a több mint három és fél száz alapfokon képzett traktorvezetőn kívül magasabb képzettségű gépész szakembereket is adnak a mezőgazdaságnak a megye gépállomásai és gépjavító állomásai Nagyatádon és Karúdon összesen mintegy nyolcvan gépszerelőt oktatnak a télen, Tapsonyban negyven traktoros- ' - észt képesek ki. A gépüzemek helyiséget előadókat és étkeztetést biztosítottak a tanfolyamok részvevőinek. Gondoskodtak arról is, hogy arra alkalmas emberek tartsák az előadásokat a leendő traktorosoknak és gépészeknek. Nem veszhet kárba a kukorica A kukorica nedvességtartama jóval nagyobb a szokásosnál. Jó előre számoltak ezzel a Nagyatádi Járási Tanács mezőgazdasági osztályán is, éppen ezért hívták föl kellő időben a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nagyatádi kirendeltsége vezetőségének figyelmét arra, hogy a kukorica átvételének meggyoi sítására kérjük kölcsön a Lá- bodi Állami Gazdaságban felszabadult Farmer szárítógépeket. Ezt a telep csak késve tette meg. A tsz-elc pedig naponta vontatókkal, gépkocsikkal szállították a terményt a telephelyre. Megfelelő raktár vagy góró hiányában a vásártéren tárolják az átvett kukoricát. Jelenleg mintegy harminc vagon tengeri van itt, és több prizma 10—12 cm-es vízben áll. Nem tudhatjuk, hogy emiatt mennyi romlik meg belőle. Érdemes lesz az eset tanulságát levonni, és késve ugyan, de intézkedni kell, hogy az időjárás v.oz:\itagságainak »fett drága terményből megmentsék, ami megmenthető. *• Tulajdonosok az alkotás r Elkészült Kaposvár új telektérképe A városi tanács építési és közlekedési osztálya nyugdíjas szakemberek és fiatalok bevonásával elkészítette Kaposvár új teleknyilvántartását. Hosszú éveken át nehezítette az osztály munkáját, hogy a telekmozgásokat, a beépítéseket és a megosztásokat nem vezették a rende- letek szerint. Korszerűtlenek a város térképei is. A legutolsó 1949-ben készült, de a telkek szempontjából az 1929-es állapotnak felel meg. A közelmúltban elkészített összesítés szerint Kaposváron 1532 telek alakítható ki. Ebből 247 telek állami, 927 pedig magántulajdonban van. A még beépítetlen juttatott telkek száma 14. A legtöbb telket a déli városrészben találták. A jövőben a családi házas építési övezetekben nagyobb beépítésekre nyílik lehetőség. Mivel ma már bőségesen van telek, mérsékelni lehet az állami parcellázást. Az építési és közlekedési osztály kérésére új várostérképet készítenek. 1962-ben a nagyobb falvakban megalakultak a szakmaközi bizottságok, és jelenleg 48 működik belőlük a megyében. A megyebizottságoktól független közösségeik feladatául tűzte ki a szakszervezet a dolgozók érdekvédelmét, a vitás munkaügyi és bérproblémák felülvizsgálatát, a nyugidíj-, az egészségügyi és a szociális ügyek intézését. Ezenkívül a vezetőknek és a bizottsági tagoknak részt kell venniük a falu kulturális és sportfeladatainak megoldásában is. Kéthelyen 1960-ban kilenctagú vezetőséget választottak a falu szakszervezeti tagjai. A vezetőségnek, a későbbi szakmaközi bizottság elnökségének most is hasonló az összetétele. Postás, pedagógus és egészség- ügyi dolgozók képviselik a töte bieket. A bizottság munkája különösen 1962 óta tervszerű és rendszeres. Fél évre szóló munka terv eket állítanak össze legfontosabb tennivalóikról. A programok megszervezését megbeszélik a tanáccsal, a Népfronttal, a KlSZ-szervezet- tel és a nőtanáccsal. A bizottság vezetői havonta adnak számot munkájukról. 1963-ban a gyermeknapra akciót indítottak a Sáripusztán lakó cigány- családok megajándékozására. Kéthelyen az első névadó ünnepség megszervezése is a szakmaközi .bizottság nevéhez fűződik. A tavasszal egyik rendezvényükre meghívták a Szakszervezetek Zala megyei Tanácsának néhány vezetőjét is. A LÉNYEGES KÉRDÉSEKKEL foglalkozó felszólalás hangzott el esztendőkkel ezelőtt az egyik nagyvállalat termelési értekezletén. A felszólaló »-szürke« esztergályos volt, s az idézőjel arra utal, hogy a vállalat illetékesei így is fogták fel szavait. Az esztergályos műszakilag szabatos okfejtéssel arról beszélt, milyen sokba kerül a gyárnak az öntöde hanyag munkája, s felhívta a figyelmet az anyag- és a szerszámkiadó gondatlanságára. Esztendőkkel később ott folytatódott a történet, hogy népi ellenőrök jártak az üzemben, s nemcsak a hajdani felszólalás immár i - <T.7-»«k6r>,yvi »maradványait« tárták fel, hanem azt is kimutatták, hogy az abban szóvá tett mulasztások évről évre ismétlődve 110 000 forint körüli kárt okoztak a gyárnak és a népgazdaságnak. megteremtői vendégek nem fukarkodtak az elismeréssel. Különösen a szakmaközi bizottság önálló klubja lepte meg őket. — Jelenleg nem használjuk — mondja Kovács hajós, a bizottság elnöke. — Nem mintha nem telne meg esténként, hanem az iskolaépítés alatt itt tanulnak a gyerekek. Mikorra az iskola elkészül, már stúdiónk is lesz. Most szereljük a kapcsolóberendezést, az erősítőket, a mikrofonokat, a magnót pedig már beszereztük. Beszélgetés közben előjön a szó a klub építéséről is. — A művelődési otthon bővítésekor merült fel bennük a klub építésének gondolata. Társadalmi erő is volt hozzá. Nyolc vasárnap dolgoztunk va lamennyien reggeltől estig Az egész épülethez kapott kétszázezer forint állami támogatás mellett százezer forintnál is nagyobb értékű társadalmi munkát végeztünk. Talán nem is volt olyan ember a faluban, aki ne ajánlotta volna föl segítségét. A bútorokat az SZMT-től kaptuk. Kovács Lajos, a szakmaközi bizottság elnöke, a művelődési otthon igazgatója irányítja az 1964-ben alakult színjátszó csoport munkáját, ö a direktor, a rendező, az ügyelő, a fővilágosító és a kellékes egy személyben. Harminchárom éve tevékenykedik fáradhatatlanul faluja művelődéséért. Ha egy előadásuk jobban sikerül, még tájolnak is. A titkár, Markovits Vere" energikus fiatalember. Jól égé szí ti ká az elnök higgadtságát. A példa különleges, mert a társadalom egyik morális törvényének megsértését pénzben is kifejezhető tény- nyé sűrítve mutatja be. noha erre az esetek java részében alig van mód. Ám az üzemi demokrácia írott és íratlan törvényeinek áthágása — ha olykor közvetett módon, rejtett búvópatakként is — mindig társadalmi, népgazdasági kárt okoz ÉRDEMES ELIDŐZNÜNK a fogalomnál: üzemi demokrácia. Köztudott, hogy a gazdaságirányítási rendszer most készülő reformja a többi között a vállalatok önállóságának s ezzel együtt a gazdasági vezetők döntési jogkörének kiterjesztését is célozza. Ezért sokan megkérdőjelezik: hogyan fér össze ezzel az üzemi aemokrácia? Másrészt jócskán kötődnek fogalmi kérdőjelek századunk műszaki-tenchnológiai forradalma oldaláról meg— Legutóbb munkásvédelmi ellenőrzést tartottunk a termelőszövetkezet gépjavító üzemében — mondja. — Észrevételeinket közöltük a tsz vezetőségével, s azonnal intézkedtek a balesetveszély elhárítása végett. örömmel mondhatom, hogy Kéthelyen a szakmai bizottságnak van tekintélye. A község szervezett dolgozói óvodabővítési kérésükkel is minket kerestek föl. Jó a kapcsolatunk a tömegszervezetekkel is, s ha lehet, még jobb a tanáccsal — mosolyodik el Markovits Ferenc, és hozzáteszi. — Jómagam ott dolgozom ugyanis mint adóügyi előadó. A feladatokat jól el tudjuk osztani egymás közt, és eddig még nem tapasztaltuk, hogy akár a tanács, akár a KISZ, akár a nőtanács féltékeny lett volna a mi munkánkra. A szakmaközi bizottságnak van tennivalója a saját portáján is. Munkaügyi viták egész sorával fordulnak hozzájuk az emberek. Gyakran kell képviselnie a termelőszövetkezet dolgozóinak ügyét a döntőbizottsági tárgyalásokon is. Amikor arról kérdezem őket, miért vállalják szívesen ezeket a korántsem népszerű feladatokat, Markovits Ferenc igy válaszol: — Jó érzés enyhíteni az emberek gondjain. Az SZMT-nél jól ismerik a kéthelyi szakmaközi bizottság munkáját, s ezt a bizottság vezetőinek az utóbbi években át adott kitüntetése' te ■"'’i'’’ közelítve is az üzemi demokráciához. A technikai fejlődés például az automatizálással és egész sor más korszerű termelési módszerrel gyors ütemben átrendezi az iparvállalatok szervezési térképét, a részlegek, a gépek és a dolgozók technológiai kapcsolatait bonyolult óraművé változtatva, érthető tehát — így szól a műszaki »ellenérv« —, hogy csak a »vezérkar« irányíthat* s aiigha juthat tér a »fogaskerekek« demokráciájának, a részmunkát végző dolgozók véleményének. Igaz, ilyen egyértelműen ezt általában sehol nem fogalmazzák meg, de a valóságban, tehát a vállalati közélet hétköznapi tényeiben gyakran kimondatlanul is tükröződnek effajta ellenérvek. S nemcsalj olyan nyilvánvaló formában, hogy egyes műhelyek, üzemek vezetői hagyják a fülük mellett elmenni a termelési tanácskozásokon vagy személyes beszélgetések alkalmával elhangzó javaslatokat, bírálatokat — szövevényesebb és rejtettebb tünetei is tapasztalhatók az üzemi demokrácia háttérbe szorításának. Ide sorolható az a vezetői magatartás, amely nem tartja szükségesnek a dolgozókkal, a kollektívával jó előre közölni, milyen feladatok várnak rájuk a következő rövidebb vagy hosz- szabb tervidőszakban, követ- vetkezésképp: eleve lemondanak a tartalékokról, amelyek csak »alulról«, a dolgozók látószögéből érzékelhetők és tárhatók fel. AZ IMÉNT EMLÍTETT gazdasági és technológiai ellenérvek tarthatatlansága és népgazdasági kártétele csak a harmadik oldalról: a tulajdonviszonyok nézőpontjáról világítható meg igazán. Kié a gyár? — így hangzik a _ bizonyítás legfontosabb kérdése. Természetesen nem az egyszemélyi vezetőé, az igazgatóé, hiszen ő csak a társadalom, a népgazdaság »megbízottja« a vállalat élén. Ez a »csak« korántsem jelent lekicsinylést, különösen, ha arta gondolunk* hogy már a közeljövőben egyre inkább a vállalatok irányítóinak kezébe kerül a döntés joga. VisTOnt a mai és még inkább a holnapi gazdaságirányítás azt az elvet is érvényesíti, hogy az önállóbb vállalatok egész kollektívája érdekelt legyen e döntések legelőnyösebb megvalósításában. A személyes érdekeltség erősödő szálai a vállalathoz kötődés erkölcsi. emberi motívumait is mindjobban érvényesítik. Magyarán: a személves érdek személyes felelősséggel »árosul, más szóval: a tulajdonosi gondolkodás erősödésével. S tegyük hozzá: énpen ez az a nagy lehetőség. amellyel csak a szőri aUsta társadalom rendelkezik, amelynek híján vannak még a legkorszerűbb technológiával fölszerelt kapitalista üzemek is! Valódéban arról van szó, hc-gv társadalmi rendünkben a vállalatok irányítási central--musának, az eanszemé- lyi vezetésnek párosulnia kell a demokratizmussal — s itt nincs semmiféle elvi Vanv r--akorlati ellentét. Több intézményes lehetőség van már most is e demokratizmus érvényesítésére: más kérdés, horv sok helyütt nem élnek velük. Utalhatunk oél- Minisztertanács és a SZOT határozata volt-’-"■pen új alapokra helyezte a termelési tanácskozásokat. A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁS csak egy a sok féle lehetőség közül, amelyeknek felhasználássá elősegíti a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak, bírálatainak megismerését. A közvetítés eszközei, módszerei változatosak* sokrétűek, a lényeg valamennyiben mégis azonos: ha a dolgozók a hétköznap pok tényeiből érzik, tudják, hogi nemcsak fogaskerekei, de tevékeny, alkotó részesei —'>k munkájának. akkor '■If*'isiik és felelősségük •'» növekszik a közös ügy T. A. Nagy József . iránt, Korszerűsítik, csinosítják a Május 1. utcai régi, elavult kirakatokat. A kéthelyi szakszervezeti élet
